Farkas Anett: Kettős játszma (Ádám és Lili 1.)

 

Sziasztok!

Ma végre be tudtam pótolni az egyik elmaradt értékelésemet: Farkas Anett negyedik könyve már egy igazi mestermű, ami több szempontból is mély nyomot hagyhat az olvasókban. Bennem legalábbis határozottan azt hagyott. 

TARTALOM: 

Elhidegült kapcsolatok, egy kitaszított gyermek és a múltjával küszködő ügyfél.

Vajon melyik sötét titok vezet a megfejtéshez?

Várnai Ádám, a népszerű sümegi ügyvéd, Sopronba utazik, hogy védelmébe vegyen egy fiatal nőt, Petrát, akit gyilkosság vádjával tartanak őrizetben. Nehéz helyzetbe kerül, mert a vádlott zárkózott, nehezen nyílik meg.

Lili Ortiz százados versenyt fut az idővel, mikor csapatával beleveti magát a gyermekrabló hálózat falai között zajló baljós eseményekbe.

Egy három éve eltűnt kislány lehet a megoldás kulcsa, de ahhoz, hogy kiderítsék, mi történt, először válaszokat kell találniuk a börtönben őrzött nő titkaira.

Az őrület akkor kezdődik el igazán, amikor a szálak összefonódnak.

Mi lehet a közös a lányok múltjában?

Milyen kapcsolat fűzi őket a gyermekkereskedelemhez?

Mit hallgathat el Petra?

Egy ügyvéd.

Egy vádlott.

Egy kislány.

Egy hálózat.

Egy ügynök.

És egy mindenre elszánt csapat.

KIADÓ: Pitypang, 2023
ISBN: 9786150170435

RENDELHETŐ: itt

A Kettős játszma már egy "új" történet (nem Vivienhez és Dávidhoz kapcsolódó), elhagyjuk Keszthely-Zalaegerszeg környékét is, helyette Sümeg és Sopron van központban. 

Megismerhetjük Lili Ortiz századost, aki egy magyar anyával - spanyol apával rendelkező igazi szenvedélyes, szókimondó és karakán nő, akinek a munkája nem csak munka, hanem egyenesen hivatás. 

A másik főbb szereplő pedig Várnai Ádám, egy sümegi ügyvéd, akit a nagymamája nevelt fel és akibe a látásmódja miatt - miszerint a tényleges bűnözők sínylődhetnek a börtönben, de a körülmények áldozatait és a tévesen megvádolt személyeket minden erővel segíti - már azonnal beleszerettem. 

A történet látszólag két külön ügyet mutat be: egyrészről ott van a gyermekkereskedelem mocskos alvilági mivolta, ami elharapódzott Sopronban és Lili a csapatával ezt próbálja felszámolni... másrészről pedig ott van egy fiatal lány, Petra ügye, akit gyilkossággal vádolnak, de láthatóan önvédelem volt, és az ő védelmét vállalja el Ádám. Amikor a két ügy közös pontokat mutat, akkor Ádám próbálja felvenni a kapcsolatot Lilivel, aki viszont nem igazán készséges - kettejük sokszor szórakoztató üzenetváltásai könnyítik az újabb nehezebben emészthető témát. 

Itt is két idősíkon játszódik a történet, ugyanis a kulcs egy három éve eltűnt kislány lehet, Dia, és az ő korábbi életét megismerve juthatunk el a megoldásig. Eleinte kicsit vegyes érzésekkel olvastam Dia történetét, pontosabban azt, ahogyan az édesanyja bánt vele, mert felismertem magam néha a kimerült, türelmetlenebb édesanyában, de aztán idővel rájöttem: én ennek ellenére soha nem lennék képes arra az elhanyagolásra, karrier előtérbe helyezésre, amire ez a nő... mert természetesen sajnos sokszor szükség van arra, hogy mindkét szülő dolgozzon és bébiszitter/dada segítsen, viszont ha ide is jutnék, mindenképpen a gyermekem érzelmeire fókuszálnék ezzel kapcsolatban (Dia ugyanis sírt, hogy nem akar Nellivel lenni*), és így is minden időmet rászánnám, amit lehet, hogy ne érezze magát ennyire magányosnak, elhagyatottnak, és ne történhessen meg egy ilyen tragédia...

* Ez a szál egyébként nagyon komplex és fontossá válik a későbbiekben, mert végül Nelli és a kislány közel kerülnek egymáshoz és megszeretik egymást (még ha Nelli küldetését nézve ennek nem is szabadna megtörténnie). 

Eközben Ádám falakba ütközik, mert Petra nagyon nehezen nyílik meg, nem beszél sokat, mert nem mer; az állítása, miszerint a börtönben van biztonságban: arra enged következtetni, hogy menekül valaki(k) elől, hogy egy nagyobb probléma részese, mint gondolnánk, ráadásul van egy barátja egy anonim gyűlésről, akinek az épségét félti. A férfi ezért ezen a szálon indul el és ezeken a gyűléseken ismeri meg Nórát. A regénynek ez a része adja meg a különleges hangulatú romantikát, amivel kapcsolatban szintén kettős érzéseim voltak kicsit, mert ha Ádám Nórával akar lenni, akkor miért írogat sokszor flörtölve Lilinek? Aztán természetesen ez is helyreállt bennem, ahogyan Ádámban is. 

Arra, hogy a két ügy hogyan kapcsolódik egymáshoz, biztosan állítom, hogy csak azért jön rá az olvasó, mert az írónő azt is akarja, hogy rájöjjön; egy részére legalábbis, mert van olyan része, amire abszolút nem számítottam... de aztán mégis jön egy fordulat, ami kétségekben tart, majd az elképesztően megható lezárás után (Dia hazakerülésének jelenetén enyhén szólva zokogtam és Petra szabadulásától is megkönnyebbült a lelkem) az utolsó oldalakon egy olyan hatalmas csavarral ér véget, hogy csak ültem és néztem magam elé, és suttogva káromkodtam, hogy én ezt nem hiszem el. (Utólag visszanézve persze teljességgel logikus és minden jel ott volt, többek közt maga a cím is, mégis... döbbenetesen imádtam!)

"Mindig van remény, ebbe pedig két kézzel kell kapaszkodnunk. Az életünk során érkezni fog majd valaki, aki irányt mutat nekünk. A lényeg, hogy ismerjük fel a segítséget, éljünk a lehetőséggel. Az elágazó utatoknál pedig segíteni fog döntést hozni, és a jó irányba fogtok tudni tovább haladni."

A Kettős játszma egy borzasztóan ijesztő részét mutatja be a világnak, ami sokszorosan felnyitja az olvasók szemét, különösen a szülőkét. Egy kislány és egy fiatal nő kétségbeejtő esete, akik a körülményeik áldozata és a lelkük egy életen át összefonódik - valamint egy letehetetlenül izgalmas krimi, ahol egy ügyvéd és egy ügynök elszántan igyekszik megmenteni őket. 

Farkas Anett: A 33-as áldozat (Dávid és Vivien 3.)

 

Sziasztok!

A 33-as beteg és főleg A 33-as ügy után nem lepett meg, hogy a trilógia befejező kötetét is pillanatoknak tűnő órák alatt olvastam el - pláne egy ilyen prológus után. Ha egy író győzköd, hogy legalább annyi erejéig kezdd el - és utálni fogod azért, amit alkotott - annak soha nincs jó vége. 

Ugyanakkor számomra néhány jelenetét nézve ez a rész volt, amit talán a legnehezebb volt megemészteni: két dolgot bírok nagyon nehezen, az egyik a gyermekekkel szembeni bántalmazás (bár ennek minden könyvében fontos szerepe van és igaza is van: erről nem lehet eleget beszélni), a másik pedig az állatkínzás (ebből szerencsére egyetlen jelenet volt csak, de az mélyen megmaradt bennem). A pedofília szál különösen keménnyé teszi szerintem önmagában is, és az a tudat főleg, hogy a történet egyes részeit valós személyek és valós események ihlették. Amióta azzal is tisztában vagyok, mit jelent ez pontosan, még inkább ijesztő számomra az egész. De természetesen lebilincselő olvasmány is, és hiszem, hogy csak azért gyanítottam itt bármit is, mert túl nagy szenvedélyem a pszichológia - ez viszont cseppet sem von le az olvasmányélmény értékéből, sőt: még így is képes volt kétségekben tartani néha. 

TARTALOM: 

AMIKOR MAGADBAN SEM BÍZHATSZ, KIRE SZÁMÍTHATSZ IGAZÁN? 

1975. Eszter indulatos apjától rettegve tölti életét. Mikor világra hozza ikerlányait, azzal további balsorsát kísérti. Senki sem hisz neki, amikor azt állítja, családjának egyik tagja őrült. 

2002. Sorozatgyilkos szedi áldozatait a Balaton fővárosában, Keszthelyen. Az ügyet Vivien és új társa, Máté kapja. Múlt és jelen baljós eseményei keverednek, a szálak végül egy írónőhöz vezetnek.

Elhisszük, hogy a népszerű író, Lengyel Aliz ismeri az igazságot. De vajon milyen igazságra gondol? Ahhoz, hogy Vivien és Máté megoldják ezt a rejtélyes esetet, a nő múltjával kell szembenézniük, azzal, mi történt 1975 után. Nyomozás közben Vivienék rájönnek, hogy itt mindenki titkol valamit. Mindenkinek van indítéka. Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből... Van egy áldozat, akinek az élete rajtuk múlik... 

A pedofil. Az ikerpár. A sorozatgyilkos. Az írónő. A rovarszárnak. 

Vajon lehet boldog vég, ennyi átélt tragédia után? 

A trilógia befejező része egy lebilincselő történet a manipulációról, félelemről, és az igazság erejéről. Farkas Anett azt csinálja, amihez a legjobban ért: csőbe húzza az olvasóit... 

KIADÓ: Pitypang, 2022

ISBN: 9786150159782

RENDLEHETŐ: itt

A 33-as áldozat már a prológusban úgy indít, ami után nem kérdés, hogy letenni sem tudod a könyvet, de természetesen kétségek között hagy a történet végéig.

A cselekmény itt is két idősíkon játszódik: 1975-ben megismerjük Esztert, aki nem tud szabadulni apja uralma alól, és miután elhagyta a szerelme, ikerlányokkal terhesen végképp kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A könyv nehezebb témáját pontosan Eszter apja adja: gyerekorvos, nagy hatalmú és pedofil - aki többek között a lánya után az unokáját, Alizt sem kíméli. Eszter természetesen mindenáron próbálja megóvni, de az apjának megvannak a módszerei... ráadásul Alizzal valami érezhetően nincs rendben, de Eszter hiába viszi pszichiáterhez (és egyúttal próbál a kapcsolatukon is javítani), senki nem hisz neki. 

2002-ben egy újabb sorozatgyilkos szedi az áldozatait, akiknek kiléte és a tettes módszere megint nem véletlen. Évente egyszer teszi ezt, bizonyos dátumokon: az egyiken elrabolja, a másikon megöli áldozatát kellő kínzás után. Kettő ilyen eset után, a harmadik közepén kapja meg az ügyet Vivi és egy új nyomozó, Máté - aminek Dávid, aki egyre inkább aggódik a barátnője épségéért a terepen jelentős szerepe miatt, nem túlzottan örül. A téma keménységét itt Máté és Dávid dinamikája oldja: Máté ugyanis egy az egyben olyan, mint Dávid, csak fiatalabb; igazi felüdülés volt olvasni, ahogy Dávid szembekerül saját magával, nagyon sokszor (Viviennel együtt) nevettem. 

A szálak végül egy iskolás korban bántalmazott fiúhoz és mellette a híres írónőhöz, Lengyel Alizhoz vezetnek - bizony, a fenti kislányéval megegyező név nem véletlen...
A könyvnek ez a része megint csak felhívja a figyelmet ennek a témának a fontosságára, és azt is megmutatja, hogy sokszor a leggyönyörűbb dolgok a legveszedelmesebbek, ha nem megfelelő kézbe kerülnek: mint például a hóvirág, aminek a hagymája már kis mértékben is mérgező.

Vivienék gőzerővel nyomoznak, miközben Aliz jelenlegi életére is nagyobb rálátás kerül, többek közt a kapcsolatára a testvérével, Kittivel, aki elmondása szerint a legfőbb bizalmasa, és a regényeinek ötletgazdája, csakhogy ezek a történtek fényében igencsak baljósak az eseményeket nézve: az írónő könyvsorozatának harmadik-negyedik része megegyezik azzal, ahogyan a sorozatgyilkos gyilkol, az előző kettő pedig a vélhetően az életével (az olvasó tudja is, hogy így van). 

Ez vajon mennyiben véletlen? Mi köze van mindehhez a jelenlegi ügyüknek? Aliz gyanúsított vagy inkább lehetséges áldozat?

Ahogy szépen lassan összerakódnak a kirakós darabkái a nyomozók és az olvasók fejében, úgy érünk el négy gyanúsítottig (bár Dávidnak határozottan megvan közülük is a legerősebb jelöltje) és a kérdésig: kicsoda valójában Kitti és mennyiben van szerepe az egészben? Illetve, mit szimbolizál a rovarszárny gyűjtemény és az érdekes baba Aliz otthonában? 

Habár főleg visszatekintve bizonyos jelenetekre az Alizzal kapcsolatos végkifejletet sejtettem, az írónő ennek ellenére mégis képes volt azért enyhe kétségekben tartani a könyv csattanójáig, ami még a sejtéseim ellenére is egy hidegrázós jelenetben nyert igazolást. Ebben a krimiben nem a tettes kiléte adja az igazi rejtélyt és nem is a cselekményszálak miatt ennyire durva, hanem a tény teszi azzá, hogy egy része igaz történet. 

Aliz történetének a zárójelenete egy nagyon megható és személyes kedvenc jelenetem a könyvből, ami egyúttal csodálatos keretet ad a trilógiának, és a könyv legvége is egy tökéletes befejezés lett. Ezt csak azért nem emelem ki, mert sajnos spoileres lenne, több szempontból is. A lényeg, hogy több mint elégedett voltam a lezárással, szerintem tökéletes lett.

" - Tudniillik, a pedofília egy betegség. Az esetek nagy részében tinédzserkorban fejlődik ki. Azt fontos elmondanom, hogy nem minden pedofilból válik gyermekmolesztáló. Vannak különböző kezelések, gyűlések, érdemes bevonni pszichológus segítségét, ha valaki tapasztalja magán az ilyenfajta elváltozást. Sajnos az ember nem tehet a szexuális identitásáról. A betegségnek nincs ismert gyógymódja, a kezelés abban nyújt segítséget, hogy ne tegyék meg azt, amire vágynak, ne szegjék meg a törvényt, és ne tegyenek kárt magukban sem. Ne féljünk segítséget kérni, ugyanis azzal nemcsak saját magunkat, hanem esetlegesen több gyermek életét is sikerül megmentenünk. Azoknak az ártatlan gyermekeknek, akik a pedofília áldozatai, óriási traumát okoz az elkövető. Kiskorban még lehet, fel sem fogják, mi történik velük, de később hatalmas lelki törést, esetlegesen súlyos mentális betegséget tud előidézni náluk.
Többször tartottam már erről előadást, de most szeretném kicsit más oldalról megközelíteni az iskolai bántalmazást. A legutóbbi ügyem kapcsán egy olyan gyermek volt a céltáblán, aki többfajta rendellenességgel született. Én tudom, nem kell nagy ok arra, hogy valakit bántson a másik. Okot adhat egy nem túl divatos ruha, kevésbé csinos frizura, pláne okot adhat egy olyan dolog, ha valaki pösze, esetlegesen kerekesszékben ül, vagy nyúlszájjal született. Vannak emberek, akik sajnos nem kiállnak és segítik, hanem inkább még inkább elnyomják ezeket a személyeket. Csúfolják őket, megalázzák. A legtöbb szülő azzal keresi fel a gyermekpszichológust, hogy a gyerekét kiközösítették az iskolában. Segítsük a gyermekünk szociális működését azzal, hogy elismerjük az értékeit. Magyarázzuk el neki őszintén, hogy az, ami miatt kiközösítik a társai, valójában nem egy olyan hatalmas probléma. Fontos tisztázni, hogy mindenkinek vannak hibái, függetlenül attól, hogy mennyire látszanak azok. Az otthona egy olyan közeg legyen, ahova szeret hazamenni, ahol erősnek és ügyesnek érzi magát, és olyan emberek veszik körbe, akikhez bármikor bizalommal fordulhat. Folyamatosan erősítsük az önbizalmát, így könnyebben győzi le az áldozat szerepét, és a többiek is jobban elfogadják, látva, hogy meg tudja védeni magát. Amit még nagyon lényegesnek tartok, hogy ne csak az elszenvedők szülei, hanem az okozóké is elfogadják, hogy a gyermekük viselkedése nem elfogadott. Beszélgessünk sokat a gyermekeinkkel, így talán, legalábbis én bízom benne, mindkét eset, amiről ma említést tettem önöknek, hamarabb felismerhető lesz, még időben tudunk megfelelő lépéseket tenni a baj elkerülése érdekében." 

Pszichológiailag összetett, valós események és személyek ihlette borzasztóan erős és fontos kötet.

Farkas Anett: A 33-as ügy (Dávid és Vivien 2.)

 

Sziasztok!

Farkas Anett második könyve hatalmas kedvencem lett, és a legkiemelkedőbb olvasmányélményeim közé került. Ezt is ugyanolyan gyorsan, ha nem gyorsabban végeztem ki, mint az előzőt és több szempontból is igazán mély nyomot hagyott bennem - így pár nap elteltével sem térek magamhoz. 

A 33-as beteg is nagyon erőteljes egy első könyvhöz képest, de A 33-as ügy már egy hihetetlenül zseniálisan összetett, elképesztő történet. Az írónő tehetsége azonnal megmutatkozott, de itt teljesedett ki igazán, már e között a két regény között hatalmas fejlődés érződik. 

TARTALOM: 

AZ ÚJSÁGÍRÓ, A POLGÁRMESTER, A VÉRTESTVÉREK, 

A BÁNTALMAZOTT GYERMEK, 

AZ AKTA, AMIT MÁR MINDENKI ELFELEDETT: 

A 33-AS ÜGY 

Mit tennél, ha a gyermekedet valaki elvinné? Dávid és Vivien ezúttal egy emberrablóval találják szembe magukat. Eredménytelenül keresik a nyomokat, de az elkövető mindig két lépéssel előttük halad. Aztán egy különös idegen toppan be a nyomozónő életébe. Egy naplót nyújt át neki, ami 1971-ig repíti vissza az időben. Dávid és Vivien egy kislányt ismerhetnek meg, akinek keserű élete elevenedik meg a lapokon. Egy gyermeké, akinek köze lehet a mostani ügyükhöz. De vajon a nyomozópáros hihet a naplónak, Pavlovics Linett fájdalmas vallomásának? 

Farkas Anett újabb, fordulatos krimijében megint azt csinálja, amihez a legjobban ért: tökéletesen félrevezeti az olvasót, teljes bizonytalanságban tartva mindenkit az utolsó sorokig...

KIADÓ: Pitypang, 2022

ISBN: 9786150143842

RENDELHETŐ: itt

A 33-as ügy esete már a trilógia első részének a végén fel van vezetve, miután Vivient nyomozóvá léptetik elő és Dávid mellett neki adják a nagyon fontos és kényes ügyet: ugyanis nem másról van szó, mint egy gyermek eltűnéséről. 

Ráadásul itt Dávid az, aki személyesebben érintett, de hogy milyen módon, azt semmiképpen nem szeretném elspoilerezni, mindenesetre ez azért okoz egy kisebb konfliktushelyzetet a magánéletében - Vivivel, akivel itt még igencsak alakulóban van a kapcsolatuk - és a lelkében is. 

Mit tennél, ha a gyermekedet valaki elvinné? A témából kifolyólag is nagyon mélyen érintett ez a könyv, hiszen már nekem is van egy kislányom, és nem is tudom, mit kezdenék magammal, ha bármi ilyesmi történne vele. Dávid és Vivien a gyerekek érdekében próbál minél alaposabban és gyorsabban pontot tenni az eset végére, de a tettes nem igazán könnyíti meg a dolgukat. Amikor pedig a másodikként a polgármester kislányát viszik el, a média is még inkább felkapja az egészet, plusz terhet téve ezzel a nyomozók vállára.

Aztán egy rejtélyes idegen bukkan fel a nyomozónő életében, aki eleinte ártalmatlannak tűnik, majd kiderül, egy újságíró, aki egy olyan eset után nyomoz, aminek köze lehet a mostani ügyükhöz, az eltűnt gyerekekhez. Ez az ügy a 33-as ügy, ami egy körülbelül 30 évvel azelőtt eltűnt lányhoz kapcsolódik, Pavlovics Linetthez. Az újságíró, Gergő nem más, mint Linett öccse és úgy sejti, a nővére állhat a gyermekrablások mögött, de nem a gyerekeket akarja büntetni, hanem az apák a célpontjai - ezért segítségül átnyújt Dávidéknak egy naplót, ami 1971-be repíti vissza őket, és minden jel arra mutat, ez az írás a testvéréé és a nyomozásban is segítségükre lehet. 

A jelen történtekkel párhuzamosan az olvasó is megismerheti Linett és a védelmébe vett gyermek történetét, akinek borzalmas dolgokon kell átmennie... 

Linett családja gazdag, amíg gúnynevén Tónié szegény, ráadásul  nem csak az iskolában, de a saját otthonában is folyamatos bántalmazásnak van kitéve. Egyedül a kislány az, aki megvédi és felhívja a figyelmet a történtekre, így a Linett által Pitypang-nak keresztelt gyermek sorsa hamarosan talán jobbra fordul, egészen addig, amíg el nem jutnak az események egy táborban történt esetig, ahol három srác valami elképesztően szörnyű dolgot tussol el. 

Ezt már a naplóból tudjuk meg, amihez Dávid nem fűz sok reményt, de Vivien annál inkább és bele is veti magát a nyomozásba. Viszont mire eljutnak odáig, ki a tettes harmadik célpontja - elkésnek, és a kisfiút már elrabolják. Ennek tudatában sem jutnak tovább viszont, ugyanis hiába találnak fogást kettejükön, és próbálják megtörni a leggyengébb láncszemet, valamilyen módon ez az illető még a hazugságvizsgálójukon is átmegy. 

A szálak végül újfent a zalaegerszegi pszichiátriára vezetnek, de az esélytelen nyugalmával, ugyanis Gergő és Linett édesanyját itt kezelik, viszont az Alzheimer - kórnak egy olyan súlyosabb formájával, ami sajnos nem sok reménnyel kecsegtet a segítségadásban, de mégis van a nőnek egy olyan megszólalása, ami megerősítheti őket abban, hogy jó úton járnak. 

A nyomozópáros mindenesetre nem adja fel, és végül a hármas fogat gyengébb láncszem megtörésével egyidőben  Linették volt osztályfőnökének hála arra is rájönnek, ki állhat mindez mögött és hogy miért mehetett át korábban a fentebb említett illető a poligráf vizsgálaton: mert nem hazudott. Ami a történetnek ezt a szálát illeti, Anett úgy vezeti az orránál fogva az olvasót, az elejétől kezdve majd folyamatosan bizonytalan kétségek közt tartva, hogy mikor elé tárul a csattanó, hirtelen levegőt sem kap a döbbenettől. Mindenre számítottam, csak erre nem.

Pitypang és Linett története nagyon mélyre hatolt a szívemben és egyenesen elborzaszt a tudat, hogy min kellett átmenniük. Ez az a pont, ahol az írónő tényleg úgy építi fel az egész regényt és úgy kavarja az eseményszálakat, hogy egyrészt, fogalmad sincs, mi történik valójában, másrészt pedig itt aztán tényleg fikarcnyi együttérzést sem tudsz tanúsítani az "áldozatok" felé, csak mélységes megvetést, még szülőként is, akinek a gyereke eltűnése lehet az egyik rémálma. Ugyanakkor Linett öccsének igaza van: a valószínűsíthető tettes a gyerekekkel kivételesen jól bánik, némelyikük esetében még sokkal jobban is, mint a saját szüleik, ugyanis egytől egyig megátalkodott gazemberek, egy olyan undorító titokkal a múltjukban, amivel két ember életét döntötték romba, minden megbánás nélkül és teljes élvezettel, így ők aztán igenis megérdemelték a jogos igazságszolgáltatást, ami végül a tényleges áldozatnak hála elérte őket. Ahogy a tettessel szemben eljártak, az az igazán felemelő része ennek a briliáns írásnak és ez ad igazi esélyt egy több évtizedre visszanyúló hatalmas lelki seb gyógyulásának. 

A kegyetlenebb részleteket itt is Vivien kislánya, és a Dáviddal való kapcsolatuk oldja: a Vivivel való szála nem egyszer borzongatott meg a köztük lévő kémia miatt, azt pedig egyenesen megható volt olvasni, hogy ebből a sokszor enyhén szólva kedvesnek nem nevezhető férfiből mit hoz ki Vivi kislánya. 

" - Menj ki a kertbe, keress egy pitypangot. Ha fújás közben kívánsz valamit, és egy levegővel sikerül minden magot elfújnod, a kívánságod teljesül."

" - Az erőszakot átélt személy életében hosszútávú következményei lehetnek egy nehezen feldolgozható incidensnek. Sajnos szomorú tény, hogy a szexuális bántalmazások jelentős része soha nem derül ki. Tévhit, miszerint csak a hátrányos helyzetű gyermekeket érintheti ez a dolog. A legtöbb esetben azért sem beszélnek róla, mert félnek a következményektől. Ilyenkor felmerül az emberekben a kérdés: vajon igazat mond az érintett személy? Esetlegesen állhat zsarolás is a háttérben, ami szintén gátolja az áldozatot abban, hogy megnyíljon. Jellemző tünetek lehetnek azoknál, akiket bántalmazás ért: a feszült kapcsolat a szülőkkel, iskolakerülés, öncsonkítás, félelem bizonyos emberektől, regresszió, vagy akár az, ha úgy meséli el a történetet, mintha egy barátjával esett volna meg. Bárkiről is van szó, a nemi erőszak az egyik legsúlyosabb testi bántalmazás, és az idő múlásával sem feledhető, a sebek gyógyulásához mindenképpen szakemberre van szüksége az illetőnek. A szexuális zaklatás hatalommal való visszaélés, amit ha időben felfedezünk, még segíthetünk rajta. A legfontosabb, hogy higgyünk a gyermekünknek, beszéljünk vele mindennap, próbáljuk neki játékosan elmagyarázni, mi az, amit szabad, és még elfogadható, és mi az, ami nem. Sajnos a családon belüli szexuális és egyéb bántalmazás a leggyakoribb, ezt követi a diáktársak ellen elkövetett abúzus. Muszáj beszélnünk róla, elengedhetetlennek tartom, hogy mindent megtegyünk a gyermekünkért. Ez csak a megfelelő kommunikációval érhető el, a bizalommal az irányukba, és azzal, hogy megteremtjük nekik azt a hátteret, ahova haza akarnak menni. Tapasztalatból beszélek, a titkolózás újabb titkokat szül, ami olyan borzasztó dolgokhoz vezethet, amelyek kihathatnak az ember életére, talán még végzetes hibába is torkollhatnak. Ezért, amit mindenekelőtt a legfontosabbnak tartok, valamint megfelelő zárómondatként szolgálhat a tisztelt jelenlévőknek: mutassuk ki a szeretetünket, mert cserébe megtapasztalhatjuk azt a fajta ragaszkodást a másiktól, ami a mai világban igazi kincsnek számít."

Bámulatos alapossággal összetett regény, ami lényed legmélyére hatol és sohasem enged el: egy borzasztóan nehéz, de annál fontosabb téma, szívfájdító, ugyanakkor elképesztően gyönyörű történet. 

Farkas Anett: A 33-as beteg (Dávid és Vivien 1.)

 

Sziasztok!

Ha valaki azt mondja nekem, hogy van egy írónő (magyar ráadásul), akinek alig egy hét leforgása alatt négy könyvét olvasom el, mert se éjjelem - se nappalom, annyira zseniálisan ír, lehet pislogok párat, hogy azt mégis hogy? Hát... így. 

Korábban is felfigyeltem persze Farkas Anett nevére, de aztán valahogy mégis "csak" az egyszer olvasnék tőle listán maradt... egészen addig, amíg Zsófi (Sienna Cole írónő) rá nem kérdezett, hogy olvastam-e már esetleg tőle, mert nagyon érdekesnek tűnnek a könyvei. Ezek után ráírtam Anettre, miszerint a most tavasszal megjelenő könyvét szeretném tőle megvenni - aztán addig - addig, hogy elküldte nekem recenziós példányként az eddigi öt könyvét, amit itt is köszönök, ezerszer is! Nem lehetek elég hálás sem a megtisztelő bizalmadért, sem azért, hogy azóta szerintem nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk és ne olvastalak volna. Bárhogyan is ismertelek meg végül - a sors vagy Zsófi által - nagyon szerencsésnek érzem, hogy megtörtént. 

TARTALOM: 

KI ISMERHETI A TELJES IGAZSÁGOT? 

EGY RENDŐRNŐ, EGY APA, EGY PSZICHIÁTER, 

ÖT BARÁTNŐ A MÚLTBÓL, VAGY 

A 33-AS BETEG?

Rettenetes sorozatgyilkos sokkolja a Balaton fővárosát. Egy szörnyeteg nőket rabol el és aláz meg.

Pintér Dávid sztárnyomozó és alkalmi társa, Fehér Vivien próbálnak válaszokat találni és kibogozni azt a csomót, ami egyre nagyobbra duzzad az áldozatok számának gyarapodásával. 

Úgy tűnik, a rejtély megoldásához Vivien múltján keresztül vezet az út. 

De mi köze mindehhez a zalaegerszegi pszichiátria szomorú sorsú betegének, Rebekának? Vajon az őt kezelő pszichiáternek sikerül áttörést elérnie? 

Farkas Anett bemutatkozó regénye egy rejtélyekkel teli krimi, amelyben veszélyes titkok és a bosszú játsszák a főszerepet. Betekintést nyerhetünk egy pörgős nyomozásba, amiben a szerzőnek volt kollégái, egy rendőr alezredes és egy vizsgáló nyújtott segítséget. 

KIADÓ: Pitypang, 2021

ISBN: 9786150146669

RENDELHETŐ: itt

A 33-as beteg a Balaton fővárosában játszódó sorozatgyilkos története, akiről két áldozat után kiderül, nem véletlen, kiket kap el és hogy a haláluk előtt megalázza őket - hajukat leborotválja, a rúzst szétkeni a szájukon, és ezt a tárgyat hátra is hagyja a nyomozóknak.  

Az ügyet Pintér Dávid kapja, akiről az írónő korábban úgy fogalmazott nekem, hogy a női olvasói 90%-a imádja, a maradék 10% meg utálja. Nos, akármennyire nem feltétlen szimpatikus éppen minden esetben Dávid viselkedése, illetve beszédstílusa, miután Anett tizennyolc férfi mellett volt egyetlen nő a rendőrségen, elhiszem, ha azt mondja, volt miből merítenie. Azt is megkockáztatom, hogy ebben a munkakörben nem feltétlen lehet máshogy bírni. Ugyanakkor én nagyon szerettem azokat a részeket, amikor Fehér Vivien nem hagyta magát, és felvette a kesztyűt Dáviddal szemben. Vivi rendőrnő egy pesti őrsön, és "érintettként" kerül képbe, ugyanis a gyilkosságok a szülővárosában történnek, az áldozatok pedig a volt osztálytársai, régi barátainak a köre. 

Ezzel párhuzamosan ismerjük meg a zalaegerszegi pszichiátriai intézetben lévő Rebekát (azaz más néven a 33-as beteget), aki rejtélyes körülmények között került az osztályra. Látszólag traumatizált, egyetlen számára felkavaró kifejezés is kibillentheti mentális egyensúlyából, ráadásul sosem tudni, éppen melyik szava igaz és melyik hazugság. Nála próbál áttörést elérni egy új, fiatal pszichiáter, Júlia. Őszintén megmondom, én nagyon szerettem olvasni ezeket a jeleneteket, mivel Anett is szerette írni őket, ez eléggé érződött is a sorokon. Hogy kicsoda Rebeka valójában és mi köze van a gyilkossági ügyhöz, arra valamilyen szinten rájöttem (csak a pszichológia által tanúsított szenvedélyemnek köszönhetően, egyébként szerintem nem feltétlen egyértelmű ez), de nagyon sok apró részlet volt vele kapcsolatban így is, amin csak pillogtam, hogy akkor most mi történik, mi is az igazság? 

Az események akkor vesznek igazán gyors fordulatot, amikor kiderül, Vivi húga, Iza is érintett az esetben, így ő is veszélyben lehet. 

Ugyanis Dávid és Vivien kiderítik, ez egy igazi bosszúhadjárat: valaki egy korábbi esettel megegyezően gyilkol, ami ráadásul rendőrgyilkosság volt - ez a rendőr pedig Rebeka nevelőapja volt - mégsem volt akkora híre, mint az várható lenne, és a tettes akkor gyilkol, mikor Rebeka öngyilkossági kísérlettel próbálkozik... 

Ugyanekkor az is kiderül, hogy az áldozatok mind bántalmazók voltak, iskolás korukban valakit rendszeresen sakkban tartottak, mentálisan és fizikailag is tönkretették az életét, amíg el nem költöztek... 

Anett mesterien ért ahhoz, hogy az elkövető felé több együttérzést mutass, mint az állítólagos áldozatok felé, bemutatja, milyen komoly, mélyreható és milyen végletekig menő következményei vannak annak, milyen hatással van az emberre az, ha bántalmazzák. 
Nyilvánvalóan nem minden bántalmazott lesz bántalmazó, sorozatgyilkos meg aztán pláne nem, de ezeket a traumákat elképesztően nehéz feldolgozni, ha fel lehet valaha. 

"(...) Vivien szinte hallotta az óra ketyegését, ami percről percre figyelmeztette őt az eltelt időre. Két napjuk van, hogy előkerítsék a húgát. Mert a harmadik napon már csak a holttestét találhatja meg."

Az ügyben való nyomozás közben szépen fokozatosan betekintést nyerhetünk Vivien életébe, főként a múltjába is, van ugyanis oka annak, hogy szinte elmenekült korábbi otthonából, Keszthelyről, és hogy három éve alig tartja a kapcsolatot a húgával. A húgával, aki most terhes, és életveszélyben van... 

A történet "nehezebb" részeit Dávid és Vivien kialakuló kapcsolata, csipkelődései, és Fanna, Vivien kislányának a jelenetei oldják kicsit, amire azért szüksége is van az ember lelkének. 

Feltétlen meg kell jegyeznem, hogy bár A 33-as betegnek talán megvannak a bizonyos hibái, kezdeti szakaszai, mégis csak egy első könyv - ennek ellenére én úgy gondolom, már itt megkérdőjelezhetetlen az írónő tehetsége. Nekem ezek az apróbb dolgok nem voltak olyanok, hogy levonjanak bármit is az olvasás élményéből, mondhatni pár óra alatt felfaltam a könyvet és aludni sem akartam, annyira addiktív volt, annyira kíváncsi voltam, mi lesz ennek a vége. És még úgyis okozott nekem meglepetést, hogy volt, amire pedig idő előtt rájöttem, vagy amit sejtettem. Szerintem Rebeka története még egy első íráshoz mérten is erőteljes, ütős könyv; annyira biztosan, hogy az írónő további regényei is felkeltsék a figyelmemet és bizony a trilógia következő része még inkább elnyerte a szívemet, valamint már ott hatalmas fejlődés észrevehető Anett írásában. Én kedvenc írót is avattam ezzel a regénnyel!

" - Rendkívül fontos, hogy fokozottan figyeljünk a gyermekeinkre. A szeretetteljes, őszinte kommunikáció a mai világban elengedhetetlen. Üljünk le minden este, és beszéljük meg, mi történt velünk. Minden családtaggal. Ne csak a gyermek meséljen, mi is legyünk őszinték, adjuk meg egymásnak a kölcsönös bizalmat. Így könnyebben megnyílik egy zárkózottabb személy is. A gyermek magával viszi a közösségbe az otthon látottakat, ezért ha a nevelésünk érzelmileg bizonytalan környezetben zajlik, könnyen megeshet, hogy a gyermek lázadó lesz, vagy épp ellenkezőleg, teljesen bezárkózik a saját világába, instabillá válik. A szoros kötelék nem alakul ki szülő és gyermek között, ami további problémákat szülhet. Innentől kezdve sokkal nehezebb lesz számára, hogy kimutassa az érzelmeit, kötődési zavarokkal küzd majd. Jönnek a hazugságok, a drog, ritkábban az öngyilkosság. Azzal szeretném kiegészíteni, hogy nekünk, szülőknek, az a feladatunk, hogy amennyiben tapasztaljuk ezeket a félelmeket, ne hagyjuk annyiban, mert nem fognak maguktól megoldódni. Figyeljünk, és reagáljunk rá. Az a legfontosabb, hogy a gyermekünk biztonságban érezze magát. És nem győzöm hangsúlyozni a kommunikációt. Ha bajt tapasztalunk, azonnal értesítsük a megfelelő személyt, ne hagyjuk elharapódzni, ezzel megtudjuk előzni a tragédiát." 

Letehetetlenül izgalmas, pszichológiai aspektusokat előtérbe helyező krimi, mély mondanivalóval. 

Katherine Arden: A medve és a csalogány (Északi erdő legendája 1.)

 

Sziasztok! 

A következő olvasmányom egy igazi téli könyv: sötét, hangulatos, borzongató és varázslatos mese - felnőtteknek. Nagyon örülök, hogy egy ideje a saját polcomon tudhatom az egész trilógiát, mert egyszerűen annyira találóak és gyönyörűek a borítók is. Hamarosan mindenképpen folytatom a többi résszel. 

TARTALOM: 

Gyilkos szél fúj a vad, orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki nem állíthatja meg többé. 

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát. 

KATHERINE ARDEN első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

KIADÓ: Alexandra, 2018
ISBN: 9789634471479
RENDELHETŐ: itt

Katherine Arden fantasy sorozata már azelőtt is többször szembe jött velem, hogy olvastam volna, végül egy nagyon kedves barátnőm ajánlására kezdtem el egyszer, de akkor valamiért kiestem a hangulatból, pedig tetszett. Aztán sikerült a Moly.hu oldaláról megvennem és úgy voltam vele, télen elolvasom. Nagyon hangulatos volt; mert alapból van egy kifejezetten erős és különleges atmoszférája a könyvnek, amire rátett az itteni hideg és néhai havazás is. Persze annyira nem vészes az időjárás itt, mint a könyvben, azt én nem is bírnám, őszintén. 

A medve és a csalogány egy olyan történet, ami a szláv mitológiára épít és pár dolog ismerős is a Witcherből, ami szintén ebből merít. A történetben megismerjük az északi erdő mélyén lakó családot, amely részen Pjotr, a főhősnőnk édesapja a földesúr. Pjotr-nak és feleségének, Marinának már négy gyereke van, három fia és egy lánya, amikor az asszony még egyszer terhes lesz és úgy hiszi, ez a gyermek más lesz, mint a többi, és muszáj megszületnie. Pjotr és a családtagnak számító dada, Dunja nagyon aggódnak Marina egészségéért, mert kifejezetten hideg és kemény telük van, a nő pedig nagyon sovány, és most így terhes is - de Marina hajthatatlan, biztos benne, hogy kihordja a babát és nem bánja, ha belehal. 

Így jön világra Vaszilisza, a zöld szemű, vadóc kislány, aki már kiskorától kezdve az erdőt járja - és egy este eltévedve rá is talál egy rejtélyes tölgyre, ahol egy ijesztő ember alszik, és egy másik, nem kevésbé ijesztő alaknak hála jut végül haza. Vászja és a testvérei Dunja meséin, legendáin nőttek fel, amik közül egyiknek a főszereplője Morozko , maga a télkirály, a halál és az ő testvére, a veszélyes Medved, akinek nem szabad kiszabadulnia. 

Vászja ugyanakkor látó, aki látja a ház és környékének szellemeit, akik közül van aki ártalmatlan, de olyan is, aki veszélyes, mint például az erdő szelleme, vagy a folyóban élő ruszalka, de a kislányt egyikük sem bántja. Az életük azután vesz gyökeres fordulatot, miután Pjotr elmegy a városba feleséget keresni magának és ezek után érkezik hozzájuk egy pap is. Vászja bátyja szerzetesnek megy, a nővére férjhez, így őket már nem is látja, csak hallhat róluk, a mostohaanyját pedig eleinte amennyire szántam, utána ki nem állhattam; annyira kegyetlenül bánt vele és folyamatosan a saját lányához, Irinához hasonlította, így a lány élete fordul egyet, és nem igazán a pozitív irányba, ami az apja célja lett volna. A pópa érkezésével pedig az emberek elkezdtek félni, a ház szellemei gyengültek, Vászja hangokat hallott, hogy óvakodjanak a holtaktól és egy ijesztően kegyetlen időszak vette kezdetét. 

A regény itt vett egy olyan sötétebb fordulatot, amire igazán még én sem számítottam. Habár alapvetően lassabb lefolyású, ugyanekkor érdekfeszítő, a vége felé már pláne képtelen voltam letenni. 

Vaszilisza sorsa megvan írva, mint az, akinek küzdeni kell a medve jövetele ellen, a medve ikertestvére, Morozko küld is neki még Pjotr-ral egy nyakláncot, ezt a dada megőrzi addig, amíg úgy nem látja, Vászja túl kicsi ahhoz, hogy ekkora veszély felelőssége nyomja a vállát. 

De a felelősség így is eljön, és Vászja hatalmas bátorsággal áll elébe. Ő az, akit a lovak szelleme megtanít a nyelvükön beszélni és úgy lovagolni, ahogy senkit, főleg ahogy egy nőnek nem lenne szabad; ő az, aki egyedül tisztán látja és ellent mer mondani a pópa  félemlítésének; aki megvédheti a népet a biztos veszteségtől, de ez nép kitagadja és boszorkánynak kiáltja ki - Vászja mégsem fordít nekik hátat, és életét kockáztatva keresi a megoldást a menekülésre. 

"Semmi sem változik, Vászja. A dolgok vannak vagy nincsenek. A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen."

Ez a történet tele van varázslattal, szörnyekkel, hidegrázós, szomorú és megható vagy éppen ijesztő jelenetekkel, de mégis ott van benne a szeretet mindent legyőző ereje. Nagyon szerettem Vászja és Morozko dinamikáját, oda meg vissza voltam a lovakért, Medved pedig kellőképpen komplex karakternek tűnik ahhoz, hogy több legyen egyszerű fő gonosznál, akit le kell győzni. A könyv végén lévő szószedet érdekes és sok mindenre magyarázatot ad, például a könyv címe is ott nyert értelmet számomra: Vászja lovának ugyanis a neve Szolovej, ennek a jelentése a csalogány. (Hozzá kell tenni, csak az ő létezése, lénye egy külön kiemelendő jelenség, amire nagyon kíváncsi leszek.)

Kivételes, egyedi fantasy, aminek lelke van és rezonál az olvasó lelkével. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásokra, hogy mit tartogat az írónő Vászjának a későbbiekben!

Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén (Halál-Hírek 1.)

 

Sziasztok!

Az év második olvasmánya sem marad el az élménytől, amit az első adott. A mazochista lelkem követelt egy történetet, amin kisírhatom magam - nos, azt hiszem, megkapta, amire vágyott. Adam Silvera könyvének címe ugyanis nem árul zsákbamacskát, mégis, miközben olvasod, hiába tudod, mi fog történni: végig reménykedsz, hogy nem történik meg, hogy egyikük sem hal meg. Természetesen hiába. 

TARTALOM: 

Szeptember 5-én, kicsivel éjfél után a Halál-Hírek felhívja Mateo Torrezt és Rufus Emeteriot. Rossz hírei vannak számukra: még aznap meghalnak. Mateo és Rufus nem ismerik egymást és más-más okokból ugyan, de mindketten szeretnének egy új barátot találni a Végnapjukon. A jó hír: erre is létezik egy alkalmazás, a neve: Utolsó Barát. Rufus és Mateo ennek segítségével akarnak találkozni, hogy együtt még egy utolsó, nagyszerű kalandban legyen részük - egyetlen nap alatt akarnak leélni egy egész életet. 

Ez a történet emlékeztet rá, hogy halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet - és egyetlen nap alatt is megváltoztathatjuk az egész világunkat.

KIADÓ: Menő Könyvek, 2022

ISBN: 9789635841523

RENDELHETŐ: itt

Adam Silvera neve valószínűleg senki számára nem ismeretlen, aki ifjúsági irodalmat olvas vagy csak követi a booktokot - ugyanis ott különösen nagy népszerűségnek örvend, és már számomra is bebizonyosodott, hogy ez nem véletlen. 

A Mindketten meghalnak a végén sokáig várt a kívánságlistámon, majd egy kis ideig a polcomon is, mire kézbe vettem, de hiszem, hogy most volt itt az ideje. Ez a történet egy olyan világban játszódik, ahol már létezik egy bizonyos Halál-Hírek Zrt., akik ha telefonálnak, tudod, hogy 24 órán belül meghalsz.

Mateo és Rufus is ebben a világban élnek, de akár két teljesen más világban is élhetnének, annyira különböznek egymástól: míg Mateo visszahúzódóbb, művészlélek, egyetlen baráttal és a szobájában érzi a legnagyobb biztonságban magát a gépével, könyveivel és zongorájával, addig Rufus magabiztos, vagány, egy egész társasággal az oldalán és az éjszakai biciklizések kapcsolják ki. Nagyon érdekes párhuzam köztük az, hogy Mateonak van családja: igaz, az édesanyja meghalt, az édesapja pedig éppen kómában van, míg Rufus árva lett, miután a Halál-Hírek egyszerre hívta fel a szüleit és nővérét - a nevelőszüleire és a hozzá hasonló többi örökbefogadott gyerekre mégis mindig számíthat; ebben a helyzetben mégis Mateo van csak egyedül eleinte, aztán persze úgy alakulnak az események, hogy Rufusnak is nélkülöznie kell a társait. Így kerülnek fel az Utolsó Barát applikációra és találnak egymásra. 

" - Az utolsó üzenetem az lenne, hogy találd meg a tieidet. És minden napot úgy kezelj, mintha az egész életed volna."

Különösen tetszett az egyébként is különleges írásmód mellett az, hogy több karakter szemszögét is megismertük a két főszereplővel történtek közt egy pár oldal erejéig - és az is, hogy szépen lassan kiderül, ki hogyan kapcsolódik egymáshoz. Mindenesetre, elég hidegrázósan lett az egész könyv összerakva. 

Miután Mateo és Rufus megismerik egymást, találkoznak, és összebarátkoznak - elég sok téren hatással lesznek egymásra. Rufus kicsalogatja Mateot a csigaházából, az ő hatására sokkal bátrabb és elfogadja önmagát, míg Mateo példaképként jár Rufus előtt abban, hogy nem muszáj mindenkivel bizalmatlannak lenni és mit is jelent igazán jó embernek lenni. 

Az egész történet úgy ahogy van, nagyon mélyen érintett, de főleg azok a részek, amiket már anyaként is máshogy élek meg az olvasás által. Az anyuka esete, akit azzal hívtak fel, hogy meg fog halni az alig négy éves kislánya, vagy Mateo legjobb barátjának, Lidiának a szála, aki által szintén szépen be lett mutatva az anyaság minden velejárója. 

A fiúk közt kialakuló másfajta kapcsolathoz én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, véletlenül sem belemenve semmilyen vitába, hogy szerintem egyáltalán nem volt felesleges húzás és kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk afelett, ki mit ébreszthet fel az ember lelkében? Igen, ha csak barátok maradtak volna, akkor is gyönyörű és sokatmondó történet lett volna, de nem hiszem, hogy bárkinek problémát kellene okozzon az, hogy egy romantikusabb aspektusa is be lett mutatva a történetnek. Mert igenis sokszor elég egyetlen nap, hogy komolyabb érzelmek fűzzenek valakihez, főleg ha olyan dolgokat éltek meg és konkrétan a halálotok előtt igyekeztek eleget élni együtt. Rufus és Mateo minden jelenetét filmként láttam magam előtt, aminek a főcímdala határozottan a Your song lenne Elton John-tól, miután ennek a regényben is nagyobb szerepe van. A könyv címe természetesen nem téveszt meg - Silvera megismerteti, megszeretteti veled a karaktereit, majd jól megríkat, amikor minden reményed ellenére meg is öli őket. Mateo halálának a módja talán az egyik legborzasztóbb, ami történhet az emberrel, de én Rufust sem sajnáltam kevésbé (kíváncsi lennék, hogy az ő halála csak nekem tűnik-e kicsit szándékosnak.) Szeretném azt hinni, hogy a több verzió közt létezhetett volna egy olyan is, ahol mindketten túlélik az utolsó napjukat, de sajnos ez túl szép vágyálom lett volna és ráadásul elveszne a könyv tényleges mondanivalója.

Végtelenül gyönyörű, elgondolkodtató, elképesztően fájdalmas történet életről-halálról, barátságról, szerelemről és arról, hogy minden napot úgy éljünk meg, mintha az utolsó lenne. 

Évösszegző bejegyzés - 2023 legkiemelkedőbb olvasmányélményei

 

Sziasztok!

Habár jelenleg is olvasok és hozok Nektek majd folyamatosan értékéleseket, végre sikerült összetennem egy ilyen bejegyzést is. 

A tavalyi évem nagyon gyümölcsöző volt, már ami a könyveket és blogolást is illeti. Az év utolsó két napján olvastam 44. könyvemet, ami úgy érzem, a nehézségeket, válságot és anyasággal járó mindennapi élethelyzeteket nézve elég szép teljesítmény. Ebből ráadásul alig volt, ami egy kicsit is csalódást okozott volna, a jobbnál jobb olvasmányokból viszont annál több. Nehéz is volt csak 12+1 -et kiválasztani, így is megvan a hiányérzetem kicsit, de hát muszáj szelektálni (így is hosszabb bejegyzés lett.)

 Eközben a blogolással kezdek igazán magamra találni, így remélem, jövőre még nagyobb lépéseket tehetek meg annak érdekében, hogy át tudjam adni a hozzám hasonló könyvmolyoknak az élete szóló élményeket. 

1. Matthew Perry: 

Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet 

A 2023-as évem egyik legelső könyve a Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet volt, ami a pár hónappal ezelőtti eseményeket tekintve még szívszorítóbb a számomra. Matthew Perry memoárja egyszerre döbbenetes, letaglózó, felemelő, fájdalmas és vicces; testközelségbe hoz hozzánk egy olyan problémahalmazt, amiről azt kívánjuk, bár ne kellene senkinek szembesülnie vele. Mind a függőségek, mind a világhírű népszerűséggel járó nyomás ilyen, de a nehezebb családi hátteret és később kialakuló mentális gondokat (mint például a depresszió) és magányt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy életrajzi könyvet mindig nehéz és érdekes is értékelni, hiszen mégis csak valaki életéről van szó, nem egy fikcióról - ez a könyv mégis olyan, hogy ha nehéz is, de egyszerűen muszáj róla beszélni. Matthew ikonikus karaktere, Chandler minden korosztály számára meghatározó és példakép lehet, de maga a színész embersége, elképesztő küzdelme, lelkiereje, és minden, amit ebben a könyvben megírt, az, ami igazán kiemelkedő és példaértékű. Hibátlan? Nem. Tökéletes? Nem. Van olyan, aki az? NINCSEN. 

Hiszem azt, hogy rengeteg embernek segített mind a sorozatbeli karaktere, de főleg a saját, őszinte vallomása a valós életéről, és rengeteg embernek segíthet még így, a sajnálatos haláleset után, ami még fájdalmasabb tekintve azt, hogy mennyit küzdött és hogy sikerrel járt a végére. Őszintén remélem, hogy bárhol is van, végre megnyugodhat és boldogságra lelhet a lelke, úgy, ahogyan itt nem sikerült. (Azt pedig csak halkan és zárójelesen jegyezném meg, hogy amiért ezt a kötetet tekintve is bántják, tisztázta nem egyszer nyilvánosan és az illetékes felé is, innentől kezdve kifejezetten undorítónak találom, hogy valaki egy olyan tragédiát, mint az ő halála, egy elszólás miatti karmának képes tulajdonítani. Egyébként is, de ezek fényében főleg.)

2. Szaszkó Gabriella: 

Maradj velem

Szaszkó Gabriella egyike azon magyar íróknak, akiket már azelőtt is figyelemmel követtem, hogy olvastam volna tőlük. A Pennnington - trilógiát évek óta elakartam már olvasni, de valamiért mindig azt éreztem, még nem jött el az ideje - így nem is ez volt az első könyvem az írónőtől, hanem a Kora február - ezzel viszont a legnagyobb kedvenceim közé is írta magát. Ez a trilógia végül egy kihagyhatatlan akció keretében került a polcomra, és az első része határozottan a 2023-as évem egyik kiemelkedő és legkeményebb olvasmánya volt. Bővebb értékelést nagyon nehéz lesz írni erről a könyvről, de igyekszem a legjobbat kihozni magamból, ha egyszer képes leszek rá, mert megérdemli. Elképesztően sokkoló, fájdalmas és gyönyörű, hihetetlenül fontos alkotás ez! Ahol kell, ott nyers megfogalmazással, néhol meg költői szépséggel bontakozik ki előttünk egy család kegyetlen sorsa... egy nőé, akit anyának nevezni nem tudok, egy apáé és a két fiáé, akikért megszakad a szívem, és egy lányé, aki lelke minden rezdülésével benne van ebben a pokolban, csak mert szereti őket. 

Világéletemben olyan ember voltam, akinek sokszor a legértékesebb olvasmányai egyben a legkeményebb témájúak. Ugyanakkor olyan ember is vagyok, aki különleges módon kötődik a gyerekekkel - mindig megtalálnak, velük is dolgoztam, és jelenleg itt van a saját kislányom, akit kötődően nevelek a kezdetektől. Ezért fájt annyira olvasni azt, amit Margaret Pennington tesz a gyerekeivel (és a férjével, ez nagyon fontos! Mert bizony ő ugyanúgy egy bántalmazott helyzetben van, nem szabad ezt elbagatellizálni) - ugyanakkor úgy érzem, tudnom kell Maggie történetét is, mert az ember okkal jut ide, még ha ezekre nincs is mentség, magyarázat van, ami árnyalja a képet.

 Ez az a könyv, ami a negyedénél olyan sokkot okoz, hogy nem biztos, hogy tovább tudod olvasni, amit olyan fájdalom kísér, amit egyszerűen nem tudsz elfelejteni - de mégis olyan, amit olvasni kell. Olyan könyv, aminek a végén (is) sírsz, akkor a legjobban, és az utolsó sorok után csak ülsz és nézel magad elé, még a kezedet rajta tartva. Ezek a legelképesztőbb olvasmányélmények.  

3. Valérie Perrin: 

Másodvirágzás 

A vasárnap koldusai 

Trió

"Vannak könyvek, amelyekről úgy marad le az ember, mint például bizonyos találkozásokról, történetekről és emberektől, amelyek és akik mindent megváltoztathattak volna. Egy félreértés, egy borító, vagy egy középszerű ajánló, egy előítélet miatt. Szerencsére az élet néha ragaszkodik ahhoz, amit mi kiakarunk hagyni." - Valérie Perrin (Trió)

Szerencsére az én megérzéseim is addig kísértettek, amíg meg nem vettem a Másodvirágzást. És onnan már nem volt más út, mint megszerezni A vasárnap koldusait (ami egyébként ugyanolyan hatással volt rám, nem változtatott semmit a megváltozott sorrend, hogy igazából az utóbbi az első könyve). Azonnal tudtam, hogy bármit leír ezentúl ez a nő, én azt olvasni akarom, így a Trió hírére nagyon boldog lettem. 

Már az első történeténél rájöttem, hogy nem tudok róla értelmesen írni, sem beszélni, csak sírni és sírni és sírni és csodálni, tisztelni, szeretni, mert amit ez a nő írás alatt alkot, az valami elképesztően, hihetetlenül különleges, párja sincs! Csak annyit tudok írni, hogy mind a három könyve a lelkemig hatolt, egyik jobban, mint a másik, pedig nem  hittem, hogy ez lehetséges. 

A kiadó jóvoltából találkozhattunk vele a könyvfesztiválon, egy elképesztő beszélgetés* és dedikálás keretében. Szerintem életemben nem találkoztam még ilyen csodálatos, alázatos és édes emberrel, mint amilyen Valérie Perrin. Életre szóló élmény Őt hallgatni; de olvasni is, szóval tegyétek! 

*A kedvenc gondolatomat tőle azért kiemelném a vele való beszélgetésből: 

" Azt gondolom, hogy amikor írunk, meg amikor élünk, akkor tudattalanul érzelmeket, érzéseket rögzítünk és ezekből születhetnek dalok, filmek, könyvek vagy bármilyen alkotás formájában megjelenhetnek, illetve a mások által szerzett dalok, filmek és művek megihletnek minket és ebből születnek majd a mi saját alkotásaink. És ami igazán nagyon fontos, hogy nem akkor írunk, amikor konkrétan írunk, hanem akkor írunk, amikor élünk...
és ez nagyon fontos, mert az élet írja ezeket a könyveket."

4. Sienna Cole: 

Az igazság arcai (Ígéret II.)

Amíg az Ígéret-sorozat első része kicsit lassabb lefolyású, de érdekfeszítő, addig Az igazság arcaiban felgyorsulnak az események. A könyv elején betekintést nyerünk a már ismert karakterek jelenlegi életébe és küzdelmeibe, majd negyedénél vesz hirtelen fordulatot a történet, amikor Nicholas elkezd fenyegető üzeneteket kapni, miszerint el fog veszíteni mindent és nem tehet ellene semmit és amikor tényleges tettekig fajulnak a dolgok, onnantól kezdve se éjjele - se nappala az olvasónak, csak tudnia kell, mi történik.
Amit feltétlenül ki kell emelnem a könyvben, az első körben Nicholas és Joyce dinamikája: ahogy az írónő ezzel a két karakterrel állítja szembe a jót és a rosszat - és a kapcsolatuk, az őket ért események által mégis árnyalja a képet; hiszen azért semmi  nem ennyire egyértelmű (semmi, de a köztük lévő kémia eléggé). Ehhez kapcsolódóan itt hagynám az egyik kedvenc részem, a fenti karakterek egy beszélgetés foszlányát: 

"(...) - Maga is az életét kockáztatja valamiért, amiben hisz.
- Én az igazságban hiszek. 
- Nem. Maga abban hisz, hogy megmenthet másokat. Abban, hogy mások helyett is erősnek kell lennie, hogy pajzsként kell állnia a világ gonoszsága és a kiszolgáltatottak között. Mi az igazság? Szerintem bárhogy is keressük, nem találhatjuk meg. Végtelen arca van, képlékeny és változó. Csak a vak hit szilárdítja meg, és kelti a statikusság, az egyetemesség illúzióját.
- Mit akar ezzel mondani? 
- Azt hittem, hogy megvédhetem az öcsémet. De ahogy maga is rávilágított, ez tévedés volt. Nem védtem meg, hanem magam ellen fordítottam. A szeretete helyett a gyűlöletét érdemeltem ki. Az én igazságom és az övé köszönőviszonyban sincs egymással. Melyik a valódi? Melyik az érvényes? 
- Talán mindkettő...
- Akkor beszélhetünk egyáltalán jóról és rosszról? 
- Nem tudom. Vannak, akik nem kérnek a segítségünkből, de olyanok is, akik életük végéig hálásak... akiknek számít. (...) 
- A maga hite és igazsága szerint én egy szívtelen rohadék vagyok. Ha maga a fehér, akkor én a fekete. Ha maga jó, akkor én a rossz. De mi van, ha téved? Tudja, van, ami nekem is szent, amiért én is bármit megtennék..."

/ Erről a könyvről, valamint az egész sorozatról itt olvashattok bővebben/

5. Adrienne Young 

Fable 

Adrienne Young debütáló regénye hatalmas vihart kavart, és ez nem is csoda.
Ez a könyv...
Nem is emlékszem, mikor olvastam ilyen intenzitással valamit, mikor éltem át ennyire azt, amit olvasok. Már az első mondatától kezdve magával rántott, mintha a tengerbe süllyednék egy olyan áramlattal, amiből nem tudok és nem is akarok szabadulni. Nem csak beszippantott, de szinte éreztem az orromban és a bőrömön a sós vizet, minden gyönyörűsége és veszélye elvarázsolt és elrettentett ennek a történetnek. Csak az első 150 oldal után kedvencet avattam, és abszolút megértem, mi ez a nagy hype és rajongás körülötte, és már értem, miért vonzott engem is elemi erővel: teljesen érdemes erre! 

Fable egy elképesztően erős női főhős, de a többi karakter is annyira összetett, hogy egyszerűen imádtam minél többet megtudni róluk és a történetükről. West és a Merigold egész legénysége szépen lassan, de annál biztosabban a szívembe kúszott; a róluk szóló jelenetek voltak a legerőteljesebbek és legfilmszerűbbek. Szent pedig egy olyan komplex karakter, amilyenről ritkán olvasni, és őszintén remélem, hogy megjelenik magyarul az ő külön kötete is. Isolde pedig a helyzete ellenére is a lényem legmélyére úszott... Az írónő egy kegyetlen, varázslatos világot és történetet alkotott, hihetetlen karakterekkel és olyan írásmóddal, hogy kedvem lenne kiidézni az egész könyvet.

"Öt szabály volt. Csak ez az öt.
Mindig tartsd a késed elérhető helyen. 
Sose tartozz senkinek semmivel.
Semmi sincs ingyen. 
Kovácsolj hazugságokat az igazságból. 
Soha, semmilyen körülmények között ne fedd fel, hogy ki vagy mi számít neked."

6. Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 

trilógia 

A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz már nagyon sokszor szembejött velem és csak jót hallottam róla, amikor a születésnapom alkalmából megvettem az első két részt és előrendeltem a harmadikat. Azt kell mondjam, hogy a mutatós borító mögötti tartalomban sem kellett csalódnom: szerintem egy nagyon jól összetett, érdekes és izgalmas ifjúsági regény, ami konkrétan olvastatja magát, különleges a formátuma és szerethetőek a karakterei, és nagyon közel hozza, valódivá teszi a nyomozást ez a fajta formátum, valamint egy igazán nagy fordulatot is képes behozni a végére. 
Olvastam valakinél, hogy nem realisztikus az, hogy egy tizenhét éves diáklány old meg egy olyan rejtélyt, amit a rendőrségnek nem sikerült - de szerintem ez nem teljesen igaz. Van, aminek nem is kell realisztikusnak lennie, mert a szórakoztatás és egy új fajta, érdekes szemszög a cél (mert ki ne akart volna nyomozni tizenévesen?), egyrészt, másrészt pedig szerintem sajnos nem egy lezáratlan ügy van, ami vakvágányra kerül, vagy épp rosszul zárják le akár a körülmények, akár rendőri korruptság miatt, vagy mert annyira egyértelműnek akarja láttatni az esetet, ami persze nem az. Fontos kiemelnem, hogy egy kisvárosról van szó, és azon belül is egy olyan személyről első számú gyanúsítottként, aki az emberek annak is akarnak látni, amivel gyanúsítják. Mert sötét bőrű, mert indiai, mert az áldozat barátja volt - és ez sokszor már elég is ahhoz, hogy első számú gyanúsított legyen valaki. /Kicsit bővebben: itt olvashattok még a könyvről).

A  Jó kislányok, rossz viszonyok címet viselő második rész nekem (a többséggel ellentétben) legalább ugyanannyira, ha nem jobban tetszett, mint az első rész. Ha bár a kezdőkötet címe itt nyer igazán értelmet, az az ügy természetesen lezárt és egy teljesen új történetet kapunk - bár az előzmények is jelentősek és ugyanazok a karakterek. Itt a főszereplő egyik barátja tűnik el, de mivel a rendőrség nem hajlandó lépni, ő maga ered a rejtély nyomába és kér segítséget a podcastjén keresztül... A formátum, a történetvezetés, fordulatok mind mind olyan olyanná teszik a könyvet, hogy nagyon nehéz letenni, amikor igazán belemerül az ember; már pedig én nagyon rég akartam fent maradni éjszakába nyúlóan, hogy olvassak egy könyvet. Ráadásul egy olyan fontos jelenségre is felhívja a figyelmet, mint például milyen veszélyes a catfishing, és a végkifejletben új szintre emeli a az ítélőképességünket, együttérzésünket is. A könyv utolsó negyedét egyhuzamban olvastam el késő este/kora éjszaka egy forró tea mellett, de ennek ellenére is reszkettem attól, ami történt és bizony még sírtam is. Ezek után nagyon kíváncsi voltam, mit tartogat a harmadik rész. 

A halott kislány a jó kislány egy igazán erőteljes zárókötet. A második rész vége után különösen vártam a befejezést, és azt kell mondanom, kicsit sem csalódtam. Sokaknál olvastam, hogy az első 100 oldalon nehezebben jutottak túl, még ha meg is értik Pip traumáját; hát, nekem ezzel nem volt gondom. Ahogyan a lezárással sem, de ne szaladjunk ennyire előre. Amiért imádtam ezt a könyvet, az többek között Pip karakterfejlődése, ahogy a fekete-fehér jó karakterből, aki a rossz ellen küzd, konkrétan morally grey-jé válik. Mindig is imádtam a komplex karaktereket, és vallom, hogy semmi sem fekete-fehér, minden a szürke árnyalata, és ez itt különösen igaz. Amit meg kell jegyeznem, hogy fogalmam sincs, mikor fordult elő velem utoljára, hogy hajnali fél ötkor kellett erőszakkal rávennem magam, hogy letegyek egy könyvet, mert aludni is kéne, de wow. Amikor a könyv felénél megoldódni látszódik az ügy, akkor bizony sejtheti az ember, hogy itt semmi jóra nem számíthat... A könyv első fele is vitt magával, a negyede még ilyen vihar előtti csend volt, aztán a második fele BUMM. Olyan bomba robbant, hogy csak pislogsz és eléggé gyorsan lapozni sem tudsz. Az első sorától az utolsóig imádtam az egészet - és egyetértek azokkal, akik szerint Andie Bell megérdemelne egy külön könyvet. Ő az, akire ennél is mélyebben kíváncsi lennék még. Aki egy igényes, izgalmas, zseniális ifjúsági krimire vágyik - ifjúsági, de a második rész töréspontja a harmadikban már hozott egy bizonyos sötétséget magával - annak szívből ajánlom ezt a trilógiát!

"Ó, az igazságszolgáltatás létezik. 
Talán nem a rendőrőrsökön vagy a tárgyalótermekben, de attól még létezik. És ha belegondolsz, ezek a szavak, mint jó és rossz, helyes és helytelen, a való életben nem igazán számítanak. Ki határozná meg, hogy mit jelentenek: azok az emberek, akik tévedtek és szabadon engedték [...]? Nem. 
Szerintem mi döntjük el, hogy mit jelent számunkra a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, nem csupán elfogadjuk, amit mások mondanak." 

7. J.J. Abrams - Doug Dorst:

S. - Thészeusz hajója 

Már amikor fél éve elolvastam ezt a könyvet, tudtam, hogy az év egyik legkiemelkedőbb olvasmánya lesz - és a valaha volt legmenőbb könyvem, ami a külcsínt illeti.
Már a kivitelezés is teljesen elvarázsolt (belegondolni sem merek, mennyi munkát, időt, kreativitást igényelt ez), de hamar kiderült, hogy bizony a beltartalomban sem kell csalódnom. Adott egy rejtélyes író, V. M. Straka, akiről fogalmunk sincs, kit takar ez a név négy lehetséges ember közül, még a szerkesztője, Filomela sem tudja. Aztán ott van az S. nevű egyesület és Straka életének (a halála is épp olyan rejtélyes, mint a kiléte és élete) utolsó műve, a Thészeusz hajója. Ezt a művet olvassa és kezd el benne levelezni két egyetemista, Eric és Jen. A lapszéli jegyzetekben elemzik a történetet, aminek a főszereplője szintén az S nevet viseli (nem véletlenül), keresve önmagát és a dolgok jelentőségét, a saját szerepét ebben a világban, ami egyszerre valósághű és fikció, fantasy, és szépirodalom elvont, sokszor elképesztően gyönyörű gondolatokkal tarkított egyvelege. Maga a könyv is nagyon elgondolkodtató, ehhez tesz hozzá egy nagy pluszt Jen és Eric gondolatai, nyomozása, és az, ahogyan megismerjük a saját benyomásaikat az egész műről, az életüket, a lelkivilágukat, ahogyan szépen megnyílnak egymásnak, kutatnak az író és az utolsó művének mondanivalója után; ahogy egymásba szeretnek - és mindezt ennek a könyvtári könyvnek kialakított mű lapjain, olyan kiegészítőkkel tarkítva, mint általuk vagy mások által írt levelek, újságcikkek, régi fényképek, képeslapok, szalvétára rajzolt térkép, stb. Nagy figyelmet igényel, de hihetetlenül elvarázsol, olyan részletekkel, amiket muszáj volt kiemelnem szövegkiemelővel, ezzel még egyedibbé és számomra is személyesebbé téve a könyvet. 

Lehetetlen túllépni ennek a könyvnek a zsenialitásán, főleg, hogy minél többet gondolkodom rajta, annál több minden esik le vele kapcsolatban (persze kinek mi jön át, valószínűleg nem csak társadalmi, hanem egyéni szinten is előhív emberekből felismeréseket.)
Folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy V. M. Straka nem létezett, nem olvashatok tőle többet, ahogyan Eric és Jen sem léteznek, nem kereshetem fel őket; a maga módján S és Vévoda, a Thészeusz hajójának fő gonosza viszont létezett és létezik is a történelem során, ami bizony sokszor ismétli önmagát: mindig lesz valaki, aki pusztítani akar, de olyan is, aki igyekszik megállítani. 

8. Charlotte McConaghy:
Egykor farkasok éltek ezen a tájon 

Charlotte könyvére kivételen nem Kata, hanem Judit barátnőm hívta fel a figyelmem, még amikor ő készült olvasni, aztán a kívánságlistámra került, és be is szereztem, amikor már olvasta. Nem vagyok annyira képben a természetvédelemmel, úgy érzem, én is jobban figyelhetnék, mindenesetre mindig is imádtam, vonzott és nagyon tiszteltem, ezért is szólított meg az Egykor farkasok éltek ezen a tájon. De amiért a leginkább, azok maguk a farkasok, az egész írásmódja, cselekménye,  a lélektani mélységéről nem is beszélve. Több fontosabb témára is kitér a könyv, leginkább a családon belüli erőszakra, traumáinkra, azok esetleges következményeire, az állatok és az emberek jellemére. 

Inti számomra egy nagyon szimpatikus, szerethető karakter, akivel nagyon tudtam azonosulni, és még érdekesebbé teszi a „betegsége”, az úgynevezett tükör érintéses szinesztézia: amit lát, az olyan, mintha vele történne, szó szerint. Nekem is nagy a beleérző/átérző/együttérző képességem, de ez jóval több annál. Nem is hallottam még erről és még különlegesebbé tette a karaktert és a könyvbeli eseményeket. Aggie Inti ikertestvére, kettejük közül ő a bátrabb, vadabb, az, aki inkább mer élni – aztán önmaga szelleme és bizony az olvasó elgondolkodik rajta, mi is történt vele valójában, tényleg létezik-e. Érdekes volt olvasni kettejük erős, meginghatatlan, egymást oltalmazó és védelmező kapcsolatáról – az ikerlét az, amit nem tapasztalhattam meg, de mindig érdekelt.

"Egy szörnyeteggel sem találkoztam még a vadonban. Nem ott élnek."

A történet fő szála és konfliktusa egyben az, hogy Inti a biológus csapatával vissza akarja telepíteni a farkasokat a skót felföldre, hogy egyensúlyban tartsák és megmentsék a természetet, de ennek az ott élő gazdák, saját magukat és haszonállataikat féltve nem igazán örülnek.
(...)Aggie traumája darabokra tört, Inti kapcsolata a farkasokkal és az erdővel meghatott, a krimiszál végkifejlete egyenesen megdöbbentett. A szerelmi szál kevésbé volt jelentős (vagy kidolgozott), mégis erőteljes lett számomra, nekem nem maradt hiányérzetem, néha egyenesen költőien volt megfogalmazva.

Brutálisan fájdalmas, mégis elképesztően gyönyörű könyv ez, ami felnyitja a szemed, összetöri a szíved és megmelengeti a lelked. Mindenkinek olvasnia kéne! /A teljes értékelésemet itt olvashatjátok el/

9. Diana Hunt: 
Jack árnyékában 

Ez a könyv teljesen véletlenül jött szembe velem, de nem hagyott nyugodni, ameddig be nem szereztem. Diana Hunt ráébresztett, hogy milyen kincsek vannak még elrejtve a magyar írók között.

" - Az utánad való vágyódás olyan, akár a méreg. Észrevétlenül, lassan emészti fel a lényem."

Ez az idézet tökéletesen leírja a kapcsolatomat ezzel a könyvvel. Ahogy szembejött velem, jött az a bizonyos, már jól ismert zsigeri megérzés, hogy ez nekem kell. Általában ezek azok a könyvek, amik aztán a legnagyobb hatással lesznek rám, és külön kedvencem, ha a beszerzésük sem alakul egyszerűen. Akkor már mindenképpen megérte. Minél többször jött velem szembe, minél többet olvastam róla, annál jobban akartam. De őszintén? Erre abszolút nem számítottam. 

A történet legvégén zokogva-káromkodva akartam kivágni az ablakon... Csak azért nem tettem, mert gyönyörű szép, mert zseniális, mert vakmerő húzás és hiába készített ki totálisan, minden egyes sorát IMÁDTAM. (Na és persze felébresztettem volna mindenkit).
Ismertem persze Hasfelmetsző Jacknek mondhatni a legendáját, de a pontos körülményeknek - már amit tudhatunk róla egyáltalán - a könyv olvasása előtt néztem utána, vagyis hallgattam meg: ugyanis Randomot ajánlották, mint true crime videós és nagyon érdekes, informatív volt a tartalom, amit erről alkotott.* Már attól a hideg ráz, hogy valóban élt és megtett ilyeneket egy ember az 1800-as években, de hogy a mai napig nem tudni, KI is volt Ő pontosan, elkapták egyáltalán? Vagy a megfelelő embert kapták volna el? Talán sosem tudjuk meg. Nem csodálom, hogy az írónőt megihlette a rejtélye, de ez a történet... ez aztán túlmutat mindenen. Szó szerint beleszerettem az írásmódjába, a korhű leírásokba, abba, ahogyan néhány jelenetnél konkrétan az orrunknál fogva vezetett; egy idő után csak így ültem és nevettem képtelenségemben, hogy akkor most mi a fene is történik valójában? Mi egy vágyálom, mi a rettegés okozta képzelgés, mi a valóság? Minden szereplője erős érzelmeket váltott ki belőlem, legfőképpen Katherine, Victor, Percy és persze Jonathan Turpin. Emilyt nagyon kedveltem, Annát végtelenül sajnáltam, Kristopher egy rejtély maradt számomra, Turpint egyszerűen csak minden erőmmel megvetem és gyűlölöm, mert ő aztán tényleg olyan ember, aki valódi poklot hoz a világunkba. 

De a Katherine - Victor - Percy hármas? Na ők vittek nekem mindent. A szívem, a lelkem, boldogságom, könnyeim. 

Az illusztrációk: kézzel írt üzenetek, újságkivágások, stb... még inkább feldobják az amúgy is vérfagyasztóan izgalmas történetet. A végkifejlet pedig olyan, ami odavág, és még sokáig benne marad az emberben. Nem is tudok értelmesen írni erről a részéről, csak annyit tudok határozattan kijelenteni, hogy kedvencet avattam. Nem csak könyvet, írót is!

És ennek fényében a cím és a borító? Hát, a hideg ráz. Túltenni sem tudom magam ezen soha szerintem. Köszönöm szépen ezt a felülmúlhatatlan élményt az írónőnek!

*Akit érdekel, ezen a linken tudja meghallgatni, a teljes értékelésemet pedig itt olvashatjátok el.

10. Colleen Hoover: 
Reminders of Him - Emlékek róla 

Habár régen nagy rajongója voltam Colleennak, ma már viszonylag mondhatni kevesebb könyvet olvasok tőle, és nem is feltétlen tervezek mást elolvasni, vagy régebbit újraolvasni. A 2022-es év egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt tőle az All Your Perfects, amit szintén nagyon vártam és mindent vitt nekem; de ez a könyve az, amit a két évvel ezelőtti eredeti megjelenése óta tűkön ülve várok. Azóta, hogy a szerkesztője még a megjelenés előtt azt nyilatkozta, szerinte ez a legjobb könyv, amit valaha írt. Így az elején le is szögezhetem: teljes mértékben egyetértek ezzel a kijelentéssel.

Kenna története onnan indul, hogy kiengedik öt év után a börtönből, mindent, ami idevezetett, visszaemlékezésekből, az ő és Ledger szemszögén keresztül tudjuk meg - ugyanis mindkettejük életében a közös pont nem más, mint Scotty. A leglényegesebb dolog viszont a Kenna Scottynak írt leveleinek egyikéből derül ki számunkra a történet vége felé. 

Akármennyire szép és fontos romantikus szál, az is, ami a múltban volt, és az is, ami jelenben alakul, a Reminders of Him ennél sokkal többről szól és sokkal többet ad. A központi téma ugyanis nem a szerelem, hanem a gyász, a veszteség feldolgozása, a megbocsátás (önmagunknak egyaránt, nem csak az érintetteknek), a szülő-gyermek kapcsolat - és az, hogy mennyire előítéletesek tudunk lenni mi emberek, csak mert valakit egy bizonyos balesetben játszott szerepe miatt börtönbe csuknak. Mert ez a valaki elkövetett egy hibát, majd a körülmények és a látszat azt mutatta, hidegen hagyja az egész eset és csak önmagát mentette. Abból a szögből, amit Scotty szülei, Ledger, vagy a rendőrség tudnak, bizony nem nehéz így gondolkodni Kennáról - de ezeknek a dolgoknak a mélységét, ami a látszat alatt van, csak Kenna tudja. És őt senki sem kérdezi vagy ha kérdezné is, nincs olyan állapotban, hogy tudjon is válaszolni erre. Mivel azt érzi, megérdemli, és annyira mélyen érinti, ami a felszínen nem is látszik; bűnösnek vallja magát. Csakhogy ekkor még nem tudta, hogy terhes. Ha tudta volna, lett volna miért, lett volna kiért küzdenie, de sajnos nem így történt. 

"Az emberek azt mondják, szerelembe esel, de ha belegondolunk, az esés olyan szomorú szó. Az esés sosem jó. A földre esel, visszaesel, elesel és meghalsz. Bárki is mondta először azt, hogy szerelembe esett, valószínűleg addigra már elmúlt benne az érzés. Különben sokkal jobb nevet adott volna neki."

Összességében a Reminders of Him egy nagyon elgondolkodtató, nehéz történetet feldolgozó tanmese, ami engem az életem olyan szakaszában talált meg, hogy több szempontból is rezonált a lelkemmel. Összetörtem, elvesztettem az irányítást az érzelmeim felett, szinte nyugtatnom kellett magam, hogy nem, ez nem velem történik meg, de mégis olyan erőt, reményt és megnyugvást adott emellett, ami miatt az életre szóló olvasmányélményeim élén landolt. /A teljes értékelésemet itt tudjátok elolvasni./

11. Taylor Jenkins Reid: 
Egyetlen szerelmeim 

Taylor Jenkins Reid neve nem ismeretlen a számomra, ugyanis mind az Evelyn hét férje, mind a Daisy Jones & The Six nagy hatással volt rám, amikor olvastam. Első olvasásra szerelem, ami tudtam, egy életre szól. Így nagyon örültem, hogy idén két könyvét is hozta a Könyvmolyképző kiadó. Ezek közül az egyik az Egyetlen szerelmeim*, ami lehet nem a legjobb könyve (tekintve, hogy a fentieket nehéz is lenne felülmúlni), ugyanakkor mégis az írónőre jellemzően zseniális és annyira rezonált a lelkemmel, hogy az elolvasása után csak szorongattam zokogva.
* Külön kiemelném, mennyire elképesztő a fordítása a címnek. Imádom! 

Az Egyetlen szerelmeim egy nem szokványos romantikus történet. Kicsit fura úgy fogalmazni, hogy egy nem átlagos szerelmi háromszöget mutat be, de végül is így is fogalmazhatunk. Ugyanis ez a regény két hatalmas és sorsfordító szerelem története - amik nem léteznének egymás nélkül - és mindemellett egy fiatal nő jellemrajza. Nagyon különleges történet, erőteljes karakterekkel és még erőteljesebb érzelmekkel - nem is feltétlen a cselekmény, sokkal inkább az érzelmi szál dominál. Mindez pedig olyan írásmóddal, ami Taylorra jellemző: letehetetlen, letaglóz, mosolyogsz és nevetsz, majd sírsz, majd mindkettő egyszerre... döbbenetes hatással van rád. Amennyire fájdalmas, annyira gyönyörű, végig. 

A történet egy igazán ütős első mondattal indul, egy mondhatni bevezetővel, majd egy Előtte és Utána úgynevezett fő részekkel osztja ketté Emma életét, amit bizonyos esemény(ek) váltottak ki. Ő azt hitte, akkor hasadt ketté az élete előtte és utána pillanatokra, amikor elveszítette Jesset - de valójában akkor, amikor kiderült, mégsem veszítette el. 

Az írásmód nagyon könnyed és olvasmányos, annak ellenére is, hogy elég gyorsan már nagyon nehéz érzelmi síkokat mutat meg. Milyen az, amikor elveszíted életed szerelmét? Hogyan lehet ezt egyáltalán túlélni? Milyen az, amikor újra szerelembe esel? Egyáltalán lehetséges ez? És milyen az, amikor rájössz, mégsem halt meg életed szerelme - de már az új társad is életed szerelme? Lehet minden ugyanúgy, mint régen? Kell egyáltalán olyannak lennie? Vagy már végletesen megváltoztattak a megtörtént események, mindkettőtöket, mindhármótokat? 

"Van egy másik szerelem is az életemben. De az más. Az nem ez. Nem pont ilyen. Jobb és rosszabb is egyszerre. De azt hiszem, ez a lényege a két ember közötti szerelemnek - nem lehet megismételni. Minden szerelem, minden választottaddal, más és más. Mert te magad vagy más." 

Mindent szerettem ebben a történetben. Minden karaktert, minden kapcsolatot, az egész írásmódját és a mondanivalóját. Az Egyetlen szerelmeim sokkal több, mint egy romantikus regény. Igazi túlélőtörténet: nem csak annak, aki elveszett, de annak is, aki maradt és annak is, aki által ezt a veszteséget fel lehetett dolgozni. Mindhárman veszítettek és mindhárman nyertek. A vége pedig csodálatos keretet ad a kezdeteknek. Taylor Jenkins Reid újra bebizonyította, hogy neki írnia kell - és nekem olvasnom kell, mert számomra most is egy mestermű, amit alkotott. /A teljes értékelésemet itt olvashatjátok./

12. Rebecca Yarros: 
Fourth Wing 

Nagyon nagyon nehéz bármit is egy ilyen erőteljes élmény után írni, amit a Fourth Wing hagyott maga után. Semmi túlzás nincs abban, hogy az tavalyi évem legjobban várt magyar megjelenése volt, mikor körülbelül fél éve felrobbantotta a netet. Természetesen ha ekkora hype van egy könyv körül, az mindig azzal jár, hogy az ember idő előtt belefuthat spoilerekbe, illetve felkelti az érdeklődést, hogy mégis mivel váltotta ezt ki, érdemes rá, vagy csak túlzás? Az én megérzéseim azt súgták, bármi is legyen, én bizony imádni fogom ezt a könyvet - és igazam is lett. Egyébként minden elfogultság nélkül azt gondolom, hogy megérdemli azt a brutális népszerűséget, ami övezi, és amit követhetünk egy ideig, ugyanis Rebecca Yarros öt részes sorozatnak tervezi Violet történetét. 

A Fourth Wing történetében egy igencsak érdekes és kegyetlen világba kerülünk, ezen belül is a Basgiath Hadi Iskola falai közé, ami lényegében mondhatni egy igazi katonai iskola, csak a kiképzés is maga egy túlélési verseny. Akkor legalábbis, ha lovasnak készül az ember (és nem is akármilyen lovasnak, hanem sárkánylovasnak, ami már önmagában is folyamatos életveszélyt hoz magával). Csakhogy a főhősünk, Violet Sorrengail a társaival ellentétben nem lovasnak, hanem írnoknak készült egész életében - ahogyan az édesapja is az volt. De ha a testvéreid is lovasok, és az édesanyád is az, ráadásul ennek az iskolának a vezetője, akkor bizony nem feltétlenül van beleszólásod abba, ha azt mondja, márpedig te is az leszel. Violetről tudni kell, hogy amellett, hogy csupán hat hónapja volt felkészülni a megmérettetésre, bizonyos izületi betegsége, csonttörékenysége, vérzékenysége is van, alacsony és törékeny, ezért is próbál a nővére, Mira az anyjukra hatni, hogy a halálba küldi. (A bátyjukat, Brennant már elveszítették.) 

De Lilith Sorrengail nem az a fajta, akire hatni lehet, miután elhatározott valamit, és bizony egy idő után Violetben is benne van az, hogy már-csak-azért-is megcsinálja. Többek közt ennek a kitartásnak, küzdeni akarásnak és az eszének köszönheti azt, hogy sorra sikeresen veszi a veszélyesebbnél veszélyesebb akadályokat, megpróbáltatásokat. 

A Basgiathon lévő tanulmányaid megkezdése a Mellvéden átkeléssel kezdődik, ami már kapásból az események kellős közepére dob - hiszen vagy átjutsz a keskeny, csúszós, szeles-viharos időben ezen a "hídon", vagy lezuhansz a szakadékba. Aztán ezután az elméleti órák és sokszor súlyos sérülésig, vagy akár halálig menő küzdelmekkel telnek a napjaid, amíg eljutsz a Vesszőfutásnak nevezett halálcsapdás akadálypályáig, a Bemutatásig, ahol a sárkányokkal kölcsönösen megnézhetitek egymást magatoknak, majd a Cséplésig - ahol teljesen egyedül kell megküzdened akár a társaiddal is, ha úgy döntenek, megölnek, és itt derül ki az is, kiválaszt-e egy sárkány magának. Természetesen ha igen, akkor sem garantált, hogy túléled az első éved, nemhogy a másodikat vagy harmadikat. 

Kifejezetten érdekfeszítő volt végigkövetni ezt egy olyan karakter szemszögéből, mint Violet - és egyszerűen odavagyok azért, amilyen karakterfejlődésen ő átment, nem máshogy, mint a puszta akaraterejéből, hogy márpedig ő nem adja fel. Szerintem nagyon könnyű azonosulni vele, szerethető, kitartó, ravasz és a végére bizony már erősnek is mondható. Hűséges és helyén van a szíve is, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy önszántából védett meg egy kis sárkányt a biztos haláltól, túlerővel szemben, kockáztatva a saját épségét/életét is. 

Ami pedig a Tairnnel való kapcsolatát illeti, külön színfoltja a könyvnek. Tairnről tudni kell, hogy egy hatalmas, erős példány, ugyanakkor öt éve az akadémia közelében sem látták - a legutóbbi lovasa halála után ugyanis nem volt hajlandó kapcsolódni senkihez. Egészen addig, amíg fel nem bukkant Violet - és meg nem védte Andarnát. Minden morgolódása és szarkasztikus beszólásai ellenére Tairnnek igenis hatalmas szíve van, és végletekig megható az a szoros kapcsolat, ami nagyon gyorsan kialakul közte és Violet között. De erről spoilermentesen tovább írni lehetetlen lenne. 

Ez a könyv számomra mindenben nagyon erőteljes volt: a világépítésben és karaktermegalkotásban épp úgy, mint a kapcsolatok ábrázolásában és érzelmi hatásában - tele van izgalommal, kegyetlenséggel, váratlan és szívszaggató fordulatokkal, megható és hidegrázós jelenetekkel, és egy olyan lezárással, ami után kedved támad újrakezdeni, árulkodó jelek után kutatva és körülbelül a hajad kitépnéd, mire a kezedbe kerülhet a folytatás. Hatalmas kedvencem lett, főleg, hogy azonnal beszippantott és nagyon nehezen enged, szinte fájdalmas egy ilyen addiktív utazás után visszakerülni a valóságba. Külön ki kell emelnem, hogy bár majdnem 800 oldal, egyetlen unalmas vagy kicsit is lapos rész sem volt benne. Egyetlen egy sem. Ez az a könyv, amit ha este kezdesz el, hajnalig nem hagy aludni és az elolvasás után sem tudsz teljesen magadhoz térni. / A teljes értékelésemet itt érhetitek el./

+1. Tia Williams: 
Hét nap örökké 

A Hét nap örökké című könyv borítója rögtön felhívja élénk színeivel a figyelmet - én mégis lehet elmegyek mellette, ha az Álomgyár kiadó nem ajánlja fel olvasásra. Ezek után szúrta ki a szemem a bortón Jodi Picoult neve (ami nekem sokszor már garancia egy jó könyvre), illetve néhány értékelés után úgy éreztem, talán mégis adnom kellene neki egy esélyt. Habár az első oldalaknál még korántsem voltam meggyőződve arról, hogy ez biztosan az én könyvem lesz, végül annyira magába szippantott, hogy a végén csak ültem és sírtam. Sokkal de sokkal többet adott nekem, mint azt valaha gondolni vagy remélni mertem. Ez volt számomra az év legnagyobb meglepetése, ezért is van most itt. 

Tia Williams könyvében megismerjük Evát, aki egyedül neveli tizenkét éves kislányát, miközben sikereket ér el íróként az erotikus-romantikus fantasy sorozatával - de ahogy egyre előrébb haladunk a történetben, rájövünk, hogy ez csak a látszat, ami mögé rejtőzik; és igazából sokkal több és mélyebb gondolatok rejtőznek benne. Ha ezek nem jelentének elég kihívást, ott van az általa láthatatlan fogyatékosságnak nevezett migrénes betegsége, amit az írónő egyébként kellő érzékenységgel és saját tapasztalatot sejtető alapossággal mutat be (ezt igazolta is a köszönetnyilvánításban). Én sosem gondoltam azt, hogy "ugyan, ez csak egy kis fejfájás", mikor több ismerősöm - köztük a férjem is néha - szenvedett tőle, de ahogy Eva helyzete le lett írva, az elképesztően kegyetlennek tűnik; szerintem nagyon fontos, hogy Tia többek közt erre is próbálta felhívni a figyelmet, ugyanis igenis komoly dolog. 

A másik főszereplőnk Shane Hall, a rejtélyes, visszahúzódó, szépirodalomban kiemelkedő író, aki, mint kiderül, egy "problémás", kemény dolgokat megélt fiatalból vált az alkohollal megküzdő felnőtté... majd a hozzá hasonló, nehéz sorsú fekete gyerekek mentorává. Shane-be nagyon könnyű beleszeretni, az írásairól pedig úgy jellemzi a könyv, hogy konkrétan rákerestem, biztosan nem létezik-e, mert mindenáron olvasnék tőle. 

Külön érdekesség, hogy csak sötét bőrű karakterek vannak benne és egyszerre szívfájdító és hidegrázós arról olvasni, hogyan alakul az ő életük, milyen megpróbáltatásokkal, ítéletekkel, örökös kiszolgáltatottsággal kell szembenézniük... és micsoda traumákat élnek meg vagy milyen tragikus véget ér az életük sokszor. 

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy bárki más legyen, mint önmaga."

A könyv legnagyobb színfoltja határozottan Audre, Eva lánya, aki elképesztő jellemmel és (fiatal kora ellenére) bölcsességgel rendelkező karakter, már csak az ő szála rengeteget hozzáadott az olvasmányélményhez. Önmagában is, illetve az anya-lánya kapcsolatuk miatt is, ugyanis Eva saját bőrén tanulta meg, mit is jelentene jó anyának lenni - tekintve, hogy az ő édesanyja sosem volt mellette igazán és mondhatni felcserélődtek a gondoskodó szerepek. Ennek ellenére vagy emellett Lizette szála valójában elég érdekes és erőteljes, még ha számomra borzasztó is, mert sosem lennék képes ilyen anya lenni. De emberek vagyunk, és nem mindig minden körülmény fekete - fehér. Leginkább a szürke árnyalatai a mérvadóak itt is. 

Alapvetően olvasmányos, humoros, könnyed történet, de a látszat néha csal, és ezek mögött olyan mély mondanivaló, komoly témák húzódnak meg, mint az egyedülálló szülőség, betegséggel és függőséggel való küzdelem, rasszizmus, ami a sötét bőrűeket éri, a nőkre irányuló hátrányos helyzetről sem beszélve, önmagunk felvállalása a menekülés helyett... Eva elrejtett soraiban pedig (amit a könyv végéig megírni sem mert) ott van egy női sorsokat központba helyező családtörténet, amit egy generációkra öröklődő kámeagyűrű követett végig. 

Összességében ez a könyv amellett, hogy szórakoztat és visszahozza a hitünket a szerelembe, tanít is, nem keveset: többek közt, hogy merjünk önmagunk lenni, őszintén, mert bármilyen démonnal is küzdünk meg, menekülni vagy rejtegetni a valódi énünket nem érdemes. Az élet sokszor igazságtalan, vagy egyenesen kegyetlen, ezért minden pillanatot megéri kihasználni, megbecsülni és egyszerűen csak megélni. / Ami kimaradt az könyv jellemzéséből, azt itt megtaláljátok./

Nos, ez volt az én 2023-as évem palettája, elég színesre sikeredett szerintem, ami a könyvek műfaját is illeti. Remélem, Ti is hasonló meghatározó élményekkel gazdagodtatok - és annyit elmondhatok, hogy már most, 2024 elején is csak csodás könyvek fordultak meg a kezemben eddig:)