Jodi Picoult: Második látásra

 

Sziasztok!
Aki igazán ismer, az tudja, hogy Jodi Picoult és az írásai nekem már konkrétan az identitásom része. Mindig nagyon fontos, megosztó, aktuális témák köré építi a regényeit, olyan lelki mélységgel, ami miatt nem véletlenül bőven elég tőle évente körülbelül két könyv, de ha nem olvastam már sok ideje, szinte elvonási tüneteim vannak. A Második látásra még egy eredetileg 2003-ban megjelent könyve, és a tizenötödik, amit már olvastam, de továbbra sem okozott csalódást. Ebben a regényében a rejtélyes szellemvilág mellett egy olyan kevésbé ismert, mégis tragikus és meghatározó témát dolgoz fel, mint az eugenikai projekt. 

TARTALOM: 

Végleg elszakíthatja a halál azokat, akik összetartoznak? 

Jodi Picoult fordulatos regénye emberi sorsról, szenvedélyről, bűnről és megváltásról 

Vermont államban egy modern üzletközpont építését tervezik, de a helyi abenaki indiánok tiltakoznak, mert hitük szerint az a föld a törzs ősi temetkezési helye. Amikor egyre több természetfeletti jelenségre lesznek figyelmesek a környéken, a befektető szellemvadászt bíz meg, hogy kiderüljön: kísértetek márpedig nincsenek. 

Ross a szellemek üldözése során gyilkossági nyomozásban találja magát, miközben ő maga is legszívesebben megszabadulna az életétől, amióta menyasszonyát, Aimeet halálos baleset érte. A férfi egyetlen reménye, hogy egy nap viszontláthatja élete szerelmét. A kisvárosban megismeri a titokzatos Lia Beamon-t, akinek Rosshoz hasonlóan minden vágya átjutni a határon, amely elválasztja az élők és holtak világát. 

Picoult eddig talán legsejtelmesebb regénye a szellemvilág témája mellett olyan kérdéseket is feszeget, mint az a kevéssé ismert eugenikai projekt, amelynek során az 1920-as és 1930-as években Vermontban több száz kényszer sterilizálást hajtottak végre. 

KIADÓ: ATHEANAEUM, 2020
ISBN: 978963543005
RENDELHETŐ: itt 

Jodi a fentebb leírtak miatt a felülmúlhatatlan íróm, nincs könyve, amit ne szeretnék elolvasni és a polcomon tudni. Szerencsére egyre több könyve jön magyarul is, remélem, hogy ez így is marad. 

A Második látásra egy tizenhét évvel ezelőtt írt történet, ami talán annyiban különbözik a legtöbbtől, hogy nincs benne bírósági tárgyalás - ez persze nem negatívum, de miatta szerettem meg az ilyesfajta jeleneteket, - és az érzelem része is kicsit mélyebb, például ami a romantikát illeti. 

A könyv három részre van felosztva, és két idősíkon mutatja be a tartalomban leírt eseményeket: 2001-ben és 1932-ben. Nagyon sok kulcs karaktere van, az ő bemutatásukkal kezdődik minden, és egyre többet olvasva derül ki, ki hogyan illik a képbe. Nekem ez nem volt zavaró, mint azt sokaknál olvastam, szeretem az olyan regényeket, ahol megismerünk szereplőket és a végén minden szál összeér, összeköti őket. 

" Dupla szivárvány volt, az egyik a másik íve alatt futott. De csak a szivárvány bal fele látszott, amely felívelt, aztán félúton beleolvadt a szürkéskék égbe. 
A szivárvány jobb fele sem hiányzott. Ethan ebben biztos volt, jóllehet sem ő, sem Lucy nem látták. Ez nem képzelgés, még csak nem is varázslat, egyszerűen így működnek a természet törvényei. Végtére is, ha tudjuk, hogy valaminek egy része létezik, akkor a józan ész azt diktálja, hogy valahol ott kell lennie a másik résznek is." 

Ebben a történetben az írónő a többi könyvéhez hasonlóan nem csak egy fontos témát tár elénk. Megelevenedik a lapokon egy kisváros élete, megmagyarázhatatlan dolgok sokasága, a szellemvilág, az emberi gyarlóság, de hősiesség is, sorsszerűség, és izgalmas nyomozás egy rejtélyes haláleset után. 

Ami viszont kiemelkedik a fentiek közül, az mindenképpen az az eugenikai projekt, ami miatt több száz kényszer sterilizálás történt az 1920-as és 1930-as években. Bevallom, erről nekem sem volt semmilyen tudomásom, és elég megrázó volt olvasni, hogy bizonyos emberek úgy döntöttek mások sorsa felől, ahogyan a tenyészállatoknál szoktak... ezeknek az embereknek sokszor fogalmuk sem volt, mi történik velük, és nem tehettek ellene semmit, a kísérlet kitalálói pedig szinte a gyilkosságtól sem riadtak vissza. Pedig már az is elég kegyetlen, hogy a szabad döntés jogától fosztottak meg mindenkit, aki a kezük közé került, és nem látták őket családalapításra érdemesnek. Mindenképpen egy olyan téma, amit mindenkinek meg kell ismernie, ezért akármilyen borzalmas, jó dolog, hogy Jodi írt erről. 

Mindegyik karaktert sok lenne hirtelen felsorolni, és spoiler mentesen nem is lehetne, milyen szál köti össze őket, de szinte mindegyikük a szívemhez nőtt. Amennyire megvetettem Spencert és amit képviselt, vagy ahogyan gondolkodott, viselkedett, és azok miatt, amiket elkövetett, annyira szerettem és csodáltam Rosst, akinek bizonyos értelemben fájdalmas volt végigkövetni az életeseményeit, mégis reményt adott, és a könyv végén bebizonyította, hogy igazi hős. Emellett akit még feltétlenül ki kell emelnem, mert közel került a szívemhez, az Lia, aki egy elképesztően bátor és erős nő, és szörnyű, amiket át kellett élnie. 

A Második látásra olyan regény, amit mindenképpen érdemes kézbe venni (ahogyan minden Jodi által írt könyvet), mert felnyitja a szemed, gondolkodásra, hitetlenkedésre vagy éppen reménykedésre késztet, egyszerre szakítja darabokra a lelked és melengeti meg a szíved. 

A Lány, a Nő - Én

 

A lányt sok fájdalom, csalódás, kihasználás érte - sokfelől, sokféleképpen, nem egy embertől. Nem egy kapcsolatban. 
Bántották szavakkal, pletykákkal, hazugsággal és megcsalással, elhagyással - az érzéssel, hogy nem elég és mindenki jobb nála...
Hol jobban lett, hol rosszabbul; hol fénybe jutott, hol visszaesett - amíg jött egy ember, Ő; aki ráébresztette, kisegítette, mellette állt és támogatta, megértette, megbecsülte. 
Néha annyira fényes minden, hogy vakít, és a visszatérő félelem homályosít; mintha megint sötét lenne, máshol, más időben lenne, hiába tudja, hogy már nem ott van, hogy már inkább fény, nem sötét van...
De egy ponton már jobb, józanabb, nem alszik a tudat, akkor sem, ha néha túlagyal és pánikol. A lány felnőtt. nő lett - és néha már nem a lány hangosabb, így a nő boldogabb. Egyszer talán a lány már csak suttoghat, a nő pedig tovább mosolyoghat. 

Mert mindannyiunknak vannak nehezebb időszakai, akkor is, ha nem is gondolnánk... és mindannyian megérdemeljük, hogy legyen az életükben valaki, aki így is elfogad, szeret és támogat.:)

Fodor Petra: Egy pillanat bátorság

Sziasztok! 

A legutóbbi olvasmányom az Álomgyár kiadó egy újdonsága, Fodor Petra könyve, amire már a megjelenés előtt is azonnal felfigyeltem. Sajnos előolvasni nem volt lehetőségem, de utólag nem bánom, mert így ismertem meg Papp Csillát is - és bátran mondhatom, hogy mindkét írónőtől nem egyszer fogok még olvasni. 

TARTALOM: 

Két lány, két nagyon különböző élet...

Dóra, a kezdő író egy angliai egyetem falai közt keresi önmagát és leendő hősnőjét. A siker felé vezető út rögösen indul, de végül Dóra belevág a Nagy Műbe. Miközben a belső és külső világgal ismerkedik, szembesül a múlttal, a családi tragédiák eddig elkendőzött rideg valóságával.

Abby igazi belevaló, bulizós angol egyetemista, egy híres, bohém drámaíró unokahúga, akinek minden adott a boldoguláshoz. Ám miközben kreatív írást tanul az egyetemen, rá kell jönnie, hogy egy neves rokon még nem jelenti azt, hogy az ember maga is tehetséges...

A két lány sorsa óhatatlanul is összeforr. A mindig rosszul választó Abby és a választani képtelen Dóra megtalálja-e a végén a szerelmet? Rálelnek-e életük értelmére? Melyikükből lesz író, és kinek nyit az idő újabb lehetőségeket? 

Fodor Petra első regénye az útkeresésről, a lehetőségekről és a szerelemről elvarázsolja az olvasókat. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN: 9786150087085

RENDELHETŐ: itt

Könyvmoly éveim alatt nem egyszer fordult elő, hogy zsigerből megéreztem azt, ha egy könyv nekem kell, mert betalálhat nálam. Ezért hallgatok is mindig erre az érzésre, és talán ha egyszer-kétszer kell csalódnom, hogy mégsem. Az Egy pillanat bátorság esetében is rögtön éreztem, hogy az én könyvem lesz, és nem is tévedtem. A címe is nagyon tetszik, de ami elsőre megfogott, az a borító volt. Annyira harmonikus a színeivel, a két lány ábrázolása és az egész szimbolizmusa, ami a történet olvasása után nyer értelmet; egyszerűen imádom. Fiatalos, elragadó, szerethető. 

A tartalom alapján egy érdekes, de átlagos történetnek ígérkezik, és alapvetően könnyed, mégis már a prológusnál rájön az olvasó, hogy azért lesznek itt komolyabb dolgok is. Elég hamar belerázódtam a hangulatába, sokszor alig tudtam letenni, nagyon tetszik az írónő írásmódja, és a két lány karaktere is már az első oldalakon felkeltette a kíváncsiságomat. Első ránézésre azt gondoltam, inkább Dórával tudok azonosulni, aztán kis meglepettségemre ráébredtem, hogy bizony Abby jelleméből is rengeteg van bennem. Gondolok itt többek között Dóra önbizalomhiányára, bizonytalanságára, az olvasás és írás iránti szenvedélyére, és Abby azon tulajdonságaira, hogy néha meggondolatlan, mégis könnyen barátkozik és érdekli más emberek sorsa, jóléte. Nagyon érdekesnek tartom, hogy két szinte teljesen különböző lányról beszélünk, más életkorban (még ha csak pár évről is van szó), más háttérrel, múltbeli tragédiákkal és gondolkodásmóddal; mégis, szerintem bárki tud azonosulni nem csak az egyikükkel, hanem akár egyszerre mindkettejükkel. 

"Bátornak csak egy pillanatig kell lenni, csak addig, amíg döntesz valamiben. Utána már minden megy a maga útján. Ez hiányzik az emberek életéből." 

Amit a legjobban szerettem ebben a könyvben, a hangulatán kívül, az a két lány jellemének íve, karakterfejlődése volt: ahogyan követték az álmaikat, nem adva  fel a kudarcoknál sem és ahogy megtalálták önmagukat, valamint a saját útjukat. Petra nagyon jól átad Dóra és Abby által mindent, amin az ember ebben a korban átmegy, legyen szó az érzelmi, társadalmi, egyetemi vagy családi életről. Én végül nem jártam egyetemre, és nem is bántam meg, de nagyon jó volt belelátni ebbe a világba a két szereplőn keresztül, főleg a különböző perspektívákat tekintve. Londonban szintén nem voltam, de ennek a hangulata is annyira átjött, hogy alig várom, hogy egyszer eljussak. Ezen kívül ott volt a Harry Potter vonatkoztatás, az olvasás és írás, az az édes, első, igazi szerelem, barátság és összetartás, és nem utolsó sorban a segítségnyújtás öröme az igazán nehéz élethelyzetekben, amik könnyeket csaltak a szemembe. 

" - Hogy lehet ezt kibírni?
- Szeretettel. Nem a kedveskedő, érzelmes szeretettel, hanem az erőssel, a határozottal, az ellentmondás nem tűrővel."

Összességében egy könnyed olvasmány, mégis tele komoly gondolatokkal és érzelmekkel, elgondolkodtató élethelyzetekkel, és olyan lezárással, ami miatt mégsem olyan átlagos, mint amilyennek tűnik. 

Baráth Viktória: Orosz rulett (A főnök - Igazság)

Sziasztok!
Végre a kezembe került a várva várt történet, ami Sophia életét meséli el. Az írónőhöz méltóan abszolút a világba illő, izgalmas és meglepetésekben gazdag, váratlan fordulatokkal teli szenvedélyes történetet kaptunk. 

TARTALOM: 

Amikor az életed a tét 

Sophia, a fiatal és céltudatos lány úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az édesanyját. Csupán egy magyarázkodó levél maradt neki emlékül, és egy nyom, miszerint a nő Las Vegasban él. Sophia így a bűn városába költözik, hogy felkutassa a családi gyökereit, ott azonban falakba ütközik. Unalmas munkát vállal, mellette viszont, amikor leszáll az éj, a lány élete  megtelik izgalommal és kalanddal. 

Amikor segítségre van szüksége, alkut köt Viktor Makszimovval, az éjszakai klubok és kaszinók urával. Sophia távol akarja tartani magát a zűrös múltjától, ám ekkor még nem is sejti, hogy a férfi mekkora veszélyt jelent a számára. 

Mit tehetünk, ha az érzelmeink veszik át az uralmat felettünk? Engedhetünk a csábításnak, ha a gyönyör mellé gondok is társulnak? 

Baráth Viktória ismét a sötét oldalra kalauzolja olvasóit egy olyan történetben, amelyben sosem tudhatod, mit rejt a következő oldal. 

 KIADÓ: Álomgyár, 2020 

ISBN: 97865156145505

RENDELHETŐ: itt 

A főnök 2 és Az igazság ára után különösen vártam ezt a történetet. 

A fent említett két kötetben már kevésbé szerettem Ana-t és Ryan-t, de hát az idő telik, az emberek változnak - és nekem már nem voltak a végére akkora kedvenceim, mint A főnök első kötetében. Az Orosz rulett tökéletesen illik ebbe a világba, valahol a bűn és igazság határán, mégis másnak éreztem kicsit (nem rossz értelemben). Valószínűleg azért, mert szerintem maga Sophia is más sok szempontból, mint például Ana. 

Amit először ki kell emelnem: a borító. Egyszerűen szerelmes vagyok, annyira gyönyörű, és nem tudok betelni vele. 

A könyv az elejétől a végéig váratlan fordulatokat rejt, jó párszor derült ki olyan dolog, amin csak pislogtam, hogy micsoda, mi történik? Lassan vezet be Sophia életébe, a jelenéből visszatekintve a múltjára, és nyilván nem véletlenül, azért van egy-két titok az írónő tarsolyában. 

"A bizalmat nem szavakkal, hanem tettekkel kell kiérdemelni." 

Ez a mondat elég ismert és bármekkora "közhely", mégis igaz. A történetet nézve pedig számomra elég sok szempontból nyert jelentőséget. Próbálom spoiler mentesen megfogalmazni, amit gondolok: szerintem ez a mondat Anát és Sophiát is nagyon jól jellemzi egy bizonyos szerepben, amit mindketten átéltek; egyiküket inkább negatívan, míg a másikukat pozitívan. Természetesen ez egy olyan szerep, amiben sokszor nem könnyű eldönteni, mi a helyes és mi nem, vagy hogy a jobb, de én minden elfogadásom és megértésem ellenére Sophiával sokkal jobban tudok azonosulni ebben, mint Anával.

Sophiát sokan tartották naivnak, és gyengébbnek, mint amilyen Ana volt, és bár voltak a történetnek bizonyos momentumai, amikor tényleg nem úgy reagált, ahogyan kellett volna (emberek vagyunk, akik hibázhatnak), de azt állítani, hogy nem erős, ezzel már nem igazán értek egyet. Szerintem bizonyos szempontból igenis van tartása, nemes céljai, és a legutolsó döntése is az bizonyítja, hogy bármire képes azért, a saját szívét is feláldozza, csakhogy másokat védjen, helyesen cselekedjen és kiérdemelje azt, akit szeretne maga mellett tudni végre. Emiatt sokkal, de sokkal nagyobbra nőtt a szememben, mint Ana valaha. 

A másik főszereplőnk Viktor, akit szintén nagyon megszerettem, és azt is, hogy ő is teljesen máshogyan viszonyul a világhoz, amiben él, mint a többség. Azt nem mondanám, hogy hibátlan, mert ő sem az azért, ahogyan senki sem, de mindenképpen úgy tartom, hogy igenis helyén van a szíve, és ezt be is bizonyította nem egyszer.

Akiről többet megtudunk még amúgy is és szintén főbb szerepe van, az nem más, mint Rick, aki visszatértének én különösen örültem, mert A főnök 2 óta hatalmas kedvencem lett. Megnyugtató, hogy ő minden szempontból önmaga maradt - ez azért nem mindenkiről mondható el ebben a világban. És az Anával való kapcsolata még mindig nagyon megható számomra, akkor is, ha ő már kevésbé volt a szívem csücske. 

Ez a történet úgy pezseg, mint a város, amiben játszódik: bűnbe csábítana és izgalmas, döbbenetes eseményekkel és igazán mély érzelmekkel, egyáltalán nem szokványos befejezéssel. Sokaknál olvastam, hogy ez hiányérzetet adott, nekem személy szerint nem, de hát én vagyok az a mazochista, aki a A főnök végét is imádta. Kikapcsolt, nevettem vagy éppen meghatódtam, és azzal a tudattal csuktam be, hogy az agyam többféle szálat alkothatott a folytatásra.