Egyszer régen, egy tíz éves kislány az aktuális olvasmánya után elővett egy papírt meg egy ceruzát, majd elkezdett írni. Mikor már megírt pár oldalt, boldogan futott a nagypapájához és a kezébe nyomta. A papája elolvasta, majd megkérdezte, hogy honnan másolta, mire a kislány mosolyogva vállat vont, és azt felelte, hogy "sehonnan, én írtam". Erre a papája is elmosolyodott és azt mondta: "Akkor soha ne hagyd abba!"
Már nem tíz éves vagyok és jelenleg nem is abban az erdélyi lakásban írok - nem is rendszeresen vagy sokat, annál többet olvasok; de vagyok olyan szerencsés, hogy elmondhatom a papámnak: nem hagytam abba. Valószínűleg nem is fogom, soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése