Kedvenc erős női karakterek - a Nőnap margójára

Sziasztok,
ha már a Nemzetközi Nőnapot ünnepelhetjük, gondoltam, összeszedek az eddigi olvasmányaimból pár kedvenc női karaktert a sorrend szinte lényegtelen. 
Könyvmolyként szerintem ami igazán kiemelhet egy történetet a tucatból, az az, ha egy erőteljes nő áll a középpontjában. Aki nem azért erős, mert nem sír soha és nem omlik össze, hanem pont azért, mert minden ellenére, bármilyen trauma érje, bármilyen kemény élete legyen, mindig fel tud állni és soha nem adja fel.

Liesel, A könyvtolvajból nem éppen egy mindennapi választás. De talán ez a legleg könyv számomra, ezért ennek a csodálatos kislánynak, akinek túl hamar túl sok veszteségen kellett átmennie, itt a helye, az első sorban.

Manon, Az Üvegtrón sorozat egyik mellékszereplője, aki ugyan csak a harmadik részben bukkan fel, utána központibb szereplő lesz - ez a könyvsorozat az egyik legnagyobb kedvenc fantasy-m, és ez a vasfogú boszorkány abszolút a legnagyobb kedvencem!

Aelin a már fent említett sorozat főszereplője és bár van aki szereti, van aki kevésbé - szerintem a fejlődés vonala, mindaz, amin átment és ahogyan mindig feláldozta magát a szeretteiért, bármi áron, elképesztő - ezek miatt számomra örök kedvenc marad.

Yrenet szintén az Üvegtrón sorozatból még feltétlenül ide kell sorolnom - mert bár eleinte csak az előzménykötet egy novellájában szerepelve sejtelmünk sem lehetett róla, milyen fontos is lesz ő később, én már akkor is szerettem. És az, ahogyan abból a szende, félénk lányból igazi nővé lett, aki nem fél kinyitni a száját és az ereje nem ismer határokat - az eszméletlen.

A Witcher világát nem olyan régen fedeztem fel, de Ciri azonnal kedvenc lett. Most nem a sorozatot, hanem a könyvet alapul véve - nagyon fiatalon veszítette el az otthonát és mindenkit, akit szeretett, és később még borzalmas dolgokon kell átmennie; de egy igazi túlélő.

Az, hogy szeretem a komplex karaktereket, itt is meglátszik: szintén a A Witcher világában lévő Yennefer ugyanis olyan karakter, akit nem sokan szeretnek - és néha nehéz is őt szeretni. Bár az tény, hogy a múltja amit a sorozatban nagyon szépen kitaláltak és felépítettek   miatt jobban meg lehet érteni, miért olyan, amilyen, de leginkább azért szeretem, amilyen Cirivel.

Milva szintén A Witcher világának egy "mellékesebb " szereplője, de mégis talán ő a legnagyobb kedvencem.
Jellemében és beszédében is néha az Ambrózy könyvsorozat Márikájára* emlékeztet, amiért persze csak még jobban szeretem. Vicces, szókimondó, hihetetlenül vakmerő, és szétrúgja bárki sejhaját. / *Fun fact, hogy Milva igazi neve Maria/

Természetesen nem feledkezhetünk meg az örök, klasszikus Harry Potter sorozat Hermionejéről sem, aki mind a könyvekben, mind a filmekben nagy kedvencem. Nem csak okos, de hűséges és igazságos is.

A Legenda címet viselő disztópia ugyan nem mai olvasmányom, de June, a főszereplő lány szintén beírta magát a kedvenceim közé. Bár be kell vallanom, a második-harmadik résszel még el vagyok maradva.  Az viszont már az első részben kiderült, mire képes a szeretteiért, és az igazságért.

Lina, angolul Lila A mágia árnyalatai trilógia főszereplője, ami az első olvasmányom volt V. E. Schwaabtól, és azóta is nagy kedvencem - mind a könyv, mind a karaktere. Tudtommal alapvetően ő is egy komplexebb karakter, de számomra valahogy nem annyira megosztó, minden jelenetében, egyedül és másokkal is nagyon szerettem a történetben.

Lia, A Fennmaradottak krónikáiból szintén ide sorolható -  őt is egy kivételesen erős karakternek írták meg. Imádtam, hogy nem tört meg, nem adta fel az elveit és küzdött a végsőkig - nem csak önmagáért, de másokért is.

Bár még nem értem az Elfújta a szél végére, úgy érzem, Scarlett O'Harának van itt talán a leginkább helye. Nagyon megosztó karakter, leginkább a legemberibb tulajdonságai - mint például a féltékenység, önzőség - és megkérdőjelezhető tettei miatt; de pontosan emiatt olyan emberi, mert ezek kiben nincsenek meg? Viszont az, hogy minden csapás ellenére újra és újra feláll és mindent megtesz a földért és a sajátjaiért, úgy, hogy azelőtt semmiért sem kellett megküzdenie; a legpéldaértékűbbé teszi őt.

Budai Lotti híres arról, hogyan kell erős női karaktereket alkotni, és bár a A Shirzan 1-2t mint kedvencem már lekörözte az Édes ébredés, mégis Louise Elsfield az, akit inkább kiemelnék; mert amin ez a nő átment, ahogy reagált és ahogy viselt minden olyan csapást, amibe más belerokkanhatott volna - az valami természetfeletti erőről tanúskodik, olyan erőről, amiből mi is meríthetünk.

Blanca, A Riva nővérek sorozat főszereplője olyan, akit még így végül, de nem utolsó sorban ki szeretnék emelni. Ez a fiatal lány egyedül nevelte fel a testvéreit, átélte a legrosszabbat, ami egy nővel történhet, majd önként veszélybe sodorta magát egy jó ügy érdekében, azért, hogy másoknak is segíthessen - kibírta a poklok poklát és emelt fővel sétált ki belőle.





/ A képek forrása: Pinterest és Google/

Budai Lotti: Édes ébredés

Sziasztok! 

Budai Lotti és a történelmi könyvei olyan hirtelen és akkora erővel lopták be magukat a szívembe - még a Shirzan két részes kötetével - hogy azóta sem "szabadulok" a varázsa alól. Igazán lenyűgöző, ahogy ez a nő bevezet más országok kultúrájába, ahogy tanít és szórakoztat, kikapcsol és megdöbbent, megérint és példaképet állít; az Édes ébredés önmagában, ezeket leszámítva is nagyon különleges könyve lett - számomra legalábbis. Ezt sem most olvastam, de azóta is eszembe jut a történet. 

TARTALOM: 

Titkok és szerelem a 19. századi Kubában... 

A 19. századi Kubában játszódó kétkötetes sorozat három asszony történetét meséli el, akiknek sorsát tudtukon kívül titokzatos erő köti össze. A sorozat első részében megismerhetjük a fiatal Veronicát, aki európai tanulmányait befejezve, hosszú évek után tér vissza családja cukornád ültetvényére. A lány oldalán mi is felfedezhetjük az akkori Kuba szépségeit: az óceán azúr partjait, a zöldellő trópusi erdőket és a vörösen izzó földeket... 

A paradicsomi körülmények ellenére Veronica képtelen megbarátkozni a rabszolgatartás embertelenségeivel, ráadásul éjszakánként baljós hangokra riad, nappal pedig a szülői ház titkokkal terhelt hangulata nyomasztja. A lány végül e titkok nyomába ered, ám hirtelenjében a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetben találja magát. Veronica kétségek közt őrlődik, amikor feltűnik egy tehetős és ifjú földbirtokos, aki ördögi vonzerővel láncolja magához a lányt... 

Mindeközben rabszolga-felszabadító és függetlenségi mozgalmak hősei munkálkodnak titokban, akiknek a táborához Veronica is csatlakozik.

Budai Lotti India és Japán egzotikus tájai után egy újabb távoli vidék izgalmas történelmi időszakát tárja az olvasók elé, a 19. századi Kubát. 

Rabszolgatartók és ültetvényesek, spanyolok és bennszülöttek, egyházi dogmák és boszorkányság. 

KIADÓ: Álomgyár, 2019

ISBN: 9786155929663

RENDELHETŐ: itt

"(…) Jól vigyázz, mert akitől békét vársz, csak viszályt hoz. Kitől gyógyírt remélsz, az méreggel öl. S kinek dolga, hogy összekössön… A végén majd szétszaggat."

Nagyon vártam már Lottinak ezt a könyvét, és úgy éreztem, ezt kell olvasnom, hiába vagyok elmaradva A párizsi gésa olvasásával tudom, tudom, mindenképpen orvosolom ezt a problémát. Minél több pozitív vélemény jött velem szembe róla (bár ez persze nem lepett meg), annál inkább vártam, hogy végre a kezembe foghassam. Eddig is zseniálisnak tartottam Lotti írásmódját, és a Shirzan óta szívem csücske minden története, viszont azt kell mondanom, tényleg ez a könyve a legjobb… egy kicsit másabb, de mégis lottis – nekem jelenleg ez lett az abszolút kedvencem tőle, és egyszerűen már nincsenek szavaim erre a nőre.

Végig visz magával a könyv hangulata, de az utolsó negyednél már úgy voltam vele, nem tudok aludni, amíg be nem fejezem. És azóta is nehezen térek magamhoz…

Nagyon szeretem, ahogy bevezet egy teljesen más kor, más ország és más kultúra világába, ugyanakkor itt kicsit kevesebb volt a történelem és sokkal több a karakterek lelki folyamatának leírása; egy kicsit visszavitt az éppen „szüneteltetett” Elfújta a szél hangulatába, természetesen mégsem ugyanaz, de nem is vagyok benne biztos, hogy most egy ideig tudok bármit ezután olvasni. Fel kell még dolgoznom azt, amit végig vitt ez a történet a lelkemben.

Ahogy a tartalom is írja, a fiatal Veronica szemén át ismerjük meg az 1800-as évekbeli Kuba világát, ahova ezek után szeretnék elmenni, az ültetvényesek és rabszolgaság körülményeit, és a szabadságharc előszelével is megcsap minket.

Már az elejétől kezdve kíváncsi voltam, mi vesz rá egy szülőpárt arra, hogy évekre elküldje a lányát egy másik országba – ha látogatják, hazahívják, vagy önszántából szeretne máshol tanulni, azt még talán meg is értem, de a fogadtatás pillanatában is kiderül, hogy itt nem egészen erről van szó. Az édesapja sem éppen a szívélyességéről híres, az édesanyja pedig szinte ellenséges, és bár szembesül egy váratlan tragédiával ami nemrég érte őket, valahogy érezni, hogy nem csak ennyi van a háttérben.

Veronica pedig elszánja magát, hogy kideríti, mi az a titok amit rejtegetnek előle, és ugyanannyira letaglózott engem is, mint őt – tényleg bármi másra gondoltam, de erre nem. És ez még csak a kemény időszaknak a kezdete Veronica számára… végigkísérhetjük, hogyan lesz a naiv, szeretetre éhes kislányból a saját és mások igazáért bármi áron kiálló és eszméletlen erővel küzdő nő.

"Akkor és ott eszébe jutott az a ködös hajnal, amikor megfogadta, hogy nem lesz többé áldozat. Amikor eldöntötte, nem hagyja, hogy a múlt, az árnyékok, az eltemetett titkok, az elkövetett és sohasem létező bűnök kössék gúzsba és irányítsák élete fonalát. De ha elmegy, ha elszökik... Ők győznek. Akik tönkre akarták tenni, akik kihasználták és manipulálták és még az életére is törtek. Akik rabbá tették, egy magatehetetlen bábbá, akit kényükre-kedvükre dobálhattak és irányíthattak a saját érdekeik szerint. Csakhogy Veronica immár szabadságra vágyott. De érezte, tudta, hogyha most elmenekül, sohasem lesz igazán szabad. Ezért harcolnia kell a szabadságért éppúgy, mint mindenki másnak a szigeten." 

A történetnek egy fordulatára sem számítottam igazán, csak pislogtam, hogyan képes Lotti újra és újra meglepni, egyszerűen hihetetlen. Voltak karakterek, akiket ha első látásra nem is, de később megkedveltem; akik elhitették velem, hogy jó szándékúak vagy ártatlanok, később mégis kiderült, hogy ez nem így van; akiket azonnal megszerettem, vagy akiket visszavonhatatlanul megutáltam… Veronicáért és a sorstársaiért viszont végig szurkoltam, izgultam, sírtam. És büszke voltam rájuk… aztán jött a vége, ami a könyv egy bizonyos jelenetével keretbe zárja az egész történetet, és én azóta is csak nézek ki a fejemből. (Ennél többet viszont nem tudok és nem is szeretnék írni, mert az már lehet spoileres lenne.)

Leesett az állam, megszakadt a szívem, könnyes mosollyal szorítottam magamhoz ezt a kívül-belül gyönyörű könyvet, ami eltalált a lelkem minden pontján, ahol lehet és tűkön ülve várom a folytatást. Köszönöm ezt a felülmúlhatatlan élményt, drága Lotti!❤