Marie Lu: Legend (I. rész)

Sziasztok! 

Kicsit még leírni is vicces, hogy ezt a könyvet most olvastam harmadjára. És nem azért, mert annyira ne maradt volna meg, egyszerűen csak így alakult. Legelőször még évekkel ezelőtt, könyvtárból; másodjára pedig tavaly év elején (miután a Páromtól megkaptam a folytatásokat is), de hát tudjuk, milyenek a disztópiák: szerintem az a műfaj, ami leginkább hangulatfüggő. Csak ezért nem olvastam még a Prodigyt és Championt, hiába voltam rá kíváncsi és csodáltam meg a polcomon mindig. Aztán most jött a sugallat, hirtelen, hogy ezt akarom olvasni: így került újra a kezembe és nemsokára bele is vetem magam a folytatásokba. 

TARTALOM: 

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. 

Észak-Amerika két, hadban álló nemzetre szakadt,

a Köztársaságra és a Kolóniákra.

A tizenöt éves June jómódú környéken, az elithez tartozó családba született.

Kivételes tehetség, kötelességtudó, szenvedélyes, elkötelezett hazafi, nyitva áll előtte az út, hogy bekerüljön a legmagasabb katonai körökbe. 

A tizenöt éves Day a Lake szektorban, egy nyomornegyedben jött a világra. 

Ifjú kora ellenére ő a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. 

De a szándékai korántsem oly elítélendőek, mint azt gondolnánk. 

A két fiatal két külön világban él, nem keresztezik egymást az útjaik, mígnem egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává nem válik. Az első számú gyanúsított: Day. 

Ezzel kezdetét veszi egy vérre menő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. 

Aztán az események megdöbbentő fordulatot vesznek.

Rájönnek, hogy van kettőjükben valami közös, és megtudják, milyen messzire képes elmenni a hatalom, hogy megőrizze a titkait. 

"Orwell, 1984 + Rómeó és Júlia + Robin Hood" 

- készülj a frenetikus hatásra! 

KIADÓ: Könyvmolyképző, 2012

ISBN: 9789632457031

RENDELHETŐ: itt

Marie Lu nagyon tudhat, hiszen már hiába olvasom sokadjára a könyvét, mégis olyan érzés, mint amikor először olvastam. És hiába van még két rész, változatlanul ezt tartom a kedvenc disztópiámnak. 

Műfaját jellemzően sokszor nyomasztó, feszültséggel teli, és bár fokozatosan adagolja a fordulatot adó információkat, már az első mondatától kezdve letehetetlen. 

"Anyám halottnak hisz." 

A történetet két szemszögből ismerjük meg és két részre is van osztva: A fiú, aki a fényben jár az első, ugyanis a szegény, kitaszított, lázadó Day fenti szavaival indul minden. 

Ő mutatja be a világot, ahol 10 évesen Próba elé állítanak. A maximum pont 1500, de ennyit csak egyszer ért el bárki. Ha magasabb, bekerülhetsz a katonai körökbe, ha alacsonyabb, akkor is tisztességes munkát kapsz. Ha viszont megbuksz, munkatáborokba visznek... legalábbis a népesség így tudja. 

Day megbukott, és amit ezzel megtudott, megváltoztatott mindent; a leghíresebb, legkeresettebb bűnöző lett, aki ugyan nem árt senkinek, de elég bosszúságot okoz a Köztársaságnak. És főleg a családja érdekében bármire képes. 

"A Köztársaság kedvenc kis csodagyereke már megint bajba került." 

June az a kivételes tehetség, aki elérte a maximum pontszámot, és bár gazdag családban született, szülei halála után a bátyja, Metias neveli fel, aki szintén tiszteletre méltó tagja a Köztársaság katonaságának. A lány tehát teljesen más élethelyzetben van, mint Day, ugyanakkor ő is lázad, csak más módon. A történet elején éppen tizennégy emeletnyi magasra mászott fel mindössze hat perc alatt, csak repülőkkel és háló segítségével tudták leszedni. 

Ő az egyetlen, aki elkaphatná Dayt és a hatalom ezt tudja, így hát okot is adnak erre... 

"Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz." 

Ez az idézet évek óta az egyik legnagyobb kedvenc könyves idézetem, egyszer sem ment ki a fejemből és nagyon sokszor eszembe jutott, mennyire igaz. 

Day és June számára is a legfontosabb a család: ezért amikor Day kisöccse megbetegszik, a fiú elhatározza, megszerzi a tomboló járvány ellenoltását, kerül amibe kerül. Csakhogy közben Metias meghalt, June-nak pedig ő maradt, ő jelentett mindent, ezért megfogadja: elkapja Dayt, kerül amibe kerül. 

Csak ahogy az lenni szokott, nem mindig minden az, aminek látszik. Day gyanúja ezzel kapcsolatban már azelőtt is felbukkant, hogy elfogták volna, de June-t hatalmas pofonként éri, amikor rájön minderre. 

Nagyon sokszor elgondolkodtam, hogy mi az, ami harmadjára is azt a hatást váltja ki belőlem, mint elsőre, és most rájöttem. Ez pedig June karakterfejlődése. Egyetlenegy könyv alatt elképesztő ívet ír le a lány lelkében a felismerés: talán semmi sem igaz abból, amiben addig annyira hitt. A könyv második felének a címe A lány, aki áttöri az üvegfalat és ez az a rész, ahol nagy fordulatot vesznek az események. Hogy ez pontosan mit jelent, hogy ezt megtudjátok, ahhoz érdemes elolvasni a könyvet. 

Az én meglátásom szerint az írónő kivételes könyvet alkotott: adott egy jól felépített, szokásosan kegyetlen világ, két erőteljes karakter, fájdalmas és megható jelenetek, lebilincselő izgalmak. Mégis úgy érzem, a java még csak ezután jön. 

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt

Sziasztok!
Ma nem éppen egy könnyed történetet mutatok be Nektek, de szerintem a témája miatt annál fontosabb. Nem mondanám, hogy hangulat kell hozzá, mert szerintem nincs olyan, amikor ezt a könyvet jó olvasni, csak elkap és visz magával. És igen, fájdalmas, hiszen mégis csak három ember gyászfeldolgozását követi végig, de mégis annyira szépen van megírva, hogy az elképesztő. 

TARTALOM: 

A zene hozta össze Autumnt, Shayt és Logant.

A halál akarja őket szétválasztani.

Autumn mindig is tiszttában volt önmagával. Tehetséges művészpalánta, lojális barát. Shay két dologban definiálta a személyiségét: az ikertestvérével, Sashával való kapcsolatában és a zene iránti rajongásában. Logan pedig sosem félt szerelmes dalt írni, ha a szerelmi élete nem alakult túl fényesen. 

De amikor mindannyiuk életben bekövetkezik a tragédia, a zene valahogy egyikük számára sem jelent vigaszt. Logan képtelen lekattanni halott barátja vlogcsatornájáról. Shay úgy érzi, nem tud új tartalmat szolgáltatni zenei blogjára. Autumn pedig olyan üzeneteket ír, amelyekre már sohasem kap választ. Mindannyian azon tűnődnek, mi lett volna, ha ez nem történik meg. De mivel megtörtént, arra a kérdésre kell választ találniuk, hogyan tovább... 

Ashley Woodfolk a Rutgers Universityn végzett bölcsészként, Brooklynban él. Jelenleg gyermek-és ifjúsági könyvek marketingjével foglalkozik. Az Ami utánad maradt az első regénye. 

KIADÓ: Gabo, 2018

ISBN: 978963406668

RENDELHETŐ: itt

Emlékszem, hogy amint először megláttam ezt a könyvet, rögtön belém égett a borítója. Annyira letisztult, egyszerű és mégis gyönyörű, valamint szimbolikus; itt a színkavalkád persze nem éppen a vidámságot, inkább a hangulatingadozásokat jelzi. Ha jobban megfigyeljük, elég erős színek is, mintha a gyász fázisaira szeretne utalni: tagadás (kék), düh (vörös), alkudozás (zöld), depresszió (lila), elfogadás (fehér háttér - mint tiszta lap, amin megférnek az érzések, de az is, hogy feldolgozzuk és tovább tudjunk lépni). Természetesen ez leginkább az én meglátásom.

Mivel szeretem a kemény, de annál nagyobb jelentőségteljes tartalommal rendelkező könyveket, kérdés sem volt, hogy el szeretném-e egyszer olvasni. Az egyik legmeghatározóbb történet lett nem csak az idei évben, de egyébként is. 

Rögtön a tragédiák megtörténte után kezd, váltott szemszögben mutatja be az érintett szereplőket és a történteket. A tartalom ugyan utalhat arra, hogy együtt vészelik át ezt az időszakot, hamar kiderül, hogy ez nem egészen így van, ugyanakkor én nem éreztem csalódottságot emiatt, sőt. Szerintem a gyász egy annyira személyes, magán és egyéni dolog, amit mondhatni egyedül kell megélni. Nem azt mondom persze, hogy ne legyenek ott támaszként a család vagy a barátok, az is fontos, és lehet megosztozva is "könnyebb", mert jobban átérzed a másik fájdalmát, ugyanakkor senki nem mondhatja meg (és igazából szerintem nem is tudhatná) hogy hogyan gyászolj, vagy milyen tempóban dolgozd fel a történteket. Akkor sem, ha a társadalom sokszor nem így gondolkodik erről. 

"Azt mondják, hogy azok a holtak, akiknek befejezetlen ügyük volt a világon, szellemekké válnak. A lelkek itt ragadnak, amíg be nem végzik a feladatukat. De arról nem szól a fáma, mi van azokkal, akik élnek, és holtakkal van befejezetlen ügyük. A létezés mely síkjába kerülnek, és hogyan találnak újra békére?" 

Az írónő nagyon szépen bemutatja a három karakter (és a számukra fontos emberek) jellemét, és eleve többféle veszteséget ismertet meg, többféle feldolgozási folyamattal. Logan az első szerelmét, Autumn a legjobb barátnőjét, Shay pedig az ikertestvérét veszítette el. Amíg Shay "felkészülhetett" erre, addig Autumnt és Logant hirtelen érte, bár egyikük esete sem egyszerű, mindhárom halálnemet és a szeretteikre való hatását nagyon nehéz volt megemészteni. Emellett ráadásul ott van a különböző nemi identitás vagy éppen hovatartozás kérdése is (a két lány egyike ázsiai és örökbefogadott, a másik fekete), valamint ott van az önhibáztatás (Autumn és Logan esetében), a lányéban pedig az is, hogy helyes-e, amit a halott barátnője testvére, Dante iránt érez, főleg annak az estének a körülményeit tekintve. Nagyon szerettem Shay barátainak a támogatását, azt, ahogyan Autumn és Dante ott voltak egymásnak minden tekintetben, és azt is, ahogy Logan és Shay által a terápia fontossága is megjelent. Amit pedig még inkább díjazok, hogy ezek egyike sem direkt, hanem teljesen természetes és valósághű módon voltak jelen. Lehetséges, hogy mindezt behozni egy első könyvben rizikós lehet, de mégsem éreztem túl soknak vagy erőltetettnek. 

Az, hogy mindehhez hogy jön a zene és hogyan függnek össze a szálak, valamint a karakterek élete, a végén kiderül és a külön utak után újra egyesülnek. Nem feltétlenül szoktam kiemelni, hogy kinek ajánlok egy adott könyvet, de itt konkrétan ajánlhatnám mindenkinek - hiszen a veszteség, a halál az életünk szerves része, és mindegyikünket érint valamilyen mértékben. Ez valahol végtelenül szomorú, valahol pedig teljesen természetes, és ez a könyv érzékenyen és gyönyörű írásmódban adja át ezt. 

Sarah J. Maas: CATWOMAN - Lélektolvaj (DC ICONS 1.)

Sziasztok!

Ez a könyv azért is volt számomra különösen érdekes, mert nem igazán vagyok benne ebben a "szuperhősös" világban - nagyon sokan DC, vagy Marvel rajongók, vagy éppen mindkettő, és nem mondom hogy számomra ismeretlen, de azért nem is voltam vele képben, meg nem is éreztem azt, hogy ezt nekem feltétlenül ismernem kell. Ugyanakkor SJM az Üvegtrón sorozata óta az egyik legnagyobb kedvencem, így nem volt kérdés, hogy miatta elolvasom ezt a könyvet. Ez valahol szerintem kettős dolog, mert ha rajongó vagy, azért tartasz tőle, hogy ne csalódj az eredetihez képest, ha meg nem, akkor azért, hogy vajon így is elnyeri-e a tetszésedet. Amennyit tudok róla, mindkét álláspontot megnyugtathatom: többségében hű, nagyon kevés az ami kitalált benne, ugyanakkor akinek nem is a világa, mint nekem, és csak az író miatt olvasná el, azt is csak bátorítani tudom. Ugyanis én személy szerint egyszerűen imádtam, amit ez a nő alkotott. 

TARTALOM: 

Selina tökletes tolvaj. Luke gondterhelt hős. 

Gotham Cityben nem mindenki az, aminek látszik. 

Két évvel azután, hogy kijutott Gotham City nyomornegyedéből, Selina Kyle a titokzatos Holly Vanderheesként tér vissza. Batmant elszólítja egy fontos küldetés, így a város könnyű prédává válik.

Mindeközben Luke Fox be akarja bizonyítani, hogy Batwingként képes segíteni az embereken. A Macskanőt veszi célba, az újonnan felbukkanó tolvajt, aki Méregcsókkal és Harley Quinn-el pályázik. Emberére akadt volna? 

Selina ádáz küzdelmet folytat: éjszakánként Batwinggel, napközben pedig a pokolian jóképű szomszédjával, Luke Fox-al. Vajon képes lesz-e végrehajtani szívének legfontosabb tervét, miközben a múlt egy darabkája veszéllyel fenyegetve a nyomába szegődik? 

A #1 New York Times bestsellerszerző és közönségkedvenc Sarah J. Maas bemutatja a felnőtté váló Selina Kyle-t, aki biztosan elrabolja az olvasók szívét ebben az új, várva várt, világszenzációként érkező YA regényben! 

Lássuk, hány élete van egy macskának!

KIADÓ: Könyvmolyképző, 2020

ISBN: 9789634577805

RENDELHETŐ: itt

Sarah J. Maas neve szerintem senkinek nem ismeretlen, talán annak sem, aki még nem is olvasott tőle. Elég nagy népszerűségnek örvend ugyanis, főleg a fantasy műfaj kedvelői közt; először az Üvegtrón - majd a Tüskék és rózsák...-sorozattal hódította meg az olvasókat. 

Előtte is a kezembe került néha ez a műfaj, de igazán miatta szerettem meg, így nem volt kérdés, hogy nem tart vissza semmi attól, hogy az általa alkotott Macskanő történetét is megismerjem. Ezáltal pedig kiderült számomra, hogy az írónő nem csak egy egész világot és annak a karaktereit tudja felépíteni egy sorozatban, hanem egy teljesen más világban, más karaktereivel is el tud varázsolni, ráadásul egy különálló, egy részes történetben. 

Selina Kyle tényleg eszméletlen tolvaj, ugyanis a szívemet is azonnal ellopta, ahogy felbukkant. Habár az eredeti felállásban Macskanő karakterének nincsen húga, ez a könyv erősen Selina és a súlyos beteg testvére, Maggie kapcsolatára, közös küzdelmére - nemcsak a lány betegségével, de felelősségteljes szülő hiányában a megélhetésért is - , a köztük lévő határokat nem ismerő szeretetre és egymás iránti odaadásra épít. Szerintem ezt bárki átérezheti, akár van testvére, akár nem, annyira szépen átadja az írónő, de engem, akinek szintén a húga a mindene, különösen megérintett. 

Ami szintén különbözik az eredeti felállástól, az az, hogy itt jelenleg Batman titkos küldetésen van, távol a várostól, amit így a mondhatni tanítványa, Batwing próbál megvédeni - és ahogy azt sejteni is lehet, így neki alakul ki a Macskanővel kapcsolata. Ezt a karaktert például - hétköznapi nevén Luke Fox - nem annyira ismertem, ezért nem is tudok sok mindent arról mondani, hogy mennyire hű az eredetihez, azt viszont gyanítom, hogy nagyrészt igen, fanartok alapján is legalábbis a bőrszínében biztosan. Luke ugyanis fekete, de ennek a kulcsfontossága egy igazán megható jelenetben derül ki, amikor egy fiatal srác iránt azt az emberséget mutatja, amit a rendőrség, akivel egyébként összedolgozik, nem képes. (Persze a rendőröknek, ahogyan senki másnak sem, fogalmuk sincs róla, ki is ő valójában.) Ide pedig ki kell emelnem, hogy SJM rámutatott egy olyan helyzetre, ami fontos megvilágításba helyez mindent: a társadalmi helyzeted nem feltétlenül írja felül azt, milyen a bőrszíned.  

Emellett jelen van a különböző nemi identitás is, két másik karakter kapcsán, akik szintén fontosak lesznek, főleg Selina életében; de mindez egy cseppet sem direkt és szájbarágós módon. 

Ez a két karakter pedig nem más, mint az ismert "bűnözők", Harley Quinn és Méregcsók (mint megtudtam, eredeti nevén Poison Ivy, ha valaki számára idegen lenne a magyarosítás). 

Kettejük közül Méregcsók volt az, aki a személyiségét tekintve közelebb került hozzám és az ő barátsága Selinával az, ami igazán kiemelhető; ugyanakkor Harley-nak is megismerhető egy jobb oldala, és azért kalapom, ahogy az írónő behozta a pszichológiai vonatkoztatását annak, amit Joker okozott szegény lány lelkében. Hármuk jeleneteiben bőven volt szórakoztató és megható pillanat is, azt szintén nem tudom, hogy mennyi valóságalapja van az eredeti verzióban, de imádtam, ahogyan itt Sarah megalkotta. 

Mint kiderül, Selina kiképzésének háttere sem elhanyagolható, semmilyen szempontból, de hogy mekkora jelentősége is van a történtekre és céljaira nézve, az a könyv utolsó negyedéig az olvasó számára is rejtve van. Ezért is jön a katarzis, amikor kiderül, az utolsó oldalakon pedig már nem lehet elég gyorsan lapozni. 

Egy nagyon szerethető, a szuperhős szál ellenére fájdalmasan valósághű történet, ami egyszerre ad kikapcsolódást és gondolkodtat el, ébreszt rá arra, mi is az ami igazán fontos az életben, és mennyire nem fekete-fehér minden. Ezek után főleg nem kérdés, hogy elolvasom ennek a világnak a többi történetét (Batman és Wonder Woman), pláne hogy azokat is olyan írók (Marie Lu, Leigh Bardugo) alkották meg, akiket imádok.

Colleen Hoover: Verity

Sziasztok!
Colleen Hoovert már nagyon régóta követem és szeretem, annyira, hogy minden eddig magyarul megjelent könyvét olvastam és polcomra gyűjtöttem. Ebben a kötetben egy teljesen új oldalát mutatja meg, mégis hű marad magához, és azóta vártam hogy olvashassam, amióta kint megjelent és sikert aratott. Nem kellett csalódnom most sem. 

TARTALOM: 

"A szavaknak egyenesen zsigerekből, húson és csontokon át kell kiszakadnia." 

A küszködő, anyagi csőd szélén álló író, Lowen Ashleigh megkapja élete állásajánlatát. A bestsellerszerző Verity Crawford férje felkéri, hogy a balesetben megsérült író helyett megírja sikersorozatának befejező részeit. 

Lowen megérkezik a Crawford-házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Ám az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. 

A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét is, amely örökre megváltoztatta a család életét. 

Lowen úgy dönt, nem mutatja meg a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait. 

Egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestsellerszerő, Colleen Hoover tollából. 

Neked való, ha nem félsz rettegni. 

Ismerd meg egy beteg lélek legsötétebb bugyrait! 

KIADÓ: Könyvmolyképző, 2020

ISBN: 9789634577904

RENDELHETŐ: itt

Kicsit nehéz erről a könyvről spoiler mentesen írni, de csak úgy érdemes igazán. Már az első mondat előrevetíti az egész történet hangulatát: megrendítő, érdekfeszítő, letehetetlen. 

Lowen és Jeremy karaktere abszolút szerethetőek voltak, ami Verityt illeti, ő már egy kissé komplexebb. Colleen itt is írói szemszöget mutat be, ráadásul két fajtáját is: Lowen ugyanis leginkább a megélhetésért ír, míg Verity-nek egyfajta menedék. 

Érdekes volt ezt a két ellentétes motivációt végigkövetni, főleg úgy, hogy a karakterek személyisége közti ellentét is brutális, legalábbis ahogyan megtudjuk Verity saját önéletrajzának kéziratából. 

Ezeket a részeket személy szerint néha szinte elviselhetetlenül nehéz volt olvasni, annyira felkavart a nő gondolkodásmódja, alig létező érzelmi világa, bizonyos tetteiről nem is beszélve. Ott éreztem magam Lowen helyében, annyira bele tudtam élni magam, mintha én lennék abban a kísérteties házban, én olvasnám Verity történetét, és nekem lennének rossz érzéseim, néha félelmeim miatta. 

CoHo nagyon elkapja és átadja a hangulatot az olyan jelenetekkel, mint például amikor Lowen azt hiszi, Verity kisfia neki integet, aztán rájön, hogy az anyja ablakára nézett... az anyjáéra, aki nem lehet az ablakban, hiszen magatehetetlen, mozgás- és beszédképtelen beteg. 

Bár a thriller beütés mellett sem volt annyira ijesztő, mint amennyire elsőre féltem tőle, azért nem kicsit volt rám hatással. Ezen felül pedig a romantikus szál is elképesztően van megalkotva: a két szereplő, Lowen és Jeremy közt ugyanis a cseppet sem kellemes találkozásuktól kezdve olyan kémia van, ami miatt nem lehet nem szurkolni nekik; akkor sem, ha ott van az is, mennyire helyes ez erkölcsileg, hiszen Jeremynek továbbra is felesége van, ráadásul súlyos beteg. 

A Verity olyan történet, ami szó szerint az első mondatától kezdve az utolsóig magához láncol, nem enged, és a végkifejlet igazi sokkot hagy az olvasóban. Bárhogy is legyen, nehéz eldönteni, hogy beteg vagy zseniális. Hogy Colleen Hoover briliáns író, az viszont holtbiztos. 

R. Kelényi Angelika: Róma, Róma (Caroline Wood - sorozat 2.)

Sziasztok, 

mára a lehető legjobb nyárias könyvet hoztam el Nektek. Amikor tavaly megjelent a Barcelona, Barcelona, sejtelmem sem volt, hogy ez egy sorozat lesz és ráadásul ilyen. Ki ne akarná beutazni a világot, enni, nevetni, nyomozni és írni - vagyis amit a legjobban szeret? 

Az első rész még csak egy könnyed, romantikus és humoros történet, viszont itt már azért képbe kerülnek komolyabb érzelmek, nehéz döntések, és izgalmas nyomozások is - vagyis minden, amit Angelika nagyon tud. 

TARTALOM: 

LA CASA DELL'AMORE 

Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem... 

Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek... A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát. 

Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magát a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt? 

R. Kelényi Angelika, díjnyertes sikerszerző Caroline Wood - sorozatának új része humorával, titokzatosságával és bájos romantikájával ismét lebilincselő élményt nyújt az olvasóknak. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020 

ISBN: 9786156067807

RENDELHETŐ: itt

Miután tavaly szerelembe estem a tengerparton a Barcelona, Barcelonával, izgatottan vártam a folytatást, főleg hogy itt már az Angitól ismert és imádott nyomozásos szál is bejött a képbe. 

Egy év telt el az előző könyv óta, ami alatt Caroline szakmai és szerelmi élete is megváltozott; s az előbbi hatására újra Olaszországot veszi célba, az utóbbi pedig a történet érzelmi mélységét hozza. 

Képbe kerül egy gyerekkori legjobb barátnő, Julia, aki ráadásul magyar származású (így még több jelentőséget nyer a Szédítő Balaton, ami feltehetően a sorozat zárókötete lesz). 

Az írónő Róma iránti odaadása áttündöklik a sorok mögül, teljesen érződik a város varázslatos hangulata, egyenesen ott éreztem magam, sőt, késztetést is érzek hogy egyszer tényleg elutazzak oda. Bár a Szerelemház valójában nem létezik, mégis ahogy olvasod, látod magad előtt, és szinte elragad a rejtélyes mágiája, én is szívesen megnézném, még úgyis, hogy engem már megtalált az igaz szerelem. 

Már a könyv kezdetén felkelti az érdeklődést a La casa dell'amore titokzatos tulajdonosa, akiről konkrétan a nevén kívül semmit sem tudunk, és lehet, hogy egy átlagos ember csak vállat vonna, de Caro nem éppen átlagos ilyen szempontból. Mi meg ezért imádjuk. 

A ház lakói is elég egyedi és érdekes társaság, ez azonnal lejön, amint a történet egy kotnyeles karaktere megismerteti őket. Ugyanakkor egy felesleges kör sincs benne, mindenkiről mutat egy képet, de mélyebben csak azt ismerjük meg, aki tényleg fontos. Ez néha az életben is így van. 

A város felfedezése és a rejtélyes ügy utáni nyomozás közben felkerülnek olyan válságos helyzetek is, mint például milyen kimenetele lehet egy távkapcsolatnak, milyen nehézségekkel kell szembenézni a nyilvánvaló kevés találkozáson kívül - mennyire ismerik meg így igazán minden arcunkat és mennyire tudunk részt venni egymás életében, a sikerekben éppen úgy, mint a problémákban... és egyáltalán milyen jövője lehet annak, ha sem a költözés, és főleg a munkánk elhagyása sincs tervben? Pláne, amikor az élet úgy alakítja a dolgokat, hogy még bonyolultabbá válik az amúgy sem egyszerű helyzet. És bár szeretem Tomot, azt még jobban, hogy ténylegesen életszerűen volt ez a szál megírva. 

Julia mellett nagyon kedveltem Nicolat és Giorgiot is, ami pedig magát a rejtélyt illeti, nem is lehetett volna meglepőbb és zseniálisabb. Ez is könnyedebb és gyorsan olvasható, izgalmas és vicces egyszerre, mégis kivált mást is: kíváncsiságot, szomorúságot, aggodalmat. Ha lehet, még jobban imádtam, mint az első részt, és alig várom a folytatásokat!

Lauren Oliver: Szobák

Sziasztok! 

Lauren Oliver munkásságát már régebb óta követem és szeretem, és mindegyik magyarul megjelent (Mielőtt elmegyek, Delírium - Káosz - Rekviem, Pánik, Tünékeny lányok) kötetét olvastam is már, kivéve ezt. Talán mert nem örvend akkora népszerűségnek, mint a zárójelben felsoroltak, de nem igazán volt tudomásom ennek a könyvnek a létezéséről - mindenesetre örülök, hogy a polcomra és a kezembe került, mert nekem (sokakkal ellentétben) ez is tetszett. 

TARTALOM: 

A Szobák delejes és izgalmas történet a bűntudatról, a szeretetről és a családi titkokról.

Meghal Richard Walker, a magányos pátriárka. Megérkezik az elidegenedett család - Caroline, a megkeseredett elvált feleség, Trenton, a zaklatott kamasz, Minna, az engesztelhetetlen lány -, hogy átvegyék az örökséget, egy sokszobás vidéki házat, és egy élet kacatjait. 

Ám Walkerék nincsenek egyedül. A fojtogató falak között ott kísért Alice és Sandra, a rég halott asszonyok, akiknek nyughatatlan lelke örökre hozzá van kötve a házhoz. Alice és Sandra térért és emlékekért dulakodva, egymással marakodva és saját életükre emlékezve figyelik a családot. Bár a hangjukat nem hallani, a házzal üzennek, fűtőtestek sziszegéségeben, lépcsők recsegésében, kiégő villanykörtékkel. 

Élőket és holtakat kísértenek a fájdalmas emlékek, amelyek vulkanikus erővel törnek a felszínre. Amikor megjelenik egy új kísértet, és kiderül, hogy Trenton tud beszélni vele, az élők és holtak világa összeütközik, aminek robbanás lesz a vége.

Az elegánsan felépített és ragyogóan ütemezett Szobák lebilincselő és fantáziadús kísértethistória, ugyanakkor felejthetetlen és megrendítő családregény. 

KIADÓ: Gabo, 2015

ISBN: 9789634060697

RENDELHETŐ: itt

Az írónőnek mindig is volt egy sajátos írásmódja, a Delírium - trilógia például disztópikus, és a több könyvét is átlengi egyfajta hangulat, de úgy érzem, a Szobákat különösen. 

Mintha szánt szándékkal akarta volna bemutatni a lehető legemberibb tulajdonságokat, sokszor ez olyan szinten sikerült, hogy nagyon nehéz is volt szeretni ezeket a karaktereket. A történetnek eleve van egy nyomasztó hangulata és ehhez jönnek a megtört karakterek, de nem is volt egyszerű múltjuk. 

Caroline-nal tudtam azonosulni a legkevésbé, bár nem sok minden derül ki a házasságából, de valahogy mégsem tudtam őt annyira megérteni, mint a többieket. Ilyen anyát azért nem kívánnék senkinek, bár számomra nem is tiszta, hogy pontosan miért lett ő ilyen. Minna vagy éppen Trevor sem hibátlan természetesen, sőt; Minnának is voltak olyan megnyilvánulásai, amin csak pillogtam, ugyanakkor az ő hátterében egyre tisztábban látszódtak az okok is. Trevort nagyon sajnáltam, talán ő volt az, aki tényleg önhibáján kívül olyan elveszett, amilyen, és sokszor szívszorító volt követni a gondolatmenetét, hogy mennyire nem biztos abban, hogy egyáltalán az életben van-e helye... 

Ugyanakkor valahol mégsem csak ők hárman állnak a történet középpontjában, hanem a régebben meghalt két nő szelleme, Alice és Sandra. Köztük is nagyon éreztem az ellentétet; a visszahúzódó, sopánkodó Alice, és a szókimondó, semmivel sem törődő Sandra. Eleinte azt hittem, az előbbi lesz számomra szimpatikusabb, de tévedtem. Nem utáltam egyébként Alice-t sem, amennyit megtudunk a múltjából, amiatt még igazából sajnáltam is sokszor, de valahogy Sandra mégis közelebb került hozzám. Ő, és a kis Amy voltak azok a karakterek, akikre teljes mértékben azt lehet mondani, hogy szerettem. 

"Az emberek olyanok, mint a házak, gondolta Caroline. Ki tudják nyitni az ajtóikat. Be lehet járni a szobáikat, meg lehet érinteni a zugokban rejtőző tárgyakat. De valami - az ácsolat, a villanydrótok, a láthatatlan gépezet, ami fenntartja - örökre láthatatlan marad, mert csupán az ember létezésében nyilvánítja ki magát."

Ami a könyv felépítését illeti, különösen tetszett az, ahogy Lauren az információkat adagolta, ahogy a Walker család jelenébe néha belopózott Alice és Sandra múltja, hiszen mindannyiukat ugyanaz a ház tartja fogva. Nagyon sokszor döbbentem meg vagy rázott ki a hideg, attól, amit az események fordulatai hoztak magukkal, de főként a legvégén, amikor minden napfényre kerül, ahogyan Sandra fogalmazott. 

Hátborzongató valóban, de nem olyan módon, amire a tartalom és a szellem-téma alapján következtetne az ember. Az első és utolsó jelenete keretbe zárja az egész sötéten örvénylő, szívszorító és megható, nagyon is valós történetet, ami tele van titkokkal, meglepetésekkel, félreértésekkel, és olyan élményt, tanulságot ad, ami talán örökre az olvasóban marad.