Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 3.

 

Sziasztok!
Elérkeztem ahhoz a részhez, amikor búcsúzni kell egy történettől, márpedig ez mindig nehéz, különösen, ha egy több részes sorozat. Igaz, hogy itt csak három könyvről van szó, de a kisasszonyok így is nagyon mélyre ásták magukat a szívembe. 

TARTALOM: 

MERT AZ IGAZI TITKOKAT ÖRÖK HOMÁLY FEDI...

Egy bizarr szilveszteréjszaka nem várt fordulatot hoz a kisasszonyok életében, amely a barátságukat is próbára teszi. Hamarosan utoléri őket a végzet, és a hamis vádak következményeként az egyiküknek különösen nagy árat kell fizetnie a tettükért. Melyik recepciós kisasszonyra várnak a börtön rácsai, és ki lesz az, akinek a párkapcsolata igencsak veszélybe kerül? 

Dalma, Liselotte és Berta élete 1928-ban is eseménydús, és ezúttal sem nélkülözi a kor szellemétől megpecsételt vívódásokat és érzelmeket. Johannes Liebeskind felbukkanása pedig csak tovább kuszálja a szálakat. Merre tart a fiatal hölgyek útja, mit hoz számukra az új esztendő?  Mekkora veszélyt jelent a Hotel Kirschbaum számára Eva, Gustav egykori barátnője? Palotás Petra nagy sikerű trilógiájának befejező része az olvasó minden kérdésére választ ad. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635073357

RENDELHETŐ: itt

A második rész vége után különösen örültem, hogy egyszerre kaptam meg a könyveket, így azonnal elkezdhettem ezt a részt... aztán tudat alatt olvastam lassabban, mert tudtam, ezután már nem lesz több a kisasszonyokból, de eljött az a pont, ahol már lehetetlen volt letenni a könyvet. 

Ez a rész szerintem a legerősebb talán, bár a másodikat is nagyon szerettem, és az egész trilógia hatalmas kedvencem lett. Berta életét és belső vívódásait ismerjük meg jobban, ugyanakkor szintén nem kevés jelentősége van a múltnak, például ami a Liebeskind családban szerepet játszó "áldozat". A szilveszter éjszakai rejtély sem olyan egyértelmű, mint hinnénk, sőt, az utolsó pillanatig képes az írónő minket tévhitekben ringatni, ami a gyilkos kilétét illeti. Minden ott kezdődik, amikor Oskar az írásának szenteli minden idejét Dalma helyett is, amikor Lotte nem a megfelelő módon próbálja kimutatni az elkötelezettségét Gustav felé, és amikor Berta megkérdőjelezi az identitását, amiben pedig olyan magabiztos volt... aztán amikor már az ártatlanságuk is veszélybe kerül, minden felgyorsul. 

"Az igazi gyémántok nem feltűnőek. Az igazi gyémántok szelíden várják, hogy valaki megtalálja és ékszerré csiszolja őket..."

Az a két karakter, aki hatalmas benyomást tett rám ebben a részben, számomra is meglepő módon Hildegard és Clara. Az előbbit már korábban is kezdtem megérteni, majd megkedvelni is, de végérvényesen megszeretni ebben a kötetben sikerült. Utóbbi annyira nem került közel a szívemhez, a bátyjával ellentétben, akit imádok, de Petra nagyon tud, mert itt kellemesen csalódtam benne, és végre igazán megkedveltem. A kettejük iránti érzelmeim pedig Berta miatt alakultak így. 

Theresát nagyon sajnáltam, hiába értettem meg a lányok kétségbeesését, rá kellett döbbennem, hogy valószínűleg anyaként én sem viselkedtem volna másként - hiszen amíg Dalma és Lotte a barátnőjükért, addig ő a gyermekéért lett volna képes a pokolnál is tovább menni, és ez mindennél erősebb kötelék. Az életének végkifejlete is nagyon szomorú, abba azért kicsit belehalt a lelkem, amikor olvastam. Evát nagyon nem szerettem, bár ő nem is tett azért, hogy ez megváltozzon bennem. Végül persze minden helyreállt, az utolsó oldalakat már nem tudtam elég gyorsan olvasni, nem egyszer esett le az állam és még sírtam is. 

A Recepciós kisasszonyok egy csodálatos utazásra visz az 1920-as évekbeli Bécsbe, az akkori kor minden nehézségét, varázslatát a szemünk elé tárva, de ezen belül a karakterek lelkébe is olyan belátást nyújt, ami miatt a részünk marad az egész történet még az olvasás után is. 

Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 2.

 

Sziasztok!

A soron következő olvasmányom nem más, mint Palotás Petra Recepciós kisasszonyok sorozatának második része, ami mondhatni Liselotte története. Ezzel a kötettel még hamarabb sikerült végeznem, mint az elsővel, annyira olvastatta magát. 

TARTALOM: 

MEDDIG MENNÉL EL A SZERELEMÉRT ÉS MEDDIG A BARÁTSÁGÉRT? 

1926. Bécs 

Dalma, Lotte és Berta egyre elszántabban és lelkesebben veti bele magát az arany húszas évek közepén végre újra virágzásnak indult Hotel Kirschbaum életébe. Dalma megtalálta a párja mellett a boldogságot, Lotte szerelme is beteljesült, és a karrierje is szárnyalni látszik, a két kisasszony szerint már csak Bertán van a sor, hogy ő is révbe érjen. Az identitását vesztett nagyvárosban azonban a változás szele nem csupán a női lelkeket kuszálja össze, hanem az élet minden szegletét is. 

Nagyratörő álmok, buja kísértések, hamis vallomások és formabontó kapcsolatok uralják a hétköznapokat. A pezsgő miliőben kéz a kézben jár egymással a kreatív, szükségszerű megújulás és az öncélú határfeszegetés. Miként alakul a három fiatal hölgy sorsa a neves bécsi hotelben? Létezik-e felhőtlen boldogság? Honnan tudhatjuk, hogy jó úton jáunk-e, 

Politikai és erkölcsi vívódások, mély érzelmek, a múlt hatalma és egy kis borzongás szövik át Palotás Petra fordulatokkal teli, korhű regényét, a Recepciós kisasszonyok második részét. 

Az első rész a maga könnyedségével és függővég nélküli lezárásával teljesen más, mint ez a rész, ahol már az elején erősen indít a könyv, végig letehetetlen és az igazi feszültség az utolsó oldalakon a legnagyobb, a befejezés pedig baljós érzéseket kelt a lelkekben. Szó szerint kirázott a hideg. 

Továbbra sem tudok választani a három lány közül, de Lotte valahogy mindig nagyon vonzott és ezután a rész után főleg ő lett a szívem csücske. Szerintem elég mély karakter, azáltal, hogy a felszínen egy gazdag, gondtalan kisasszonynak kéne lennie, ő mégis a saját lábára állt, független és erős nő, akit nem érdekelnek az anyagiak, kezdve azzal, hogy hátat fordított az apjának, azon át, hogy egy pénzesnek cseppet sem mondható fiatalemberbe szeret bele és hogy kiáll azokért, akiknek szüksége van rá. Mindezek mellett például nagyon is emberi, vegyük csak a hirtelen reagálását egy Bertát is érintő ügyre (még ha erről a tényről nem is tud) vagy a fotózását; csak azért nem fejteném ki részletesen ezeket, mert nem szeretném lelőni a poént. Ugyanakkor ezek mellett a szenvedélyét és tehetségét nem semmitmondó cikkekre szeretné pazarolni, hanem meghallgatni és segíteni azokat, akiktől mindenki elfordítja a fejét... egy olyan probléma ez, ami a mai világban is sajnos megállja a helyét. Ezt a tettét végül megakadályozza egy jelenet, ami után mégsem az jut eszembe, hogy milyen gyáva, hanem igazi girlpowert sugároz. 

Ami a többi karaktert illeti, róluk is egyre több minden derül ki, sokak múltját jobban megismerhetjük, és itt most nem csak Dalma vagy Berta életére gondolok, mert messze nem csak három kisasszonyt veszi előtérbe az írónő, hanem ott van például Hildegard Kirschbaum, a hotel tulajdonosa és az "ősellensége", Josephine is. Kettejük múltja is tartogatott számomra váratlan fordulatokat. 

    

"Miért akarsz egy madarat kalitkába zárni, amelynek a szárnyalásába szerettél bele?"

Számomra ebben a kötetben új szintre lépett a karaktermélység is, minden szereplőt kellőképpen megismerünk, és emellett a hétköznapokba be tudja szúrni az írónő az akkori történelmi helyzetet is, anélkül, hogy egy pillanatra is száraz tényekké válnának, vagy érdektelenné az olvasó számára. Főként itt szembesít a bizonyos társadalmi különbségekkel is, azaz a gazdagságon, pezsgő életen kívül megismerteti Bécs azon részeit is, ahol még nyomor van, és az alap szükséglet is szinte luxus. Az pedig, hogy mire képes a nő a megélhetésért vagy hogy mire képes a saját gyermeke eltartása miatt, Theresa szívszorító szálán keresztül túlságosan is elénk tárul. Ez az a helyzet, amin a mai napig jobban esik az embereknek becsukni a szemüket, mint odalépni, és azt mondani, ebből elég, mert bizonyos társadalmi helyzetekkel szemben nem is nagyon van esély. Személy szerint nekem nehéz is volt egy olyan rangot így látni, amit az édesapám miatt tisztelek - de azért, mert ő olyan ember is. Ha rossz ember kerül ilyen pozícióba, az már keményebb helyzet sajnos. A kötet lezárása után egyrészt nagyon várom, hogy a harmadik részben minden kérdésemre választ kapjak, másrészt viszont előre fáj a szívem a búcsú miatt, annyira hozzám nőtt ez a történet és a szereplői. 

Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 1.

 

Sziasztok!

A fenti trilógia nem volt kifejezetten tervben, bár egy ideje nézegettem Palotás Petra könyveit. Aztán a sima nézelődésből egy könyvesboltban az lett, hogy beleszerettem a borítókba és azt éreztem, ez nekem azonnal kell. Így az első rész elolvasása után már tudom, hogy nem hiába jött ez a megérzés, és valószínűleg új kedvencet avathatok. Itt is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

TARTALOM:

ENGEDD, HOGY TÉGED IS ELKAPJON A VÁLTOZÁS FORGÓSZELE...

Szőllőssy Dalma, egy sváb-magyar család ifjú kisasszonya, apja rokoni kapcsolatának köszönhetően Bécsbe utazik, hogy az osztrák főváros egyik szállodájában szobalányként próbáljon szerencsét.

Egy félig-meddig véletlen okán azonban néhány hét elteltével a recepción találja magát, ahol kolléganőivel nem csupán a neves hotel mindennapjait forgatják fel, hanem belevetve magukat a pezsgő város forgatagába, a saját életüket is. 

Hogyan válik egy félénk budapesti lány érett, a nők egyenjogúságáért harcoló fiatalasszonnyá? Mennyit ér a barátság az olykor emberpróbáló időkben? Valóban felment-e bennünket a vétkeink alól a határtalan szerelem? 

Palotás Petra legújabb regényében, a Recepciós kisasszonyokban a varázslatos 1920-as évekbe repít vissza bennünket, hogy részesei lehessünk egy korhű pillanatképekkel életre keltett, feledhetetlen történetnek. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635700615

RENDELHETŐ: itt

Habár korábban is szembejöttek velem az írónő könyvei, egyik sem vonzott olyan elemi erővel, mint ez a trilógia, ahogy megláttam. Ebben biztosan benne van a csodaszép borító is, ami egyszerűen tökéletesen hozza a történet hangulatát, valamint a tény, hogy mostanában történelmi-romantikus olvasmányra vágytam. Izgatottan kezdtem bele az első részbe, az olvasás alatt is végig csodálva a külcsínt, de hamar kiderült számomra, hogy a belsejében sincs semmi kivetnivaló. Petra elképesztően szépen fogalmaz, visz magával az írásmódja, néhány mondatnál meg kellett állnom ízelgetni, annyira költőien fogalmaz, és emellett igazi időutazásban vesz részt az ember: ugyanis azt éreztem, én is visszakerültem az 1900-as évekbe. Magam előtt láttam az akkori várost, vonatállomást, a szállodát, bizonyos eseményeknél a táncot, az emberek öltözködését (ezekre ugyanis mind nagy hangsúlyt fektetett az írónő)... egy fotózásos jelenetnél az akkori módszert is, de ez a jelenet nem emiatt maradt meg bennem mélyen, hanem egy olyan szála miatt, ami nagyon meghatóan ábrázolta a kisasszonyok összetartását, ami azt illeti, hogy nem az nem. (Nagyon sok férfi - vagy éppen nő - a mai napig nincs tisztában ezzel.)

Az első kötetben főként a pesti Dalma kerül középpontba, aki a nagynénje által kipróbálhatja magát a nagyvilágban, de a Bécsbe utazás nem csak a munkát, hanem igaz barátságot és szerelmet is hoz az életébe. Bár elsőre talán klisének tűnhet, hogy pont Oskar, a főnökének a fia az, aki nőfaló létére szemet vet rá és vele komolyan gondolja. Ami miatt nekem személy szerint mégsem volt klisé, vagy megmagyarázható, az Oskar múltja és minden, ami ezzel jár - és amiből Dalma személyében látta meg a kiutat. Dalma két kolléganője, Liselotte és Berta is nagyon szerethető karakterek - és különösen tetszett az, hogy mindhárman más jellemek, más élettörténettel, mégis kiegészítik egymást, és ahogy munkatársakból közeli barátokká váltak. Őszintén szólva választani sem tudnék közülük, valószínűleg sok olvasó tud legalább az egyikükkel, de bizonyos dolgokban akár mindhármukkal azonosulni. 

"Ne kergesd a szerelmet, de ne is ölbe tett kézzel várd! Menj elébe. Szelíden, de mutasd meg magad, és akkor majd észrevesz, akkor majd rád talál."

Bertát azért emelném ki mégis, mert Petra általa hoz be egy olyan szálat, ami még a mai világban is hagy kivetnivalót maga után, ami ennek az elfogadását illeti, nemhogy akkoriban. Mégsem éreztem azt, hogy erőltetett lenne, vagy hogy nem ebbe az időszakba való. Mindemellett akivel én a legjobban tudtam azonosulni, az Dalma (az olvasásban, visszafogottságban mindenképpen), de közben Lotte is nagyon a szívem csücske lett, sokkal több van benne, mint ami a felszínen látszódhat. Pont ezek miatt nem lehet csak egy lányt kiemelni, mindhárman létfontosságúak.

A kiszámíthatóbb dolgokon felül viszont okozott meglepetéseket bőven, például ami Oskar magánéletét illeti; az ezzel kapcsolatos történtek egyszerre hatottak meg és bosszantottak fel kicsit... miközben természetesen megértettem, mit miért tesz ez a bizonyos szereplő. Aztán jött egy olyan fordulat, amire egyáltalán nem számítottam, és szó szerint leesett az állam. 

Végig olvastatta magát, amellett hogy azért kell egy kis idő, amíg beindulnak az izgalmak, de a könyv utolsó negyedénél már tudtam, hogy nem alszom, amíg el nem érem az utolsó mondatot. 

Egy varázslatos, korhű és érzelem teljes történetet takar a csodaszép borító, így már biztos vagyok benne, hogy a sorozat további részein felül még olvasni fogok az írónőtől.