Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 2.

 

Sziasztok!

A soron következő olvasmányom nem más, mint Palotás Petra Recepciós kisasszonyok sorozatának második része, ami mondhatni Liselotte története. Ezzel a kötettel még hamarabb sikerült végeznem, mint az elsővel, annyira olvastatta magát. 

TARTALOM: 

MEDDIG MENNÉL EL A SZERELEMÉRT ÉS MEDDIG A BARÁTSÁGÉRT? 

1926. Bécs 

Dalma, Lotte és Berta egyre elszántabban és lelkesebben veti bele magát az arany húszas évek közepén végre újra virágzásnak indult Hotel Kirschbaum életébe. Dalma megtalálta a párja mellett a boldogságot, Lotte szerelme is beteljesült, és a karrierje is szárnyalni látszik, a két kisasszony szerint már csak Bertán van a sor, hogy ő is révbe érjen. Az identitását vesztett nagyvárosban azonban a változás szele nem csupán a női lelkeket kuszálja össze, hanem az élet minden szegletét is. 

Nagyratörő álmok, buja kísértések, hamis vallomások és formabontó kapcsolatok uralják a hétköznapokat. A pezsgő miliőben kéz a kézben jár egymással a kreatív, szükségszerű megújulás és az öncélú határfeszegetés. Miként alakul a három fiatal hölgy sorsa a neves bécsi hotelben? Létezik-e felhőtlen boldogság? Honnan tudhatjuk, hogy jó úton jáunk-e, 

Politikai és erkölcsi vívódások, mély érzelmek, a múlt hatalma és egy kis borzongás szövik át Palotás Petra fordulatokkal teli, korhű regényét, a Recepciós kisasszonyok második részét. 

Az első rész a maga könnyedségével és függővég nélküli lezárásával teljesen más, mint ez a rész, ahol már az elején erősen indít a könyv, végig letehetetlen és az igazi feszültség az utolsó oldalakon a legnagyobb, a befejezés pedig baljós érzéseket kelt a lelkekben. Szó szerint kirázott a hideg. 

Továbbra sem tudok választani a három lány közül, de Lotte valahogy mindig nagyon vonzott és ezután a rész után főleg ő lett a szívem csücske. Szerintem elég mély karakter, azáltal, hogy a felszínen egy gazdag, gondtalan kisasszonynak kéne lennie, ő mégis a saját lábára állt, független és erős nő, akit nem érdekelnek az anyagiak, kezdve azzal, hogy hátat fordított az apjának, azon át, hogy egy pénzesnek cseppet sem mondható fiatalemberbe szeret bele és hogy kiáll azokért, akiknek szüksége van rá. Mindezek mellett például nagyon is emberi, vegyük csak a hirtelen reagálását egy Bertát is érintő ügyre (még ha erről a tényről nem is tud) vagy a fotózását; csak azért nem fejteném ki részletesen ezeket, mert nem szeretném lelőni a poént. Ugyanakkor ezek mellett a szenvedélyét és tehetségét nem semmitmondó cikkekre szeretné pazarolni, hanem meghallgatni és segíteni azokat, akiktől mindenki elfordítja a fejét... egy olyan probléma ez, ami a mai világban is sajnos megállja a helyét. Ezt a tettét végül megakadályozza egy jelenet, ami után mégsem az jut eszembe, hogy milyen gyáva, hanem igazi girlpowert sugároz. 

Ami a többi karaktert illeti, róluk is egyre több minden derül ki, sokak múltját jobban megismerhetjük, és itt most nem csak Dalma vagy Berta életére gondolok, mert messze nem csak három kisasszonyt veszi előtérbe az írónő, hanem ott van például Hildegard Kirschbaum, a hotel tulajdonosa és az "ősellensége", Josephine is. Kettejük múltja is tartogatott számomra váratlan fordulatokat. 

    

"Miért akarsz egy madarat kalitkába zárni, amelynek a szárnyalásába szerettél bele?"

Számomra ebben a kötetben új szintre lépett a karaktermélység is, minden szereplőt kellőképpen megismerünk, és emellett a hétköznapokba be tudja szúrni az írónő az akkori történelmi helyzetet is, anélkül, hogy egy pillanatra is száraz tényekké válnának, vagy érdektelenné az olvasó számára. Főként itt szembesít a bizonyos társadalmi különbségekkel is, azaz a gazdagságon, pezsgő életen kívül megismerteti Bécs azon részeit is, ahol még nyomor van, és az alap szükséglet is szinte luxus. Az pedig, hogy mire képes a nő a megélhetésért vagy hogy mire képes a saját gyermeke eltartása miatt, Theresa szívszorító szálán keresztül túlságosan is elénk tárul. Ez az a helyzet, amin a mai napig jobban esik az embereknek becsukni a szemüket, mint odalépni, és azt mondani, ebből elég, mert bizonyos társadalmi helyzetekkel szemben nem is nagyon van esély. Személy szerint nekem nehéz is volt egy olyan rangot így látni, amit az édesapám miatt tisztelek - de azért, mert ő olyan ember is. Ha rossz ember kerül ilyen pozícióba, az már keményebb helyzet sajnos. A kötet lezárása után egyrészt nagyon várom, hogy a harmadik részben minden kérdésemre választ kapjak, másrészt viszont előre fáj a szívem a búcsú miatt, annyira hozzám nőtt ez a történet és a szereplői.