Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 3.

 

Sziasztok!
Elérkeztem ahhoz a részhez, amikor búcsúzni kell egy történettől, márpedig ez mindig nehéz, különösen, ha egy több részes sorozat. Igaz, hogy itt csak három könyvről van szó, de a kisasszonyok így is nagyon mélyre ásták magukat a szívembe. 

TARTALOM: 

MERT AZ IGAZI TITKOKAT ÖRÖK HOMÁLY FEDI...

Egy bizarr szilveszteréjszaka nem várt fordulatot hoz a kisasszonyok életében, amely a barátságukat is próbára teszi. Hamarosan utoléri őket a végzet, és a hamis vádak következményeként az egyiküknek különösen nagy árat kell fizetnie a tettükért. Melyik recepciós kisasszonyra várnak a börtön rácsai, és ki lesz az, akinek a párkapcsolata igencsak veszélybe kerül? 

Dalma, Liselotte és Berta élete 1928-ban is eseménydús, és ezúttal sem nélkülözi a kor szellemétől megpecsételt vívódásokat és érzelmeket. Johannes Liebeskind felbukkanása pedig csak tovább kuszálja a szálakat. Merre tart a fiatal hölgyek útja, mit hoz számukra az új esztendő?  Mekkora veszélyt jelent a Hotel Kirschbaum számára Eva, Gustav egykori barátnője? Palotás Petra nagy sikerű trilógiájának befejező része az olvasó minden kérdésére választ ad. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635073357

RENDELHETŐ: itt

A második rész vége után különösen örültem, hogy egyszerre kaptam meg a könyveket, így azonnal elkezdhettem ezt a részt... aztán tudat alatt olvastam lassabban, mert tudtam, ezután már nem lesz több a kisasszonyokból, de eljött az a pont, ahol már lehetetlen volt letenni a könyvet. 

Ez a rész szerintem a legerősebb talán, bár a másodikat is nagyon szerettem, és az egész trilógia hatalmas kedvencem lett. Berta életét és belső vívódásait ismerjük meg jobban, ugyanakkor szintén nem kevés jelentősége van a múltnak, például ami a Liebeskind családban szerepet játszó "áldozat". A szilveszter éjszakai rejtély sem olyan egyértelmű, mint hinnénk, sőt, az utolsó pillanatig képes az írónő minket tévhitekben ringatni, ami a gyilkos kilétét illeti. Minden ott kezdődik, amikor Oskar az írásának szenteli minden idejét Dalma helyett is, amikor Lotte nem a megfelelő módon próbálja kimutatni az elkötelezettségét Gustav felé, és amikor Berta megkérdőjelezi az identitását, amiben pedig olyan magabiztos volt... aztán amikor már az ártatlanságuk is veszélybe kerül, minden felgyorsul. 

"Az igazi gyémántok nem feltűnőek. Az igazi gyémántok szelíden várják, hogy valaki megtalálja és ékszerré csiszolja őket..."

Az a két karakter, aki hatalmas benyomást tett rám ebben a részben, számomra is meglepő módon Hildegard és Clara. Az előbbit már korábban is kezdtem megérteni, majd megkedvelni is, de végérvényesen megszeretni ebben a kötetben sikerült. Utóbbi annyira nem került közel a szívemhez, a bátyjával ellentétben, akit imádok, de Petra nagyon tud, mert itt kellemesen csalódtam benne, és végre igazán megkedveltem. A kettejük iránti érzelmeim pedig Berta miatt alakultak így. 

Theresát nagyon sajnáltam, hiába értettem meg a lányok kétségbeesését, rá kellett döbbennem, hogy valószínűleg anyaként én sem viselkedtem volna másként - hiszen amíg Dalma és Lotte a barátnőjükért, addig ő a gyermekéért lett volna képes a pokolnál is tovább menni, és ez mindennél erősebb kötelék. Az életének végkifejlete is nagyon szomorú, abba azért kicsit belehalt a lelkem, amikor olvastam. Evát nagyon nem szerettem, bár ő nem is tett azért, hogy ez megváltozzon bennem. Végül persze minden helyreállt, az utolsó oldalakat már nem tudtam elég gyorsan olvasni, nem egyszer esett le az állam és még sírtam is. 

A Recepciós kisasszonyok egy csodálatos utazásra visz az 1920-as évekbeli Bécsbe, az akkori kor minden nehézségét, varázslatát a szemünk elé tárva, de ezen belül a karakterek lelkébe is olyan belátást nyújt, ami miatt a részünk marad az egész történet még az olvasás után is.