Claire Daverley: Éjszakákon át

 

Sziasztok! 

Claire Daverley debütáló regényével még a könyvfesztiválon találkoztam (már akkor el is gondolkodtam azon, hogy beszerzem), méghozzá Judit barátnőm miatt, aki a blogturnéjára jelentkezett. Végül miatta került a kívánságlistámra, majd a megérzéseim nem hagytak nyugodni, hogy ezt olvasnom kell. Már értem, miért. 

TARTALOM: 

Ismered azt az érzést, amikor valaki, akire addig fel sem figyeltél, hirtelen igazán rád néz, és rádöbbensz, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki a lelked mélyére lát? Majd belekezdtek és innentől nincs megállás: éjszakákon át csak beszélgettek és beszélgettek, mert ő az egyetlen, aki megért és onnantól a szíveteket örökre láthatatlan kötelék fűzi össze. 

Egy fiú és egy lány egymásra talál. Ez történik itt is. Rosie és Will még gimisként csodálkoznak rá egymásra, ám a szerelmük a sors váratlan fordulata miatt nem teljesedhet be. 

Hosszú évek telnek el, az életük két külön mederben folyik, ám az éjszakai beszélgetéseiknek köszönhetően az a láthatatlan kötelék sosem szakad meg köztük. Akkor sem, amikor sok-sok kilométer választja el őket egymástól, és akkor sem, amikor egyikük megházasodik. Az életük minden pillanata egymáshoz sodorja őket, ám a sors szinte leküzdhetetlen akadályokat állít az útjukba. 

KIADÓ: General Press, 2023

ISBN: 9789634527800

RENDELHETŐ: itt

Az Éjszakákon át egy több szempontból is különleges és gyönyörű könyv - kívül és belül egyaránt. Sokkal de sokkal komolyabb egy romantikus történetnél, az írásmódja pedig szintén rendhagyó: nincsenek jelölve a párbeszédek, hanem egybeolvad a szöveggel, de ezt egyébként én gyorsan megszoktam. Olyan erőteljes érzések és elképesztő írásmód kíséri viszont, olyan témákat dolgoz fel több évet felölelve egy életből, ami igazán kiemelkedővé teszi. 

Rosie és Will egy tábortűz éjszakáján találkoznak először. Rosie egy visszahúzódóbb, tanulást és zongorát előtérbe helyező fiatal lány, aki nem igazán foglalkozik a fiúkkal addig, amíg Will nem figyel rá. Willnek megvan a maga híre, de ahogy egyre inkább megismeri őt és az életét az ember, lehetetlen nem beleszeretni a fiúba, akit a nagymamája nevelt fel. Will eredetileg Rosie ikertestvérét, Josh-t korrepetálja matekból és a két fiú mondhatni barátok, így marad továbbra is Rosie éjszakáinak a része... ugyanakkor Josh és a vele történetek az oka annak is, hogy sokáig mégsem történik köztük semmi romantikus, de a kapcsolatuk és a kötődésük szerintem jóval komolyabb is egy "sima" szerelemnél. 

A könyv három részre van osztva: Előtte, Utána és Jóval később címekkel, hiszen a tizenéves koruktól egészen a harmincas éveik közepéig végigkísérhetjük az életüket. Az előtte és utána jelző az őket hirtelen ért tragédiára utal, ami engem is olyan mélyen érintett, hogy egyenesen lesokkolt az a jelenet, majd le is kellett tennem könyvet egy kis időre, hogy kisírhassam magam és kicsit feldolgozzam. 

Ezzel kis időre első alkalommal "megszakad" Rosie és Will kapcsolata, majd Rosie az egyetemen megismeri Simont, akihez végül feleségül is megy. Simon is egy olyan karakter, akiről bőven lehetne mit írni, az ő szála pedig onnantól kezdve lett a legmeghatóbb számomra, ahol Will is megint felbukkant az életükben. Érthető okokból a két férfinak nem kellene jóban lennie, de ahogy az írónő mégis megírta az ő nyílt, őszinte, jelentőségteljes kapcsolatukat, az megint egy olyan szála volt a történetnek, ami nagyon megérintett és mély nyomot hagyott bennem - és értelemszerűen véget is kellett érjen, ami valahol persze keserédes hangulattal töltött el. 

Will és Rosie szerelmi kapcsolatának a meghiúsulása is egyébként pont Simon miatt történik meg, kétszer is, de én hiszem, hogy ennek így kellett lennie és hogy muszáj volt megtalálniuk önmagukat és mindenféle befolyás nélkül rájönniük, majd elérniük azt, amit szeretnének az életben - és egymást választaniuk. 

Lehet sokan azt érzik majd, hogy Rosie igazán meg sem érdemelte Willt, mert egyszer sem őt választotta, de én úgy gondolom, hogy ez nem ennyire fekete-fehér, és a végén mégis csak eljutottunk oda, ahova már korábban eljuthattunk volna, ha úgy alakulnak a történetek. De nem úgy alakultak. 

"(...) Újabb lélegzetvételnyi szünet; újabb hullám tör meg a parton. 

Elcsesztem az esélyünket, mondja újra Rosie. 

Még mindig a világítótoronynál ülnek, ő meg Roe. Az a lány, akinek olyan különleges a hangja, aki tud hallgatni, aki próbálkozás nélkül utat tört magának Will szívébe.

Nem hiszek az esélyekben, Roe, feleli. Azt hittem, ezt tudod rólam. 

Csak az számít, amit teszünk, mondja végül. Ami valóban létezik, és ami nem. 

És most mit fogunk tenni?, kérdezi. 

Szerinted?, kérdez vissza Will, amikor elnyúlik előttük a tenger, és a vadludak hangja a fák felett száll, tudja, mi Rosie válasza. 

Talán hazamennek, vagy elindulnak a közeli földek felé, habár igazából a kettő egy és ugyanaz, ha rászán egy pillanatot, és jobban végiggondolja."

Az Éjszakákon át visszavitt engem egy nosztalgikus lelki utazásra azokra az éjszakákra, amiket én is végigbeszélgettem azzal az emberrel, aki az volt nekem, mint Rosie-nak Will vagy Willnek Rosie: aki úgy megértett és megért a mai napig, ahogy senki más; akivel egyaránt meg kellett küzdenünk a saját démonainkkal és a nem megfelelő körülményekkel, amikor megismertük egymást és mégis tudtuk: hogy nekünk együtt kell lennünk. És együtt is vagyunk, azóta is. 

Ha egy könnyed, romantikus történetre vágysz, nem ezt ajánlom; ha viszont egy sokkal jelentőségteljesebb olvasmányélményben reménykedsz, ami hihetetlen érzelmi síkokon át vezet végig több kapcsolaton és az élet legszomorúbb vagy legboldogabb időszakain, végig melankolikus hangulatban, akkor kihagyhatatlan. 

Ez a könyv egy igazi utazás: az emberi lélek legmélyebb, sokszor legsötétebb bugyraiba; az élet legfájdalmasabb velejáróiba, ugyanakkor szárnyalás is, mert olyan felemelő érzéseket rejt, amikre semmi magyarázat nincs - csak megélni tudjuk őket, ha elég bátrak vagyunk hozzá.

Taylor Jenkins Reid: Szikrázó Malibu

 

Sziasztok!

A Szikrázó Malibuval elolvastam Taylor Jenkins Reid negyedik magyarul megjelent könyvét is, de már most alig várom a következőt, főleg a Carrie Soto is backet. Taylor neve nálam már alapból garancia egy zseniális könyvre és egyben életre szóló olvasmányélményre. Ha van olyan, aki arra született, hogy írjon, ez a nő biztosan. 

TARTALOM: 

"Reggel hét órára Malibu partszakasza lángokban állt."

Malibu, 1983 augusztusa. Elérkezett Nina Riva éves nyár végi bulijának a napja, és a várakozás izgalma a tetőfokára hág. Mindenki a híres Riva testvérek kegyeit keresi. Nina tehetséges szörfös és szupermodell, Jay szörfbajnok, Hud ismert fotós, Kit pedig a többiek imádott kishúga. A testvéreket mindenki elragadtatott csodálattal figyeli az egész Malibuban és még azon is túl - főleg mivel a legendás énekes, Mick Riva gyerekei. 

Csupán egyetlen ember nem várja kitörő lelkesedéssel az év partiját: maga Nina. Ó, és talán Hud sem, mert már rég ideje lenne megvallania valamit a fivérének, akivel születésüktől fogva elválaszthatatlanok. 

Jay azonban számolja az estig hátralévő perceket, hiszen a lány, akire állandóan gondol, azt ígérte, eljön. 

Kitnek is megvannak a maga titkai - például egy vendég, akit a többiek tudta nélkül hívott meg.

Éjfélre a buli teljesen kicsúszik a testvérek irányítása alól, ám a hajnali első szikra előtt még tele vannak a poharak, szól a zene, és a család generációit formáló szerelmek és titkok mind felszínre kerülnek. 

A Szikrázó Malibu  egy család felejthetetlen éjszakájáról szól, amikor mindannyiuknak el kell dönteniük, mit tartanak meg az életüket alakító örökségből... és mit hagynak maguk mögött. 

KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó, 2023

ISBN: 9789633999875

RENDELHETŐ: itt

Taylor Jenkins Reid írásmódjába továbbra is szerelmes vagyok. Bár alapvetően önálló köteteket ír, négy könyve mégis "összefügg" apróbb utalásokban - nem szorosan, de azért kicsit jelentőségteljesen: 

Evelyn hét férje, Daisy Jones & The Six, Malibu Rising, Carrie Soto is Back. Talán ez az a sorrend, amiben érdemes is lehet olvasni. 

A Szikrázó Malibu egy nagyon erősen összetett és számomra nagyon mély lélektani könyv: generációkon átívelő családregény, hihetetlen írásmóddal és igazán erőteljes, emberi karakterekkel megalkotva. 

Főként Mick Riva gyerekeinek, valamint Mick és June története, de a nyárzáró buli rendhagyó módon azért lehetőséget ad betekinteni más - más emberek életébe is, ami kifejezetten tetszett. Ugyanakkor az egészben a kedvencem mégis Nina, Jay, Hud és Kit kapcsolata, hogy a különböző jellemeik és démonaik ellenére mennyire összetartóak. 

Az írónő nagyon ért hozzá, hogy könnyedebb, olvasmányos stílusban adjon át komolyabb, elgondolkodtató témákat, amik mindenkit érinthetnek: itt például, hogy milyen hatással vannak ránk a felmenőinkkel történtek, mi az, amit ösztönösen magunkkal hordozunk a családi gyökerekből és mi az, amit nem muszáj magunkkal hozni, vagy küzdhetünk ellene? 

A Riva családról jelenleg a látszat az, hogy gazdagok, fényűző életet élnek, nincsen semmi problémájuk; de mint tudjuk, a látszat sokszor csal. A felszín alatt ott van egy fiatal pár kezdetben tiszta, őszinte, mindent elsöprő naiv szerelme, egy álmokkal teli, feltörekvő, tehetséges srác, aki éneklésben találta meg az útját és reméli, híres lesz; egy tengerparti étteremben ragadt lány, aki kiakar törni, mert úgy érzi, többre hivatott... majd a már legendás zenész, aki nem áll készen az apaságra és beszippantja a népszerűség világa és a magányban, hétköznapi mókuskerékben ragadt nő, aki már ekkor is szinte egyedülálló anyaként próbál helytállni az élet minden nehézségével szemben, több-kevesebb sikerrel. 

Amit nagyon tisztelek June-ban, az az, hogy egy ideig tényleg próbált a Mick Riva által okozott szerelem-tenger felszínén maradni, de aztán sajnos csak elnyelték azok a hullámok... illetve amit csodálok benne, az a Huddal kapcsolatos szál, de ezt spoileres lenne leírni. Az viszont csodás emberré, igazi anyává emeli őt. Azonban hamarosan alkoholba menekül, mikor már az apjuk sincs a képben, így minden Ninára hárul, mint a legidősebb testvér, és el is érkeztünk ahhoz a részhez, miért ő a kedvencem. 

Nina egy elképesztően erős karakter, már szinte gyerekként is, hiszen túl hamar kellett felnőnie, és a jelen időben huszonöt évesen sem túl idős, de annál több felelősség nyomja a vállát, és annál látványosabb az ő karakterfejlődése - mert neki sikerült az, csupán tizenhét évesen, ami az apjuknak nem: annak ellenére is sziklaszilárdan ott állni a családja mellett, hogy nem állt készen. (Az ehhez kapcsolódó bizonyos monológja az apjának a könyv egyik legerőteljesebb jelenete). 

"Tudta, hogy neki kell kimondani azt, amit ki kell mondani. Neki kell megtennie azt, amit meg kell tenni. Ha az ember magára marad, nem választhatja meg, melyik feladatot vállalja, egyik alól sem bújhat ki, mondván képtelen rá. Nincs helye viszolygásnak és gyengeségnek. Mindent neki kell megtenni. Minden visszataszító, szomorú dolgot, amire a legtöbben gondolni sem bírnak, mindnek benne kell élnie. Mindenre képesnek kellene lennie.

(...)

Nina azonnal tudta, hogy neki kell majd elkapnia őket. Neki kell visszahúznia őket, miközben sikítanak, miközben a víz feléjük hömpölyög, átáztatja a zoknijukat és tocsog a cipőjükben.

És meg is tette. 

Mekkora súlya lehet egy tehetetlenül az ember karjába zuhanó testnek? És háromnak? Nina mindannyiukat megtartotta. A karjában, a hátán cipelte őket."

"(...) De aztán rájön, hogy ez csak egy tűz a sok közül, ami Malibut sújtotta az idők kezdete óta. 

Pusztulást hozott magával. 

De megújulást is, a hamvakból való felemelkedés lehetőségét. 

A tűz történetét."

Senkit ne csapjon be a borító; habár az egész könyvben annyira benne van maga a nyár, amennyire lehetséges: szinte érezni a homokos partot a lábunk alatt, a nyaldosó hullámokkal és lágy szellővel vagy éppen égető lánggal - ez több kikapcsolódást nyújtó limonádé sztorinál. Vannak olyan részei, amik kifejezetten nagyot ütnek, és amikre könnyezve, fájó szívvel gondolok vissza. 

Csodálatos írásmódban tálalt, életszerű, fájdalmas és megható története egy családnak - és más-más embereknek.

EXTRA TARTALOM | Sienna Cole: Ígéret- sorozat | Karakterek zenével

 

Sziasztok!

Mint tudjátok, áprilisban jön az Ígéret - sorozat harmadik része Sienna Cole-tól - ennek örömére készültem egy kis meglepetéssel: a bejegyzésben megtaláljátok összeszedve egyben karaktereit zenékkel jellemezve*, az általa alkotott képekkel és a bejegyzés végén egy youtube - playlisttel (amit akár a könyvek olvasása közben is hallgathattok, ugyanis a karakterzenéken kívül sok más hozzáillő zenét tettem bele Nektek!) 

* Az eredeti ötletemben csak az első öt karakter szerepelt, de a végén annyira beleszerettünk az egészbe, hogy kiterjesztettük a többiekre is.

1. Nicholas Benning

Sienna egyik tehetsége a szereplői jellemábrázolása: tudatosan komplexek, emberiek, hiszen a pszichológia mondhatni alap pillére a könyveinek. De Nicholas esetében sikerült felülmúlnia önmagát. Egy nárcisztikus szociopata, ugyanakkor mindenét feláldozó apa, akinek a család, pontosabban a gyerekei a legfontosabbak és értük szó szerint bármire képes. Egy traumatizált gyermek, akiből egy hatalommániás seggfej lett, mégis olyan szinten árnyalt a karaktere, olyan tettei és megnyilvánulásai is vannak, és olyan kiaknázatlan lehetőségeket rejt, hogy többek közt az írónő ezért sem tudta elengedni egy kötet megírása után. Egyszerre karizmatikus, vonzó és néha ijesztően taszító, és minden ellenére vagy mindezen tudásod mellett imádod (és néha utálod) egyszerre. 

" - Mi az igazság? Szerintem bárhogy is keressük, nem találhatjuk meg. Végtelen arca van, képlékeny és változó. Csak a vak hit szilárdítja meg, és kelti a statikusság, az egyetemesség illúzióját." - Nicholas 

2. Joyce Saunders

Az Ígéret - sorozat nyomozója egy elképesztően kemény nő. Két dolog körül forog az élete: a rendőrségnél végzett nyomozói munkája, ahol és amiért minden férfi tiszteli is, valamint a lánya körül, otthon, a magánéletében, amikor csak anya. Vagy a rendőrség gyilkossági nyomozó részlegén hadnagy, vagy Lily Grace édesanyja. A NŐ mivolta rég el van nyomva - de vajon van olyan férfi, aki ezt kiszabadíthatja és ha igen, vajon tényleg a megfelelő számára? 

"Beléhasított a felismerés, hogy fogalma sincs, ki ő a hadnagyi tisztsége nélkül; ki ő a rendőrség nélkül. Minden kapcsolata, barátsága a munkájához fűződött, minden gondolata - a lányán kívül - arról szólt. Megrémült tőle, hogy ezenkívül nincs semmi mása. Se hobbija, se tervei, se álma. Csak egyik ügy volt a másik után; felelősség, krízisek, és örökös versenyfutás az idővel. Ezt ismerte, megszokta, olykor elviselte, máskor szerette, de az évek alatt elkerülhetetlenül a részévé vált: beleivódott a sejtjeibe, beépült a DNS-ébe. Ez volt ő: Joyce Saunders hadnagy, az LAPD gyilkossági nyomozó tisztje. Most csak Joyce Saunders maradt, a csődtömeg; iránytű nélkül, elveszve a semmiben. Hitt az igazságban. A becsületben. A törvényben. De tévedett. Az igazság, a becsület és a törvény nem hitt őbenne."

3. David Benning

Nicholas öccse is azok közt van, akiket már Az ígéret szép szóban megismerünk, hiszen ott még ő volt a főbb szereplő - de később sem vesztette el a karakter a jelentőségét, sőt. 

A második rész az, amiben még inkább nyomot hagy David: jobban megismerjük a múltjukat Nicholasszal, tisztázódik az a kapcsolat, ami a testvérpárt összeköti, minden szép és megható, valamint kiakasztó és borzalmas mivoltával együtt. Ezek több szempontból jelentősek és fájdalmasak, én személy szerint kifejezetten szerettem és sajnáltam az ő karakterét... aztán felbukkan egy gyanú árnyéka, és előre rettegek, mit hoz ki még ebből a szálból az írónő - lelkileg már így is gyilkolta az olvasót ezzel kapcsolatban. 

A zenével való kapcsolatom régebbi és véletlen szerelem lett és szeretem hallgatni, annak ellenére, hogy egyébként milyen szomorú. Az pedig igencsak hidegrázós felismerés volt, mennyire illik Dave-re a legtöbb sora. 

" - Ismeri a jéghegymodellt? - kérdezte kisvártatva. - Biztosan maga előtt van a kép, ahogyan a hatalmas jéghegy a vízen lebeg. Ami a felszínen látható, az csak nagyon kis szeletét képezi az egésznek, míg a víz alatti rész jóval kiterjedtebb, és mélyebbre nyúlik. 

- Mit akar ezzel? - értetlenkedett Saunders. David előrehajolt és mélyen a szemébe nézett. 

- Nem én öltem meg Missyt - ismételte még egyszer lassan és tagoltan. - Derítse ki, hogy ki volt. 

Ekkor a nyomozó végre rájött, mi változott meg a férfi tekintetében: eltűnt belőle a zavarodottság. Döntést hozott valamiről, és belenyugodott a következményeibe."

" - Kedves Naplóm! A bátyám egy geci. Erre gondol? - horkant fel gúnyosan David. 

- Ennél azért többre - engedte el a füle mellett a pszichiáter a keserű szarkazmust."

4. Laura Benning

Laura szála annyira mély, annyira erős, annyira valódi, hogy "csak ebből több könyvet lehetne írni" - hogy Sienna szavait idézzem. Laura az a karakter, akivel sajnos szinte minden nő azonosulni tud: hiába van rendben minden, hiába gyönyörű, okos, tehetséges, sikeres és odaadó, elképesztően erős nő és mindenét feláldozó anya, túlságosan jó feleség - folyton ott van benne a kétely, a szorongás, az az érzet, hogy nem elég jó... pedig nála jobb nem is lehetne. Számomra ez nagyon erőteljes és figyelemfelkeltő üzenete, lelki lökete a történetnek. Laura nekem az a karakter ebben a történetben, akiről sosem lehet eleget beszélni. Az igazság arcaiban ugyanis van pár ilyen, de főként egy konkrét jelenet, amit elszorult torokkal, majdnem sírva, libabőrösen olvastam végig, és annyira átéreztem, átéltem azokat az érzéseit, amiket ott megélt, hogy szinte fizikailag fájt. Ez pedig az anyaság jelentőségét megmutató részlet. Hogy mire képes egy nő, egy anya, akinek veszélyben van a gyereke, és semmit sem tud róla... Hogy mennyire erőssé tesz fizikailag (Laura konkrétan arabokra tört egy széket), miközben mennyire kiszolgáltatottá tesz lelkileg. Hiszen van olyan, amit egy anya ne tenne meg a gyerekéért? Nincsen. Végigkövetni azt az érzelmi hullámot, aminek a többsége pillanatok alatt ment végbe benne: összezavarodás, kétségbeesés, rettegés, düh, összeomlás, majd a mindenre elszánt tettre készség, hogy bármire képes, csak túléljen és megvédje  a gyerekeit, az olyan élményt adott nekem, amit sosem tudok elfelejteni, sosem tudok ezen túllépni, mert a saját identitásom szerves része. 

" - Valami mindig meghal a születés pillanatában - mondta Laura. - A nő elgyászolja egy részét, hogy anyává válhasson."

5. Wade Nelson

Tegye fel a kezét, aki olvasta A köd után cím beteg, de zseniális művet? És aki már ott megkedvelte az FBI-tól érkező Nelson különleges ügynököt? Igen, ez bizony az a Wade Nelson - és sokkal többet kapunk belőle, mint ott; itt aztán igazán megmutatja, mire is képes és kockára lesz téve az ő profi önuralma, csodálatos lelke is... Ő lesz ugyanis Joyce társa a nyomozás során a pszichopata leleplezésében, aki először Nicholas, majd talán mindegyikük életét sakkban tartja. Én már nagyon várom, főleg egy bizonyos női szereplővel alakuló szálát, aki már bemutattam Nektek. 

" (...) - Mit szólna a Joyce-hoz és a Wade-hez? - vetette fel a férfi. 
Saunders kíváncsian vizslatta az arcát. 

- Szóval barátkozós italozást tervezett mára... 

- Hatékonyabbnak találom, ha a munkatársaimmal személyesebb kapcsolatot alakítunk ki. Olajozottabban működik a kommunikáció. 

- Értem - fújt visszavonulót a nő. 

- Mintha ez kellemetlenül érintené... 

Saunders felkuncogott. 

- Nem, csak... Általában nem így szokott történni. És most kissé... olyan érzésem van, mintha épp engem profilozna. Akasztják a hóhért? - vizslatta kérdőn Wade-et, miközben egyre inkább zavarba jött. - Bocsásson meg, csak nehéz eltekintenem a szakmájától. 

- Nincs oka aggodalomra - oldotta a helyzetet a férfi. - Mára letettem a jelvényt, úgyhogy igyekszem magamhoz képest laza lenni. 

- Ó, hogy az ilyen? Jó, hogy szólt. 

Wade elnevette magát. 

- Ennyire futja. 

- Nehéz letenni a jelvényt - hagyta rá Joyce. - Egy idő után az emberhez nő, mint egy tetoválás." 

6. "A pszichopata"

Nő? Férfi? Mit is akar pontosan, vagy kit? 

Mire képes, hogy végül ő győzzön? Kiket rángat bábokként a célja elérése érdekében? 

A második rész végén kiderül, hogy a képlet mégsem olyan egyszerű, mint hinnénk, és félek, Sienna ezt még jóval messzebb tudja fokozni...
Kiderül hamarosan!

"Mindent el fogsz veszíteni, Benning, és nem tehetsz ellene semmit."

Ui.: Zayde Wolf régi kedvencem, és ahogy újra elkezdtem hallgatni ezt a zenét, szó szerint a hideg is rázott, annyira illik minden egyes szava arra, akit az Ígéret ellenfeleként "ismerünk".

7. Missy Jones

Fogadjátok sok szeretettel Missyt, akinek életével - és főként halálával indult minden. Az első részem értékelésében őt emeltem ki (Laura és Nicholas mellett), mint a legemberibb karakter és azt, aki hatással volt rám. Miszerint elítélheted ugyan ezt a három embert, de nincs ez máshogy itt sem, ahogyan a való életben: amint megismered, betekintést nyersz a felszín alá, át tudod érezni a helyzetét, ráébredsz, hogy egyikük sem feltétlen jó vagy rossz - egyszerűen csak emberek. 

Missy egy fiatal, gyönyörű és tehetséges énekesnő volt, akinek egész életében mindenki hatalmas sikert ígért, mégis túl korán elérte a végzet. Érdekes módon ezekkel az eseményeken párhuzamosan kap figyelmet egy festőművész, Damilola új, hat részből álló ciklusa, amely A nő bukása címet viseli. Nem kifejezetten ezt az esetet ábrázolja, de amellett, hogy hogy a szereplők összekötik a szálakat, a részletesen leírt művek pontosan azt láttatják és éreztetik velünk, olvasóval, amin Missy átment. Elképesztő az a festőiség, amivel az írónő a képzeletünk vásznára tárja a képeket, amiket nem láthatunk, de maguk a szavak is elegek. Letaglózó és hatásos. 

" (...) Végre sikerült valódi érzéseket kicsikarnia belőle. Ha a szeretetét nem tudta kivívni, legalább a gyűlöletét igen." 

"(...) - Nem akartam neki kárt okozni. Kedveltem. 

- Én szerettem. De nem tudtam jóvátenni a pusztítást, amit véghez vittél." 

8. Damilola Sani

Lola az a tehetséges, új felfedezettje Laura Benningnek, akinek a festményeihez mindkét részben a tragikus események láncolata kapcsolódik. A nő bukása címet viselő festményciklusa szinte előrevetíti a Missyvel történteket, Az igazság arcai konstelláció pedig nagy szerepet játszik a sorozat második részében, mikor valaki Nicholas Benning életére tör azzal a céllal, hogy tönkreteszi. Ez maga a véletlen lenne, vagy valami jelentősebb van a háttérben? Ecsetet mer fogni egyáltalán ezek után ez a nő, vagy pont hogy gyanakodnunk kellene rá? 

Reméljük, hamarosan kiderül, csak győzzük kivárni... 

" (...) - Azon merengtem, mi az igazság... Létezik-e egyáltalán olyan, hogy objektív valóság. Hiszen mindannyian annyira másként látunk mindent, ki-ki a maga szűrője szerint, kiragadva és felnagyítva a részleteket a nagy egészből, másokról pedig tudomást sem véve, aztán beállítva ezt az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen igazságként. A magunkévá téve, az egónkhoz láncolva. És ha támadás éri a világképünket, a saját létünket érezzük fenyegetve, mintha konkrétan bennünket akarnának elpusztítani... (...) A kérdés az, hogy kinél van az igazság. Ki a jó? Ki a rossz? Ki a bűnös? Ki az áldozat? A cél: rájönni, hogy mindenki és senki. A címe Az igazság arcai lenne." 

9. Milena Vlaszova

Tudjátok, van az a helyzet, amikor valakik, akik olvastak egy könyvet, beszélnek egy karakterről, hogy xy így, xy úgy... mire Te is elkezded, de a könyv feléig azt kérdezed magadban, ki az az xy, és hol van már? Nos, Milenát is így tudom elképzelni. 

Először azt hihetnénk, Milena csak egy nő Nicholas múltjából - csak egy a tucatból - de a második rész végére és amit eddig tudok a harmadik részről, az alapján ez pláne nem igaz. Milena számomra egy nagyon érdekes és erőteljes karakter, nagyon kíváncsi vagyok, mit mutat még és mire is képes valójában... 

"Milena súlyosan veszélyeztette az akciót, és pontosan tudta, hogy ez nem marad válasz nélkül. Meg fogja kapni a méltó büntetését. Azonban túlságosan is fontos szereplője a történetnek, és még rengeteg feladat vár rá, ezért pótolhatatlan értéket képvisel. Végre megnyugodhatott, hogy ő még nem tett le róla. Érte jön, és Milena engedelmeskedik, bármi történjék is ezután." 

10. Roseanne "Rosie" Benning

Nicholas Benning számára az egyetlen ami szent és tényleg számít, és bármire - szó szerint bármire - képes, hogy megmentse, megóvja, megvédje: azok a gyerekei. 

Rosie a nagyobb, Laura előtti házasságából, és az akkor tizenegy éves kislány csak azért fogadta el végül mostohaanyjának a nőt, mert megajándékozta egy kisöccsel: Nickyvel. 

Nicholas akkor ismeri fel, hogy a fenyegetéseknek a fele sem tréfa, amikor a yacht-ját - rajta a lányával - felrobbantják... Rosie túléli szerencsére, de a fizikai és lelki sebei elképesztő mértékűek. 

"(...) - Az apám... szerintem hazudik. Tudja, az öcsémmel nagyon szoros a kapcsolatunk. Nicky mindent elmond nekem... Az apám érzelmileg elérhetetlen, Laura meg... ő az anyja, szóval tudja... vele nem oszthat meg akármit. Nicky teljesen be volt zsongva ettől az orlandói úttól. Imádja a Disney Worldöt. A szülinapja óta folyamatosan erről beszélt, meg hogy majd miket fog kipróbálni. Erre az apám azt állítja, hogy idegösszeomlást kapott... Nicky! A Disney Worldben! - A lány hitetlenkedve megrázta a fejét. - Én már ezt sem veszem be... - mondta -, de arra végképp semmi magyarázat, hogy sem őt, sem Laurát nem lehet elérni telefonon. Egy üzenetet sem hagytak!

- Tessék? - kerekedett el Saunders szeme. - Hogy érted, hogy egy üzenetet sem hagytak? 

- Laura megígérte, hogy ír a szállodából. De ha ezt el is felejtette, azt biztosan megírta volna, hogy kórházba vitte Nickyt, és megnyugtatott volna, hogy ne aggódjak. 

- Egyáltalán nem írt semmit? 

- Nem! (...) Kérem, segítsen, hadnagy! - nyögte Roseanne. - Annyira félek!

- Mitől félsz? - kérdezte lágyan a nő. 

- Attól, hogy az apám hazudik - felelte a lány. - Attól, hogy Laurával és Nickyvel valami szörnyűség történt, és valójában ő sem tudja, micsoda."

11. Nicky Benning

Nicky Laura és Nicholas kisfia, Rosie imádott kisöccse. Rosie úgy fogalmazott, az apjuk érzelmileg elérhetetlen - és ez valóban így van, meg is van az oka, de a dalszöveg hidegrázósan igaz: próbálkozik. Próbálkozik, mert nem akarja, hogy Nikcy az ő temetésén úgy viselkedjen, ahogy Nicholas apja a nagyapjáén, vagy hogy úgy érezzen a halála után, ahogyan ő, Nicholas az apja halála miatt. Megkönnyebbülést, hogy vége... 

Fiatalkora ellenére nagyon sok mindenen kell keresztülmennie ennek a kisfiúnak az apja ellen irányuló bosszú miatt, és előre félek, mi történik még vele ezután...

" (...) - Lehet, hogy néha én sem tűnök kisebb rohadéknak, de mindent csak a családért teszek. Szó szerint bármit megtennék érted. Nem foglak magadra hagyni, mindig számíthatsz rám. 

- Tudom, papa. 

- Sikerült elszúrnom a szülinapodat? 

- Nem a te hibád - vont vállat a fiú. - Semmi kedvem nem volt hozzá. De nem baj... Rosie és Adam elvittek tegnap hamburgerezni és az jó volt. 

- Tényleg? 

- Aha. Egyébként Adam jó fej. Rosie összes barátja közül ő a legjobb. 

- Ezt észben tartom - mosolyodott el a férfi, majd a monitorra sandított. - Mit gondolsz, kiállsz az öreged ellen egy párbajra?"

12. Will Moore

Nos, elsőre viccesnek tűnt ez a karakterkép. Így zenével inkább már ijesztő. Ez is a cél. 

Willnek nagyobb szerepe van az első részben, mint hinnénk - az egész könyvsorozatot tekintve ugyan nem tudom, de én bármit el tudok képzelni erről az emberről. BÁRMIT. (Az egyik legjobb barátnőm ösztönös reagálása az volt, hogy "ha ez a pasi nem egy sorozatgyilkos, megeszem a kalapom"). Hát, valóban úgy néz ki. És valóban nem kevésbé horrorisztikus karakter.

Ui.: Amúgy utálom ezt a zenét, mert csak a hideg ráz tőle, de ide pontosan ezért illett annyira.

13. Karen McRae

Karen Missy legjobb barátnője / énekestársa volt, és a könyv első végén azért rendesen beleírja magát az emlékezetünkbe, hogy finoman fogalmazzak...

Az írónő pár perce írta nekem, mennyire utálja, szóval szerintem semmi jóra nem számíthatunk:DDD

Ui.: Elnézést kérek a szövegváltoztatásért, de a "she" - "he" jelzőre cserélésével nyer hidegrázósan értelmet a karakterre nézve a dal szövege.

14. James Mayberry

Mayberry az első részben Joyce Saunders nyomozó társa volt, aztán spoilermentesen szólva a körülmények egy más kontextusba helyezik a karakterét, de egyébként én nagyon bírom, és kíváncsi leszek, mit hoz még az ő szerepe (mert ha jól sejtem, lesz mit).

"(...) - Ha tényleg letartóztatsz, akkor vigyél be - mondta a férfi. - Bármennyire is élvezem a műsort, de kezdek elgémberedni. 

- Nicholas megszökött - közölte a nő, mire Mayberry hisztérikusan felröhögött, és megbilincselt kezével rácsapott a kormányra.

- Jó, akkor maradok. De hozz egy pattogatott kukoricát."

(Ui.: Ez a zene igazából bármelyik karakterre illene a könyvsorozatban, de főként Mayberryre (Joyce-nak is célozva.)

15. Lily Grace Smith

Lily nem más, mint Joyce Saunders kislánya, aki fiatal kora ellenére már épp annyira komoly dolgokon ment át, hogy érettebbé váljon a koránál. Egy nagyon okos, csupaszív lány, akire a továbbiakban is nagyon kíváncsi leszek...

" (...) - A rohadt életbe... - Saunders tagadni sem tudta, mennyire le van nyűgözve, annak ellenére is, hogy lebukott. - Ezt ügyesen összeraktad.

- Nyomozó az anyám, szóval... - vonta meg a vállát ismét a lány -, ellestem egy-két dolgot.

- Elképesztő. A blöff különösen jó húzás volt.

- Jól bejött.

- Nem örülök, de be.

(...)

- Rossz ember?

- Hát, nem olyan akit szívesen meghívnék vacsorára - ütötte el végül a dolgot.

- Anyu, te senkit sem hívsz át szívesen vacsorára - grimaszolt Lil.

- Ezt meg hogy érted? - ráncolta a homlokát Saunders.

- Szerinted mindenki szemét."

16. Arkagyij Vlaszov

Vlaszov Nicholas egyik "üzlettársa" és Milena apja... és pont elég veszélyes ember ahhoz, hogy elkezdjek aggódni, mihez is van köze és mire képes, és mit kapunk még tőle...

"– Megbeszéltük, hogy nem keressük egymást – szólt bele a hang a vonal túloldalán.

– Leszarom, hogy mit beszéltünk meg – csattant fel Nicholas, majd erőnek erejével lecsillapította magát. – Ez nem várhat.

– Nem akarok belekeveredni a botrányaidba. Tartsd távol az üzlettől az ügyeidet…

– Ez a te ügyed is, Arkagyij – szakította félbe Nicholas. – Legalább annyira a te ügyed, mint az enyém."

Ui.: Ami a zenét illeti; nem vagyok egy nagy rapp rajongó, de Eminemet nagyon régóta szeretem, és valamiért rögtön ez a dal részlet ugrott be a férfiről - amit aztán az írónő megerősített: tényleg egy az egyben ő. 

A sorozat korábban megjelent kötetei Az ígéret szép szó, Az igazság arcai, a hamarosan megjelenő kötete pedig A bosszú arcai címet viseli (illetve lesz majd egy negyedik rész is). A könyvekről bővebben itt is olvashattok, ha pedig beszereznétek, kattintsatok ide !

A playlistet pedig ezen a linken érhetitek el. Remélem, elnyeri a tetszéseteket és sikerül vele fokoznom az olvasmányélményeteket! :) 

Farkas Anett: Lázadó Angyalok (Ádám és Lili 2.)

 

Sziasztok!

A Kettős játszma folytatásában Ádám és Lili ténylegesen együtt dolgozik, ugyanis Ádám nagymamája az egyik segítségük abban, hogy kiderítsék, ki áll a borzalom mögött, ami a sümegi árvaházban folyik...

A Lázadó Angyalok című ötödik regényével Farkas Anett megint egy újabb szintre emeli azt, amit írás alatt művel. Bizonyos értelemben a legkeményebb (jobban belegondolva az valóságon alapuló A 33-as áldozatnál nem feltétlenül keményebb) és minden értelemben a legösszetettebb könyve. 

TARTALOM: 

VAJON A MÚLT VALÓBAN ELMÚLT? 

1970

Egy külvilágtól elzárt tanya. Eltemetett titkok, megoldásra váró rejtélyek. Egy eldugott sümegi tanya pincéjéből fojtott sírás szűrődik ki. Három kisfiú sorsa fonódik itt össze, mindegyikükben közös, hogy megtapasztalták a legrosszabbat és szembenéztek már a gonosszal. Mindeközben egy kezdő nyomozó Magyarország legmegrázóbb sorozatgyilkosságát próbálja felgöngyölíteni, a darabolós gyilkos ügyét, de folyton falakba ütközik. A kisgyermekek és a fiatal férfi története elválaszthatatlanul összefonódik. Megbocsátható-e a múlt? Lelepleződik-e a tettes, vagy a kiléte örökre homályba vész? 

2000

Lili Ortiz és Szőke Katalin különleges ügynökök beépülnek a Szent Benedek árvaház falai közé, ott próbálnak rájönni, miért betegszenek és halnak meg a gyerekek. Ahogy haladnak a nyomozásban, úgy szaporodnak a lidérces történések, és válnak a mindennapjaik szörnyű rémálommá. Egyre több hátborzongató részlet kerül napvilágra, és az események megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul sodródnak a tragédia felé. Rájönnek, a vártnál sokkal nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük. 

Az árvaházban mindenki gyanús. Mindenki titkol valamit. A múlt szép lassan utoléri a szereplőket, akiknek rég eltemetett ígéretekkel kell szembenézniük. Vajon az igazság felszabadítja, vagy éppen még mélyebbre taszítja főhőseinket? 

A várandó anya. A kisbaba. A törött csontok. 

Az árvaház. Az apáca. És a hamiskártyás. 

A többszörösen díjnyertes írónő ezúttal Sümeg városába kalauzolja el az olvasókat. Munkáját és története hitelességét egy sümegi bűnügyi szakember segítette. 

KIADÓ: Pitypang, 2023

ISBN: 9786150188324

RENDELHETŐ: itt

A Lázadó Angyalok egy több szempontból is kemény történet. Az első, ami kiszúrta a szemem, mikor belelapoztam, egy Jodi Picoult idézet volt, ami elképesztően illik is ide. Aztán gondoltam, beleolvasok a prológusba, de alighogy átfutottam, le is tettem, hogy na ezt most inkább nem, gyűjtünk rá még egy kis lelki erőt... ugyanis Anett ebben a könyvben már rögtön egy nagyon durva felütéssel kezd, és talán az egész kötet legdurvább része az az eleje. 

Megismerjük itt az 1970-es években erdőben eldugott tanyasi házban élő "családot", akiknek a jeleneteit minden alkalommal gyomorgörccsel olvastam. Volt itt minden: gyermekrablás, pedofília, a bántalmazás minden aspektusa - mentális, fizikai, szexuális - és gyilkosság... 

A házaspár női tagja is hasonlóan borzasztó körülmények közt nőtt fel, így ő próbálta amennyire tudta néhány napon védelmezni a pincében tartott gyerekeket, de ő maga sem volt kevésbé áldozati szerepben az elmebeteg férjével szemben. 

Az események végül egy brutális mészárlásba futnak ki, aminek nem sok túlélője van, és aminek egy akkor fiatal, még kezdő nyomozó akar a végére járni. A megérzései nem hagyják nyugodni, majd túl személyessé válik számára a helyzet, így leveszik az ügyről, aminek a valódi tettese talán soha nem kerül meg, és eltaszított valakit, aki érte nyúlt - ez pedig nehéz súlyként nyomja a lelkét... 

Eközben 2000-ben, a jelenben Lili csapata és nagybátyja, valamint Ádám mamájának a segítségével elkezdik a Szent Benedek árvaházban történő borzalom felszámolását. Ugyanis néhány gyerek megbetegszik, majd sokan közülük meg is halnak... különösen nehéz volt ezeket a részeket is olvasni, főleg, hogy maga a gyerekorvos is gyanúsnak tűnik az egészben. Lili úgy sejti, a gyerekek nem maguktól betegszenek meg, hanem kísérleteznek rajtuk, és egy benti kisfiú segítségével szépen lassan rájönnek, pontosan hogyan.

Az intézmény éppen vezetőváltáson megy keresztül, ugyanis az addigi vezetőnek kiújult a súlyos betegsége, így a saját gyógyulása érdekében le kell mondania a posztjáról, pedig ő aztán tényleg a lelkén viseli a gyerekek sorsát... 

Liliék ezt kihasználva épülnek be Katival, aki ráadásul szintén érintett olyan szempontól, hogy egykor őt is örökbe fogadták és itt azonnal egymásra is találnak a kis Marcival.

Az árvaházban nem igazán tudhatják, kiben is bízhatnak, Kati a megérzéseire hagyatkozva viszont mégis "összedolgozik" az ott gondnokként lévő fiatal férfivel, aki nem sokat beszél, sokak szerint talán nem is tud, és aki kártyatrükkökkel szórakoztatja a gyerekeket, majd figyelmezteti őket, hogy a gonosz visszatért... 

Mi köze vajon a múltban történt tanyasi kegyetlenségeknek a most történő árvaházi szörnyűségekhez? Ki áll valóban az ő oldalukon, és ki az, aki mindenkit manipulál maga körül? Mi állhat a hátborzongató történések hátterében,valakinek ugyanaz a célja, vagy csak kihasználja a "lehetőségeket"? Hogyan függ össze az egész Lili nagybátyjának, Olivérnek a történetével? 

Lili és Kati az életét kockáztatva próbál az ügy végére járni, miközben Ádám nagymamájáért is aggódnak, valamint Ádám és Lili próbál arra is rájönni, mit is jelentenek egymásnak és hogy érdemes-e tiszta lappal kezdeniük az egészet... 

Akármi is a végkifejlet, a legnagyobb manipulátor itt nem más, mint maga az írónő - Anett végig csepegtetve az információkat elhitet veled valamit, rávezet dolgokra, összezavar, majd mikor azt hiszed, már tudod, amit tudsz, ráébreszt, hogy az égvilágon semmit sem tudsz. 

Ahogy azt megszokhattuk, itt is van, ami könnyít az amúgy emészthetetlen témán, és itt főként nem más, mint Ádám nagymamája, valamint Ádám és Lili kapcsolata ez a szál. 

"Az elme csodás dolgokra képes, de olykor van, hogy egy szörnyű élmény hatására rosszat cselekszik a test."

"Az őrangyalok is olykor gyilkolnak."

"Most ott állt, ahol minden kezdődött, ahol talán végre minden véget érhetett."

"Léteztek a jó emberek és megszülettek a gonoszok. Azt mondják, a gonosz ember nem születik, azokat úgy teremtik meg. Ő már jó ideje rést nyitott a szívén, beengedte azon a rosszat."

Borzongatóan izgalmas, néha gyomorforgatóan szomorú és fájdalmas, néhol meghatóan gyönyörű történet három kisfiúról és egy fiatal férfiról, akiknek a sorsa összefonódott. A rossz elleni ádáz küzdelem olykor valóságos filmjelenetekként pereg le az olvasóban, végig fent tartva a figyelmét, sokkoló csavarral a végén - egy olyan történet, ami jóval a befejezés után is a része marad az ember lényének.