Claire Daverley: Éjszakákon át

 

Sziasztok! 

Claire Daverley debütáló regényével még a könyvfesztiválon találkoztam (már akkor el is gondolkodtam azon, hogy beszerzem), méghozzá Judit barátnőm miatt, aki a blogturnéjára jelentkezett. Végül miatta került a kívánságlistámra, majd a megérzéseim nem hagytak nyugodni, hogy ezt olvasnom kell. Már értem, miért. 

TARTALOM: 

Ismered azt az érzést, amikor valaki, akire addig fel sem figyeltél, hirtelen igazán rád néz, és rádöbbensz, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki a lelked mélyére lát? Majd belekezdtek és innentől nincs megállás: éjszakákon át csak beszélgettek és beszélgettek, mert ő az egyetlen, aki megért és onnantól a szíveteket örökre láthatatlan kötelék fűzi össze. 

Egy fiú és egy lány egymásra talál. Ez történik itt is. Rosie és Will még gimisként csodálkoznak rá egymásra, ám a szerelmük a sors váratlan fordulata miatt nem teljesedhet be. 

Hosszú évek telnek el, az életük két külön mederben folyik, ám az éjszakai beszélgetéseiknek köszönhetően az a láthatatlan kötelék sosem szakad meg köztük. Akkor sem, amikor sok-sok kilométer választja el őket egymástól, és akkor sem, amikor egyikük megházasodik. Az életük minden pillanata egymáshoz sodorja őket, ám a sors szinte leküzdhetetlen akadályokat állít az útjukba. 

KIADÓ: General Press, 2023

ISBN: 9789634527800

RENDELHETŐ: itt

Az Éjszakákon át egy több szempontból is különleges és gyönyörű könyv - kívül és belül egyaránt. Sokkal de sokkal komolyabb egy romantikus történetnél, az írásmódja pedig szintén rendhagyó: nincsenek jelölve a párbeszédek, hanem egybeolvad a szöveggel, de ezt egyébként én gyorsan megszoktam. Olyan erőteljes érzések és elképesztő írásmód kíséri viszont, olyan témákat dolgoz fel több évet felölelve egy életből, ami igazán kiemelkedővé teszi. 

Rosie és Will egy tábortűz éjszakáján találkoznak először. Rosie egy visszahúzódóbb, tanulást és zongorát előtérbe helyező fiatal lány, aki nem igazán foglalkozik a fiúkkal addig, amíg Will nem figyel rá. Willnek megvan a maga híre, de ahogy egyre inkább megismeri őt és az életét az ember, lehetetlen nem beleszeretni a fiúba, akit a nagymamája nevelt fel. Will eredetileg Rosie ikertestvérét, Josh-t korrepetálja matekból és a két fiú mondhatni barátok, így marad továbbra is Rosie éjszakáinak a része... ugyanakkor Josh és a vele történetek az oka annak is, hogy sokáig mégsem történik köztük semmi romantikus, de a kapcsolatuk és a kötődésük szerintem jóval komolyabb is egy "sima" szerelemnél. 

A könyv három részre van osztva: Előtte, Utána és Jóval később címekkel, hiszen a tizenéves koruktól egészen a harmincas éveik közepéig végigkísérhetjük az életüket. Az előtte és utána jelző az őket hirtelen ért tragédiára utal, ami engem is olyan mélyen érintett, hogy egyenesen lesokkolt az a jelenet, majd le is kellett tennem könyvet egy kis időre, hogy kisírhassam magam és kicsit feldolgozzam. 

Ezzel kis időre első alkalommal "megszakad" Rosie és Will kapcsolata, majd Rosie az egyetemen megismeri Simont, akihez végül feleségül is megy. Simon is egy olyan karakter, akiről bőven lehetne mit írni, az ő szála pedig onnantól kezdve lett a legmeghatóbb számomra, ahol Will is megint felbukkant az életükben. Érthető okokból a két férfinak nem kellene jóban lennie, de ahogy az írónő mégis megírta az ő nyílt, őszinte, jelentőségteljes kapcsolatukat, az megint egy olyan szála volt a történetnek, ami nagyon megérintett és mély nyomot hagyott bennem - és értelemszerűen véget is kellett érjen, ami valahol persze keserédes hangulattal töltött el. 

Will és Rosie szerelmi kapcsolatának a meghiúsulása is egyébként pont Simon miatt történik meg, kétszer is, de én hiszem, hogy ennek így kellett lennie és hogy muszáj volt megtalálniuk önmagukat és mindenféle befolyás nélkül rájönniük, majd elérniük azt, amit szeretnének az életben - és egymást választaniuk. 

Lehet sokan azt érzik majd, hogy Rosie igazán meg sem érdemelte Willt, mert egyszer sem őt választotta, de én úgy gondolom, hogy ez nem ennyire fekete-fehér, és a végén mégis csak eljutottunk oda, ahova már korábban eljuthattunk volna, ha úgy alakulnak a történetek. De nem úgy alakultak. 

"(...) Újabb lélegzetvételnyi szünet; újabb hullám tör meg a parton. 

Elcsesztem az esélyünket, mondja újra Rosie. 

Még mindig a világítótoronynál ülnek, ő meg Roe. Az a lány, akinek olyan különleges a hangja, aki tud hallgatni, aki próbálkozás nélkül utat tört magának Will szívébe.

Nem hiszek az esélyekben, Roe, feleli. Azt hittem, ezt tudod rólam. 

Csak az számít, amit teszünk, mondja végül. Ami valóban létezik, és ami nem. 

És most mit fogunk tenni?, kérdezi. 

Szerinted?, kérdez vissza Will, amikor elnyúlik előttük a tenger, és a vadludak hangja a fák felett száll, tudja, mi Rosie válasza. 

Talán hazamennek, vagy elindulnak a közeli földek felé, habár igazából a kettő egy és ugyanaz, ha rászán egy pillanatot, és jobban végiggondolja."

Az Éjszakákon át visszavitt engem egy nosztalgikus lelki utazásra azokra az éjszakákra, amiket én is végigbeszélgettem azzal az emberrel, aki az volt nekem, mint Rosie-nak Will vagy Willnek Rosie: aki úgy megértett és megért a mai napig, ahogy senki más; akivel egyaránt meg kellett küzdenünk a saját démonainkkal és a nem megfelelő körülményekkel, amikor megismertük egymást és mégis tudtuk: hogy nekünk együtt kell lennünk. És együtt is vagyunk, azóta is. 

Ha egy könnyed, romantikus történetre vágysz, nem ezt ajánlom; ha viszont egy sokkal jelentőségteljesebb olvasmányélményben reménykedsz, ami hihetetlen érzelmi síkokon át vezet végig több kapcsolaton és az élet legszomorúbb vagy legboldogabb időszakain, végig melankolikus hangulatban, akkor kihagyhatatlan. 

Ez a könyv egy igazi utazás: az emberi lélek legmélyebb, sokszor legsötétebb bugyraiba; az élet legfájdalmasabb velejáróiba, ugyanakkor szárnyalás is, mert olyan felemelő érzéseket rejt, amikre semmi magyarázat nincs - csak megélni tudjuk őket, ha elég bátrak vagyunk hozzá.