Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt

Sziasztok!
Ma nem éppen egy könnyed történetet mutatok be Nektek, de szerintem a témája miatt annál fontosabb. Nem mondanám, hogy hangulat kell hozzá, mert szerintem nincs olyan, amikor ezt a könyvet jó olvasni, csak elkap és visz magával. És igen, fájdalmas, hiszen mégis csak három ember gyászfeldolgozását követi végig, de mégis annyira szépen van megírva, hogy az elképesztő. 

TARTALOM: 

A zene hozta össze Autumnt, Shayt és Logant.

A halál akarja őket szétválasztani.

Autumn mindig is tiszttában volt önmagával. Tehetséges művészpalánta, lojális barát. Shay két dologban definiálta a személyiségét: az ikertestvérével, Sashával való kapcsolatában és a zene iránti rajongásában. Logan pedig sosem félt szerelmes dalt írni, ha a szerelmi élete nem alakult túl fényesen. 

De amikor mindannyiuk életben bekövetkezik a tragédia, a zene valahogy egyikük számára sem jelent vigaszt. Logan képtelen lekattanni halott barátja vlogcsatornájáról. Shay úgy érzi, nem tud új tartalmat szolgáltatni zenei blogjára. Autumn pedig olyan üzeneteket ír, amelyekre már sohasem kap választ. Mindannyian azon tűnődnek, mi lett volna, ha ez nem történik meg. De mivel megtörtént, arra a kérdésre kell választ találniuk, hogyan tovább... 

Ashley Woodfolk a Rutgers Universityn végzett bölcsészként, Brooklynban él. Jelenleg gyermek-és ifjúsági könyvek marketingjével foglalkozik. Az Ami utánad maradt az első regénye. 

KIADÓ: Gabo, 2018

ISBN: 978963406668

RENDELHETŐ: itt

Emlékszem, hogy amint először megláttam ezt a könyvet, rögtön belém égett a borítója. Annyira letisztult, egyszerű és mégis gyönyörű, valamint szimbolikus; itt a színkavalkád persze nem éppen a vidámságot, inkább a hangulatingadozásokat jelzi. Ha jobban megfigyeljük, elég erős színek is, mintha a gyász fázisaira szeretne utalni: tagadás (kék), düh (vörös), alkudozás (zöld), depresszió (lila), elfogadás (fehér háttér - mint tiszta lap, amin megférnek az érzések, de az is, hogy feldolgozzuk és tovább tudjunk lépni). Természetesen ez leginkább az én meglátásom.

Mivel szeretem a kemény, de annál nagyobb jelentőségteljes tartalommal rendelkező könyveket, kérdés sem volt, hogy el szeretném-e egyszer olvasni. Az egyik legmeghatározóbb történet lett nem csak az idei évben, de egyébként is. 

Rögtön a tragédiák megtörténte után kezd, váltott szemszögben mutatja be az érintett szereplőket és a történteket. A tartalom ugyan utalhat arra, hogy együtt vészelik át ezt az időszakot, hamar kiderül, hogy ez nem egészen így van, ugyanakkor én nem éreztem csalódottságot emiatt, sőt. Szerintem a gyász egy annyira személyes, magán és egyéni dolog, amit mondhatni egyedül kell megélni. Nem azt mondom persze, hogy ne legyenek ott támaszként a család vagy a barátok, az is fontos, és lehet megosztozva is "könnyebb", mert jobban átérzed a másik fájdalmát, ugyanakkor senki nem mondhatja meg (és igazából szerintem nem is tudhatná) hogy hogyan gyászolj, vagy milyen tempóban dolgozd fel a történteket. Akkor sem, ha a társadalom sokszor nem így gondolkodik erről. 

"Azt mondják, hogy azok a holtak, akiknek befejezetlen ügyük volt a világon, szellemekké válnak. A lelkek itt ragadnak, amíg be nem végzik a feladatukat. De arról nem szól a fáma, mi van azokkal, akik élnek, és holtakkal van befejezetlen ügyük. A létezés mely síkjába kerülnek, és hogyan találnak újra békére?" 

Az írónő nagyon szépen bemutatja a három karakter (és a számukra fontos emberek) jellemét, és eleve többféle veszteséget ismertet meg, többféle feldolgozási folyamattal. Logan az első szerelmét, Autumn a legjobb barátnőjét, Shay pedig az ikertestvérét veszítette el. Amíg Shay "felkészülhetett" erre, addig Autumnt és Logant hirtelen érte, bár egyikük esete sem egyszerű, mindhárom halálnemet és a szeretteikre való hatását nagyon nehéz volt megemészteni. Emellett ráadásul ott van a különböző nemi identitás vagy éppen hovatartozás kérdése is (a két lány egyike ázsiai és örökbefogadott, a másik fekete), valamint ott van az önhibáztatás (Autumn és Logan esetében), a lányéban pedig az is, hogy helyes-e, amit a halott barátnője testvére, Dante iránt érez, főleg annak az estének a körülményeit tekintve. Nagyon szerettem Shay barátainak a támogatását, azt, ahogyan Autumn és Dante ott voltak egymásnak minden tekintetben, és azt is, ahogy Logan és Shay által a terápia fontossága is megjelent. Amit pedig még inkább díjazok, hogy ezek egyike sem direkt, hanem teljesen természetes és valósághű módon voltak jelen. Lehetséges, hogy mindezt behozni egy első könyvben rizikós lehet, de mégsem éreztem túl soknak vagy erőltetettnek. 

Az, hogy mindehhez hogy jön a zene és hogyan függnek össze a szálak, valamint a karakterek élete, a végén kiderül és a külön utak után újra egyesülnek. Nem feltétlenül szoktam kiemelni, hogy kinek ajánlok egy adott könyvet, de itt konkrétan ajánlhatnám mindenkinek - hiszen a veszteség, a halál az életünk szerves része, és mindegyikünket érint valamilyen mértékben. Ez valahol végtelenül szomorú, valahol pedig teljesen természetes, és ez a könyv érzékenyen és gyönyörű írásmódban adja át ezt.