A lányt sok fájdalom, csalódás, kihasználás érte - sokfelől, sokféleképpen, nem egy embertől. Nem egy kapcsolatban.
Bántották szavakkal, pletykákkal, hazugsággal és megcsalással, elhagyással - az érzéssel, hogy nem elég és mindenki jobb nála...
Hol jobban lett, hol rosszabbul; hol fénybe jutott, hol visszaesett - amíg jött egy ember, Ő; aki ráébresztette, kisegítette, mellette állt és támogatta, megértette, megbecsülte.
Néha annyira fényes minden, hogy vakít, és a visszatérő félelem homályosít; mintha megint sötét lenne, máshol, más időben lenne, hiába tudja, hogy már nem ott van, hogy már inkább fény, nem sötét van...
De egy ponton már jobb, józanabb, nem alszik a tudat, akkor sem, ha néha túlagyal és pánikol. A lány felnőtt. nő lett - és néha már nem a lány hangosabb, így a nő boldogabb. Egyszer talán a lány már csak suttoghat, a nő pedig tovább mosolyoghat.
Mert mindannyiunknak vannak nehezebb időszakai, akkor is, ha nem is gondolnánk... és mindannyian megérdemeljük, hogy legyen az életükben valaki, aki így is elfogad, szeret és támogat.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése