Sziasztok!
Végre a kezembe került a várva várt történet, ami Sophia életét meséli el. Az írónőhöz méltóan abszolút a világba illő, izgalmas és meglepetésekben gazdag, váratlan fordulatokkal teli szenvedélyes történetet kaptunk.
TARTALOM:
Amikor az életed a tét
Sophia, a fiatal és céltudatos lány úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az édesanyját. Csupán egy magyarázkodó levél maradt neki emlékül, és egy nyom, miszerint a nő Las Vegasban él. Sophia így a bűn városába költözik, hogy felkutassa a családi gyökereit, ott azonban falakba ütközik. Unalmas munkát vállal, mellette viszont, amikor leszáll az éj, a lány élete megtelik izgalommal és kalanddal.
Amikor segítségre van szüksége, alkut köt Viktor Makszimovval, az éjszakai klubok és kaszinók urával. Sophia távol akarja tartani magát a zűrös múltjától, ám ekkor még nem is sejti, hogy a férfi mekkora veszélyt jelent a számára.
Mit tehetünk, ha az érzelmeink veszik át az uralmat felettünk? Engedhetünk a csábításnak, ha a gyönyör mellé gondok is társulnak?
Baráth Viktória ismét a sötét oldalra kalauzolja olvasóit egy olyan történetben, amelyben sosem tudhatod, mit rejt a következő oldal.
KIADÓ: Álomgyár, 2020
ISBN: 97865156145505
RENDELHETŐ: itt
A főnök 2 és Az igazság ára után különösen vártam ezt a történetet.
A fent említett két kötetben már kevésbé szerettem Ana-t és Ryan-t, de hát az idő telik, az emberek változnak - és nekem már nem voltak a végére akkora kedvenceim, mint A főnök első kötetében. Az Orosz rulett tökéletesen illik ebbe a világba, valahol a bűn és igazság határán, mégis másnak éreztem kicsit (nem rossz értelemben). Valószínűleg azért, mert szerintem maga Sophia is más sok szempontból, mint például Ana.
Amit először ki kell emelnem: a borító. Egyszerűen szerelmes vagyok, annyira gyönyörű, és nem tudok betelni vele.
A könyv az elejétől a végéig váratlan fordulatokat rejt, jó párszor derült ki olyan dolog, amin csak pislogtam, hogy micsoda, mi történik? Lassan vezet be Sophia életébe, a jelenéből visszatekintve a múltjára, és nyilván nem véletlenül, azért van egy-két titok az írónő tarsolyában.
"A bizalmat nem szavakkal, hanem tettekkel kell kiérdemelni."
Ez a mondat elég ismert és bármekkora "közhely", mégis igaz. A történetet nézve pedig számomra elég sok szempontból nyert jelentőséget. Próbálom spoiler mentesen megfogalmazni, amit gondolok: szerintem ez a mondat Anát és Sophiát is nagyon jól jellemzi egy bizonyos szerepben, amit mindketten átéltek; egyiküket inkább negatívan, míg a másikukat pozitívan. Természetesen ez egy olyan szerep, amiben sokszor nem könnyű eldönteni, mi a helyes és mi nem, vagy hogy a jobb, de én minden elfogadásom és megértésem ellenére Sophiával sokkal jobban tudok azonosulni ebben, mint Anával.
Sophiát sokan tartották naivnak, és gyengébbnek, mint amilyen Ana volt, és bár voltak a történetnek bizonyos momentumai, amikor tényleg nem úgy reagált, ahogyan kellett volna (emberek vagyunk, akik hibázhatnak), de azt állítani, hogy nem erős, ezzel már nem igazán értek egyet. Szerintem bizonyos szempontból igenis van tartása, nemes céljai, és a legutolsó döntése is az bizonyítja, hogy bármire képes azért, a saját szívét is feláldozza, csakhogy másokat védjen, helyesen cselekedjen és kiérdemelje azt, akit szeretne maga mellett tudni végre. Emiatt sokkal, de sokkal nagyobbra nőtt a szememben, mint Ana valaha.
A másik főszereplőnk Viktor, akit szintén nagyon megszerettem, és azt is, hogy ő is teljesen máshogyan viszonyul a világhoz, amiben él, mint a többség. Azt nem mondanám, hogy hibátlan, mert ő sem az azért, ahogyan senki sem, de mindenképpen úgy tartom, hogy igenis helyén van a szíve, és ezt be is bizonyította nem egyszer.
Akiről többet megtudunk még amúgy is és szintén főbb szerepe van, az nem más, mint Rick, aki visszatértének én különösen örültem, mert A főnök 2 óta hatalmas kedvencem lett. Megnyugtató, hogy ő minden szempontból önmaga maradt - ez azért nem mindenkiről mondható el ebben a világban. És az Anával való kapcsolata még mindig nagyon megható számomra, akkor is, ha ő már kevésbé volt a szívem csücske.
Ez a történet úgy pezseg, mint a város, amiben játszódik: bűnbe csábítana és izgalmas, döbbenetes eseményekkel és igazán mély érzelmekkel, egyáltalán nem szokványos befejezéssel. Sokaknál olvastam, hogy ez hiányérzetet adott, nekem személy szerint nem, de hát én vagyok az a mazochista, aki a A főnök végét is imádta. Kikapcsolt, nevettem vagy éppen meghatódtam, és azzal a tudattal csuktam be, hogy az agyam többféle szálat alkothatott a folytatásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése