Jodi Picoult: Második látásra

 

Sziasztok!
Aki igazán ismer, az tudja, hogy Jodi Picoult és az írásai nekem már konkrétan az identitásom része. Mindig nagyon fontos, megosztó, aktuális témák köré építi a regényeit, olyan lelki mélységgel, ami miatt nem véletlenül bőven elég tőle évente körülbelül két könyv, de ha nem olvastam már sok ideje, szinte elvonási tüneteim vannak. A Második látásra még egy eredetileg 2003-ban megjelent könyve, és a tizenötödik, amit már olvastam, de továbbra sem okozott csalódást. Ebben a regényében a rejtélyes szellemvilág mellett egy olyan kevésbé ismert, mégis tragikus és meghatározó témát dolgoz fel, mint az eugenikai projekt. 

TARTALOM: 

Végleg elszakíthatja a halál azokat, akik összetartoznak? 

Jodi Picoult fordulatos regénye emberi sorsról, szenvedélyről, bűnről és megváltásról 

Vermont államban egy modern üzletközpont építését tervezik, de a helyi abenaki indiánok tiltakoznak, mert hitük szerint az a föld a törzs ősi temetkezési helye. Amikor egyre több természetfeletti jelenségre lesznek figyelmesek a környéken, a befektető szellemvadászt bíz meg, hogy kiderüljön: kísértetek márpedig nincsenek. 

Ross a szellemek üldözése során gyilkossági nyomozásban találja magát, miközben ő maga is legszívesebben megszabadulna az életétől, amióta menyasszonyát, Aimeet halálos baleset érte. A férfi egyetlen reménye, hogy egy nap viszontláthatja élete szerelmét. A kisvárosban megismeri a titokzatos Lia Beamon-t, akinek Rosshoz hasonlóan minden vágya átjutni a határon, amely elválasztja az élők és holtak világát. 

Picoult eddig talán legsejtelmesebb regénye a szellemvilág témája mellett olyan kérdéseket is feszeget, mint az a kevéssé ismert eugenikai projekt, amelynek során az 1920-as és 1930-as években Vermontban több száz kényszer sterilizálást hajtottak végre. 

KIADÓ: ATHEANAEUM, 2020
ISBN: 978963543005
RENDELHETŐ: itt 

Jodi a fentebb leírtak miatt a felülmúlhatatlan íróm, nincs könyve, amit ne szeretnék elolvasni és a polcomon tudni. Szerencsére egyre több könyve jön magyarul is, remélem, hogy ez így is marad. 

A Második látásra egy tizenhét évvel ezelőtt írt történet, ami talán annyiban különbözik a legtöbbtől, hogy nincs benne bírósági tárgyalás - ez persze nem negatívum, de miatta szerettem meg az ilyesfajta jeleneteket, - és az érzelem része is kicsit mélyebb, például ami a romantikát illeti. 

A könyv három részre van felosztva, és két idősíkon mutatja be a tartalomban leírt eseményeket: 2001-ben és 1932-ben. Nagyon sok kulcs karaktere van, az ő bemutatásukkal kezdődik minden, és egyre többet olvasva derül ki, ki hogyan illik a képbe. Nekem ez nem volt zavaró, mint azt sokaknál olvastam, szeretem az olyan regényeket, ahol megismerünk szereplőket és a végén minden szál összeér, összeköti őket. 

" Dupla szivárvány volt, az egyik a másik íve alatt futott. De csak a szivárvány bal fele látszott, amely felívelt, aztán félúton beleolvadt a szürkéskék égbe. 
A szivárvány jobb fele sem hiányzott. Ethan ebben biztos volt, jóllehet sem ő, sem Lucy nem látták. Ez nem képzelgés, még csak nem is varázslat, egyszerűen így működnek a természet törvényei. Végtére is, ha tudjuk, hogy valaminek egy része létezik, akkor a józan ész azt diktálja, hogy valahol ott kell lennie a másik résznek is." 

Ebben a történetben az írónő a többi könyvéhez hasonlóan nem csak egy fontos témát tár elénk. Megelevenedik a lapokon egy kisváros élete, megmagyarázhatatlan dolgok sokasága, a szellemvilág, az emberi gyarlóság, de hősiesség is, sorsszerűség, és izgalmas nyomozás egy rejtélyes haláleset után. 

Ami viszont kiemelkedik a fentiek közül, az mindenképpen az az eugenikai projekt, ami miatt több száz kényszer sterilizálás történt az 1920-as és 1930-as években. Bevallom, erről nekem sem volt semmilyen tudomásom, és elég megrázó volt olvasni, hogy bizonyos emberek úgy döntöttek mások sorsa felől, ahogyan a tenyészállatoknál szoktak... ezeknek az embereknek sokszor fogalmuk sem volt, mi történik velük, és nem tehettek ellene semmit, a kísérlet kitalálói pedig szinte a gyilkosságtól sem riadtak vissza. Pedig már az is elég kegyetlen, hogy a szabad döntés jogától fosztottak meg mindenkit, aki a kezük közé került, és nem látták őket családalapításra érdemesnek. Mindenképpen egy olyan téma, amit mindenkinek meg kell ismernie, ezért akármilyen borzalmas, jó dolog, hogy Jodi írt erről. 

Mindegyik karaktert sok lenne hirtelen felsorolni, és spoiler mentesen nem is lehetne, milyen szál köti össze őket, de szinte mindegyikük a szívemhez nőtt. Amennyire megvetettem Spencert és amit képviselt, vagy ahogyan gondolkodott, viselkedett, és azok miatt, amiket elkövetett, annyira szerettem és csodáltam Rosst, akinek bizonyos értelemben fájdalmas volt végigkövetni az életeseményeit, mégis reményt adott, és a könyv végén bebizonyította, hogy igazi hős. Emellett akit még feltétlenül ki kell emelnem, mert közel került a szívemhez, az Lia, aki egy elképesztően bátor és erős nő, és szörnyű, amiket át kellett élnie. 

A Második látásra olyan regény, amit mindenképpen érdemes kézbe venni (ahogyan minden Jodi által írt könyvet), mert felnyitja a szemed, gondolkodásra, hitetlenkedésre vagy éppen reménykedésre késztet, egyszerre szakítja darabokra a lelked és melengeti meg a szíved.