"Engem az emberek kísértenek." - Halál
/ Markus Zusak: A könyvtolvaj */
Történelem szeretőként (úgy, hogy a Holokauszt témája mindig is vonzott valamiért) elég sok megrázó történetet olvastam, de az, hogy most mégis megtörténhet, ami történik, mélységesen elborzaszt. Nagyon nehéz bármit is gondolni, mondani, írni arról a helyzetről, ami itt folyik mellettünk, Európában, a világunkban. Háborúk természetesen eddig is voltak, van ahol sajnos már elég régóta folyamatos (például Afganisztánban), de nem itt, nem olyan közel, hogy szinte érezzük a leheletét.
Úgy hiszem, ilyenkor értékelődik át bennünk minden. Az, hogy biztonságban vagyunk, van étel az asztalunkon, és biztonságban tudhatjuk a gyerekeinket, más családtagjainkat. Ilyenkor értelmét veszti az, hogy mi volt a munkahelyen, iskolában, mi vár otthon, minden problémánk. Nem azért, mert azok is számítanak, mindenki lelki békéje nagyon is fontos! De nem nekünk kell rettegve bújdosni, menekülni, vagy azon gondolkodni, látjuk-e még a szeretteinket.
Fontos ugyan, hogy védjük magunkat, hogy hátrébb lépjünk, hogy ne kövessünk erről semmit, ha úgy érezzük, tönkretesz minket, de az is fontos, hogy tisztában legyünk dolgokkal, hogy a tőlünk telhető támogatást, segítséget megadjuk, vagy csak reménykedve gondoljunk az érintettekre. A saját katonáinkra nem különben, még akkor is, habár félő, de nem valószínű, hogy nagyobbá is kinőheti magáét a helyzet. Imádkozom, hogy így legyen!
Addig pedig sok erőt mindenkinek, aki ott él, vagy akinek a szerettei élnek ott, legyen az ukrán vagy magyar; minden idősnek és kisgyermeknek, akik ártatlanok, minden férfinak és szinte kisfiúnak, akit besorozhatnak, minden nőnek/anyának, aki az életét kockáztatná a sajátjaiért egy pillanat alatt és minden orosz származásúnak, aki amúgy nem ért egyet ezzel. Minden embernek, akit érint, de érinthetne és pontosan emiatt nem szabad szemet hunynia felette.
A fenti sorok ugyan nem mostaniak, hanem a címben is látható dátummal íródtak, de úgy érzem, ez az egyik olyan téma, ami sajnos sosem veszti el aktualitását - és bár a fenti kicsit más kategória volt, elég megnézni a mostani izraeli - palesztin háborút. Az emberek sokszor nem értékelik az életet addig, amíg már késő, és nem tanulnak akkor sem a történelemből, hagyják, hogy ismételje önmagát, amikor már nagyon nem kellene.
" Gyűlölöm és szeretem a szavakat
és remélem, hogy jól használtam őket." *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése