Rebecca Yarros: Fourth Wing - Negyedik szárny

 

Sziasztok!
Nagyon nagyon nehéz bármit is egy ilyen erőteljes élmény után írni, amit a Fourth Wing hagyott maga után. Semmi túlzás nincs abban, hogy az idei évem legjobban várt magyar megjelenése volt, mikor körülbelül fél éve felrobbantotta a netet. Természetesen ha ekkora hype van egy könyv körül, az mindig azzal jár, hogy az ember idő előtt belefuthat spoilerekbe, illetve felkelti az érdeklődést, hogy mégis mivel váltotta ezt ki, érdemes rá, vagy csak túlzás? Az én megérzéseim azt súgták, bármi is legyen, én bizony imádni fogom ezt a könyvet - és igazam is lett. Egyébként minden elfogultság nélkül azt gondolom, hogy megérdemli azt a brutális népszerűséget, ami övezi, és amit követhetünk egy ideig, ugyanis Rebecca Yarros öt részes sorozatnak tervezi Violet történetét. 

TARTALOM: 

LÉPJ A SÁRKÁNYLOVASOK KÉPZÉSÉRE SZOLGÁLÓ KATONAI 

ISKOLA FALAI KÖZÉ ÉS ISMERD MEG EZT AZ ELIT 

ÉS BRUTÁLIS VILÁGOT A BESTSELLER SZERZŐ 

REBECCA YARROS REGÉNYÉBŐL!

A húszéves Violet Sorrengail egész eddigi életében azt hitte, a történelem tanulmányozása lesz a feladata az Írnokok Kvadránsában az imádott könyvek között. 

Azonban az iskola vezénylő tábornoka - aki egyszemélyben a lány kőkemény anyja - megparancsolja, hogy Violetnek be kell lépnie a több száz jelölt közé, akik Navarre elitjéhez, a sárkánylovasokhoz akarnak tartozni. 

Ha mindenkinél kisebb és törékenyebb vagy, akkor csak egy hajszál választ el a haláltól... mondjuk azért, mert a sárkányok nem választanak ki "törékeny" embereket, hanem felperzselik őket. 

Ráadásul, amikor kevesebb a kapcsolódni hajlandó sárkány, mint kadét, nem meglepő, hogy a többség szívesen végezne Violettel, hogy ezzel is növelje a saját esélyeit a sikerre. A többiek pedig azért ölnék meg, mert az anyja lánya; köztük van Xaden Riorson is, a Lovasok Kvadránsának leghatalmasabb és legkönyörtelenebb szárnyvezére is. 

Violetnek minden ravaszságára szüksége lesz, hogy minden újabb napfelkelte életben találja. Közben az iskola falain túl dúló háború egyre gyilkosabb, a kiráyság védelmét szolgaló erődítmények sorra elesnek, és egyre többen halnak meg. A helyzeten tovább ront, hogy Violet gyanakodni kezd, hogy a vezetés rettenetes titkot rejteget. 

BARÁTOK, ELLENSÉGEK, SZERETŐK. A BASGIATH HADI ISKOLÁBAN MINDENKINEK HATÁROZOTT TERVEI VANNAK, MERT HA VALAKI EGYSZER BEKERÜL, ONNAN CSAK KÉT KIÚT VAN: LEDIPLOMÁZNI VAGY MEGHALNI. 

KIADÓ: RainyDays, 2023

ISBN: 9789635802623

RENDELHETŐ: itt

A Fourth Wing történetében egy igencsak érdekes és kegyetlen világba kerülünk, ezen belül is a Basgiath Hadi Iskola falai közé, ami lényegében mondhatni egy igazi katonai iskola, csak a kiképzés is maga egy túlélési verseny. Akkor legalábbis, ha lovasnak készül az ember (és nem is akármilyen lovasnak, hanem sárkánylovasnak, ami már önmagában is folyamatos életveszélyt hoz magával). Csakhogy a főhősünk, Violet Sorrengail a társaival ellentétben nem lovasnak, hanem írnoknak készült egész életében - ahogyan az édesapja is az volt. De ha a testvéreid is lovasok, és az édesanyád is az, ráadásul ennek az iskolának a vezetője, akkor bizony nem feltétlenül van beleszólásod abba, ha azt mondja, márpedig te is az leszel. Violetről tudni kell, hogy amellett, hogy csupán hat hónapja volt felkészülni a megmérettetésre, bizonyos izületi betegsége, csonttörékenysége, vérzékenysége is van, alacsony és törékeny, ezért is próbál a nővére, Mira az anyjukra hatni, hogy a halálba küldi. (A bátyjukat, Brennant már elveszítették.) 

De Lilith Sorrengail nem az a fajta, akire hatni lehet, miután elhatározott valamit, és bizony egy idő után Violetben is benne van az, hogy már-csak-azért-is megcsinálja. Többek közt ennek a kitartásnak, küzdeni akarásnak és az eszének köszönheti azt, hogy sorra sikeresen veszi a veszélyesebbnél veszélyesebb akadályokat, megpróbáltatásokat. 

És hát mi más fontos része lehetne a Lovasok Kvadránsának, mint maguk a sárkányok? Különösen tetszett az, hogy azon felül, hogy esetleg kiválasztanak egy lovast, attól bizony ők még nem lesznek szelíd házi kedvencek, hanem igenis veszélyes és vad teremtmények, akiknek saját hiearchiájuk, törvényeik vannak. Szóval, ha gyenge vagy, vagy döntésképtelen, vagy bármi, amiért ők nem tartanak érdemesnek lovasnak, akkor porrá égetnek. Így jártál. Ez persze inkább ijesztő, mint vicces, mégis így valósághű - és hozzá kell tenni, hogy alapból van egy kis fekete humora a könyvnek, a sárkányok személyiségéről nem is beszélve, ami engem abszolút megnyert. Itt jön képbe Tairn és Andarna - akik határozottan egy életre elnyerték a szívemet. 

A Basgiathon lévő tanulmányaid megkezdése a Mellvéden átkeléssel kezdődik, ami már kapásból az események kellős közepére dob - hiszen vagy átjutsz a keskeny, csúszós, szeles-viharos időben ezen a "hídon", vagy lezuhansz a szakadékba. Aztán ezután az elméleti órák és sokszor súlyos sérülésig, vagy akár halálig menő küzdelmekkel telnek a napjaid, amíg eljutsz a Vesszőfutásnak nevezett halálcsapdás akadálypályáig, a Bemutatásig, ahol a sárkányokkal kölcsönösen megnézhetitek egymást magatoknak, majd a Cséplésig - ahol teljesen egyedül kell megküzdened akár a társaiddal is, ha úgy döntenek, megölnek, és itt derül ki az is, kiválaszt-e egy sárkány magának. Természetesen ha igen, akkor sem garantált, hogy túléled az első éved, nemhogy a másodikat vagy harmadikat. 

Kifejezetten érdekfeszítő volt végigkövetni ezt egy olyan karakter szemszögéből, mint Violet - és egyszerűen odavagyok azért, amilyen karakterfejlődésen ő átment, nem máshogy, mint a puszta akaraterejéből, hogy márpedig ő nem adja fel. Szerintem nagyon könnyű azonosulni vele, szerethető, kitartó, ravasz és a végére bizony már erősnek is mondható. Hűséges és helyén van a szíve is, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy önszántából védett meg egy kis sárkányt a biztos haláltól, túlerővel szemben, kockáztatva a saját épségét/életét is. 

Ami pedig a Tairnnel való kapcsolatát illeti, külön színfoltja a könyvnek. Tairnről tudni kell, hogy egy hatalmas, erős példány, ugyanakkor öt éve az akadémia közelében sem látták - a legutóbbi lovasa halála után ugyanis nem volt hajlandó kapcsolódni senkihez. Egészen addig, amíg fel nem bukkant Violet - és meg nem védte Andarnát. Minden morgolódása és szarkasztikus beszólásai ellenére Tairnnek igenis hatalmas szíve van, és végletekig megható az a szoros kapcsolat, ami nagyon gyorsan kialakul közte és Violet között. De erről spoilermentesen tovább írni lehetetlen lenne. 

Ami a könyvbeli enemies to lovers szerelmi szálat illeti - engem abszolút megnyert. Xaden Riorson is sokkal több annál, mint hogy "hú de veszélyes és milyen jól néz ki és távol kéne maradni tőle de persze nem megy" - és igazán sajnálom, ha valakinek ez esetleg nem jönne át. Szerintem maga a világ és a karakterei is nagyon sokrétű, nekem ez már most lejött, de nyilvánvalóan nem lehet mindent ellőni egy kezdőkötetben, a továbbiakban biztosan részletesebben is belemegyünk ebbe. Gondolok itt például Violet édesapjával vagy éppen édesanyjával való kapcsolatára, vagy arra, hogy elveszítette a bátyját, miközben felnéz a nővérére, és mégis egy gyenge láncszemnek látják; hogy egész életében írnoknak készült, mégis helytállt lovasként - ez azért igazán komoly egzisztenciális válságot okozhat egy emberben, hogy akkor ő most ki is igazából és hova tartozik? És amíg a családja és gyerekkori legjobb barátja "lebecsüli" őt, addig Xaden látja benne azt, aki lehetne és támogatja is, hogy az lehessen. Ahogyan Violet is látja, ki Xaden az álarcain és árnyain túl. Én nagyon szerettem a kettejük közti konfliktus alapjának valóságosságát (Xaden apja ölte meg Violet bátyját, amiért Violet anyja kivégeztette Xaden apját), ugyanakkor a kémiájuk és a köztük kialakuló lelki kapcsolat erőssége egyenesen letaglózó. Kifejezetten érzékeny vagyok az erotikus jelenetek írásmódjára, de itt annyira kiemelt volt az érzelmi szál, hogy nem zavart az a kevés erre irányuló jelenet sem. 

A világ összetettsége a fantasy mellett hozza az igazi dark academia és kissé szinte disztópikus hangulatot is, szépen lassan ébresztve rá mindenre, a végére persze begyorsulnak az események, és ekkor bizony mindent megkérdőjelezünk magunkban, amit eddig tudtunk. A fejezetek előtti idézetek/részletek pedig nem csak előrevetítik azok hangulatát, de még többet tudhatunk meg, amolyan könyv a könyvben jelenséggel. Hogy mi jöhet még ezután? Belegondolni is rettegek, miközben alig várom. 

Ez a könyv számomra mindenben nagyon erőteljes volt: a világépítésben és karaktermegalkotásban épp úgy, mint a kapcsolatok ábrázolásában és érzelmi hatásában - tele van izgalommal, kegyetlenséggel, váratlan és szívszaggató fordulatokkal, megható és hidegrázós jelenetekkel, és egy olyan lezárással, ami után kedved támad újrakezdeni, árulkodó jelek után kutatva és körülbelül a hajad kitépnéd, mire a kezedbe kerülhet a folytatás. Hatalmas kedvencem lett, főleg, hogy azonnal beszippantott és nagyon nehezen enged, szinte fájdalmas egy ilyen addiktív utazás után visszakerülni a valóságba. Külön ki kell emelnem, hogy bár majdnem 800 oldal, egyetlen unalmas vagy kicsit is lapos rész sem volt benne. Egyetlen egy sem. Ez az a könyv, amit ha este kezdesz el, hajnalig nem hagy aludni és az elolvasás után sem tudsz teljesen magadhoz térni. 

A fordításról: 

Mint sokan, én is féltem, hogy adja át majd az eredetit magyarul, de nagyon szép munkát végzett a fordító. Egyedül a Violence és Vi becézések lefordítását/kihagyását nem értettem, és ez az, ami idegesít is. A logikáját értem, miért lett Kicsike, mivel Violet tényleg kicsi, de heves is (erre utal a Violetből avanzsált Violence) és egy névből származó becenevet szerintem felesleges átírni, bőven elég dőlt betűvel jelezni például, esetleg lábjegyzettel magyarázni, ha úgy van, mint teljesen más jelentést adni neki és elvenni a karakterhűségét mindkét fél esetében. De egyébként le a kalappal és ezer köszönet!