Az élet és főként az érzéseink, néha nagyon trükkösek tudnak lenni.
Ezért lehet az, hogy akárhányszor találkozunk valakivel, azt is hihetjük, hogy megtaláltuk a lelki társunkat, az igazit, vagy szimplán azt, hogy szerelmesek vagyunk - és bizony van, amikor ez nem feltétlenül van így.
Lelkitársadból nem csak egy lehet - bár romantikus értelemben szerintem igen - és van, hogy többször hiszed azt, hogy hogy megtaláltad az igazit; de ameddig nem tudod, nem vagy biztos benne, nincs ott mélyen az az érzés, amit nem tudsz hova tenni, az addig nem igaz. Van, akivel kapcsolatban annyira ezt hitted, hogy akár feljöhet benned ez a kérdés újra és újra, és ez elgondolkodtat: mi van, ha nem csak egyszer találhatod meg az igazit? Ugyanakkor ott van az is, hogy ha elmúlt vagy ki sem alakult igazán vagy elment - akkor nem lehet igazi.
Az pedig, hogy azt hiszed, szerelmes vagy, nem csak egyszer fordulhat elő. Szerelmes lehetsz egyszer, kétszer, vagy majdnem - de amikor megtalálod az igazit, az is már egy más kategória.
A többi mind csak kétségbeesés, magány, remény szülte kavalkád, egy hit, amit annyira akarsz, hogy már azt érzed, van is - és csak a végén döbbensz rá, hogy soha nem is volt. Lehet, hogy tetszett neked, lehet, hogy kedvelted, lehet, hogy szeretted, vagy az is, hogy csak menekültél, és ezeket hitted - de ez nem szerelem. És a majdnem szerelem sem az. Ami már több, mint barátság, de kevesebb, mint szerelem, és békében engeded el - nem, az nem szerelem. Ami nem segít, ami fáj, ami akadályoz, ami megkérdőjelez, ami tönkretesz, ami bizalmat vesz el, az nem szerelem. Nem is lehet az.
A szerelem lehet, hogy nem mindig boldog, vagy nem mindig könnyű, de örökké számíthatsz rá, örökké támogat, örökké bízhatsz, örökké elfogad... tudod, érzed, hogy van, hogy igazi, hogy csodálatos. Sosem megy el. Sosem múlik el.
És szavak sincsenek rá, mennyire erős.
Hálás köszönet a Páromnak, hogy ez a szerelem az életem része ma három és fél éve!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése