Baráth Viktória: Első tánc

Sziasztok!
Természetesen ismertem korábbról Baráth Viki első könyvét, ugyanakkor nem terveztem elolvasni, egészen addig, amíg meg nem jelent az új, bővített kiadás. A történet témája (főként a tánc-ének-színészet szála) felkeltette a figyelmem, mert ezek hozzám is elég közel állnak, így mégis kíváncsian vetettem bele magam a több mint 500 oldalas kötetbe. 

TARTALOM: 

Te mit tennél meg az álmaidért? 

Zoey, a félénk lány álma, hogy musicalszínésznő legyen, ehhez azonban le kell küzdenie saját szorongását és gátlásait. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, Párizsba utazik, ahol beleszeret a skót származású Owenbe. 

Szerelmüknek nemcsak a korkülönbség szab gátat, de egy olyan titok is, amit Zoey képtelen feldolgozni. A lány életében ekkor betoppan egy másik férfi, aki éppen azt a biztonságot tudná neki nyújtani, amit Owentől sosem kaphat meg. Zoey így válaszút elé kerül: a szívére hallgat, és a szenvedélyt választja, vagy az eszére, és a kiszámítható életet. 

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? Számít-e a korkülönbség, amikor két rokon lélek találkozik? Követhetjük-e úgy az álmainkat, hogy közben nem kell mindent feladnunk, ami számunkra fontos? 

Baráth Viktória Első tánc című romantikus regénye az álmaink megvalósításáról, a leküzdendő akadályokról és a saját határaink átlépéséről szól. A történet megújult kiadása szenvedélyben és izgalomban bővelkedik, továbbá eddig kimaradt jeleneteket is tartalmaz. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN: 9786156145062

RENDELHETŐ: itt

Őszintén bevallom, kicsit vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Félreértés ne essék, nem tartom rossznak, és nem is lehet mondani, hogy csalódtam volna, mert különösebben elvárásaim sem voltak - sőt, összességében tetszett is, csak vannak benne dolgok, amikkel nem igazán tudtam azonosulni, vagy amiket már kicsit soknak, irreálisnak tartottam. Ugyanakkor ott van a mondanivalója is, hogy ne félj kockáztatni, kilépni a komfortzónádból, mindig legyél önmagad, bízz magadban és soha ne add fel az álmaidat; valamint azért az érzelmek is mélyek voltak, annyira, ami minden értelemben megérintett. Legyen az negatív, vagy pozitív, nem igazán számít, szeretem, ha egy könyv hatással van rám. Itt határozottan ez volt, sok mindent át tudtam érezni.  

Kedveltem Zoey-t, de nagyon sokszor fel is idegesített, vagy nem értettem, nem tudtam egyetérteni azzal, mit miért tesz. Annak örülök, hogy kinyílt és elkezdett hinni magában, vagy hogy sok mindenben mert lépni, és nem adta fel, hogy megvalósítsa az álmait. Ebben nyilván nagy szerepe van Owennek is, bár nekem ő nem lett olyan nagyon nagy szerelmem, mint sokaknak. Alapvetően nem rossz ember és tényleg sok mindenben segített Zoey-nak, de engem nagyon zavart a titka, és a későbbi viselkedése, valamint a hozzáállása a dolgokhoz. Nagy szerelem az övék, valóban, de szerintem ez eleinte inkább volt káros, mint igazi. 

"Az érzelmeinknek nem parancsolhatunk. Előfordul, hogy olyanba szeretünk bele, akibe nem kéne, vagy olyankor, amikor nem kéne. És ha ez megtörténik, akkor csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk a legjobbat kihozni a helyzetből."

A mellékszereplők közül Zoey legjobb barátai, Amy és Jackson nagy kedvenceim lettek, őket nagyon megszerettem. Egyikükről sem gondoltam eleinte, de ahogy a felszín alá láttunk és megmutatkozott, milyen is a kapcsolatuk, mennyire támogató, igazi barátok, történjen bármi, szerencsésnek éreztem Zoey-t, hogy ilyen emberek vannak körülötte. Lucyt is nagyon kedveltem, sajnáltam is kicsit hogy róla később nem tudunk semmit, de néha az élet is ilyen, nehéz fenntartani egy kapcsolatot, ha nagy távolság választ el, vagy mások a körülmények. 

Akit még a történet szempontjából fontos kiemelnem, az Sean. A spoiler mentesség miatt nem nagyon részletezném, miért, de egyébként ő is olyan karakter volt, akit nagyon szerettem. Nem hiszem, hogy bárki megérdemelné azt, amin átment, ugyanakkor a Zoey-val való szálát is kicsit elsietettnek éreztem. Azt nem mondom, hogy felesleges, mert valahol átérzem, de a kivitelezése érdekes. Bár ha azt vesszük, az egész, ami az Owen - Zoey - Sean - Lisa négyest összeköti, erkölcsileg sok szempontból megkérdőjelezhető, ugyanakkor érzelmileg átértékelhető. 

Egyébként azonnal magába szippantott a történet, letehetetlen volt, sokszor nevettem vagy szomorodtam el, de végig ott volt bennem a remény is, hogy mindenki megtalálja önmagát és a boldogságot. A vége pedig szép keretet ad az egésznek, akkor is, ha nem feltétlenül érzem a magaménak. 

"(...) hogy elkezdhessem a saját életemet, amiben én kovácsolom a jövőmet, senki más. Mert én vagyok az egyetlen, akin a boldogságom múlik." 

Egy szenvedélyes, érzelmes történet önmagunk elfogadásáról, az álmaink megvalósításáról, kitartásról, szerelmi csalódásról és az abba vetett hitről, barátságról - a felnőtté válásról, minden nehéz döntéssel, rögös úttal, csodás és szilánkos pillanatával együtt.♡