Magamról

Saját fotó
"Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." - Vekerdy Tamás Minden, ami könyv, olvasás, írás, anyukás - Vivis.

2020. július 2., csütörtök

R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 1.



Sziasztok!
Habár nem a Riva nővérek-sorozat volt az első olvasmányom R. Kelényi Angitól, de ez az, ami a legközelebb áll a szívemhez. A lánynevelde már a Mennyei bűnök után évekkel játszódik és más történetet mesél el, de a már ismerős, szeretett karakterekkel a központjában.

TARTALOM: 

Szövevényes bűntény Róma fényűző poklában 

Öt évvel a Sant'Ambrogio zárdában történtek után... 
Schillingfürst hercegnő támogatásával Blanca Riva, azaz új nevén Christina Rivera a húgaival együtt egy lányiskolát hoz létre. A Sorores nevet viselő iskola árvák, meggyalázottak, kitaszítottak menedéke lesz. 

Marco Fiore magánnyomozó irodát nyit, és az évek során egyre több sikeres bűnügyet old meg. Egy nap bekopogtat hozzá egy kétségbeesett nő, és a segítségét kéri eltűnt férje ügyében. A szálak egy hírhedt báróhoz és egy úri szajhához vezetnek... Ugyanebben az időben az egyik, Christina által megmentett gyermek apját brutálisan meggyilkolják. 

Vajon mi köze az eltűnt férj és a meggyilkolt apa esetének egymáshoz? Marco és Christina újra együtt nyomoz. Lehetséges, hogy nem csak a két bűntény szálai fonódnak össze?

R. Kelényi Angelika Teréz-anyu díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal is a 19.századi Rómába viszi olvasóit. A Riva nővérek-sorozat újabb epizódjában ismét egy megbotránkoztató bűnügyet tár fel a két főszereplő segítségével. 

KIADÓ: Álomgyár, 2019
ISBN: 9786156013002
RENDELHETŐ: itt


"Megtanulta, hogy mindig van remény és kiút, és erre egy kétségbeejtő helyzetben lévő fiatal lány tanította meg. Az a bizonyos Blanca Riva, aki öt évvel ezelőtt meghalt, hogy megszülethessen a csodálatos, okos és tiszteletreméltó úrihölgy: Christina Rivera." 

Amikor utoljára találkoztunk a Riva nővérekkel és Marco Fiore-val, egyiküknek sem volt éppen felhőtlen élete - és éppen Róma egyik legmocskosabb ügyéről igyekeztek lerántani a leplet. Azóta eltelt öt év, és ezt zseniálisan éreztette Angi. Nyoma sincs már annak a kétségbeejtő helyzetben lévő fiatal nőnek és végletesen megkeseredett férfinak. A zárdában történtek által nem csak borzalmakat, de reményteli újrakezdést is kaptak. 

Nagyon tetszett az intézet, amit Blanca/Christina létrehozott, ahogy vezette és amiket megtett ezért a kislányokért, nőkért, akiket felháborító és szívfájdító helyzetekből mentett ki. Az is, hogy Marco komolyabban foglalkozik a nyomozással, és természetesen csodálatos párt alkotnak ők ketten. Ami kettejüket összeköti, az tényleg nem csak szerelem, hanem barátság, támasz, összetartás, feltétel nélküli bizalom az együtt megélt tragédiák miatt - amik egy jól működő kapcsolat építőkövei; persze az utóbbit senkinek nem szabadna megélnie, de életre szóló köteléket húz azok közé, akikkel megtörtént. 

Amikor Christina Róma utcáinak a porában talál egy elhagyatott és bántalmazott kislányt, ezzel egy időben pedig Marco nyomozó irodáját felkeresi egy úri hölgy az eltűnt férje kapcsán - akit azonban a szeszélyessége enyhén gyanússá teszi a férfi szemében - még senki nem sejti, hogy ez a két ügy szorosan kapcsolódhat egymáshoz. Marco-t a nyomok egy rejtélyes férfihoz és egy valódi kilétét titkoló lányhoz vezetik, miközben a Christina által megmentett lány apját hirtelen meggyilkolják - és mire a pár észbe kap, már nagyobb veszélyben vannak mindannyian, mint azt hitték. A kirakós darabjai viszont csak nem akarnak összeállni... 



Eközben Marco és Christina is megküzdenek a magánéleti gondjaikkal, egy-egy szerettükért való aggodalomban: a férfi házvezetőnőjét (akire anyjaként tekint) egy hirtelen betegség, Christina kisebbik húgát pedig baljóslatú és ijesztő érzések kísértik, fokozva a történet érzelmi töltetét. 
Akit pedig még feltétlenül ki kell emelnem, az Nella, Christina idősebb húga, akit nagyon megszerettem az előző részek óta, mert hiába tört meg, mégis képes volt önmaga maradni, de úgy, hogy önmagának is egy jobb változata, ezt pedig elképesztő érzés volt olvasni. 

Úgy érzem, ez a kötet hű ábrázolása volt az elmúlt éveknek, egy figyelemfelkeltő bevezető - és bár a végén indul be igazán a történet, mint a Mennyei bűnök esetében, mégsem tudtam letenni. Nevettem, izgultam, megkönnyeztem, és annyira olvastam volna még... hiszen a kérdések a nyomozás során egyre csak gyűlnek az olvasóban: Mi köze van az eltűnt üzletembernek egy gazdag és veszélyes báróhoz? Mi van a szerződés mögött, ami összeköti őket? Ki lehet Doria, és miért van egy kép róla egy olyan házban, ahol feltehetően sosem látták? Milyen következményekkel jár a megmentett kislány apjának halála és a váratlan segítséget kérő, titokzatos lány a Christina által vezetett intézményre? 

Volt, amit sejtettem és volt, amit nem tudok hova tenni - és Christina, valamint Marco történetszálának is úgy van vége, hogy az olvasó tűkön ülve várja a folytatást.♡ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése