R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2.

Sziasztok!
Végre a kezembe foghattam a várva várt Lánynevelde 2-t, ami a Riva nővérek-sorozat negyedik része... nem tudom, vártam-e valaha ennyire folytatást, hiszen az elsőnek kegyetlen lett a vége.

Ezúton is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak! 

TARTALOM: 

Christina Rivera húgai, Nella és Leona is megváltoztak az évek során. Nella elfogadja Marco Fiore ajánlatát, hogy bolondítsa magába azt a férfit, aki az egész Rómát behálózó szövevényes bűnügy kulcsa lehet. 

Christina és Marco mindent megtesz, hogy kiderítse, hová tűnt Aldioni, a gazdag kereskedő, és kicsoda a titokzatos Doria... 

Közös nyomozásuk során egymás iránti érzelmeik is komoly próbát állnak ki.

Képes lesz-e Nella hidegvérrel véghez vinni a feladatát? Meg tudja-e védeni az intézetet Christina és Marco a külső és belső ellenségektől, meg tudják-e őrizni a szerelmüket? 

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő a Riva nővérek-sorozat negyedik részében a szereplők nem csak a gonosszal, hanem a saját érzelmeikkel is kemény csatát vívnak, miközben életüket átszövik a titkok, a gyilkosságok, a kaland, a szenvedély és a romantika. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN: 9786156013026

RENDELHETŐ: itt

Kicsit nehéz elkezdeni írni, de még nem nehezebb lenne, ha véglegesen el kellene engednünk a szereplőket; szerencsére azonban nem így van. Angi nagyon jól átlátta, hogy van még ebben potenciál, hiába lezárt, mégsem kell attól tartani, még így a negyedik rész után sem, hogy túlírt vagy hogy már semmit sem lehet belőle kihozni. Elképesztő a fantáziája ennek a nőnek, és az is, ahogyan ennek a három testvérnek a történetét felépítette a Mennyei bűnöktől a nemrég megjelent Doria* novelláig. Annyira a szívemhez nőtt az egész sorozat és a karakterei, hogy azt elmondani is nehéz.

A lánynevelde 1. részének úgy lett vége, hogy nagyon a folytatásért kiált, ezért az újraolvasás után azonnal bele is kezdtem ebbe a részbe. Még több izgalom, még több rejtély, még több szenvedély és fordulat vár ebben a kötetben... az írónő egy elképesztően szövevényes bűnügyet tett össze - messze nem annyiról van szó, amit eleinte hinnénk, és még ebben a részben is kiderül, hogy bizony nem minden az, aminek látszik. 

Mivel mégis csak "zárókötet", ezért mindenképpen kitérnék a karakterekre és a fejlődésvonalukra is, ugyanis ebben a részben kapunk többet Nella, Leona és Laurentino Marcetti báró jelleméből is. 

Mivel mondhatni ennek a kötetnek a középső nővér, Nella áll a középpontjában, így itt tudunk meg arról is sokkal több részletet, hogy ő személy szerint hogy élte meg az elmúlt öt év történéseit, miken kellett átmennie, hogyan tanult a hibáiból, és hogyan maradt önmaga (valahol pedig mégis egy jobb változata annak aki volt), mindenféle álarc nélkül, azok után is, amilyen nyomot hagyott benne az őt ért trauma. Nellának a szépsége a legnagyobb fegyvere és amióta okosabb is, nem az a naiv kislány többé, hanem a hiúsága alatt már egy öntudatos nő, aki önvédelemre is képes, azóta Isten mentse meg tőle a férfiakat:D Marco pontosan erre reflektálva kéri meg, hogy hálózza be a titokzatos és veszélyes Marcetti bárót, mert úgy néz ki, a nyomozás minden szála az ő kezében fut össze. Kifejezetten szerettem olvasni ezeket a részeket, mert Nella által egy teljesen más szemszögből ismerhettük meg a férfit, mint addig, olyan párbeszédeik voltak, amiken csak vigyorogni tudtam, a kémia köztük pedig annyira ütött, hogy konkrétan még én is libabőrös lettem. A történetnek ez a szála nagyon realisztikusan és szépen mutatja be, hogy nem szabad első látásra ítélni és néha sokkal több van a felszín alatt, mint azt elsőre hinnénk. 

"(...) Más nem nagyon érdekelte, Christina és Leona azonban igen. Soha többé nem hagyja őket cserben. Ezt már akkor megfogadta, amikor kimenekült Rossi aranyba csomagolt börtönéből. Mert tudta, azt, hogy még mindig életben van, még lehet jövője, a nővérének köszönheti. Ezt pedig nem fogja elfelejteni. Soha." 

Leona ezzel szemben szinte mindenben Nella ellentéte. Visszahúzódó, szótlan, magának való könyvmoly, akit a legkevésbé sem érdekel sem a szépsége, sem az ellenkező nem; aki hihetetlenül okos, és bár mindig figyel, szinte soha nem beszél. Már az előző kötetben is utalás volt rá, hogy valami nincs is teljesen rendben a lelkében, de ez ebben a részben teljesedik ki igazán. Nem szeretnék erről sokat írni, mert semmiképpen nem lőném le a dolgot, de annyit leszögeznék, hogy nem tudom hibáztatni, csak szánni és remélni, hogy megjavul és helyrejön egy elzártabb életben. Az, ami vele történik, nem is az ő hibája és nem is Christináé, aki felnevelte - ez ugyanis nem személyiség vagy nevelés kérdése. Ez vagy ott van az emberben vagy nincs. És ha ott van, egy trauma sajnos előhozhatja. 

A történtek olyan megpróbáltatásokat hoznak magukkal, amik Christina és Marco kapcsolatára is hatással vannak, és bár ezt nem volt a legjobb érzés olvasni, akkor is annyira életszerű és a maga módján gyönyörűen volt megírva a végére, hogy úgy érzem, kellett. A nyomozás pedig végig olyan kiszámíthatatlan fordulatokat hozott magával, hogy le sem bírtam tenni a könyvet, és eközben Marco segédjének (vagy társának, bocsánat:D), Rizzo-nak is megismerhettük egy kicsit komolyabb énjét, de persze azért a viccesen szemtelen önmaga maradt, imádom őt és a barátságukat. 

A legnagyobb veszély pedig éppen a várva várt bálon teljesedik ki, de végre mindenre fény derül, többek közt arra is, hogy kicsoda Doria és hogy hogyan kapcsolódik össze az élete Regináéval. 

* Amit annyira fontosnak tartok, hogy szánok annak is pár sort, valamint a képmontázs jobb felső sarkában lévő kép már inkább onnan származik. Őszintén szólva az ő szála meg is lepett meg nem is, de tényleg eszméletlen, hogyan függ össze minden, és örülök, hogy egy külön novellát is kaptunk arról, hogyan alakult végül a sorsa, és ezzel egy kis jövőbe látást is a könyv végén maradt kissé elvarratlan szálakról. 

Eleinte nem hittem volna, hogy a Mennyei bűnöket még felül lehet múlni, de hát Angelikáról van szó és végtére is egy sorozat, még ha évek telnek is el és mást mesél el, más karakterekkel is a középpontban. Szövevényes, az utolsó oldalakig kiszámíthatatlanul izgalmas, váratlan fordulatokkal és libabőrös szenvedéllyel, néhol humorral, néhol fájdalommal; keserédes, mégis reményteli érzelmekkel. Igazi mestermű!