Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

Sziasztok!
Ma egy számomra nagyon különleges könyvet hozok Nektek. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi minden rejtőzhet egy sejtelmes cím-borító-tartalom mögött... pedig ha azt vesszük, hogy a sztáréletnek megvannak az árnyoldalai, gondolhatnánk erre - többek között ezt is életszerűen mutatta be az írónő. Szerintem ez az a könyv, amiért Kata barátnőmnek a leghálásabb lehetek, és nem tudom, felülmúlhatja-e ezen a téren bármi. 

TARTALOM: 

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. 

Döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthez. Miért pont neki jár ez az álomlehetőség? 

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert egyszeri sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. 

Mindent. 

A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről, útjáról a megalázó szegénységből a megasztárságig. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. 

Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összekapcsolódik a saját sorsa és Evelyn múltja. 

Ám ennek a titoknak nagy ára van. 

Szenvedélyek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar - ez a szerelem és életbölcsesség letehetetlen regénye. 

KIADÓ: Lettero, 2017

ISBN: 9786155733093

RENDELHETŐ: itt

"Evelyn nagyon sokoldalú és bonyolult nő volt, és az én vele töltött időm ugyanolyan komplikált volt, mint az ő egész élettörténete. A mai napig birkózom azzal a személyiséggel, aki Evelyn Hugo volt és azzal a hatással, amelyet rám gyakorolt. Az egyik pillanatban jobban csodálom őt, mint valaha bárkit, máskor viszont azt gondolom, hogy ő egy hazug csaló volt. 

Azt hiszem, Evelyn nagyjából elégedett is lenne ezzel. Őt rég nem érdekelte, hogy csodálják-e, ahogy nem foglalkozott a botrányokkal sem. Csak az igazság érdekelte." 

Még így szinte egy nappal azután is, hogy a végére értem, csak reménykedhetek, hogy át tudom adni azt, amit ez a nő és a története adott nekem. Amit a barátnőm adott azzal, hogy ajánlotta; amit Taylor Jenkins Reid, ahogy megírta; amit Evelyn, ahogy elmesélte; amit Monique, ahogy átadta. Régen egy füzetben kiírtam néhány idézetet a könyvekből, aztán átszoktam arra, hogy szövegkiemelővel emelem ki (bár nem minden esetben). A Moly erre való felületét sosem használtam eddig, most azonban konkrétan tudták az emberek, hogy mikor olvasok és éppen hol tartok, mert muszáj volt idézeteket kitennem. Amiket aztán kiemeltem és leírtam egy füzetbe is. Szerintem már ez is sokat elmond. Minden idézet számít amit kiírtam és azok is, amiket (a spoilermentesség érdekében) nem. 

Valószínűleg még napokig a hatása alatt leszek, mert Evelyn Hugo egy olyan nő, akinek a hatása alatt meg is éri lenni. Mert az írónő a saját életemre is reflektált egy jelenettel, ami nem volt kellemes, de annál szükségesebb. És olyat is adott, amivel mégis segített. 

A történet egy fiatal, nagyravágyó újságírónő karrierjének, sőt, életének legnagyobb lehetőségével indul, hiszen a legendás Evelyn Hugo csak neki hajlandó interjút adni. Aztán amikor kiderül, hogy igazából a történetét akarja elmesélni, valamilyen oknál fogva viszont ezzel csak Monique-ot szeretné megtisztelni, ott kapjuk meg az első életleckét Evelyntől. 

"Amikor felbukkan a lehetőség, hogy megváltoztasd az életed, légy készen arra, hogy bármit megtegyél. A világ nem ad neked semmit, csak te veheted el magadnak. Ha egyetlen dolgot tanulsz tőlem, hát ez legyen az." 

A könyv a címmel összhangban hét részre van osztva, Evelyn hét férjének a kilétére. 

Szegény Ernie Diaz, Átkozott Don Adler, A hiszékeny Mick Riva, Az okos Rex North, A nagyszerű, jószívű, megkínzott Harry Cameron, Max Girard, a csalódás és A kellemes Robert Jamison. 

Őszintén szólva eleinte magam is sokat gondolkodtam azon, hogy miért fontos az, hogy ez a nő hétszer házasodott, és Monique kutatómunkájának eredményeivel sem kaptam erre igazán választ, egészen addig, amíg maga Evelyn nem fedte fel a történtek mögött rejlő okokat. Annyit elmondhatok, hogy összességében tekintve és amúgy is, sokkal, de sokkal több van ennek a színésznőnek az életében, mint arra bárki is gondolna. És az, hogy mit ír a média, szinte soha nincs összhangban azzal, ami valóban történt. Ezt a mai világról is tudom, de itt adta át igazán. Elképesztő ez a könyv, ahogyan ír a szerelemről, életről, barátságról, családról, és arról, hogy egy nő mikre volt képes, hogy felküzdje magát a csúcsra, ne csússzon le teljesen róla, és végig védje azokat, akiket szeret. 

Evelynről - ahogyan az emberekről általában - nem lehet elmondani, hogy jó vagy rossz. Ilyen nincsen. Vannak megkérdőjelezhető döntései, erkölcstelennek mondható tettei, de mindegyiknek olyan alapja van, amiért mégis megérted. Mindezek mellett pedig ott vannak azok az érzelmek, az a gondolkodásmód, az az erő, ami viszont inspirál, amiért példakép, amiért csak csodálni lehet. 

"Senki sem jó vagy rossz. De néha az ember elfelejti, milyen igaz ez. És hogy tényleg mindenkire igaz. (...)

Korábban is ideadhatta volna ezt a levelet. El is dobhatta volna. 

Ez Evelyn Hugo. Valahol középen." 

A szemszögek váltakoznak, múltban és jelenben, amit Evelyn megélt és amit Monique él meg; és végig ott a kérdés: miért pont Monique? Miért pont most? Miért pont így? 

Egyre több részletét láthatjuk a kirakósnak, ami Evelyn Hugo élete és mikor a legutolsó kis darab is a helyére kerül, az egy katarzissal ér fel. Magával ragadó, letaglózó, kiszámíthatatlan és döbbenetes, fájdalmasan gyönyörű elbeszélése nem csak a sztár - de a hétköznapi életnek is. 

Amit Evelyn a színfalakon kívül-belül élt, amit Monique él, és amit az olvasó él át általuk. 

Életre szóló tanulság és élmény. 

További kedvenc idézetek: 

"Ha azt akarom, hogy megváltozzanak a dolgok, változtatnom kell a hozzáállásomon."

"(...) De nagyon valószínű, hogy ez csak utólagos bölcsesség; azt látom rajta, amit látni akarok, annak alapján, amit azóta tudok." 

"Évekbe telt, mire rájöttem, hogy az élet nem lesz könnyebb attól, hogy csillog."

"Az emberek nem nagyon értik és szeretik, ha egy nő saját magát teszi előtérbe."

"Sose engedd, hogy bárki átlagosnak tekintsen."

"Mindig eltöprengek azon, hogy bizonyos dolgok egyszerre lehetnek igazak és hamisak, hogy az emberek egyszerre lehetnek jók és rosszak, hogy valaki szerethet csodásan önzetlenül, miközben végtelenül önző." 

"De néha a valóság szinte átgázol az emberen. Máskor meg csak vár, türelmesen, mindaddig, amíg el nem fogy a tagadáshoz szükséges energiád." 

"Elveszítettem a csatát, de eltökéltem, hogy megnyerem a háborút."

"Senki nem érdemel semmit. Az a kérdés, hogy ki hajlandó tenni érte, és megszerezni. Senki sem csak áldozat és győztes. Mindenki valahol a kettő között van. Azok, akik telekürtölik a világot azzal, hogy ők ide vagy oda tartoznak, csak becsapják önmagukat." 

"Azt hiszem, az, hogy önmagad legyél, az igazi, egész önmagad, mindig olyan, mintha az ár ellen úsznál." 

Ezekért éri meg (többek között) olvasni. Így a végére csak ennyit tudok mondani: olvassátok! Kérlek! Mindannyian. De tényleg.♡