Cara Delevingne - Rowan Colman: Mirror, mirror

Sziasztok!
valószínűleg Cara Delevingne neve senkinek sem ismeretlen - mindig érdekes, ha egy híresség ír könyvet - ugyanakkor nem feltétlenül ez az, amiért még régebben felfigyeltem erre a történetre. Őszintén szólva nem sokat tudtam a nőről, ennyire nem követem, de most kellemesen csalódtam, több szempontból is. Egyrészt, hogy mennyire elképesztően inspiráló, másrészt pedig hogy még írni is tud, nem is rosszul. A Mirror, mirror szerintem elég fontos kötet az ifjúsági könyvek között, legalábbis én így érzem - és az ok/cél, amiért Cara megírta, különösen figyelemreméltó. 

TARTALOM: 

Red, Leo, Rose és Naomi nem találják a helyüket. Red anyja alkoholista, az apja pedig alig van otthon. Leo bátyja folyton zűrös ügyekbe keveredik. Rose a bulizásba és pasizásba menekül egy múltbéli trauma elől. Naomi néha elszökik otthonról, hogy megtapasztalhassa a szabadság ízét. 

A négy elveszett lélek szövetséget köt egymással és a zenével: megalakítják a Mirror, mirror nevű zenekarukat, és létrehoznak maguknak egy új családot. 

Aztán Naomi megint elszökik, és félholtan kerül elő a Temzéből. Az életéért küzd, a rendőrség pedig öngyilkossági kísérletnek tekinti az ügyet. A csapat nem érti, mi történt a barátjukkal, és miért nem vettek észre semmit a látszólag életvidám Naomin. Lehet, hogy nem is ismerték őt valójában? Egymást vajon mennyire ismerik? 

De amikor már több nyom is arra utal, hogy Naomival valami egészen más történt, a csapat mozgásba lendül. A nyomozás során mindnyájukról sötét titkok derülnek ki, ami megrendíti az addig szilárdnak hitt barátságukat. Semmi nem lesz olyan, mint régen, mert ha egy tükör egyszer eltörik... 

Cara Delevingne világhírű szupermodell és színésznő saját generációja hangján mesél a felnőtté válásról, önmagunk megtalálásáról, barátságról, árulásról, és arról, hogy semmi sem az, aminek látszik. 

KIADÓ: Gabo, 2018

ISBN: 9789634066057

RENDELHETŐ: itt

"Olyan világban élünk, ahol mindenki ítélkezik, anélkül hogy bármit is tudna a másikról, vagy legalább megpróbálná megérteni őt." (Előszó)

Igazából már a megjelenésekor szemet szúrt ez a könyv, aztán felkerült a végtelen kívánságlistámra, és az idei évig ott is maradt, érintetlenül. Egészen tegnapelőtt estig, amikor is hirtelen jött az érzés, hogy most ezt kell olvasnom. 

Nem is tudom, mire számítottam igazán, de nem erre; ez a történet megdöbbentett, de a lehető legjobb értelemben. Már az Előszó után tudtam, hogy érdemes volt megvennem, akkora hatással volt rám a magyarázat, hogy Cara miért írta meg ezt a könyvet. Bár már túl vagyok a kamaszkoron, így utólag visszatekintve is nagyon átéreztem az egészet: a nagyravágyást, a nevetést és sírást, minden csalódást, a felnőtté válás és önmagunk keresésének sokszor nehéz és rögös útját. 

Négy főbb karakterünk van: Red, aki láthatatlannak érzi és keresi önmagát, és a kishúgáról való gondoskodás rántja ki a teljes elveszettségből, mert az anyja alkoholista, az apja pedig "menekül"; Rose, aki gazdagabb családban él, de az édesanyja meghalt, az apját pedig szinte csak a Rose-nál nem sokkal idősebb barátnője érdekli, és aki néha egy igazi drámakirálynő, de a felszín alatt komoly trauma húzódik; Leo, aki szegényebb környékről származik, és a börtönt is megjárt bátyja miatt elég zűrös élete van, holott a vadóc álca alatt igenis gondoskodó és jó srác; és végül Naomi, akinek bár a családja rendben van, az élete mégsem, mert a különcsége miatt bántották az iskolában... 

A közös vonás pedig mindannyiukban a zene és Mr. Smith órája, aki valami oknál fogva összetette őket és így egy lettek egy zenekar, egy család, egymás támaszai, a legjobb barátok - akik azelőtt idegenek voltak és egymástól is távolságot tartottak. 

"Mi együtt vagyunk a lényeg.

Külön-külön zűrösek voltunk, elveszettek, életünknek azt a szakaszát vártuk, amikor igazán élhetünk, amikor szabadok lehetünk. És aztán jött a Mirror, mirror; Rose nevezte el a bandát, mert szerinte mi együtt igazabbak vagyunk bárkinél. Emelt fővel nézhettünk bele abba a bizonyos tükörbe. És együtt voltunk önmagunk. Erősek, rendíthetetlenek. Legalábbis ezt gondoltuk..."

Aztán megtörtént a tragédia - Naomit félholtan találják a folyóban, és a rendőrség szerint minden jel arra utal, hogy öngyilkossági kísérlet volt, de ezt a banda egyszerűen nem akarja és nem is tudja elhinni, mert nem látják semmi értelmét. Végül pedig egyre több jel mutat arra, hogy a lánnyal tényleg valami más történhetett, és miközben (főként) Red és Naomi nővére, Ashira kutatása nyomán egyre inkább kitisztul a kép, az olvasó nem tud elvonatkoztatni attól, hogy ez bizony tényleg megtörténhet, bárkivel, bárhol, bármikor. 

A történet elbeszélője Red, ugyanakkor nagyon szépen meg volt oldva, hogy mindegyikük életébe, érzéseibe beleláthassunk és mindegyikük családját megismerhetjük. Miközben Naomi a kórházi ágyon fekszik kómában, és nagyrészt a visszaemlékezések mutatják meg, milyen is ő, a többieknek szembe kell néznie a saját árnyaikkal; mintha azzal, hogy az egyikük elveszett, már ők sem tudnák egyben tartani magukat. Aki azt hiszi, hogy az igazi fordulatot az hozza, hogy mi is történt valójában Naomival, az téved. Ebben a könyvben sokkal több van, mint amennyi látszik, és körülbelül a háromnegyedénél le is esett az állam. Ahogy a történetnek ez a szála fel volt építve, majd ahogy Cara lerántotta róla leplet, az valami zseniális. 

" - Nem számít, honnan jössz, nem számít, milyen színű a bőröd, vagy, hogy mennyi pénzed van, hogy a fiúkat vagy a csajokat szereted... vagy... ezek a baromságok. Miért nem lehetnek az emberek egyszerűen emberek? 

- Mert az emberek hülyék. A világnak egyre jobbnak és jobbnak kellene lennie, de nem így van. És egyhamar nem is lesz jobb hely. Szóval az egyetlen, amit tehetünk, hogy magunkkal foglalkozunk. És ennyi." 

Összességében a Mirror, mirror egy olyan ifjúsági könyv, amit igazán kiemelkedőnek tartok, mert a fiatalok nyelvén beszél, mégis egy bölcsebb távlatból, ami bár izgalmas, néha nyomasztó, néhol megható, mégis sokkal összetettebb, mélyebb, mint amilyennek a tartalma mutatja. Az írásmódja, a karakterek komplexitása, egymáshoz és önmagukhoz való viszonya, a baráti és családi, és más kapcsolatok életszerűsége egyszerre mutatja meg azt, hogy igen, ez a korszak tud kegyetlen, de mégis reményteljes is lenni. Ha önmagunk vagyunk. Mert ez a legfontosabb. 

"Mindenkinek több arca van. Olyan ez, mintha egy tükrökkel teli világban léteznénk. Van a tökéletes, filteres, online arcunk; van a sulis, dolgozó álarc, az az ember, akinek a barátaink gondolnak, és egy igazi, amit gyakran rejtegetünk. Az üzenetem a Mirror, mirrorban az, hogy csak egy arcra van szükséged, erre az igazira." (Kérdések és válaszok Cara Delevingne-nyel)