Morgan Matson: Páratlan nyár

Sziasztok, 

ma egy könnyedebb, igazán nyárias könyvet hoztam Nektek, ami annyira jól esett a lelkemnek, és bátorítok mindenkit, hogy olvassa el, ha egy teljes kikapcsolódást szeretne - most még a feelingje is meglesz a jó idő miatt. Bár ez valószínűleg nem olyan nyár, mint szeretnénk, Morgan Matson története nyújt egy kis ízelítőt abból, milyen is lehetne. 

TARTALOM: 

Sloane kirángatta Emilyt a csigaházából és egy teljesen más életszemléletet mutatott neki. Életük legjobb nyarára készültek, amikor Sloane egyszer csak eltűnt és csupán egy listát hagyott maga után.

A listán tizenhárom feladat szerepelt, amelyekre Emily amúgy soha nem vállalkozott volna. De mi van, ha a feladatok teljesítésével Sloane nyomára bukkanhat?

Almaszedés éjszaka? Persze. Elég könnyűnek tűnik.

Táncolj hajnalig? Miért ne?

Csókolj meg egy idegent? Őőő…

Emily belevágott a váratlan nyári kalandba Frank Porter segítségével (ami szintén váratlan volt), hogy teljesítse az összes feladatot. Ki tudja, mire jön rá a végén. 

Meztelen csobbanás? Várj! Hogy mi?

Morgan Matson a kortárs ifjúsági irodalom legmagávalragadóbb, California Book-díjas szerzője aki őszinte történeteket ír családról, barátságról és az első szerelemről.

KIADÓ: Álomgyár, 2018

ISBN: 9786155763397

RENDELHETŐ: itt

Teljesen „véletlenszerű” volt az, hogy most ezt a könyvet olvassam, ugyanis úgy éreztem, két történelmi romantikus közé nem árt egy nyárias, könnyedebb történet is főleg ha már az időjárásnak is eszébe jutott, hogy amúgy nyár van.

Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, rögtön felkeltette a kíváncsiságomat a tartalma és végig fent is tartotta. Tipikusan olyan könyv, aminek ha éppen elkap a hangulata, azonnal magával ragad és elég hamar elolvasod.

Talán nem vagyok olyan szinten félénk, mint Emily, de mégis tudtam vele valamennyire azonosulni. Szinte jó érzés volt arról olvasni, hogyan lépett ki a komfortzónáján; amit én is párszor megtapasztaltam: elsőre talán ijesztő, de aztán annál felemelőbb érzés. Ez például – a lista, amit Sloane a rejtélyes eltűnése után hagyott maga után – talán a legfontosabb szála a történetnek. Persze végig ott van a kérdés, hogy mégis hova és miért ment el, ugyanakkor talán szükséges volt ez, hogy Emily nélküle is megtalálja önmagát, még akkor is, ha nélkülözhetetlen ember az életében. Őszintén szólva nem igazán jöttem rá, mi is történhetett, hiszen azért nem mindennap fordul elő, hogy az ember legjobb barátnőjének nyoma vész, minden előjel, figyelmeztetés nélkül és nem is lehet elérni, csupán egy listát hagy maga után. Hamar rájöttem, hogy ez a lista nem búcsú volt, inkább egy mankó, hogy Emilynek nélküle is olyan nyara legyen, egyben olyan élete is, amilyen vele volt, amilyet elterveztek. 

Emily családját és barátait – Franket, Dawnt és Collinst - szinte azonnal a szívembe zártam. Emily öccse kicsit a sajátomra emlékeztetett abból az időből, amikor még kisebbek voltunk, és a szülei, bár színdarab írók (nagyon jól átadta hogy a művészek mennyire ki tudják zárni a teljes világot, ha alkotnak) azért mégis csak ott vannak a gyerekeiknek, ha tényleg szükséges, nem úgy, mint Sloane vagy akár Frank esetében. 

Frank az a fajta karakter, "jófiú", akinek mindenkihez van egy kedves szava, mindenki tudja, ki ő, de nem azért mert az iskola focicsapatában van benne imádtam ahogy megkérte Emilyt, tanítsa már meg futni:D  hanem a diákelnök-féle; ugyanakkor az álarc mögé mégsem lát be sok mindenki, természetesen mindig kiderül, hogy nem feltétlenül olyan tökéletes az élete valakinek, mint hinnénk, egyébként nem csak az ő esetében volt ez. Természetesen van egy hozzáillő barátnője, valamint a legnagyobb az összhang köztük. Hát persze, egy ideig biztosan így is volt. Itt meg kell jegyeznem, hogy az írónő nagyon élethűen mutatta be a kapcsolatokat és minden vele járó érzelmet, legyen az baráti, családi vagy éppen a szerelem. Collins, aki egyébként Matthew, de mindenki a vezetéknevén ismeri, szintén egy tipikus karakternek tűnhet, de a felszín alatt benne is sokkal több van. Imádtam őt, főleg a humorát, ami sokszor feldobta a történetet. Valamilyen szinten ki kell emelnem Emily Dawn-nal való barátságát is, ami szintén annyira sorsszerűnek tűnik. Bár azt sajnálom, ahogyan ez a végére alakult és nem is kapott feloldozást ameddig tartott a könyv, ugyanakkor valahol érthető, hogy miért történt az, ami történt. (Bár ha én is így reagáltam volna, idővel átértékelődik a dolog és valahol azért úgy képzelem, hogy megoldódott köztük is.) Emily és a családja mellett (akik miatt nagyon sokat nevettem) Franket ismerjük meg még személyesebben, esetleg még Collinst, Sloant pedig leginkább Emily szemén át, a visszaemlékezésekkel plusz élményt adva a jelenhez (az utolsó jelenetet leszámítva); három mellékszereplőről: Gideonból és Lissaból pedig pont annyit kapunk, amennyit a történethez tudnunk kell, valamint Samből is, de az pont elég is, őt nagyon nem kedveltem.

"- És milyen érzés ez az egész? - kérdezte halkan, őszinte kíváncsisággal.
(...) - Mintha egy jól szervezett világegyetemben lennénk. Mint amikor minden a helyére kerül."

Nagyon tetszett, ahogyan a Frankkel való kapcsolata (és ez alatt messze nem feltétlenül a romantikát értem) alakult, és a Sloannal való barátságát is olyan különlegesen írta meg az írónő, ami mindenképpen megérintett. De ami igazán megfogott a könyvben, az az, hogy minden karakternek megvolt a maga fejlődési íve, története, Sloan eltűnésének is teljesen érthető volt a magyarázata, és mindez nagyon életszerűen volt tálalva. Ifjúsági persze, de nem túlságosan. 

Még egy zenelistát is lementettem, amire Emily futott, és biztos vagyok benne hogy én is ráteszem az mp3 lejátszómra a következő alkalomra, valamilyen szinten erre is motivált a könyv, szóval annak ellenére, hogy nem terveztem, mégis akkor talált meg, amikor szükségem volt rá. Nem kell tőle sokat várni, mégis többet ad, mint gondolnánk. Barátságról, családról, szerelemről, önmagunk kereséséről, arról, hogy megéri kockáztatni és bátrabban élni, néhol humoros, néhol pedig meghatóbb pillanatokkal.♡

Ui.: Az eredeti borító mondjuk sokkal jobban tetszik, a magyart kicsit „túl soknak” érzem, de ettől függetlenül azért illik a történethez, átadja a nyár hangulatát és a két lány barátságának jelentőségét. :)