Papp Dóra: Fénytörés

Sziasztok!

Ez már nem az első könyvem Papp Dórától, még a Tükörlelkekkel indult a szerelem, ami kitartott a Bolyongón át és most csak fokozódott a Helena trilógia első részével. 

Ez a könyv azért (is) különleges, mert ez az írónő első könyve, amit most újraalkotott, körülbelül 11 év után - és szerintem nagyon jól tette; másrészt pedig eddig inkább realisztikus - ifjúságit olvashattunk tőle, míg ez "ízig vérig" fantasy. Nem olvastam ugyan az első változatát, de az egyedi alapötlet izgalommal van fűszerezve és érzelmesen, gyönyörűen van tálalva nemcsak kívül, de belül is. 

TARTALOM: 

A tizennyolc éves Helena egy szörnyeteggel osztozik az életén - árván, magányosan járja Oregon állam vidékét, tehetetlen áldozatok után kutatva. Ám az nem szerepel a tervei közt, hogy egy súlyos baleset után titokzatos helyen ébred: három testvér otthonába kerül, ahonnét nem szabadul egykönnyen. Hisze ezen a különös helyen a lányt csapdába ejtő szörny napról napra csendesedik. Helena végre önmaga lehet. Meg kell tanulnia bízni, ha újra akarja kezdeni az életét a furcsa Raven-családban. 

Jennifer, a legidősebb testvér elismert orvos, aki gyanakvásával sakkban tartja az elvadult lányt. Jet, a tizenöt éves könyvmoly kíváncsisággal és barátsággal közelít felé. És ott van Jeremy, az idősebb fiú, aki jóvá akarja tenni a balesetet és aki naiv vonzalmat érez a lány iránt. Helena előtt varázslatos, ismeretlen fel ahogy egyre közelebb kerül a fiúhoz: évszázadokra visszanyúló, furcsa titkok kerülnek a felszínre. Ám hiába a szerelem, amit Helena életében először érez igaznak, a veszélyes titkok kettészakíthatják a családot. És mindeközben a mélyre temetett szörny csak a megfelelő pillanatra vár... 

PAPP DÓRA ELSŐ REGÉNYE MOST ÁTDOLGOZOTT FORMÁBAN JELENIK MEG ÚJRA

KIADÓ: Ciceró, 2019

ISBN: 9789634321170

RENDELHETŐ: itt

Kicsit nehezebb összeszedni a gondolataimat, annyira nagy hatással volt rám ez a könyv, a legelejétől a legvégéig.

Természetesen tudtam, hogy létezik ez a trilógia, de a régi változatát nem ismertem és nem is olvastam; bár nem azért, mert ne érdekelt volna. Szóval mikor jött a hír, hogy Dóri átírja és megjelenik úrja, majd megláttam a borítót, belém hasított az ismert érzés, hogy ez nekem bizony kelleni fog!

Dóri már a Tükörlelkekkel bebizonyította 3 éve, hogy érdemes rá figyelni, Kriszti és Orsi története ugyanis a mai napig az egyik legjobb, amit az ifjúsági kategóriában olvastam. Aztán jött Norbi a Bolyongóban, és az a könyv is sokkal több, mint egy kikapcsolódás – mindenkinek ajánlom, aki keresi önmagát ebben a nagy világban. Amiért még inkább érdekelt ezek után a Fénytörés, az az volt, hogy a felsoroltak realisztikusak, ez viszont már fantasy. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy aki ennyire jól ír olyan történeteket, amik igazak lehetnének és megtörténhetnének éppen velünk is, hogyan ír egy szinte teljesen más műfajban, ahol már tényleg bármi lehetséges. Ráadásul ezzel indult az írónő karrierje is.

Természetesen gondoltam arra, hogy ez is kedvenc lesz, de azért erre nem számítottam. Aki elkezdi, az készüljön fel: Dóri egy olyan erős prológussal indít, hogy pár percig csak döbbenten néztem magam elé, és azonnal tovább kellett olvasnom.

"(...) De arra az alkotóm se számított, hogy keserédessé merem formálni ezt az életet. Legyőztem őt. Meggyőztem őt, a saját oldalamra állítottam. A hitemmel. Hittel abban, hogy tudok szeretni."

Helena egy nagyon erőteljes karakter szerintem bár most sem tudok csak egy-kettőt kiemelni, mert mindegyikük a szívem csücske lett. Már a tartalomból megtudjuk, hogy valami van vele, de hogy valójában mi is ez, amire "szörnyeteg"ként hivatkozik, azért jóval később derül ki. Én nem láttam mást benne, mint Jeremy: egy ártatlan, gyönyörű és jólelkű lányt, akivel történt valami, és nem tehet semmiről, ami a múltját illeti.

És ha már Jeremy, aki természetesen a szerelmem lett, hogy is ne lenne... a Raven-család és a történetük sem semmi. A három testvér, egyedül a világban, anya és apa nélkül – már emiatt sem egyszerű, de ehhez hozzájön még mindenféle rejtélyes titok az őseiktől, évszázadokra visszanyúlva. Titkok, amik összefüggenek Helena sorsával, megpecsételve a lány és Jeremy szerelmét; és amikről egy szóval sem írok többet, mert nem szeretnék spoilerezni.

Jeremy és az öccse, Jet is nagyon szerethető karakterek, és bár a nővérük, Jennifer sokkal gyanakvóbb, távolságtartóbb, sőt sokáig egyenesen ellenséges, mégsem tudom őt hibáztatni, utálni, vagy megvetni ezért. Mert mindezek ellenére vagy ezek mellett ő egy eszméletlen erős nő, aki egyedül nevelte fel a testvéreit, és bármire képes a családjáért, ha a védelmükről van szó. Önmaguktól, sokáig Heltől és mindenki mástól is.

Rajtuk kívül még Angela és Rodger lett igazán a kedvencem (de Lilaht, Briant és Adriennet is nagyon megszerettem).

A történet végig érdekfeszítő volt, néhol kegyetlen, végig izgalmas, néhol megható – és minden spoiler nélkül ki kell emelnem, hogy annyira átjön Dóri természetszeretete, tisztelete, amit bennem is újraélesztett annyira, hogy most azonnal elvonulnék a világtól, a nagyvárostól, az emberektől… de természetesen könyvekkel. Mert ezek után nem győzöm kivárni, hogy olvashassam a második részt! De csak mert beszippantott a világ és hozzám nőttek a karakterei; maga a könyv egyáltalán nem függővéges, gyönyörűen van lezárva. Ha csak ennyi lenne is tökéletes lenne, de örülök, hogy többet kapok még ebből a különleges történetből és a csodálatos karaktereiből.♡