Budai Lotti: Édes lázadás

Sziasztok! Az Édes ébredés* lett a kedvencem Lottitól, így nagyon vártam már, hogyan zárul ez a gyönyörű és érzelmes történet.

* Az első rész értékelését itt éritek el.

Ezúton is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!

TARTALOM: 

Bűn és megbocsátás a 19. századi forrongó Kubában

A századfordulóhoz közeledve a Fehér Orom ültetvényt immár Veronica két örökbe fogadott lánya vezeti: a harcias, de kissé magának való Rebecca, és a törékeny, simulékony természetű Ana. 

Rebecca gondoskodó szeretettel neveli húgát, annak ellenére, hogy régóta tiltott szerelmet táplál annak vőlegénye iránt. Az elfojtott érzések azonban nem maradhatnak örökké rejtve, ahogy a rég elfeledett titkok sem... 

Egy váratlan látogató személyében a múlt kopogtat ajtajukon, újra felidézve Rebecca gyermekkorának hosszú ideje eltemetett traumáját. Anának pedig végig kell járnia a felnőtté válás és a megbocsátás rögös útját. 

Rebecca és Ana szenvedése azonban nem hiábavaló. Kettejük közös sorsa hivatott ugyanis arra, hogy megtörje a d'Avilla asszonyokat évszázadok óta sújtó átok erejét. 

Budai Lotti az Édes ébredés folytatásaként most a 19. századi gyarmati Kuba egy újabb izgalmas időszakát és a d'Avila család újabb generációját mutatja be. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN: 9786156067081

RENDELHETŐ: itt

Sokkot kaptam.
Olyan sokkot, ami után nagyon nehéz gondolkozni és írni, de közben mégis azt érzem, hogy kell. Kell, mert kár volna, ha ezt más nem érezhetné. Meg kell tudnia a világnak, hogy mit is jelent az igazi küzdelem, kitartás, az igazi megbocsátás és szeretet.

Hasonlóan az első részhez itt is visszatérünk Blanca életéhez meglepő módon a könyv folyamán nem is egyszer, nem csak az elején és a végén; amiről persze már az első részben éreztem, hogy fontos lesz, csak nem értettem, hogyan, és sejtelmem sem volt, hogy ennyire. Nos, itt minden kitisztul, főleg az utolsó oldalakon.

Csaknem harminc évvel az Édes ébredés után járunk, amikor már Rebecca és a húga, Ana állnak a Fehér Orom birtok élén anyjuk után. Amíg az első rész szépen lassan bontakozott ki, addig úgy érzem, a második rész a kezdetektől fogva pörgősebb; bár mindkettő letehetetlen volt számomra a maga módján. Itt viszont még több rejtély, még több fájdalom, még több érzelem vár ránk, a meglepetés erejéről nem is beszélve, ha ez lehetséges egyáltalán.

A könyv első felének Rebecca áll a középpontjában, aki azonnal közel került hozzám, és aki szerintem nagyon komplex karakter. Lázadó, harcias, zárkózott, de mégis telve érzelemmel és szeretetre vágyással, az élete pedig a birtok és a húga körül forog, akit neki kellett felnevelnie. Rebecca hozhat olyan döntésekkel, amikkel nem értünk egyet, de mégis megérthetjük, min megy keresztül, ha jobban belegondolunk a helyzetébe, mielőtt elítélnénk. Lehet, hogy ez nem menti fel a bűnei alól, de az tény, hogy még ennek ellenére is egy igazán példaértékű karakter, aki ugyanolyan erős és önfeláldozó, akárcsak Veronica volt (és itt látszik, mennyit számít a neveltetés, hiszen vér szerint nincs köztük kapocs).

A könyv második felében értelemszerűen Ana kerül a szemünk elé, és ennek a megoldásnak egyébként nagyon örültem, mert hát minden éremnek két oldala van, és úgy gondolom, fontos a másik d'Avila lányt is megismerni. Annál is inkább, amire rávilágított az ő léte – Lotti ebben a kötetben úgy hozta a fordulatokat, hogy egyenesen szédültem tőle, és az egyik legfontosabb szála ennek Ana kiléte volt. Ana szinte Rebecca ellentéte: szőke, törékeny, naiv és érzékeny; ugyanakkor a történet végére hihetetlenül megerősödik, és elképesztő érzés volt végigkövetni ezt a karakterfejlődést.

"Minden ember, akit anya szült a világra, maga formálja a jövőjét, ahogyan rabságba is önmagát veti. Régi bűnökkel, a múlt árnyaival láncolja le magát. Börtönt épít belőlük. Míg egy napon egy erő - amelyet a magadfajták sosem érthet meg - egyenként letépi ezeket a láncokat, és végül porig rombolja az árnyakból épített börtönének falait." 

Ahogyan az egész fel van építve, az egyszerűen zseniális: váltakozik a múlt és jelen, a szemszögek, és ahogy egyre több információt csöpögtet, úgy lesz egyre tisztább a szemünk előtt a teljes képe a d'Avila család történetének. Eközben a történelem részéből sem marad hiányérzetünk, úgy írja le az egészet, mintha egy film peregne a szemünk előtt. Régi karakterek dobogtatták meg és újak rabolták el a szívem – vagy töltöttek el iszonyattal. És még a legvégén is összetörtem.

A Szerelem rabszolgái egy nagyon összetett, gyönyörűen megírt, döbbenetes és fájdalmas, érzelmes és keserédes, viszont mégis felemelő elbeszélése a több generáción átívelő átoknak, ami összeköti  főként három generáció, négy nő életét, akik végül egyszerre szabadítják fel önmagukat és egymást. Lotti miatt örökké a történelmi-romantikus könyvek szerelmese leszek, de ezt a két kötetet nagyon nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen lesz letaszítani a trónról.♡