Kicsit nehezen tudok 2023-ról írni. Alig fogom fel, hogy vége; egyszerre érzem azt, hogy elrohant, és azt, hogy nincs elég gyorsan vége. Egyszerre adott nekem meghatározó élményeket és hatalmas lehetőségeket, és vett el a lelkemből; mert volt, akit elveszítettem és van, aki megint a veszélyzóna felé sodródik az életemben...
Egyszerre adott erőt próbáló időszakokat és olyanokat, amikből feltöltődhettem szeretettel. A 44. könyvemet olvasom, és talán soha nem éreztem ennyire magaménak a blogom, azt, hogy nekem igenis ezt kell csinálnom, írnom, mert csak az elmúlt egy hónapban körülbelül többet írtam, mint az az előtti félévben.
Az olvasás a lételemem, az írás a terápiám; volt, amit mégsem tudtam kézbe venni idén, és amiről azóta sem tudok eleget írni. És ez ahhoz a személyhez köthető, aki miatt elkezdtem az egész blogolást, és amikor végre igazán révbe értem, akkor, Őt akkor veszítettem el. Miközben a jövőre nézve próbálok pozitív maradni, és inkább reményekkel, mint rettegéssel gondolni valamire, ami egy még nagyobb veszteséggel járna.
Ez volt 2023. Erőt próbáló és mégis jelentős eseményeket adó év, tele jobbnál jobb könyvekkel és ikonikus szereplők elvesztésével. Azt veszem észre, nem csak nekem volt ilyen. Nem csak nekem volt mivel megküzdenem, miközben van, amiért nem lehetek elég hálás. Nem csak én éltem meg ilyen szélsőséges végletekben.
Nem csak én éltem túl.
(És a kislányom minden boldogságom, és mindaz, amiért megéri a legnagyobb poklon is átsétálni.)
Kívánom, hogy 2024 mindannyiunknak legyen még jobb, és sokkal, de sokkal könnyebb! ❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése