Sziasztok!
Ha valaki azt mondja nekem, hogy van egy írónő (magyar ráadásul), akinek alig egy hét leforgása alatt négy könyvét olvasom el, mert se éjjelem - se nappalom, annyira zseniálisan ír, lehet pislogok párat, hogy azt mégis hogy? Hát... így.
Korábban is felfigyeltem persze Farkas Anett nevére, de aztán valahogy mégis "csak" az egyszer olvasnék tőle listán maradt... egészen addig, amíg Zsófi (Sienna Cole írónő) rá nem kérdezett, hogy olvastam-e már esetleg tőle, mert nagyon érdekesnek tűnnek a könyvei. Ezek után ráírtam Anettre, miszerint a most tavasszal megjelenő könyvét szeretném tőle megvenni - aztán addig - addig, hogy elküldte nekem recenziós példányként az eddigi öt könyvét, amit itt is köszönök, ezerszer is! Nem lehetek elég hálás sem a megtisztelő bizalmadért, sem azért, hogy azóta szerintem nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk és ne olvastalak volna. Bárhogyan is ismertelek meg végül - a sors vagy Zsófi által - nagyon szerencsésnek érzem, hogy megtörtént.
TARTALOM:
TARTALOM:
KI ISMERHETI A TELJES IGAZSÁGOT?
EGY RENDŐRNŐ, EGY APA, EGY PSZICHIÁTER,
ÖT BARÁTNŐ A MÚLTBÓL, VAGY
A 33-AS BETEG?
Rettenetes sorozatgyilkos sokkolja a Balaton fővárosát. Egy szörnyeteg nőket rabol el és aláz meg.
Pintér Dávid sztárnyomozó és alkalmi társa, Fehér Vivien próbálnak válaszokat találni és kibogozni azt a csomót, ami egyre nagyobbra duzzad az áldozatok számának gyarapodásával.
Úgy tűnik, a rejtély megoldásához Vivien múltján keresztül vezet az út.
De mi köze mindehhez a zalaegerszegi pszichiátria szomorú sorsú betegének, Rebekának? Vajon az őt kezelő pszichiáternek sikerül áttörést elérnie?
Farkas Anett bemutatkozó regénye egy rejtélyekkel teli krimi, amelyben veszélyes titkok és a bosszú játsszák a főszerepet. Betekintést nyerhetünk egy pörgős nyomozásba, amiben a szerzőnek volt kollégái, egy rendőr alezredes és egy vizsgáló nyújtott segítséget.
KIADÓ: Pitypang, 2021
ISBN: 9786150146669
RENDELHETŐ: itt
A 33-as beteg a Balaton fővárosában játszódó sorozatgyilkos története, akiről két áldozat után kiderül, nem véletlen, kiket kap el és hogy a haláluk előtt megalázza őket - hajukat leborotválja, a rúzst szétkeni a szájukon, és ezt a tárgyat hátra is hagyja a nyomozóknak.
Az ügyet Pintér Dávid kapja, akiről az írónő korábban úgy fogalmazott nekem, hogy a női olvasói 90%-a imádja, a maradék 10% meg utálja. Nos, akármennyire nem feltétlen szimpatikus éppen minden esetben Dávid viselkedése, illetve beszédstílusa, miután Anett tizennyolc férfi mellett volt egyetlen nő a rendőrségen, elhiszem, ha azt mondja, volt miből merítenie. Azt is megkockáztatom, hogy ebben a munkakörben nem feltétlen lehet máshogy bírni. Ugyanakkor én nagyon szerettem azokat a részeket, amikor Fehér Vivien nem hagyta magát, és felvette a kesztyűt Dáviddal szemben. Vivi rendőrnő egy pesti őrsön, és "érintettként" kerül képbe, ugyanis a gyilkosságok a szülővárosában történnek, az áldozatok pedig a volt osztálytársai, régi barátainak a köre.
Ezzel párhuzamosan ismerjük meg a zalaegerszegi pszichiátriai intézetben lévő Rebekát (azaz más néven a 33-as beteget), aki rejtélyes körülmények között került az osztályra. Látszólag traumatizált, egyetlen számára felkavaró kifejezés is kibillentheti mentális egyensúlyából, ráadásul sosem tudni, éppen melyik szava igaz és melyik hazugság. Nála próbál áttörést elérni egy új, fiatal pszichiáter, Júlia. Őszintén megmondom, én nagyon szerettem olvasni ezeket a jeleneteket, mivel Anett is szerette írni őket, ez eléggé érződött is a sorokon. Hogy kicsoda Rebeka valójában és mi köze van a gyilkossági ügyhöz, arra valamilyen szinten rájöttem (csak a pszichológia által tanúsított szenvedélyemnek köszönhetően, egyébként szerintem nem feltétlen egyértelmű ez), de nagyon sok apró részlet volt vele kapcsolatban így is, amin csak pillogtam, hogy akkor most mi történik, mi is az igazság?
Ugyanis Dávid és Vivien kiderítik, ez egy igazi bosszúhadjárat: valaki egy korábbi esettel megegyezően gyilkol, ami ráadásul rendőrgyilkosság volt - ez a rendőr pedig Rebeka nevelőapja volt - mégsem volt akkora híre, mint az várható lenne, és a tettes akkor gyilkol, mikor Rebeka öngyilkossági kísérlettel próbálkozik...
Ugyanekkor az is kiderül, hogy az áldozatok mind bántalmazók voltak, iskolás korukban valakit rendszeresen sakkban tartottak, mentálisan és fizikailag is tönkretették az életét, amíg el nem költöztek...
Anett mesterien ért ahhoz, hogy az elkövető felé több együttérzést mutass, mint az állítólagos áldozatok felé, bemutatja, milyen komoly, mélyreható és milyen végletekig menő következményei vannak annak, milyen hatással van az emberre az, ha bántalmazzák.
Nyilvánvalóan nem minden bántalmazott lesz bántalmazó, sorozatgyilkos meg aztán pláne nem, de ezeket a traumákat elképesztően nehéz feldolgozni, ha fel lehet valaha.
"(...) Vivien szinte hallotta az óra ketyegését, ami percről percre figyelmeztette őt az eltelt időre. Két napjuk van, hogy előkerítsék a húgát. Mert a harmadik napon már csak a holttestét találhatja meg."
Az ügyben való nyomozás közben szépen fokozatosan betekintést nyerhetünk Vivien életébe, főként a múltjába is, van ugyanis oka annak, hogy szinte elmenekült korábbi otthonából, Keszthelyről, és hogy három éve alig tartja a kapcsolatot a húgával. A húgával, aki most terhes, és életveszélyben van...
A történet "nehezebb" részeit Dávid és Vivien kialakuló kapcsolata, csipkelődései, és Fanna, Vivien kislányának a jelenetei oldják kicsit, amire azért szüksége is van az ember lelkének.
Feltétlen meg kell jegyeznem, hogy bár A 33-as betegnek talán megvannak a bizonyos hibái, kezdeti szakaszai, mégis csak egy első könyv - ennek ellenére én úgy gondolom, már itt megkérdőjelezhetetlen az írónő tehetsége. Nekem ezek az apróbb dolgok nem voltak olyanok, hogy levonjanak bármit is az olvasás élményéből, mondhatni pár óra alatt felfaltam a könyvet és aludni sem akartam, annyira addiktív volt, annyira kíváncsi voltam, mi lesz ennek a vége. És még úgyis okozott nekem meglepetést, hogy volt, amire pedig idő előtt rájöttem, vagy amit sejtettem. Szerintem Rebeka története még egy első íráshoz mérten is erőteljes, ütős könyv; annyira biztosan, hogy az írónő további regényei is felkeltsék a figyelmemet és bizony a trilógia következő része még inkább elnyerte a szívemet, valamint már ott hatalmas fejlődés észrevehető Anett írásában. Én kedvenc írót is avattam ezzel a regénnyel!
" - Rendkívül fontos, hogy fokozottan figyeljünk a gyermekeinkre. A szeretetteljes, őszinte kommunikáció a mai világban elengedhetetlen. Üljünk le minden este, és beszéljük meg, mi történt velünk. Minden családtaggal. Ne csak a gyermek meséljen, mi is legyünk őszinték, adjuk meg egymásnak a kölcsönös bizalmat. Így könnyebben megnyílik egy zárkózottabb személy is. A gyermek magával viszi a közösségbe az otthon látottakat, ezért ha a nevelésünk érzelmileg bizonytalan környezetben zajlik, könnyen megeshet, hogy a gyermek lázadó lesz, vagy épp ellenkezőleg, teljesen bezárkózik a saját világába, instabillá válik. A szoros kötelék nem alakul ki szülő és gyermek között, ami további problémákat szülhet. Innentől kezdve sokkal nehezebb lesz számára, hogy kimutassa az érzelmeit, kötődési zavarokkal küzd majd. Jönnek a hazugságok, a drog, ritkábban az öngyilkosság. Azzal szeretném kiegészíteni, hogy nekünk, szülőknek, az a feladatunk, hogy amennyiben tapasztaljuk ezeket a félelmeket, ne hagyjuk annyiban, mert nem fognak maguktól megoldódni. Figyeljünk, és reagáljunk rá. Az a legfontosabb, hogy a gyermekünk biztonságban érezze magát. És nem győzöm hangsúlyozni a kommunikációt. Ha bajt tapasztalunk, azonnal értesítsük a megfelelő személyt, ne hagyjuk elharapódzni, ezzel megtudjuk előzni a tragédiát."
Letehetetlenül izgalmas, pszichológiai aspektusokat előtérbe helyező krimi, mély mondanivalóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése