Colleen Hoover: Reminders of Him

 

Sziasztok!

Habár régen nagy rajongója voltam Colleennak, ma már viszonylag mondhatni kevesebb könyvet olvasok tőle, és nem is feltétlen tervezek mást elolvasni, vagy régebbit újraolvasni. A tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt tőle az All Your Perfects, amit szintén nagyon vártam és mindent vitt nekem; de ez a könyve az, amit a két évvel ezelőtti eredeti megjelenése óta tűkön ülve várok. Azóta, hogy a szerkesztője még a megjelenés előtt azt nyilatkozta, szerinte ez a legjobb könyv, amit valaha írt. Így az elején le is szögezhetem: teljes mértékben egyetértek ezzel a kijelentéssel. 

TARTALOM: 

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négy éves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire is keményen dolgozik azon, hogy bizonyítson. 

Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához. Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát. 

A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen. 

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe - de vajon lesz számára hely? 

KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó, 2023 

ISBN: 9789633996621

RENDELHETŐ: itt

Tudjátok, milyen érzés az, amikor évekig vártok valamit, aztán felülmúlja minden elképzeléseteket? Felülmúlja, mert még jobban megérint, még jobban fáj, még jobban imádjátok, mint amennyire számítottatok erre. Na, nekem pontosan ilyen ez a könyv. Colleen Hoover kint két éve, itt frissen megjelent története egy igazán komoly és fontos témákat boncolgató történet, amiben a szerelem nem feltétlenül a főszál, de hozzátesz; ami összetör, de mégis felemelő élményt ad. 

Kenna története onnan indul, hogy kiengedik öt év után a börtönből, mindent, ami idevezetett, visszaemlékezésekből, az ő és Ledger szemszögén keresztül tudjuk meg - ugyanis mindkettejük életében a közös pont nem más, mint Scotty. A leglényegesebb dolog viszont a Kenna Scottynak írt leveleinek egyikéből derül ki számunkra a történet vége felé. 

Akármennyire szép és fontos romantikus szál, az is, ami a múltban volt, és az is, ami jelenben alakul, a Reminders of Him ennél sokkal többről szól és sokkal többet ad. A központi téma ugyanis nem a szerelem, hanem a gyász, a veszteség feldolgozása, a megbocsátás (önmagunknak egyaránt, nem csak az érintetteknek), a szülő-gyermek kapcsolat - és az, hogy mennyire előítéletesek tudunk lenni mi emberek, csak mert valakit egy bizonyos balesetben játszott szerepe miatt börtönbe csuknak. Mert ez a valaki elkövetett egy hibát, majd a körülmények és a látszat azt mutatta, hidegen hagyja az egész eset és csak önmagát mentette. Abból a szögből, amit Scotty szülei, Ledger, vagy a rendőrség tudnak, bizony nem nehéz így gondolkodni Kennáról - de ezeknek a dolgoknak a mélységét, ami a látszat alatt van, csak Kenna tudja. És őt senki sem kérdezi vagy ha kérdezné is, nincs olyan állapotban, hogy tudjon is válaszolni erre. Mivel azt érzi, megérdemli, és annyira mélyen érinti, ami a felszínen nem is látszik; bűnösnek vallja magát. Csakhogy ekkor még nem tudta, hogy terhes. Ha tudta volna, lett volna miért, lett volna kiért küzdenie, de sajnos nem így történt. És itt jutunk el a jelen helyzethez, amikor is Kenna kislánya, Diem Scotty szüleinél van - és ők azt sem akarják, hogy bármi köze legyen Diemhez, hiszen, ahogy az ő szemszögükből látszik: miatta veszítették el a fiukat. Az, hogy Kenna is egy bizonyos tekintetben elveszítette a gyerekét, az egy olyan dolog, amit nem látnak vagy nem akarnak látni, és igazából nem is nagyon lehet őket hibáztatni. Ez a kislány ugyanis az oka annak, hogy egyáltalán még talpon vannak... 

Az írónő hatalmas érdeme, hogy a történtekben a szemszögekben nem marad hiányérzet, ugyanis nem csak Kenna, de bizony Scotty édesanyja, Grace szemszögébe is beenged, ezáltal jobban megértetve őt. Ahogy leírja, milyen érzés egy anyának elveszíteni a gyermekét, vagy azt, hogy semmi kapcsolata nem lehet évekig azzal a kis lénnyel, aki hónapokig a testében növekedett, az szó szerint letaglózott. Nagyon sokszor kellett félretennem a könyvet, hogy kapjak egy kis levegőt, mert úgy éreztem, engem is mélyre ránt az egész, vagy éppen nem láttam a könnyeimtől. Sok részt szinte filmjelenetként láttam és hallottam a fejemben és ez bizony nehezebbnek bizonyult, mint amit el lehet viselni. Ugyanakkor letenni sem tudtam sokáig, annyira érdekelt az, hogy mi lesz a végkimenetele, annyira reménykedtem abban, hogy minden rendbe jöhet. 

" Az emberek azt mondják, szerelembe esel, de ha belegondolunk, az esés olyan szomorú szó. Az esés sosem jó. A földre esel, visszaesel, elesel és meghalsz. Bárki is mondta először azt, hogy szerelembe esett, valószínűleg addigra már elmúlt benne az érzés. Különben sokkal jobb nevet adott volna neki."

A nagyon mély érzelmi vonal mellett a karakterek azok, akik számomra igazán kiemelkedőek és nagy szerepet is játszanak a történtek alakulásában. Együttéreztem, megértettem és beleszerettem itt minden egyes karakterbe. Ledgeren keresztül látjuk meg azt igazán, milyen, ha van egy bizonyos kialakított képünk valamiről és valakiről, ami aztán hirtelen megdőlni látszik. Ő a harmadik szereplő, akinek talán a legnehezebb ez az egész, hiszen ő mondhatni két szék közé zuhan. A célja neki sem más, mint megvédeni és a legjobbat akarni Diemnek, és nagyon mélyreható íve van annak, amikor rájön, hogy a legjobb talán az, amitől a legádázabban védik. Ritkán emelek ki mellékszereplőket, különösen egy Colleen Hoover - kötetben, de itt egyszerűen muszáj, mert Ivy és Roman mindent vittek nekem, a bölcsességükkel, vagy utóbbi esetében a humorral. Annak ellenére, hogy Scotty és Ivy csak visszaemlékezés szinten vannak jelen a történetben, mégis közel kerültek hozzám. Romannek sokkal nagyobb szerepe van az események alakulásában, ő volt a szikla, ami egy kisebb hullámmal földcsuszamlást okozott, de így szépen lassan végre megszűnt a szakadék. 

Összességében a Reminders of Him egy nagyon elgondolkodtató, nehéz történetet feldolgozó tanmese, ami engem az életem olyan szakaszában talált meg, hogy több szempontból is rezonált a lelkemmel. Összetörtem, elvesztettem az irányítást az érzelmeim felett, szinte nyugtatnom kellett magam, hogy nem, ez nem velem történik meg, de mégis olyan erőt, reményt és megnyugvást adott emellett, ami miatt az életre szóló olvasmányélményeim élén landolt. 

További kedvenc idézetek: 

"(...) a boldogság nem valami állandó dolog, amit meg lehet szerezni, hanem csak egy múlékony, illanó valami, ami néha felbukkan az életünkben, még ha csak egészen apró adagokban is. És ez mégis elég ahhoz, hogy menjünk tovább." 

" - Elvették tőled a gyereked. Ezen soha nem fogod túltenni magadat. Szóval itt és most döntened kell. Együtt fogsz élni a szomorúságoddal, vagy belehalsz? (...)

Nem mondta, hogy majd túlteszem magam azon, amit érzek, vagy hogy minden könnyebb lesz idővel. Azt mondta, hogy ennyi, ez a nyomorultság, amit most érzek, az lesz a normális az életemben. És vagy megtanulok együtt élni vele, vagy engedem, hogy maga alá temessen." 

"Az embereknek szükségük van más emberekre." 

"A megbánás olyan, mintha megnyomnád a szünet gombot. A börtön is olyan. Amikor kikerülsz innen, meg kell nyomnod a lejátszást, mert ha nem teszed, elfelejted, hogyan kell továbblépni." 

"Folyton írok; verseket, leveleket Scottynak, könyvötleteket, amikről nem tudom, lesz-e valaha is időm és erőm megírni őket. Azt hiszem, az írás mentett meg saját magamtól." 

"Különös dolog, hogy egy ideig részt veszel egy másik ember életének minden aspektusában, és aztán egyik pillanatról a másikra semmit sem tudsz róla. Az is különös, hogy azt hiszed valakiről, hogy ismered, és később rájössz, talán ez egyáltalán nem is igaz."

"Talán ha odafigyelek a jó dolgokra, bármilyen aprók is, összeadódva segítenek egy kicsit kevésbé fájdalmassá tenni a nagy rosszat." 

"A harag nehéz súly, de azoknak, akiknek a legjobban fáj, a megbocsátás még nagyobb teher."

"Volt az előtted, és volt a veled. De valamilyen oknál fogva sosem gondoltam, hogy lesz olyan is, hogy utánad. 

Mégis volt, és én belekerültem.

És már örökre benne is maradok."

"(...) azt hiszem, végre eljutottam addig, hogy elhiggyem, az is rendben van, ha magamnak megbocsátok. 

Így hát megteszem."

"Talán úgy tudjuk a legjobban feldolgozni a szeretteink elvesztését, ha minél több helyen és dologban rájuk találunk." 

"A zenéről mindig Scotty jut eszembe, de Scotty gondolata már nem szomorít el. Most, hogy megbocsátottam magamnak, az emlékek róla mosolyt csalnak az arcomra."

" Drága Scotty!
(...) Még mindig hiányzol. Mindig is hiányozni fogsz, de most már biztos vagyok benne, hogy az űrt, amit magad után hagytál, csak mi érezzük űrnek. Te, bárhol is legyél, teljes vagy. És csak ez számít."