Claire Heywood: Spárta lányai

 

Sziasztok!

A következő olvasmányom olyan témát dolgoz fel - görög mitológia, azon belül is a trójai mondakör - amit ugyan úgy ahogy ismertem, de nem voltam annyira képben a pontos részletekkel. Volt e felé a téma felé vonzódásom mindig, de annyira részletes információkat nem tudtam róla, amennyi például ennek a könyvnek az alapját is adja. Lehet el sem olvasom, ha nem az egyik legjobb barátnőm unokatestvére fordítja - olyan igényesen, nem mellesleg, hogy ezentúl minden fordítására figyelek Mártinak - de hatalmas élményből maradtam volna ki. Teljesen berántott ez a világ, az első volt, de biztosan nem az utolsó, amit olvastam. Itt is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak, az ajánlást pedig Juditnak!

TARTALOM: 

APHRODITÉ AJÁNDÉKA ÁLDÁS VAGY ÁTOK? 

Évezredek óta mesélik a legendát a nőről, akinek páratlan szépsége ezer hajót indított útnak - de most eljött az idő, hogy meghallgassuk az ő oldalát is. 

Spárta hercegnőiként Heléna és Klütaimnésztra csak a fényűzést és bőséget ismeri. Nemes származásukért és elbűvölő bájukért egész Görögország irigyli őket. De az ilyen kiváltságoknak ára van. A nővéreket még kislány korukban elválasztják egymástól, majd az apjuk által választott idegen királyokhoz adják feleségül őket - a hatalmas Agamemnónhoz és testvéréhez, Menealoszhoz. Királynőként csak két elvárás van velük szemben: örökösöket szülni és megtestesíteni a nőktől elvárt szelíd, szerény természetet. 

De amikor férjeik elhanyagolásának, kegyetlenségének és becsvágyuk súlya eléri a tűréshatárukat, Heléna és Klütaimnésztra kénytelen szembeszállni társadalmuk korlátaival, hogy új életet teremtsenek maguknak, és ezáltal olyan hullámokat vessenek, amelyek a következő háromezer évben is tovább rezonálnak. 

A nemzetközi bestsellerszerző Claire Heywood első magyarul megjelenő könyvében Trója ostromát élhetjük újra, két olyan nő szemszögéből elbeszélve, akiknek a hangját túl sokáig figyelmen kívül hagyták. Egy újragondolt mítosz, amit körüllengenek a titkok, a szerelem és a tragédia. 

KIADÓ: Álomgyár, 2023

ISBN: 9789635706884

RENDELHETŐ: itt

A Spárta lányai, ahogy fentebb is írtam, a görög mitológiának a trójai mondakörét dolgozza fel. A két főszereplőnk Klütaimnésztra és Heléna, akiknek életét gyerekkoruktól kezdve egészen át a felnőtt létig követhetjük - tizenéves koruktól egészen Trója ostromáig és egy kicsivel utána. 

Van egy úgynevezett utalás arra, hogy Helénának nem Tündareosz, hanem Zeusz a vér szerinti apja, de ez mit sem változtat a kapcsolatukon. Heléna és az édesanyjuk, Léda viszonyán viszont már annál inkább. Spárta királynéja ugyanis csak Klütaimnésztrára tekint igazi lányaként, Heléna kitaszítottnak érzi magát, és ez a magányos érzés bizony a későbbiekben is végigkíséri az életét... 

A fenti helyzetet elmérgesíti a tény, hogy Tündareosz végül nem Klütaimnésztrát tartja Spártában jogos örököseként (azért a lányaira esett választása, hogy iker fiaik ne forduljanak egymás ellen a trónért), hanem Helénát, hogy elcsillapítsa azt a szóbeszédet, nem is az igazi lánya, és így lesz Klütaimnésztra Agamemnón felesége és ezáltal Mükéné királynéja. 

Heléna eleinte örül, hogy Spártában maradhat, de nővére távozása megviseli. Hamarosan viszont eljön az az időszak, amikor neki is házasodnia kell, így apja küzdelmet hirdet a legnagyobb harcosok közt a kezéért, és ezáltal a királyságáért. Ezek közt a férfiak közt van többek között Odüsszeusz és Agamemnón is, mégpedig öccse, Menelaosz érdekében. A küzdelem számomra itt veszítette el kicsit az igazságosságát, hiszen Tündareosz úgy érzi, Klütaimnésztra férjének testvérére nem mondhat nemet, de hogy okosan csinálja, Odüsszeusz tanácsára az eredmény kihirdetése előtt megesketi a jelenlévőket, hogy szövetségesek maradnak, ha szükség van rá. 

Ezután végigkövethetjük a lányokat a királynői lét és gyermekáldás útján - melyiküknek milyen a kapcsolata a férjével és hogyan viszonyulnak a szülőséghez. Elég kettős érzelmeket váltanak ki ezek az ábrázolások, de kettejük közül talán Melenaosz a normálisabb, Agamemnón túl messzire ment nekem. S amíg Klütaimnésztrának a mindent jelentik a gyerekei, és bármire (szó szerint bármire) képes értük, addig Heléna egyetlen lányához sem képes kötődni, és a későbbiekben mindent megtesz a teherbe esés ellen, amit ebben az időszakban lehet. Az elolvasás után kis idővel tudatosult bennem, hogy ebben nagy szerepe lehet az édesanyjukkal való viszonyuknak is. 

"Hogy történhetett meg? Hogy létezhet bármilyen gonoszság? Vajon az istenek akarata volt? Büntetés egy másik vétek miatt? Vagy csupán odafent ücsörögtek egykedvűen, nézték, ahogy az egyik kő eltalálja a másikat, aztán megint egy újabbat? Kifejezéstelen arcok pislogtak a földcsuszamlás porában." 

Amíg Klütaimnésztra alkalmazkodó, alázatos, de merész, és a maga módján meg tudja teremteni a boldogságát a nehezítő körülményei ellenére is, addig Heléna szinte önzőnek mondható, és sajnos továbbra is nagyon magányos marad az élete, kitaszítottnak érzi magát, bárhol is legyen - nem számít, hogy Spártában maradhatott, mint Menealosz felesége, vagy Parisszal tart Trójába egy jobb élet reményében... utóbbi már csak azért sem, mert ez még több hibáztatást és gyűlöletet szül az ottani lakosok és azon belül is főként a nők részéről az irányába, hiszen (szerintük) ő az oka a háború kitörésének. Szerintem ez is kicsit összetettebb, és maga Heléna karaktere nagyon komplex, ami miatt mások számára megosztóbb is lehet - én is határozottan Klütaimnésztrával tudok a leginkább azonosulni, de még így is inkább sajnáltam és megértettem Helénát, minthogy megvessem. 

Annak örülök, hogy a végére talán Klütaimnésztrának és Helénának is olyan élete lehet, amilyenre vágynak. 

A mellékszereplők közül Agáta, Kasszandra és Kalchas azok, akiket én feltétlen kiemelnék, illetve Klütaimnésztra elsőszülött lánya, Iphigenia és az ő száluk. Ezek voltak azok ugyanis, amik a legerősebb érzelmeket kiváltották belőlem. Általuk tárul elénk igazán a kegyetlen világ, amiben akkor éltek: hogy a nőknek és a szolgáknak különösen nincs beleszólása semmibe, a férfiak uralta világban bármit megtehetnek velük és nem tehetnek semmit körülményeik, veszteségeik ellen. Kegyetlenségek, verés, alázás, állat - és más - áldozatok, a lélek eltiprása, a test kihasználása mind-mind jelen vannak ebben. Agáta és Kasszandra szála megrendített, Kalchas-é nem különben, bár amit ez vele tett és amit okozott ezzel (többek közt Klütaimnésztrának és Iphigeniának) az egyenesen elborzaszt, kockára teszi az együttérzésemet és zokogva őrjöngtem volna annál a bizonyos jelenetnél, ami ennek az egésznek a következménye volt. 

A Spárta lányai szerintem egy nagyon olvasmányosan megírt, kiemelkedő feldolgozása a legendának, a maga módján két elképesztően erős nő története, akiket túl sokáig nem hallgattak meg. Ez a kötet elérte, hogy még többet szeretnék olvasni ebben a témában.