Palotás Petra: Dacszövetség

 

Sziasztok!

Palotás Petra munkásságával a tavalyi év során ismerkedtem meg, de egy életre szóló szerelem lett. A Dacszövetség című kötete kicsit később került a kezembe a megjelenéshez képest, de ilyen befejezés után legalább nem kell sokat várnom a folytatásra. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

TARTALOM: 

A HULLÁMOK TÉGED MERRE SODORNAK?

Hamburg 

A nagyvilág kapujaként emlegetett kikötővároson 1892 nyarán végigsöpört a kolera. A nyomornegyedeket különösen könyörtelenül sújtja a járvány, amely a kis Frida családját sem kíméli. A kislány életébe mentőövként érkezik egy jó nevű, hamburgi orvos família sarja, Sophie, akivel barátságot kötve olykor lehetőség nyílik kiszabadulni a nehéz hétköznapokból. A gyermeki féltékenység és félreértések hatására azonban hamarosan felbomlik a kötelék. 

Néhány év elteltével Frida varrónőként dolgozó anyja látása annyira megromlik, hogy a lánynak kell szeretteiről gondoskodnia. A csöndes, visszahúzódó teremtés, akit már fiatal kora ellenére megtépázott az élet, váratlanul kecsegtető ajánlatot kap a nagyvárosi miliő titokzatos asszonyától, Odette-től, ám ő minden porcikájában idegenkedik a kétes együttműködéstől. 

Ekkortájt ismerkedik meg az Egerben született vadóc Katicával és a Kamerunból érkező Najumával, majd egy véletlennek köszönhetően Sophie-val is újra keresztőzednek az útjaik. 

Négy fiatal nő sorsa kezd összefonódni az Elba partján, akiket rossz döntések, hamis ígéretek és megtévesztő fogadalmak örvénye ránt magával. 

Mekkora esélyük van a kikötő lányainak a boldogságra? Mennyi áldozatot kell ahhoz hozniuk, hogy új mederbe terelhessék az életüket? 

Palotás Petra legújabb trilógiája a Hanza-város egyik legérdekesebb korszakát tárja elénk. A Hamburgban élő, Év könyve díjas írónő ezúttal is remekel a hangulatteremtésben, a korhű történet igazi csemegeként szolgál a történelmi-romantikus regények kedvelői számára. 

KIADÓ: Álomgyár, 2023

ISBN: 9789635707904

RENDELHETŐ: itt

A Dacszövetség főként az 1890-es - 1900-as évek Hamburgjába kalauzol minket. Itt ismerjük meg első sorban a kis Fridát, aki egy nyomornegyedben élő munkás család negyedik gyermeke. Minden gyermeknek megvan a maga szerepe: a legidősebb fiú az apjának segít a kikötőben, az idősebb lány dolgozik, a "középső" iskolába jár, Frida pedig még tízéves sincs, de a kisbaba öccsével segít az édesanyjának, aki varrónőként dolgozik otthon. Így is nagyon szerény körülmények közt élnek, a jóllakottság fogalmát nem ismerik, sőt, sokszor gyógyszert alig tudnak szerezni, néha még akkor sem, ha nagyon fontos lenne - például az anyukájuk látása kerül veszélybe. Ez utóbbi eset nem csak az anyagiak hiánya miatt következik be, hanem az eladó undorító korruptsága miatt is, ami megrémíti a kislányt. Nagyon nehéz volt erről olvasni, aztán ezen rontott a kolera felbukkanása, amiben Frida a fél családját (édesapját és három testvérét) veszíti el, így tizenöt éves kora körül már ő gondoskodik édesanyja és kisöccse jóllétéről, a pénz nagy részét félretéve egy jobb élet reményére. 

Ezzel a szemben a kis szőke Sophie-nak szinte idilli élete van, orvos édesapja és gazdag körökben mozgó anyja mellett, bár a nagyanyja "arany középutas" nevelése tesz róla, hogy ne legyen teljesen elkényeztetett. A Fridával való barátsága mindkettejüknek jót tesz, amikor Sophie édesapja elkezdi magukhoz hordani nyaralásként a kislányt, hátha így tud rajta jobban segíteni lelkiekben az őt ért veszteség miatt. Frida mellett, akinek túlságosan hamar kellett felnőnie és túl sok igazságtalanság érte, mégis egy tűzről pattant, életre való és erős fiatal nő lett, Sophie apja volt a legnagyobb kedvencem; nem csak mert hivatása az orvoslás, ami nagyon fontos és nehéz szakma főleg ebben az időszakban, hanem mert emellett csodálatos ember, hatalmas szíve van, és a szakmai hivatásán túl sokkal többet segít mindenkinek, ahogy csak tud. 

" A láthatatlan ellenség a legveszélyesebb. Az, akinek nem látod a dühöt a szemében, és a fegyvert a kezében. Az, akinek a létezését csak az áldozatai mutatják."

A magyarországi Egerben született és Hamburgon átutazó majd kis időre itt ragadt Katicát körülbelül a könyv felénél, az 1900-as évek elején ismerjük meg, ekkor a lányok mindannyian tizennyolc-tizenkilenc évesek. Katica is jómódú családból származik, egy gazda lánya, aki borból keresi a kenyérre valót, ugyanakkor pontosan tudja, mi is a munka, mert ők maguk is (a nekik dolgozó emberekkel együtt) kiveszik belőle a részüket.  Egészen addig, amíg az édesapja rossz emberekkel nem üzletel és nem veszíti el majdnem mindenét, és kényszerül Amerikába utazni a családjával, hátrahagyva a családtagként kezelt nevelőnőt és a Katica által imádott kutyát, remélve, hogy lesz hova nekik is utánuk menniük később. A sors azonban közbeszól, és Katica szülei "kénytelenek" nélküle felszállni a hajóra, amíg ő skarlátban lábadozik Hamburgban - és Sophie apja kezeli. Így ismerkedik meg először Sophie-val, majd nem sokkal később az ekkor kurtizánként dolgozó Fridával. Nagyon erőteljes szála a történetnek az az előítélet és ennek megdöntése Katicában (pontosabban fogalmazva Katica édesanyjában, a lány ugyanis inkább érdeklődő) és ez által az olvasóban az, hogy ha valaki erre az útra is kényszerül, az biztosan nem véletlen, és nem feltétlenül azt jelzi, hogy az illető nem érdemel tiszteletet. 

Akiket még ki kell emelni a történetben, az a Sophie-val és Fridával gyerekkorukban sokat lévő testvérpár, Florian és Sebastian. Főként Florian az, aki igazán közel tud kerülni az ember szívéhez, pimasz, és már gyerekként sem volt semmi lenézés benne, ami Frida körülményeit illeti, annak ellenére sem, ő milyen gazdag családban született. Sebastian egy gyermekkori kegyetlen csínye miatt nem éppen lett a szívem csücske, de kíváncsi leszek, mit hoznak még a történtek vele kapcsolatban, ugyanis Sophie vőlegénye lett. Ami a Florian és Frida közti őszinte, gondoskodó barátságot, ebből bimbózó szerelmet, tiszta kapcsolatot illeti, amit a gyerekkorukban és most is félreértések tesznek kockára - erre a szálra is nagyon kíváncsi leszek és nagyon reménykedem a beteljesülésében. Ahogy abban is, hogy Sophie-val is rendbe jön a megszakadt kapcsolat. A fiúk sajnos tudnak osztozni Frida veszteségében, ugyanakkor ez az oka annak is, ami a köztük lévő kapcsolatoknak véget vetett. Az apjuk munkássága által pedig egy teljesen más nép kultúrája (Afrika) is a szemünk elé tárul, ennek minden hozadékával, ugyanis itt még kicsit felszínesen, de a negyedik női főszereplőt, Najumát is megismerhetjük. A könyv egy olyan fordulattal ér véget, ami miatt az ember azonnal nyúlna a folytatásért, ha tehetné. 

Petra szokás szerint egy varázslatos atmoszférájú történetet alkotott nekünk, ami ugyanakkor néhol nagyon nehéz, megvisel, de továbbra is felemelő élményekkel gazdagít; karakterközpontú, korhű történelmi háttérrel és költői megfogalmazással.