Sziasztok!
Tarryn Fisher neve már rég nem ismeretlen számomra, főleg, hogy Colleen Hoover legjobb barátnője (a Never, nevert együtt is írták). Ezt a könyvét olvastam régebben - akkor még nem jelent meg magyarul a teljes trilógia - de nem feltétlenül emlékeztem minden részletére, leginkább csak arra, hogy nem átlagos történet, igazán emberi karakterekkel. Aztán a Kapd be, szerelem! is nagy kedvencem lett, és végül most sikerült beszereznem ezt a trilógiát.
TARTALOM:
WTF? Elfelejtettél? Hogy tudtál ELFELEJTENI valakit,
aki lereszelte a szíved, mint egy darab sajtot?
Olivia Kaspen éppen most jött rá,
hogy a volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét.
A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre,
hogy kihasznált minden helyzetet. Most pedig döntenie kell,
milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért.
Miközben Olivia valódi énje és nem túl dicső
közös múltjuk titokban tartásával birkózik,
akadályként felbukkan Caleb kattant új barátnője, Leah Smith.
A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért,
aki nem emlékszik egyikükre sem.
Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie
hazugságai következményeivel...
KIADÓ: Könyvmolyképző, 2014
ISBN: 9789633738351
RENDELHETŐ: itt
"Az élet egy szakadék szélén egyensúlyoz: maradhatunk odafent, biztonságban, vagy megnézhetjük, mi van a bizonytalanon túl."
Van valami Tarryn írásmódjában, ami engem ezelőtt és most is annyira magával ragadott, hogy szó szerint nem tudtam letenni a könyvet. Elkezdtem este, majdnem belefagytam a kádba, alig tudtam letenni amíg alszom, és ébredésre már nem is maradt sok oldal.
Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt is mennyire érdekelt, ugyanakkor féltem is tőle, hiszen mégis csak egy szerelmi háromszög áll a középpontjában, ami nálam kicsit necces téma. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez valami más, és igazam lett.
Az első rész Olivia szemszögét meséli el, váltogatva a jelent és múltat, így fokozatosan tárul a szemünk elé az élete, jelleme (főleg annak a fejlődése) és a története Calebbel. Az egyik, ami nagyon megmaradt bennem a nem mindennapi történeten kívül ennek a könyvnek a kapcsán, az az, hogy mennyire brutálisan emberiek a karakterei. Szerintem elég ritka, amikor az írónak olyan rétegekben sikerül megalkotnia egy szereplőt, hogy az szinte lélegezve kilép a lapokról. Láthatjuk a már felnőtt, ügyvédként praktizáló nőt, aki - főleg a kötet végére - tisztában van minden hibájával, és a még egyetemista, visszahúzódó, könyveibe menekülő lányt, akit a legkevésbé sem mozgatnak meg a bulik, az ivászat, vagy éppen az ellenkező nem - egészen addig, amíg a megszállottja nem lesz egy srácnak.
"Olivia Kaspen vagyok, és amit szeretek, azt kiszakítom az életemből. Nem szándékosan... de nem is véletlenül."
Ez a történet abszolút olyan, ami tényleg minden érzelmedet kiváltja. Ami simogat, mint a lágy szellő és mosolyogsz, mert annyira édes vagy nevetsz, mert olyan vicces, szurkolsz, mert úgy vagy vele, érdemes és közben úgy gyomorszájon vág, hogy hirtelen nem kapsz levegőt, annyira fáj, hogy érezni sem akarod, annyira kegyetlen és undok, hogy rosszul vagy tőle. Pontosan olyan, amilyen a való élet. Olyan emberekkel, amilyenek valójában is az emberek. Lehetnek önzőek, hibázhatnak nem egyszer és nem kicsit, de ugyanakkor szenvedélyesek és szánni valóak és szerethetőek. A szerelem néha elképesztően megszállottá tesz, annyira, hogy sokáig fel sem fogod, ez nem normális, mert nem lehet és mégis ott van és lehet, és helyesnek érzed. És van amikor az is. Mert senki sem hibátlan, amúgy sem és itt sem, mégis beleszerettem Calebbe, mégis együtt éreztem Oliviával, és mégis kíváncsi vagyok, mit hoz Leah szemszöge. Akkor is, ha az még kegyetlenebb lesz.
"(...) Végre elfogadtam, hogy minden tettnek következménye van. Kiérdemeltem őket, jogosan viselem őket. Nincs idő a rossz döntésekre. Minden lépés értékes. Az életem kulcsa a kezemben van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése