Sziasztok!
Itt is van az Igazság-trilógia következő részéről a bejegyzésem. Ez is újraolvasás volt, bár valamiért kevesebb emlékem maradt a cselekményszálból, mint az első résznél. Szerintem ez a sokkoló végnek köszönhető, azt ha akarnám, sem tudnám elfelejteni.
TARTALOM:
Váratlan fordulatok a tárgyalóteremben
Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet.
Az ügy igencsak nagy port kavar, mivel valamennyi áldozat jómódú, fehér bőrű lány. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.
Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet a karrierjére és a szerelmi életére.
Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?
Baráth Viktória, a kétszeresen Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának második része romantikában és fordulatokban egyaránt bővelkedik. Ezúttal még mélyebbre kalauzol minket az emberi lélek rejtelmeibe.
KIADÓ: Álomgyár, 2019
ISBN: 9786155929151
RENDELHETŐ: itt
Emlékszem, ez volt a negyedik könyv, amit olvastam Vikitől, így már bőven kiismertem a stílusát; mégis sikerült meglepnie. Még másodjára olvasva sem volt kisebb a döbbenetem, főleg hogy sok mindenre nem is emlékeztem annyira, mint az első részben.
Az első rész után nagyon vártam ezt a kötetet; kíváncsi voltam, hogyan dönt Hannah, de így a második részben ezen a döntésen már jóval túl vagyunk, már szinte a következményeit éljük meg. A karaktere továbbra is szerethető számomra, akkor is, ha voltak néha erkölcsileg megkérdőjelezhető tettei is, mindegyik mögött elég nyomós ok vagy erős érzelem állt.
Az elsőhöz hasonlóan (családon belüli erőszak/nemi erőszak) ez sem kevésbé komoly témát boncolgat, főként a faji megkülönböztetés kérdését. Ugyanis egy fekete férfit vádolnak gyilkossággal, többel is, bár egynek a kapcsán keverték gyanúba, és végig ott a kérdés, hogy valóban volt okuk vádat emelni ellene, vagy csak a bőrszíne miatt történhetett ez?
"(...) A bőrszínhez ennek semmi köze. Igen, az emberek előítéletesek, de nem veszik észre, hogy a rossz emberek bármilyen neműek, szexuális beállítottságúak vagy nemzetiségűek lehetnek."
Jodi Picoultnak van egy nagyon erőteljes könyve, azon belül pedig egy nagyon ütős idézete arról, hogy még ha fognánk is a világ összes fajgyűlölő szélsőségét és száműznénk a Mars bolygóra, a rasszizmus akkor is fennmaradna. Mert nem csupán a gyűlölet élteti, mert mindnyájukban vannak előítéletek, még ha nem is gondolnánk és mert a hatalomról szól, s főleg arról, hogy ki birtokolja.
Az ügy kimenetele persze itt sem egyértelmű, ahogyan az előző részben sem volt az, elképesztően összetett, és a végén a szám is tátva maradt.
Az új karakterek közül akit feltétlenül ki kell emelnem, az Jess. Nagyon édes, igaz barát, és megkérdőjelezhetetlen támasz, e mellé pedig jön az, hogy nem csak hogy az előélete nem volt könnyű, de a jelen történtek egyik szálában is bebizonyította, mennyire erős.
" - A bizalom olyan, mint egy féltve őrzött porcelántányér. Ha nem vigyázol rá eléggé és kicsúszik a kezeid közül, összetörik. Megragaszthatod, majd teleszedheted finomabbnál finomabb ételekkel, mert használatra teljesen alkalmas. De ha elfogy belőle az étel, az alján meglátod azt a csúnya repedést, ami emlékeztet arra, mekkora hibát követtél el.
- Akkor ne hagyjuk, hogy üres legyen!"
Négy dolgot szerettem nagyon ebben a könyvben: azt, hogy Jasont még jobban megismerjük, szerintem egy sokkal emberibb, sebezhetőbb oldaláról is, azt, hogy megint nem egy kiszámíthatatlan fordulat ért minket, Hannah és Jason kapcsolatának a rétegződéseit, és bármilyen meglepőnek hangzik, de a végét. Még úgy is, hogy a legszívesebben kihajítottam volna a könyvet az erkélyen (de hát persze ilyet egy könyvmoly, akinek a könyv érték, nem csinál, inkább ráír az írónőre, hogy ez mégis mi a franc.)
Úgy érzem, az igazi izgalmak ezután érnek, ugyanis a Főnök 2t és Az igazság árát még nem olvastam, és már nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ezek után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése