Sziasztok!
Baráth Vikitől nem ez volt az első olvasmányom és nem is most olvastam először, az viszont sokat elmond, hogy másodjára is ugyanannyira élveztem, mint elsőre és újra megadott mindent, amit akkor.
Történet egy nőről, aki azt hitte, tökéletes az élete - és egy férfiról, akiről első látásra azt hinnéd, maga az ördög. De az életben semmi sem ennyire fekete-fehér. Minden a szürke árnyalata. Ez a könyv pedig maga a ragyogó, valósághű szürkeség, mint egy vakító köd, ami magával ragadott...
TARTALOM:
Valóban te irányítod a saját életed?
Ana Moreno békés életet él Albuquerque legtehetősebbek által lakott negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik a jövőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, mikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.
Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja?
Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?
Baráth Viktória, az AranyKönyvre jelölt Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az az alvilág rideg valóságát.
KIADÓ: Álomgyár, 2017
ISBN: 9786155596834
RENDELHETŐ: itt
Őszintén szólva, nem ez volt Viki könyvei közül, ami a legjobban vonzott. De végül mégis a polcomon a kötött ki, és ezt egy pillanatra sem bántam meg, sőt így, másodjára olvasva sem. Azóta is az Egy év Rómában a kedvencem, de azért ebbe is eléggé beleszerettem. Elsőre és most is.
Nem feltétlenül mondanám a "zsáneremnek", már ha mondhatom ezt, de mégis magával ragadott, az első mondatától kezdve, és sokkos állapotban hagyott az utolsó mondatokkal. Mindezt kétszer.
Ez a könyv nem egy rózsaszín tündérmese, nem nyálas és nincsenek benne tökéletes emberek. Ez a könyv a kőkemény valóság: sötét és mély, olykor kegyetlen, de ezen felül, még a pokol legmélyebb bugyrában, még a legrosszabb karakterben is meglátod a jót, a becsületet, a hűséget. Emellett pedig megmutatja, hogy a legmocskosabb világban is kialakulhat tiszta szerelem.
"Hogy hogyan váltam azzá, aki most vagyok? Hosszú és kusza cselekmények sorozata vezetett el idáig. Tettem rossz dolgokat. Tettem szörnyű dolgokat. De a végére mégis jobb emberré váltam. Olyan emberré, akin nem lehet átgázolni, aki tisztában van a saját értékével, és aki megbecsüli az életet. (...)
A pénz és a biztonság nem minden, ha mellette nem éled át azokat a vad és őrjítő érzelmeket, amivel csak egy másik ember ajándékozhat meg.
Igen, megváltoztam. Olyan ember lettem, aki már tudja, hogy mi is az igazán fontos. Aki megtudja különböztetni a valódit a hamistól. Aki megjárta a poklot és a mennyet is.
Aki tudja, hogy a jók nem mindig jók, és a rosszak nem mindig gonoszak."
Ana nem éppen az átlagosak életét éli; luxusház, luxusélet, sok ruha és ékszer, puccos vacsorák és a vőlegénye, aki mindennél jobban szereti...
Hihetetlennek tűnik, nem igaz? Nos, az is. Semmi sem olyan csillogó, mint amilyennek tűnik, és erre akkor jön rá, amikor egy koszos, sötét pincében találja magát, ahol egy idő után a halál megváltás lenne. De aztán feltárul előtte egy világ, ahol végre nem egy bábu, akit mutogatnak; hanem az, aki tényleg számít, és végre tehet is valamit. Mocskos világ ez, de ő igazi tehetség, azonnal beilleszkedik. Nyoma sincs annak a lánynak, aki volt a tündérmesének hitt életében, majd a pincében: megtört, és egy erős, verhetetlen nő lett belőle.
Ryan tipikusan az a férfi, akivel nemhogy egy sötét sikátorban, de sehol nem találkoznál össze szívesen. Kemény, fegyelmezett, érzéketlen. Lágy, instabil, érzékeny. Igen, a látszat sokszor csal. Vérbeli rosszfiú, de van oka, hogy azzá vált, aki. Viszont ez nem az a mese, ahol megismeri az ártatlan lányt, és megváltozik érte. Nem, ez az a történet, ahol a lány oda áll mellé, és az élete árán sem árulná el. De ez ne ijesszen meg senkit, Ana szíve mindig is a helyén volt, és a helyén is marad - ahogyan Ryané is.
Akit még ki kell emelnem, az Rick: eleinte nem volt a szívem csücske, aztán a könyv végén már imádtam. A hűség mintapéldája. Szerettem azt a dinamikát, ami a könyv elejétől a végéig megy Ana és közte. Eleinte bármit megtehetett volna vele és élvezte volna a lány szenvedését, aztán elismerte azt, akivé vált, végül pedig tisztelte és az élete árán is megvédte volna.
Fontosnak tartom, hogy egy bizonyos karakter köti ezt a könyvet az Igazság trilógiához, ez pedig nem más, mint Oliver Jones.
Valamiért számomra Oliver és Ryan szerepe azt mutatta meg, hogy nem mindig a kifejezetten pozitívnak tartott karaktert szereted jobban a negatívnak beállítottnál... és ez nem az a tipikus minden lány rosszra vágyik, aki majd érte lesz jó helyzet, én soha nem voltam olyan, és nem is leszek.
Itt jön ki az, amit a legjobban szeretek ebben a regényben: a karakterek, főként Ryan komplexitása, a jellemfejlődés, amit Anán keresztül mutat be, és az egész rétegződése, hogy néha bizony nem mindenki és minden az, aminek látszik vagy aminek elsőre hinnéd. Végig izgalmas, letehetetlen, lebilincselő. A végkifejlet pedig bőven hagy kérdéseket maga után, és bár én így is zseniálisnak tartottam, mégis örülök, hogy lett folytatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése