Sziasztok!
A főnök után az Igazság-trilógia első része került sorra az események láncolatában, ez is újraolvasás volt, mégis mintha elsőre olvastam volna: egyszerűen nem tudtam letenni. Emlékszem, hogy az akkori értékelésemben írtam is, hogy miután eljut az olvasó a tanúvallomásokig, ne számítson sok alvásra... mikor most elértem oda, jót nevettem ezen, és tényleg nem aludtam a végéig.
TARTALOM:
Perzselő hangulat a tárgyalóteremben
A harmincas éveiben járó Hannah Jones egy múltbéli botlása miatt csak gyakornoki munkákat kap az ügyészségen.
Egy lányt megerőszakolnak, és az ügy Hannah-hoz kerül. Hajtja a bizonyítási vágy, vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért mindent a feladatnak rendel alá. Számításait csak Max, a jóképű szomszédfiú húzza keresztül.
Minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműnek tűnnek, és Maxszel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik...
Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?
Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző szenvedélyes regénysorozatának első része izgalmas fordulatokat ígér. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.
KIADÓ: Álomgyár, 2018
ISBN: 9786155875069
RENDELHETŐ: itt
Jodi Picoult olyan író, aki az identitásom része, és miatta szerettem meg az olyan könyveket, amelyben bírósági ügy zajlik, ezért (is) vártam anno nagyon Az igazság nyomábant. Hihetetlen, hogy már két éve megjelent, az meg főleg, hogy hiába emlékeztem mindenre belőle, mégis egyhuzamban olvastam el másodjára is.
Nehezen találom a szavakat erre a könyvre és a benne zajló eseményekre. Nem egyszer szorult össze a szívem, esett le az állam, könnyeztem meg, vagy nevettem. És végig izgultam. Ebben emelkedik ki a többi könyve közül - A főnök a maga sötét módján jó volt, az örök kedvencem pedig az Egy év Rómában marad az egyediségével, de ez a könyv nem hagyja nyugodni az agyadat, nem hagyja, hogy másra gondolj és nem hagy aludni sem, amíg meg nem tudod, mégis mi a fene folyik itt.
Hannah sokak számára idegesítő lehet, szerintem leginkább a bizonygatás kényszere miatt, hogy ő márpedig a legjobb, de én úgy látom, ez azért van, mert történtek bizonyos dolgok a múltjában amik hatással vannak rá és olyan nőnek tartom, aki elszánt, okos, céltudatos, kitartó és igazságos. Az utóbbi ebben az esetben a legfontosabb talán. Van egy bizonyos karakterfejlődése, ami hihetetlenül van ábrázolva. Imádom a nőt, minden erejével, humorával, kétségével és fájdalmával együtt.
"(...) Nem azért lettem ügyész, hogy minden ügyemet megnyerjem, hanem azért, hogy igazságot szolgáltassak."
A tartalomból azonnal megtudjuk, hogy Hannah karrierjét egy hiba a múltban kettétörte, és a magánéletében sincs minden rendben. Viszont amikor főnöke lányát megerőszakolják, és egy véletlen folytán ő kapja az ügyet, végre bizonyíthat. Ennek megvolt mind a jó, mind a rossz oldala és hozománya, és nagyon szerettem, ahogyan ezt ő is felismerte.
Max édes srác, de nekem abszolút Jason Wilburn lopta el a szívem. Ő az egyik oka annak, hogy olvasás közben tátva maradt a szám, és egy igazán komplex karaktert ismerhetünk meg a személyében. A kapocs közte és Hannah közt végig az az erőteljes, amire azt mondják az emberek, hogy érzik, ahogy szikrázik a levegő, ha egy bizonyos páros közelében vannak - én is éreztem, olvasóként, a regényt olvasva, kitalált szereplőkkel. Elképesztő.
" - Abbahagynád? Miért nem tudsz csak egyszer normális emberként viselkedni?
- A pszichiáterem szerint védekező mechanizmus, de szerintem csak nem meri kimondani, hogy egy seggfej vagyok."
Akit még feltétlenül ki kell emelnem a mellékszereplők közül, az Elliot, akit egyszerűen nem tudtam nem imádni. Igen, elkövetett egy hatalmas hibát, de azután sem szűnt meg igaz barátnak lenni. A barátsága Hannah-val nem mindennapi módon született és nagyon különleges, erőteljes is, szerettem erről olvasni.
Ami pedig magát az ügyet és eseményeit érinti, le a kalapom Viki előtt, mert annyira összetett, kiszámíthatatlan és zseniális az egész, hogy azt öröm volt olvasni. Végig fenntartja a kíváncsiságod, és garantáltan nem számítasz a végkifejletre. Enyhén függővéges, szóval mindenképpen úgy ajánlom, ha már az összes része kéznél van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése