Magamról

Saját fotó
"Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." - Vekerdy Tamás Minden, ami könyv, olvasás, írás, anyaság- Vivis.

2020. szeptember 25., péntek

Baráth Viktória: Az igazság ára (Igazság III.)



Sziasztok!

Ezzel a kötettel behoztam minden lemaradásomat Baráth Vikitől, de hogy milyen kötet volt ez! Te jó ég, szerintem ez az írónő legdurvább, legkiszámíthatatlanabb és legizgalmasabb regénye - pedig eddig sem kímélt minket, és ahogy ismerjük, ezután sem fog. De pont ezért szeretjük.

TARTALOM: 

Fékezhetetlen indulatok a tárgyalóteremben 

Hannah élete legnehezebb ügyével néz szembe, amikor egyik pillanatról a másikra a saját jövője lesz a tét. Egy reggelen minden összeomlani látszik, és ő az egyetlen, aki ezt megakadályozhatja. Munkája már eggyé vált a magánéletével, nem szabadulhat a döntései súlya alól. Most már mindent kockára kell tennie és nem menekülhet tovább korábbi hibái elől. 

Te mit tennél, ha az életedről kiderülne, minden csak hazugság volt? Harcolnál a szerelemért még akkor is, amikor már te magad sem vagy biztos az érzéseidben? Meddig mennél el, hogy megvédd a családodat? 

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória nagy sikerű Igazság-trilógiájának befejező része olyan meglepetéseket tartogat, melyekre az olvasó nem is számít. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020
ISBN: 9786155929564
RENDELHETŐ: itt


Kicsit nehéz összeszedni a gondolataimat, hogy igazán át tudjam adni azokat az érzéseket, amiket ez a történet az elejétől a végéig kiváltott belőlem. Az igazság árnyéka után persze számíthattunk rá, hogy nem semmi lezárása lesz a trilógiának, de azért erre nem tudtam eléggé felkészülni. 

Nem tudom, mikor olvastam (ha olvastam mostanában egyáltalán) ennyire addiktív könyvet, az első oldalától a legutolsóig magának követelte a figyelmet. Végig tele volt hideg rázós és olyan döbbenetes fordulatokkal, hogy sokszor szó szerint leesett az állam. Az előző két részhez hasonlóan persze már sejthettük, hogy ez az ügy sem olyan egyértelmű, mint amilyennek látszik, de értelemszerűen ez az, ami a legszemélyesebben érinti Hannah-t, hiszen az élete, családja múlik rajta. 


"Azt hiszem, ez az, amitől működik a kapcsolatunk. Elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Nem vetjük a másik szemére a hibáit és gyengeségeit, mert tudjuk, hogy ezektől függetlenül az érzéseink tiszták és erősek egymás iránt. Annyi mindenen mentünk keresztül, és még mindig itt állunk, összefonódva, egy lélekként. Nem volt egyszerű, és a jövőben sem lesz az. De erről ismerszik meg a valódi szerelem: szemet huny a hibák és a tökéletlenség felett."

Természetesen, vannak megbocsáthatatlan dolgok. De ez mindenkinél személyfüggő. Ugyanakkor én hiszem, hogy helyzetfüggő is. Mindig is azt vallottam, hogy egy kapcsolat két emberen múlik, és nincs, amin ne lehetne túllépni (persze nem a folytonos árulásra, bántásra gondolok ezek alatt, az kivételt képez), és helyrehozni a kapcsolatot, ha mindkét fél úgy akarja. Sosem tartottam Hannah-t naiv vagy gyenge nőnek, mindennek pont az ellenkezője. Tisztában van azzal, ha valami már nincs rendben, de akkor is kiáll azokért, akiket szeret, bármi áron. Még úgyis, hogy ha a szeretett személy egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát.

Jasont eddig is egy elképesztően komplex karakternek tartottam, de még mindig tudott újat mutatni. Elképesztő, ahogyan Viki, vagy hát általa maga a karakter addig játszik az olvasó érzéseivel, amíg már tényleg nem tudja, mit higgyen és mit érezzen. Bűnös? Ártatlan? Jó ember? Vagy pont hogy nem? Meg kéne utálnom? Vagy még jobban szeretnem? - ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, és ha válaszolnom kéne, csak annyit mondanék: igen. Aki olvassa, úgyis megérti, hogyan vagy mire értem. 

A feszültséggel teli alaptörténet mellé kaptunk egy érdekes új karaktert, na meg egy régit is, de ő teljesen más érzéseket vált ki belőlünk, mint eleinte. Nem vagyok olyan naiv, hogy kizárjam azt, hogy nem fognak még bonyodalmat okozni esetleg a későbbiekben... 

Aztán ott van Jess, akit ugyan csak az előző részben ismerünk meg, mégis annyira kiteljesedett ebben a részben, és Oliból, meg a "titkából" is többet kapunk, bár abban még mindig nem vagyok biztos, hogy tényleg az övé-e. 

Nagyon a szívemhez nőtt ez a sorozat, mert mégis csak tíz év távlatában követhetjük végig az emberek életét, és az évek során azért van mivel szembesülniük. Az egész világa, szereplői annyira valósághűek, hogy szinte kilépnek a lapokról és lélegeznek, és sosem tudom, éppen mire készülnek, mivel törik össze a lelkem vagy melengetik meg a szívem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése