Sziasztok!
Kicsit zsúfolt és élményekkel teli napok után azért csak a végére értem ennek a résznek is.
Nagyon régóta kíváncsi voltam már rá, hogyan folytatódik June és Day története, és őszintén szólva eleinte kicsit féltem is tőle, de az írónő bebizonyította, hogy felesleges volt. Nagyon ritka, amikor egy könyv megtudja ugrani az első rész szintjét, de a Született tehetség abszolút ilyen.
TARTALOM:
A hajdani Los Angeles partjait elöntötte a tenger.
Észak-Amerika két, hadban álló nemzetre szakadt,
a Köztársaságra és a Kolóniákra.
Miután sikerült megszökniük az erődítményből,
June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik az elképzelhetetlen:
az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét.
A Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz,
hőseink pedig csatlakoznak a Patriótákhoz, akik segítenének Daynek
megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba.
Cserébe egyetlen dolgot kérnek:
June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát,
hogy hangot adjanak a nép óhajának.
A népének, akiket túl régóta kényszerítettek hallgatásra.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár
egyáltalán nem olyan, mint az apja volt.
Így hát döntenie kell.
Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete?
Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről?
Mi van, ha a Patrióták tévednek?
KIADÓ: Könyvmolyképző, 2016
ISBN: 9789633730584
RENDELHETŐ: itt
Habár az első rész vége nem kifejezetten falat kaparós függővég, azért olyan, ahova kell is a folytatás, így már a legelső olvasás után is érdekelt, mi lesz vajon a főhőseink sorsa.
Ebben a részben ugyanúgy ott van a feszültséggel teli izgalom, de valamiért nekem személy szerint sokkal érzelmesebb is volt. Nem úgy értem, hogy túl nyálas vagy túl sok, vagy felesleges, ezektől magam is féltem, pontosabban Tess kapcsán, aki így idősebbként nézhet máshogy Dayre, a srácra, aki az egyetlen biztos pont az életében; de szerencsére mindez természetes módon volt jelen. Leginkább a karakterek lelki és erkölcsi vívódásai azok, amik miatt nekem érzelem teljesebb volt ez a rész.
Úgy éreztem, itt kicsit lassabban indulnak be az események, de aztán már olyan szinten felpörög az egész, hogy nem lehet elég gyorsan lapozni. Viszont egyetlen felesleges járat sem volt benne, minden szükséges volt ahhoz, hogy igazán teljesek legyenek az események.
"Day, a fiú az utcákról, akinek nincs semmije, csak a ruhája, amit visel, és a tekintetében izzó meggyőződés. A szívem az övé.
Maga a szépség, kívül és belül.
Ezüst fénysugár a sötétségben.
Ő az én világosságom."
Különösen tetszett, hogy ebben a részben átláthatjuk Thomas és Methias egykori kapcsolatát, és főleg azt, ahogyan Thomas áll ebben az egészben. Nagyon könnyű őt utálni, de ebben a részben azért mélyebben belelátva már inkább sajnáltam.
A másik, amit ez a rész megismertet velünk, az a Patrióták szála, akik ugyan mindig a maguk oldalára akarták Dayt, de ő sokáig magányos lázadó volt. Most azonban az öccse érdekében bármire képes. Ahogyan Tess az övében. És June is. Nagyon szeretem ezeket a különféle kapcsolatokat, amiket mégis ugyanaz jellemez: a végtelen szeretet és megingathatatlan hűség.
(Kaede karaktere volt lényegesebb még, akit a Patrióták által megismerünk, és az írónő fájdalmasan megszeretteti ezt a lányt velünk.)
Aztán Marie Lu megint bebizonyítja, hogy tud ő még újat mutatni, ezek után is, és egy olyan fordulat jön a végére, hogy a hideg is kirázott.
Akit még ki kell emelnem ugyanis, az az egykori Első Polgár fia, Anden, akiről csak annyit tudunk, hogy fiatal és a nép lázadozik ellene, valamint a saját emberi is ellenszenvvel vannak az irányába, de természetesen e mögött is több és más magyarázat húzódik, mint azt hinnénk. (És a módja annak, ahogyan erre June rájön, különösen zseniális.) Én őt nagyon megkedveltem a végére, és örülök, hogy Day is azt lépte, amit.
A könyv utolsó jeleneteiben minden van, ami csak kell: izgalmas, fájdalmas és megható pillanatok egyvelege, a lezárás annyira szomorú, mégis gyönyörű, és főként valósághű, amiért nem lehetek elég hálás és büszke. Egyrészt kíváncsian várom, mit tartogatott még ezután a befejező rész, másrészt még a legszívesebben halogatnám, mert mindig nehéz elengedni egy ilyen jól felépített világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése