Budai Lotti: Ahová a holdam is velem jön (Tök-életlen életek 2.)

 

Sziasztok!

Bár nem olyan régen tettem ki a bejegyzést a sorozat első részéről (baba mellett lassabban tudtam összetenni), közben el is olvastam a másodikat, és aztamindenit! Az Akik poggyász nélkül utaznak is vitt magával, de az Ahová a holdam is velem jön messze felülmúlta. Mind karakterileg, mind történetileg és főként lélektanilag is sokkal mélyebb. A cím és borító szimbolikája pedig továbbra is külön szerelem - ez a harmadik, befejező részével sincs másképp, amit ezek után alig várom, hogy elkezdjem. 

TARTALOM: 

Csak azért, mert valamitől elmenekülünk, még nem biztos, hogy attól meg is menekülünk 

"Göröngyök közt éjjel megyek, csak a holdam jöhet velem" - dúdolja Laura a régi Kispál-számot, miután Bence tanácsát megfogadva visszatér Budapestre, hogy poggyászai legaljára nézzen. Mindeközben igyekszik régi élete romjain újat építeni, de rá kell jönnie, hogy ez korántsem egyszerű.

Ugyanis miként a csomagok legmélyén, úgy a romok alatt meghúzódó pincék is váratlan dolgokat rejtenek. Laura Emma hagyatékában elmerülve egy régi családi titokra bukkan, amelynek feltárásához egy dél-franciaországi kisvárosba utazik. Itt találkozik Marcellel, a művészi lelkületű, de szorongásra hajlamos, izgalmas, de kiszámíthatatlan férfival. 

Kettőjük kapcsolata sok tanulsággal szolgál Laura számára mind a felnőtté válásról, mind a szabad akaratról, és legfőképpen arról, hogy hiába tudjuk, mi elől menekülünk, ez még nem elég ahhoz, hogy meg is meneküljünk tőle. 

Budai Lotti főhősnője ezúttal - India és a spiritualitás világa után - Dél-Franciaország, a művészetek és az emberi psziché mélye felé veszi az irányt, ahová az olvasó is elkísérheti az önmaga felé vezető útján. 

KIADÓ: Álomgyár, 2021

ISBN: 9789635702343

RENDELHETŐ: itt

Lotti ebben a műfajban a kezdeti bizonytalanság után (amit enyhén éreztem az első rész alatt) abszolút megérkezett a második  kötetben, és lenyűgözött. Az Akik poggyász nélkül utaznak végére Laura az utazása alatt rájön, hogy mielőtt eldobná azokat a bizonyos poggyászokat, nem árt megnézni, honnan származnak, és mit rejtenek, máshogy ugyanis nehezen találja meg a saját útját. Ahogy talán abban is a segítségére lesz, mi az, amit akar az élettől, ugyanis csak annyit érez, mit nem akar. 

Ebben a részben új utazás veszi kezdetét, a szó szó szerinti és képletes értelmében is: ugyanis Laura Emma naplójában gyanít valamit a családi titokról, az édesanyjáról, és a bizonyos francia férfiről, aki miatt eltűnt az életükből; a saját gyökereiről, ugyanekkor ez az utazás a lélek bugyraiba is elég mélyen vezeti. Miután Ákossal sikerül lezárni a múltjukat, Esztivel visszatalálnak egymáshoz (őt épphogy csak érinti az előző részben), Nórival is megbeszélik a dolgokat, jön egy döbbenetes dolog: Emma hagyatéka és a Birtalan család kitaszítása... így Laura az egyetlen nyomon elindul Dél-Francia országba, hogy jobban megértse az édesanyját és talán egyúttal saját magát is. 

Természetesen ez a része a dolognak nem megy egyszerűen és gyorsan, cserébe nem egy érdekes embert ismer meg és ismerhetünk meg általa, aztán a körülmények úgy hozzák, hogy úgy dönt: nem utazik haza, hanem marad, ahol van. Nagy szerepet játszik ebben egy kiscica, az otthoni dolgok alakulása és Marcel, a meg nem értett, érzékeny, de szélsőséges férfi is. 

"(...) Például a találkozásokról. Hogy mindenki, aki az életembe jött, adott nekem valamit. Hogy mindenkitől kaptam valamit. Valamit, ami továbblendített a következő stációra, életem azon következő pontjára, ahol lennem kell. Ahol a helyemen vagyok. De nem mindenki jön ilyen indokkal, vagy csak ilyen indokkal az életünkbe. Van, hogy nem másnak van dolga velünk, hanem nekünk van dolgunk másokkal." 

Laura tehát úgy hiszi, ott találta meg a számításait, ahol az édesanyja is - de itt jön ki az, hogy attól, hogy szeretnénk valamit elkerülni, nem biztos, hogy meg is kerüljük. Hogy nem ugyanabban a helyzetben kötünk ki, mint amiből ki akartunk szállni. Marcel szála miatt egyszerre repdesett a lelkem és szorult össze a gyomrom, és az ő jelleme, illetve Laura önismereti felfedezése miatt olyan erős pszichológia van jelen a könyvben, amitől az olvasó is komolyan elgondolkodik, illetve átérez mindent. 

Nagyon sok gondolatot emelhetnék még ki, de amit mindenképpen muszáj, az a könyv legvége: ott rendesen libabőrős lettem, és úgy meghatódtam, hogy könnyezve-mosolyogva olvastam el az utolsó sorokat, szorongatva a könyvet, mintha soha nem akarnám elengedni, közben pedig már fél kézzel nyúltam is a folytatásért, mert minél hamarabb tudnom kell, mi lesz ennek a vége, még ha nehéz is lesz elengednem az életemből és lelkemből Laurát. Ugyanis amilyen távolinak éreztem őt az első részben, olyan közel került hozzám a másodikban. Nagyon hálás vagyok Lottinak, amiért volt "bátorsága" ebben a műfajban is kipróbálni magát, mert már most nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől, és A szerelem rabszolgái mellett a különbségeik ellenére is az örök kedvencem lett.

Az Ahová a holdam is velem jön letehetetlen és lélektanilag mély, felüdülést és komolyabb érzelmeket is kiváltó olvasmány - ami szerintem mindenképpen kihagyhatatlan. 

Budai Lotti: Akik poggyász nélkül utaznak (Tök-életlen életek 1.)

 

Sziasztok!

Budai Lottit már régebb óta ismerem, szeretem és olvasom rendszeresen, bár tény, hogy maradt ki könyve, például a Rizsporos hétköznapok, ellenben Ő volt a másik R. Kelényi Angelika mellett, aki által a történelmi-romantikus műfaj szerelmese lettem. Amikor megláttam, hogy készül ez a könyve, azt gondoltam, "hú, ezt nekem olvasnom kell!", és nagyon kíváncsi voltam, mit alkot az írónő ebben a teljesen más kategóriában. A kecsegtető tartalom mellett a cím és a borító rabolta el a szívem még igazán. 

TARTALOM:

Az élet mindig oda terel, ahol lennünk kell 

Laura életében váratlanul bukkan fel gyerekkori szerelme, Bence, persze pont a legrosszabbkor: az eljegyzése után. Bence, az egykori lázadó kamaszból lett magabiztos férfi tízévnyi távollét után Indiából tér haza, hogy egy új, izgalmas világba vezesse be Laurát. Hatására a lány átértékeli korábbi döntéseit és jövőről szőtt álmait, de még azt is megkérdőjelezi, hogy valóban a saját útját járja-e...

Laura kissé elkényeztetett barátnője, Nóri oldalán végül Indiáig utazik a válaszért. Ott azonban nem csak új ismeretségek és spirituális kalandok várják; mindenek előtt azon kell elgondolkodnia, hogy eldobhatja-e valaki a poggyászait anélkül, hogy megnézné, mit is cipel azok legmélyén... 

A nagy sikerű történelmi regények és a Rizsporos hétköznapok-sorozat szerzőjeként ismert Budai Lotti ebben a sajátos humorú és közvetlen hangvételű történetben mesél összekuszált sorsokról, testi és lelki utakról, önismeretről és önmegvalósításról, egyszóval azokról és azoknak, akik nem csak az Igazit keresik, hanem a Valódit. 

KIADÓ: Álomgyár, 2021

ISBN: 9789635701360

RENDELHETŐ: itt

Az Akik poggyász nélkül utaznak-ban megismerjük Laurát, akinek mindene megvan, amit a társadalom ebben a korban elvárhatna tőle: karrier, vőlegény és jöhetnek a gyerekek. A szomorú, hogy mint a többségünk, azt hiszi, ez így teljesen rendben is van, ez az élet rendje, ez az, amire vágyik. Holott igazából nincs az önismeretnek azon a szintjén, hogy biztos lehessen magában.

Van, hogy az ember nem tudja, valami nincs rendben, amíg nem jön valaki, aki erre ráébreszti. Ezt saját tapasztalatból is tudom. Csak annyi különbséggel, hogy Laurának ez a valaki a gyerekkori barátja - szinte plátói szerelme -, Bence, nekem pedig egy teljesen idegen ember volt. Én is benne ragadtam egy kapcsolatban, ami nem volt az igazi, és akkor, 6 és fél éve a semmiből jött más, aki olyan érzéseket keltett bennem, hogy azonnal tudtam: valami nincs rendben. Nem tudtam megmagyarázni, nem értettem, hogyan történt, csak azt éreztem, amit Laura: hogy nem bírom tovább csinálni ezt. 

"Az életben mindig azokkal ismerkedtem meg, akikkel az adott pillanatban meg kellett. Ez már csak így van... Az emberek mindig akkor jönnek az életedbe, amikor jönniük kell."

Szóval annak ellenére, hogy nekem például azok voltak a vágyaim, ami elől Laura végül elmenekült és azt is muszáj kiemelnem, hogy a megcsalásos* dologgal nem értek egyet (megértem és átérzem, hogyan történt és miért, de akkor sem helyeslem), mondhatni ugyanazon mentem át, csak sokkal korábban, mint ő. 

*Bár azt is hozzá kell tennem, hogy semmi sem fekete és fehér, minden a szürke árnyalata (rólam is el lehetne mondani, hogy érzelmileg megcsaltam valakit, de igyekeztem lezárni vele is és magamban is mindent, mielőtt tényleg másnak adtam volna a szívem - és nem mellesleg, a mai napig is az övé). 

Ezek fényében a főhősnőnk Indiába megy a fent említett múltjának oly fontos személye után, hátha közben rájön, ki is ő, és mit is akar az életben, és igazából ez az út nem csak benne, de szerintem az ő hatására az olvasóban is átértékelődik minden - velem legalábbis így történt. 

Laurán és Bencén kívül akik még fontosabbak voltak, az Ákos, Laura vőlegénye, Emma, Nóri és Isabel.

Közülük az abszolút kedvencem az egyedi Emma volt és Isát is nagyon szerettem, bár az ő száluk, ami Bencével és Laurával kapcsolatos, épphogy nem volt sok(k) nekem. Ákos és Nóri nem lettek éppen a szívem csücskei, de tény, hogy kellettek a történetbe. 

Lotti írásmódja pár oldal után magával ragadott, a főszereplője ugyanis visszatekintve mesél, fokozatosan adagolva az információkat, és Emma megjelenésétől kezdve igazából már letenni sem tudtam a könyvet.

Az Akik poggyász nélkül utaznak szórakoztató és elgondolkodtató történet egyszerre - nem csak kikapcsol, hanem arra is késztet, hogy számot vessünk magunkkal, hogy a poggyászunk mélyére nézzünk, és eldönthessük, jó-e az, ha visszük magunkkal, vagy jobb, ha lerakjuk.

Baráth Viktória: Egymás szemében

 

Sziasztok!

Egy számomra különlegesebb könyvvel térek vissza ezeken a fullasztó nyári napokon. Még 2020 vége felé az a megtiszteltetés ért, hogy bétázhattam Baráth Viktória akkoriban készülő könyvét - amit azóta már jól ismerhettek -, az Egymás szemébent. A történet első fele így nem volt ismeretlen a számomra, de már az is olyan nagy hatással volt rám, hogy akkor alkottam az első montázst csak úgy spontán. 

Aztán úgy alakult az életem, hogy a második feléhez már nem jutottam el (emiatt azóta is bűntudatom van kicsit), de végül is legalább így nekem is tartogatott újdonságot ez a gyönyörű történet. Külön felbecsülhetetlen érzés, hogy az én szavaim lehetnek a csodaszép borítón. 

TARTALOM: 

NE ÍTÉLJ ELSŐ LÁTÁSRA!

Jo mindig arról álmodozott, hogy egyszer írónő lesz. Tudta, meg kell küzdenie azért, amire vágyik, hisz a Kaliforniai Egyetem nem a legolcsóbb iskola az Államokban. Már csak egy év választja el a diplomájától, de hogy továbbra is finanszírozni tudja a tanulmányait, mindenféle munkát kénytelen vállalni. Egy nap a kezébe kerül egy újsághirdetés, amelyben bejárónőt keresnek. Ez az állás tökéletes lenne Jo számára, csupán egy a bökkenő: leendő munkaadója, James, a magának való vak férfi már az első találkozásnál elutasítja a lányt. Ő azonban addig jár James nyakára, amíg az be nem adja a derekát. A férfi nem kedveli Jót, és ez az érzés kölcsönös, ám egy idő után rádöbbenek, talán mégsem különböznek annyira, mint hitték. 

Mennyire számítanak a belső értékeink egy olyan világban, ahol mindenki a külsőségek rabja? Átláthatunk-e a rózsaszín ködön, ami folyamatosan körülvesz minket? Szabad-e még hinnünk a szemünknek? 

Baráth Viktória ezúttal is mély, lélektani témákat boncolgat. Megindító története megmutatja, mindenkinek szüksége van arra, hogy a mai rohanó világban meglássuk az igaz és tiszta érzelmeket egymás szemében. 

KIADÓ: Álomgyár, 2021

ISBN: 9786156145987

RENDELHETŐ: itt

Viki munkásságával még az Egy év Rómában miatt találkoztam, ugyanis ez volt az a könyve, aminél első látásra azt éreztem, olvasnom kell. Aztán megindult a lavina, és azóta majdnem az összes könyvét olvastam (egyedül a Szabadon duológiát nem, ami ezután kerül sorra. Az Egymás szemébent már akkor nagyon vártam, amikor még csak annyit tudtunk róla, miről fog szólni - aztán Viki megtisztelt azzal, hogy felkért bétázásra. Már az a kis híján 200 oldal nagy hatással volt rám és már akkor éreztem, hogy talán ez a történet lesz az, ami letaszítja az Egy év Rómábant a trónról. 

Az egyetemista Jo az egyik, aki a regény középpontjában áll, akinek minden vágya, hogy egyszer ismert író lehessen, és az olvasás a lételeme. Az utóbbi jellemvonás főként szerintem az, amiért az olvasó rögtön közel érezheti magához a karaktert, de természetesen messze nem ez az egyetlen oka. Ugyanis Jo is abban a közösségi média uralta világban él és szenved tőle, mint akármelyik fiatal ma, amiben a sok hibátlan és felhőtlen kép becsapja az embert és azt érzi, nem elég érdekes az élete és ő maga sosem lesz elég jó. Ezen felül érték is olyan atrocitások a múltjában, amik ide vezettek (mint sajnos a többségünket, például engem is). Az írónő amúgy is nagyon át tudja adni a szereplők élethelyzeteit, de Jo önbecsülési problémáival hasonló okok miatt szinte naponta szembesülök a tükörben, így még erőteljesebben átéreztem azt, amit ő. 

Itt még meg kell említenem Jo legjobb barátnőjét, Julie-t, aki (látszólag) mindenben a főszereplőnk ellentéte. Ő az a lány, aki miatt Jo úgy érezhetné magát, ahogy, ha nem lennének barátok. Az a lány, aki szívesen lenne: közvetlen, vagány, bulizós, csinos és akit mindenki szeret. És legfőképpen, akiről szinte csak úgy leperegnek a dolgok... viszont a történet vége felé nézve nagyon elgondolkodtató, hogy mennyi igaz ebből és mennyi a védelmi mechanizmus által létrehozott álarc, illetve hogy a feltűnő magabiztosság mögött mennyi lehet az a bizonytalanság és megfelelési kényszer, ami Jót is jellemzi. Nagyon szerettem kettejük kapcsolatát és azt, amit ők a különbözőségükkel képviselnek; az egész Julie szálat, de a történet másik központi szereplője nem ő, hanem James. 

James-t Jo által ismerjük meg, aki épp munkát keres, amikor szembejön vele a házvezetőnő poszt ajánlat. Mint kiderül, a férfi vak, ezért van szüksége segítségre, de mivel nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sérült, nem kér a lányból, ám ő nem adja fel ilyen könnyen. Ennek hála megtudjuk, hogy James sem az, akinek elsőre látszik: nem egy megkeseredett és jogtalanul goromba ember, hanem nagyon is érzékeny és gondoskodó, csak éppen durva dolgok történtek vele a múltban. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy nyílik ki mindkettejük számára egy olyan világ, ami teljesen más, mint amiben rekedtek; amit szép ideálnak hittek vagy amiről már teljesen lemondtak. 

Azt még meg kell említenem, hogy első olvasásra Mike, Andrew vagy éppen Allison szála is rosszabbul érintett - az elsőt enyhe túlzásnak, a másodikat feleslegesnek (már ami a Jóval történteket illeti) éreztem, a harmadikat pedig egyszerűen csak megvetettem, de a végére ez megváltozott. Kellett, nagyon is kellett ennek a három karakternek a jelenléte és szerepe, így volt valósághűbb és tökéletes az egész. (Chloe pedig azonnal és végérvényesen elrabolta a szívem, szerintem ezt magyaráznom sem kell, miért.)

"A műveidnek a lelkedet kell tükrözniük. Amelyik könyvben nincs lélek, az semmit sem adhat az olvasójának, csupán elpazarolt órákat az életéből."

Baráth Viki egy gördülékeny, mégis sokatmondó, alaposan kidolgozott könyvben szembesít minket azzal, hogy a szerelem és az élet sokszor nem az, aminek hinni akarjuk, vagy nem olyan, amit szeretnénk, és nem arról szól, hogy mit gondolunk magunkról vagy hogy mit hisznek rólunk mások - hanem arról, hogy (a megfelelő emberrel) hogyan látjuk magunkat és a másikat egymás szemében. 

Egy szívfájdító, ugyanakkor lélekmelengető történet, amely a lényed legmélyére hatol.

 

Sienna Cole: Az ígéret szép szó (Ígéret I.)

 

Sziasztok!

Az anyaság felemelő mélységeiből most egy igazán méltó könyvvel térek vissza. Még ha nem is az első alkalom, mindig hatalmas megtiszteltetés az, ha előolvasásra kérnek fel. Akkor főleg, ha a legkedvencebb magyar íród teszi ezt, annak ellenére is, hogy a baba mellett már kevesebb időd van blogolni. De sokat elmond arról, milyen könyvet írt, hogy meglett határidőre. 

Itt is köszönöm Siennának és az Álomgyár Kiadónak a lehetőséget!

TARTALOM:

Mennyit ér a becsületed? 

Missy Jonesnak, a fiatal és gyönyörű énekesnőnek mindenki fényes karriert jósolt, ám egy nap holtan találják Los Angeles-i lakásában. Minden jel ara mutat, hogy gyilkosság áldozata lett, az elkövető pedig nem más, mint nő barátja. David Benning. Bár a jómódú gazdasági jogász tagadja a vádat, a bízonyítékok ellene szólnak, és az indítéka is erős.

Az ügy határozottan halad a tárgyalásig, ám minél több részlet kerül napvilágra, annál biztosabbá válik, hogy a gyilkosság csak a jéghegy csúcsa, és az igazság megértéséhez a nyomozóknak jóval messzebbre kell indulniuk. Egy olyan világba kell alászállniuk, amelyet elképzelhetetlen gazdagság, korrupció, sötét vágyak és hamis csillogás ural. 

A nyomozás során feltárulnak a bűn városának mélységei, ahol pénzért majdnem bármi megvehető, és ahol a tehetség, a szépség és fiatalság legfeljebb pillanatnyi boldogságra váltható.

Sienna Cole, az Elmejáték és A köd után című pszichológiai thrillerek szerzője, a fordulatokban bővelkedő cselekményszál mellett ezúttal sem mulaszt el leásni az emberi psziché mélyére. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635702732

(ELŐ)RENDELHETŐ: itt

(Várható megjelenés: 2022. 05. 26.)

Sienna Cole egyike azoknak az íróknak, akinek a könyvei közül nem tudnék csak egy kedvencet választani. Az ígéret szép szó megint egy olyan történet, ami egyenesen az elevenünkbe hatol. 

Az indítással mondhatni azonnal a dolgok közepébe vág: adott a gyilkosság és a kérdés amellett, hogy ki is volt pontosan Missy Jones, ott van az is, hogy mi történt vele? Hogy jutott idáig? 

Érdekes módon ezekkel az eseményekkel párhuzamosan kap figyelmet egy festőművész, Demilola új, hat részből álló ciklusa, amely A nő bukása címet viseli. Nem kifejezetten ezt az esetet ábrázolja, de amellett, hogy a szereplők összekötik a szálakat, a részletesen leírt művek pontosan azt láttatják és éreztetik velünk, olvasóval, amin Missy átment. Elképesztő az a festőiség, amivel az írónő a képzeletünk vásznára tárja a képeket, amiket nem láthatunk, de maguk a szavak is elegek. Letaglózó és hatásos.

Missy és David mellett főként Nicholas és Laura kap még jelentőséget, az a házaspár, akik lényegében összekötik a gyönyörű és tehetséges, de cseppet sem értékelt és már halott sztárral a festményeket - és ők azok, akik egyszerre hordozzák magukban a rejtélyt és a megoldást is a sajnálatos esetre. 

Első ránézésre egyetérthetünk a nyomozóval abban, hogy ez nem egy bonyolult ügy, hiszen minden adott ahhoz, hogy Missy barátja, David legyen a gyilkos. Főleg az indíték... Aztán ahogy egyre haladunk előre a történetben, és a hirtelen felbukkanó FBI által egyre több minden derül ki Nicholasról, aki nem más, mint David bátyja; rá kell jönnünk, hogy bizony senki és semmi nem az, aminek elsőre látszik. Sem Missy, sem Nicholas, sem Laura. 

"Az, hogy jelen vagyunk valaki életében, már önmagában ígéret. Ígéret - sóhajtott befelé -, szép szó. Sokszor tényleg csak ennyi: szép szó. Tartalommal, komolysággal és hittel csak az ember töltheti meg, meg, mint ahogy csak az ember használhatja arra is, hogy az uralma alá hajtson másokat."

Nem véletlen, hogy pont ezt a három karaktert emeltem ki - ugyanis személy szerint rám ez a három ember volt a legnagyobb hatással. Elítélheted ugyan ezt a három embert, de nincs ez máshogy itt sem, mint az életben: amint megismered, betekintést nyersz a felszín alá, át tudod érezni a helyzetét, ráébredsz, hogy egyikük sem feltétlenül jó vagy rossz - egyszerűen csak emberek. 

Az ígéret szép szó feszültséggel teli, költőien megírt történet, ami megmutatja, hogy nem minden olyan szép és jó, vagy éppen nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek látszik. Az elejétől fogva lebilincsel, de az utolsó fejezettel üt igazán. Felkavaró, művészien nyers, sokkoló és valóságos. 

Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek

Sziasztok!

Az utóbbi időben jóval kevesebbet hallhattatok felőlem, aminek az oka a 3 hónapos kisbabám. Az anyaság mellett olvasni még csak-csak van idő, de blogolni már nehezebb, mindenesetre azért igyekszem. Főleg, hogy ezt figyelembe véve is az a megtiszteltetés ért, hogy Ludányi Betti felkért a következő történetének előolvasására. Már egy éve is beszélt róla, a cím azóta sem hagyott nyugodni, és a borító... na az is első látásra szerelem. Annyira szép, és hihetetlenül kifejező.

Itt is köszönöm Neki és az Álomgyár kiadónak a lehetőséget!

TARTALOM: 

A lelkeket festményekbe zárja, hogy örökké ragyoghassanak 

A rendőrség egy kivéreztetett női holttestet talál Houston egyik sötét sikátorában. Scott C. Flynn nyomozó kapja meg az ügyet, aki azonnal nekilát a rejtély felgöngyölítéséhez. Amikor végre áttörést ér el, Flynn ismét nehéz helyzetben találja magát. 

John M. McGothlin látszólag egy hétköznapi festőművész életét éli, a felszín alatt azonban szörnyű titkokat őrizget. Munkái a női szépséget és a nőies ragyogást ábrázolják, ám többek ezek hétköznapi festményeknél. 

Egy festő. Egy nyomozó. Megannyi áldozat. És egy nő, aki közelről látta a gyilkost, mégis túlélte! Ő az álcázás mestere, egy agyafúrt szélhámos, és talán a kulcs a gyilkos elfogásához. 

Ludányi Bettina legújabb regényében bepillantást nyerhetünk egy sorozatgyilkos megborult elméjébe. Izgalmas és brutális utazást teszünk a művészetek világába, és választ kapunk a valódi nőiesség kérdéseire.

KIADÓ: Álomgyár, 2021

ISBN: 9789635700127

(ELŐ)RENDELHETŐ: itt

(Várható megjelenés: 2021. október 20.)

Ludányi Betti munkásságát szinte a kezdetektől követem - amióta az Álomgyárnál ír. A kiadónál megjelent második könyve után lett az egyik legnagyobb kedvencem. A kötetein érződik, hogyan találta meg egyre inkább az útját, hogyan lett egyre jobb és jobb (hisz a fejlődésben és törekszik is erre, ami látszik) és a Festménybe zárt lelkeken különösen észrevehető ez a kiteljesedés. Betti könyveit az izgalom, kiszámíthatatlanság, lélektaniság jellemezte mindig, de ezzel történettel felülmúlta önmagát. Úgy hiszem, sokat nyom a latban, hogy mind a pszichológia, mind a művészet közel áll hozzá, de ez még mindig nem garancia arra, hogy valaki tudjon jót írni. Ez a könyv pedig nem csak jó, hanem egyenesen zseniális! 

A Festménybe zárt lelkek főbb karaktereivel már az írónő előző történetében, a Mögötted!ben* is találkozhatunk. A szélhámos Caroline, Scott Flynn nyomozó, sőt, John M. McGothlin, a festő is felbukkan, igaz, nem mindegyiküket ismerjük meg olyan mélységekben, mint itt. Caroline-t ha lehet, még jobban megszerettem, ugyanakkor Scott karaktere is sokkal kiforrottabb ebben a könyvben. 

Az eseményeket két szereplő, Scott és John szemszögén keresztül tárja elénk, ami mondhatni az érem két oldala. Itt nem a gyilkos kilétének rejtélye (mert azt az elejétől fogva tudjuk, ki áll a borzalmak mögött), hanem az utána induló hajtóvadászat, valamint a személyisége, lelkivilága, gondolkodás- és szemlélet módja az, ami izgalmassá teszi a könyvet, és ami érzelmileg összezavar. 

Ahogyan a Mögötted!ben a szekták világát mutatja be, itt Betti arra tér ki, mi tesz egy embert sorozatgyilkossá és hogy a szörnyeteg mögött ott a megtört ember. Bár olyan egyszerű lenne az élet, hogy Scott jó, John rossz, és úgy tökéletes a világ, ha az egyikük (a jó) győzedelmeskedik a másikuk (a rossz) felett. Egy tökéletes világban biztosan így van, de a való élet ennél sokkal összetettebb. Hiszen Caroline-t ugyanúgy nem lehet rossznak elkönyvelni, csak a megkérdőjelezhető múltja miatt. 

Az ő hármasuk által megy végig az olvasóban az érzelmek kavalkádja, hiszen Scott szemszögéből a történet borzasztóan szomorú, John-éból egyszerre ijesztő és valahol magával ragadó, és Caroline az, aki miatt ezek az ellentétek megkérdőjeleződnek önmagunkban. 

"A fájdalom az élet része, nem kerülhető el. Ám az már választás kérdése, hogy az ember beleragad a szenvedésbe és az önsajnáltatásba, vagy megtalálja a kiutat belőle."

Bettire nagyon jellemző, hogy lelkileg hat az olvasókra, de egyik könyvében sem játszik úgy az érzelmeinkkel, mint ebben. Egyrészről ott van Flynn nyomozó, aki felesküdött az emberek védelmére, és igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy ne legyen több áldozat; másrészről pedig ott van McGothlin, akit a gyermekkori traumái vezettek abba a sötétségbe, amiben meggyőződése, hogy jót tesz a becserkészett nőkkel... És kettejük közt Caroline - aki segíteni és védelmezni szeretné Scottot, de a szorult helyzete miatt mégis menekülésre kényszerül, közben pedig az ő szemén keresztül ismerjük meg igazán Johnt, miatta láthatjuk meg a gonosz álarca mögött az emberséget. 

Scott részeit sem volt sokszor egyszerű olvasni, de John karaktere az, ami mindent visz. 

Vonzó, tiszteletteljes, kedves.

Taszító, elmebeteg, gyilkos. És okos. Nagyon nagyon okos. 
Mindig egy lépéssel a rendőrség előtt jár, nem véletlen, hogy olyan sokáig nem tudták elkapni - de egyszer mindenki kizökkenhet annyira, hogy hibázzon, és ezzel közel kerülhet a vesztéhez. Viszont még ekkor sem adja könnyen magát, és hagy nyomokat maga után...

A Festménybe zárt lelkek az első oldaltól az utolsókig letehetetlenül addiktív, elrabolja a lelked, és amikor azt hinnéd, nincs már semmi, ami meglepne, az arcodba vág még valami döbbeneteset - te pedig csak ülsz, nézel magad elé és sírsz. Talán ezért is annyira kiemelkedő mert bár voltak események, amik akadályozták a az írás folyamatát, Betti mégsem adta fel, és benne érzem a szívét-lelkét, minden fájdalmát és elszántságát, amivel bizonyítja, hogy neki igenis írnia kell. Megtette. Nem is akárhogyan. Tényleg nagyon magasra tette a lécet, de ahogy ismerem, még ezt is képes megugrani. 

Igazi életmű: a végsőkig játszik az idegeinkkel, összetöri a szívünket és örökre bennünk marad.

A hozzátartozó és hangulatfokozó zenelista: https://www.youtube.com/playlist?list=PLJjmkYtASry_hFX8SHplLRdZ1G-T_6R-g 

*A Mögötted! értékelését itt olvashatod. 

Király Anikó: Semmi pánik!

Sziasztok!

A következő olvasmányom a szintén Merítés-díjra jelölt Király Anikó új műve, a Semmi pánik!, ami öt fiatal útkereséséről szól. A Csak barátok? című könyvet olvastam már az írónőtől, így nem volt kérdés, hogy érdekel ez is. Anikó írásmódja azonnal magával ragadott és ha lehet, ez a története még jobban tetszett, mint a másik.

TARTALOM:

Leának az is nehezére esik, hogy hit dogot rendeljen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. 

Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag. 

Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban. 

Dani pedig elszánt harcot vív a mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával.

Mind a négyen aznap születtek, amikor meghalt a falu babonás polgármestere, így kapták a balszerencsés babák nevet, és meg vannak róla győződve, hogy katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nem csak kókuszillata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van, de különös tehetsége ahhoz is, hogy megváltoztassa mind a négyük életét. 

Király Anikó, a STRAND, PAPUCS, SZERELEM és a CSAK BARÁTOK? szerzője újra vicces és csupaszív regényt írt, ezúttal a nagyvárosban, vidéken és a saját életükben is botladozó tizenévesekről. 

KIADÓ: Menő könyvek, 2020

ISBN: 9789634038061

RENDELHETŐ: itt

Király Anikó nevével körülbelül másfél évvel ezelőtt találkoztam a Csak barátok? c. könyve kapcsán.

Már akkor a kedvenceim közé írta magát azzal a természetességgel, humorral, de mégis elgondolkodtató írásmóddal, ami jellemzi. 

Ebben a történetben négy fiatalt követhetünk végig a felnőtté válás útján, akiknek egy bizonyos ötödik személy a közös pont, mint ezen az úton a kísérőjük. A kísérő itt egyszerre szó szerinti és képletes, ugyanis eredeti módon a fejezetek vonatjáratokra vannak lebontva (a fővárosunk, Budapest és az írónő által megalkotott falu, Diósvámhatár közt) és Kókusz itt találkozik a híres balszerencsés babákkal. 

A könyv több részre van osztva: egy bevezetőben leírja, hogyan lett Lea, Andris, Gabi és Dani balszerencsés baba, majd négyükre fókuszálva jönnek címek. 

Szótlan fazék és Kókusz a visszahúzódó, félénk Leát ismerteti meg velünk, aki rosszul lesz egy sima felelésnél is, de most neki kell elmondania egy karácsonyi beszédet, ahol az egész falu hallja. Mint a legtöbb szereplő, Lea azonnal a szívembe zárta magát, meg tudtam érteni teljesen, és szerettem, amilyen irányba elindult Kókusz által - kettejük kapcsolatáról nem is beszélve. 

Ezután következik a Szapora és Kókusz rész, ami Andrist és az ő nem túl egyszerű életét hivatott bemutatni. Már Lea részéből kiderül, hogy ők bizony nem idegenek Andrissal, de arra, hogy mi vetett véget ennek a legjobb barátságnak, fokozatosan derül fény. A karakterek családjait nézve érdekes módon Andrisé az egyik, akik közel kerültek hozzám érzelmileg. A határozott, elveiből nem engedő de mégis szeretetteljes nagymama és a lázadó nővér leginkább, aki sokáig egyedüliként tudja Andris titkát... egészen addig, amíg ő is össze nem találkozik Kókusszal. Ugyanis Andris ekkor kezd futni a jó irányba, ahol elfogadhatja önmagát és hisz benne, hogy elfogadhatják. 

A Gótika és Kókusz részben jön Gabi, a folyton feketét hordó, kutyaimádó, szókimondó kemény lány, akinek a felszín alatt azért bőven vannak érzései, kételyei, félelmei. Andris után Gabi része volt az, ami már végképp magával ragadott, alig tudtam letenni a könyvet az ő életét olvasva. Az ő beszélgetéseit élveztem a legjobban Kókusszal, egyszerre volt szórakoztató és szívmelengető. 

Végül pedig a Dadani és Kókuszban ismerjük meg a balszerencsés babák negyedik tagját. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mindegyik szereplő lélegző hurrikánként forgatta fel az érzéseim, és Dani esetében is így történt. Dani egyébként az élő példája az előítéletek netovábbjának, hiszen a félelmetes rossz fiú külső alatt igazából egy igenis jó szándékú, cseppet sem erőszakos ember van, akinek a húga a mindene. 

"Kitéptem a képet az albumból, és zsebre raktam. Hajnalban úgy szálltam fel a vonatra, hogy elhatároztam, segítek a balszerencsés babáknak elérni a Herr Driesen-féle hepiendet. Nem akartam, hogy Szótlan fazéknak, Szaporának, Gótikának és Dadaninak gondolják magukat. 

Csak azt nem tudtam, hogyan érhetném el ezt anélkül, hogy megtudnák, ki is vagyok én.(...) Rájöttem, mit kell tennem. 

Egymásnak eresztem a balszerencsés babákat, és meglátjuk, beköszönt-e a világvége."

A könyv lezáró részében kapunk végre egy Kókusz szemszöget is, hiszen az ő kiléte mind a négy karakter életén át rejtély maradt. Mintha a mi életünkbe is egy kis időre lépett volna be, amíg segít elindulni a megfelelő úton, aztán hirtelen ki is lépett volna. 

Mert ezt is csinálta. Megmutatta nekünk, miért balszerencsés az a négy fiatal, akik akár mi is lehetnénk vagy voltunk is ennyi idősen, de ami a legfontosabb, hogy azt is megmutatta, miért nem azok. 

Nem sokkal többet tudtunk meg róla, mint Lea, Andris, Gabi vagy Dani, mégis azt érezhetjük, amit ők: hogy levakarhatatlan, reményt adó, akinek a humora és bölcsessége, kedves őszintesége megváltoztathatja az életünket - ha hagyjuk. 

Nyugodt szívvel ajánlom ezt a könyvet minden olyan fiatalnak, akik bizonytalanul állnak a saját életükben és mint tudjuk, ez mindegyikünkkel előfordul néha. Nehéz dolgunk lesz az idei zsűrizéssel, mert Király Anikó is méltán van jelölve ezzel a kötettel. 

/ Ez ugyan nincs jelölve, de a befejezés alapján minden bizonnyal számíthatunk folytatásra./ 

 

Leiner Laura: Bízz bennem (Iskolák versenye II. trilógia 1.)

 

Sziasztok!
Így hosszabb kihagyás után elhoztam Nektek az idei év első blogbejegyzését, bár az, hogy ez egy Leiner Laura könyv lesz, őszintén szólva engem is meglepett. De hát úgy tűnik, nem csak az első sorozatán nőttem fel tizenháromtól tizenhét éves koromig, hanem így huszonöt évesen is ő az, aki kirántott a válságból. Mindezt úgy, hogy már úgy éreztem, kinőttem és nem is kifejezetten terveztem olvasni tőle... De a Merítés-díj zsűrizés felülírta ezt, és így utólag nem lehetek elég hálás, mert bizony ez egy nagyon jó könyv lett. 

TARTALOM: 

Egy év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ... 

A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirakták a csapatából, a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén.
A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot és Pap Dominiket.

A Bízz bennem az Iskolák Országos versenye 2. trilógiájának első része. 

KIADÓ: L&L, 2020
ISBN: 9786155653742
RENDELHETŐ: itt

Azt hiszem, Leiner Laura neve mindenkinek ismerős, aki jártas az ifjúsági irodalomban. Azok közé tartozom, akik a Szent Johanna Gimi sorozaton nőttek fel, majd sorban elolvastam az írónő további könyveit is, bár végül nem az összeset. A Bábel még nagy kedvenc volt, az Akkor szakítsunk már kevésbé. A Bexi sorozat ki is maradt, de nem tartom kizártnak, hogy megpróbálkoznék vele, ha a túl sok komoly olvasmányom után valami könnyedre lenne szükségem. Az Iskolák Országos Versenye trilógiákról nem sokat tudtam, tekintve, hogy nem szorosan követem az írónő a munkásságát már, de ami az Ég veledet illeti, valahogy mégis megragadott benne valami, amikor megláttam a megjelenést követően. Azt hiszem, talán pont Kata barátnőmnek köszönhetem a lehetőséget, hogy elolvastam, és emlékszem, hogy nagyon tetszett, főleg, hogy azért volt egy komolyabb mondanivalója is, ami a többinél nagyon minimálisan volt jelen, ha egyáltalán volt. Érdekes módon azonban nem feltétlenül gondolkodtam a folytatásaiban. Sokak véleménye alapján nem is lenne érdemes, de abszolút nem is gondoltam rá az elmúlt két évben egyszer sem. Akkor hogyan került most mégis a kezembe a második trilógia első része? 

Önmagában a Merítés-díjra jelölés miatt lehet nem olvasom el csak úgy, de láttam, hogy bár az előzőeket nem, ezt Barbi barátnőm (a Kitablar blog vezetője) nagyon dicsérte, emiatt mégis listára került. Szembejött velem pár olyan gondolat, hogy ha egy LL könyvet olvastál, akkor olvastad az összeset, de őszintén szólva még ha így is van, nem különösebben tanúsítok ennek nagy jelentőséget. Mert a Bízz bennemet olvasni egyszerre volt új és mégis igazi nosztalgikus élmény - és ahogyan évekkel ezelőtt Laura elérte, hogy napi szintű rendszerességgel olvassak, úgy most egy olvasási és blogolási válságból rántott ki. 

"Nem kitörölni akarjuk a múltat, mert azt már nem lehet. Mi csak magunk mögött akarjuk hagyni és továbblépni."

Mivel ez a kötet egy újabb trilógia első része, ezért nem szorosan függ össze Hanna történetével, az Ég veled eseményeivel. Az iskola, az igazgató és az esemény (mármint maga a verseny tábor) kivételével semmi nincs, ami követelné, hogy előbb az első trilógiát olvasd el. Legalábbis ahogy tudom, én nem éreztem visszautalásban semmi olyat, de ugye nem olvastam az előző második-harmadik részét. Őszintén szólva nem is érdekel annyira, mint ezek után Sáráék története. 

Egyébként már ezt az alapötletet, hogy több iskola négy tanulóját küldik versenyezni egy ismeretlen helyre, kihívásokkal teli feladatokban, nagyon ötletesnek találtam korábban is. Ami itt nekem abszolút pluszt adott, hogy a mostani négy karakterről nem éppen mondható el, hogy bármiben kiemelkedő lenne, mármint amiről az általános vélemény tartja, hogy az. Nem mintatanulók és mindenki kedvencei, sőt, mindegyikük  múltjában van valami, amiért megítélik őket és amin nem hagyják, hogy bárki is túllépjen. És mindez nem más, mint előítélet, és azért ez olyan fajta, ami kemény verbális bántalmazást szül. Szerintem ez egy sajnos túl aktuális és fontos téma, mindig is az lesz. Ahogyan pedig Laura ír róla, az teljesen hű és dicséretes. Ez a négyes egyébként olyan erővel rendelkezik, amivel sajnos nem minden fiatal, akit ez érint. Nem azért, mert érzéketlenek, hanem mert megtanulták kezelni. De fáj nekik, valahol mélyen biztosan, ez tiszta sor. Csak éppen úgy élik ezt meg, hogy mégsem hagyják, hogy ez felülkerekedjen rajtuk és leigázza őket. A pszichológiában ezt értik reziliencia alatt: a szélsőségesen rossz helyzetek áldozataiban megmutatkozó meglepő és látszólag megmagyarázhatatlan megbirkózó-, öngyógyító képesség. Mindenkit érhetnek olyan vagy hasonló traumák az életben, mint az az iskolai bántalmazás is, amit a szereplőknek el kell szenvedniük. Ezek az események lehetnek teljesen váratlanok, sejthetőek vagy akár előreláthatóak, a lényeg, hogy a helyzet okozta sokkhatás sajnos elkerülhetetlen. A reziliencia lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben fejleszthető képességet jelöli, hogy a megrázkódtatás után hamar vissza lehet nyerni az optimális állapotot, testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek után. A történetben ilyen volt Sára esete is, akit váratlanul ért egy árulás és az ezzel járó csalódás, aminek elég kemény következményei is lettek, főleg érzelmileg.

Nem tudom, hogy az írónő ezt szándékosan tervezte behozni, vagy csak az én pszichológia iránti szenvedélyem láttatja velem, mindenesetre nekem így jött le Sára, Vivi, Rajmund és Dominik helyzete. Mind a négy szereplő annyira közel került hozzám, a kemény múltjukkal, megkérdőjelezhetetlen kitartásukkal és reményt adó jelenükkel, amennyire eddig egy Leiner Laura könyvben sem; pedig alapvetően régen a Szent Johanna Gimiben is mindenkit szerettem. 

Összességében a Bízz bennem egy olyan történet, amiben tényleg az van, ami egy mai fiatalnak fontos lehet. Főleg, hogy sem az író, sem a karakterek nem mentegetik magukat sem, egy percig nem mondják, hogy nem jogos az, ami velük történik. Pedig egy bizonyos ponton túl már nem is igazságos. Elismerik, hogy hibáztak és meg is bánták, tanultak belőle, de senki nem ad nekik olyan esélyt a tiszta lapra, hogy megmutassák, őket nem csak ez határozhatja meg, mint az igazgatójuk. Aki emellett egy igazi poénos figura, ez a tény mégis jelentősebbé teszi. Izgalmas, humoros, érdekes, és mégis olyan mondanivalója van, ami engem személy szerint valahogy sokkal jobban megérintett, mint Hanna történetében (pedig az sem egy piskóta téma). Nem tudom, hogy a karakterek kiforrottabbak, vagy más miatt, de nekem itt sokkal jobban átjött minden. 

Szerény véleményem szerint megérdemli, hogy Merítés-díjra jelölt legyen.