Magamról

Saját fotó
"Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." - Vekerdy Tamás

2021. május 10., hétfő

Király Anikó: Semmi pánik!


Sziasztok!
A következő olvasmányom a szintén Merítés-díjra jelölt Király Anikó új műve, a Semmi pánik!, ami öt fiatal útkereséséről szól. A Csak barátok? című könyvet olvastam már az írónőtől, így nem volt kérdés, hogy érdekel ez is. Anikó írásmódja azonnal magával ragadott és ha lehet, ez a története még jobban tetszett, mint a másik.

TARTALOM:

Leának az is nehezére esik, hogy hit dogot rendeljen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. 
Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag. 
Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban. 
Dani pedig elszánt harcot vív a mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával.
Mind a négyen aznap születtek, amikor meghalt a falu babonás polgármestere, így kapták a balszerencsés babák nevet, és meg vannak róla győződve, hogy katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nem csak kókuszillata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van, de különös tehetsége ahhoz is, hogy megváltoztassa mind a négyük életét. 

Király Anikó, a STRAND, PAPUCS, SZERELEM és a CSAK BARÁTOK? szerzője újra vicces és csupaszív regényt írt, ezúttal a nagyvárosban, vidéken és a saját életükben is botladozó tizenévesekről. 


KIADÓ: Menő könyvek, 2020
ISBN: 9789634038061
RENDELHETŐ: itt


Király Anikó nevével körülbelül másfél évvel ezelőtt találkoztam a Csak barátok? c. könyve kapcsán.
Már akkor a kedvenceim közé írta magát azzal a természetességgel, humorral, de mégis elgondolkodtató írásmóddal, ami jellemzi. 

Ebben a történetben négy fiatalt követhetünk végig a felnőtté válás útján, akiknek egy bizonyos ötödik személy a közös pont, mint ezen az úton a kísérőjük. A kísérő itt egyszerre szó szerinti és képletes, ugyanis eredeti módon a fejezetek vonatjáratokra vannak lebontva (a fővárosunk, Budapest és az írónő által megalkotott falu, Diósvámhatár közt) és Kókusz itt találkozik a híres balszerencsés babákkal. 

A könyv több részre van osztva: egy bevezetőben leírja, hogyan lett Lea, Andris, Gabi és Dani balszerencsés baba, majd négyükre fókuszálva jönnek címek. 
Szótlan fazék és Kókusz a visszahúzódó, félénk Leát ismerteti meg velünk, aki rosszul lesz egy sima felelésnél is, de most neki kell elmondania egy karácsonyi beszédet, ahol az egész falu hallja. Mint a legtöbb szereplő, Lea azonnal a szívembe zárta magát, meg tudtam érteni teljesen, és szerettem, amilyen irányba elindult Kókusz által - kettejük kapcsolatáról nem is beszélve. 
Ezután következik a Szapora és Kókusz rész, ami Andrist és az ő nem túl egyszerű életét hivatott bemutatni. Már Lea részéből kiderül, hogy ők bizony nem idegenek Andrissal, de arra, hogy mi vetett véget ennek a legjobb barátságnak, fokozatosan derül fény. A karakterek családjait nézve érdekes módon Andrisé az egyik, akik közel kerültek hozzám érzelmileg. A határozott, elveiből nem engedő de mégis szeretetteljes nagymama és a lázadó nővér leginkább, aki sokáig egyedüliként tudja Andris titkát... egészen addig, amíg ő is össze nem találkozik Kókusszal. Ugyanis Andris ekkor kezd futni a jó irányba, ahol elfogadhatja önmagát és hisz benne, hogy elfogadhatják. 
A Gótika és Kókusz részben jön Gabi, a folyton feketét hordó, kutyaimádó, szókimondó kemény lány, akinek a felszín alatt azért bőven vannak érzései, kételyei, félelmei. Andris után Gabi része volt az, ami már végképp magával ragadott, alig tudtam letenni a könyvet az ő életét olvasva. Az ő beszélgetéseit élveztem a legjobban Kókusszal, egyszerre volt szórakoztató és szívmelengető. 
Végül pedig a Dadani és Kókuszban ismerjük meg a balszerencsés babák negyedik tagját. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mindegyik szereplő lélegző hurrikánként forgatta fel az érzéseim, és Dani esetében is így történt. Dani egyébként az élő példája az előítéletek netovábbjának, hiszen a félelmetes rossz fiú külső alatt igazából egy igenis jó szándékú, cseppet sem erőszakos ember van, akinek a húga a mindene. 



"Kitéptem a képet az albumból, és zsebre raktam. Hajnalban úgy szálltam fel a vonatra, hogy elhatároztam, segítek a balszerencsés babáknak elérni a Herr Driesen-féle hepiendet. Nem akartam, hogy Szótlan fazéknak, Szaporának, Gótikának és Dadaninak gondolják magukat. 
Csak azt nem tudtam, hogyan érhetném el ezt anélkül, hogy megtudnák, ki is vagyok én.(...) Rájöttem, mit kell tennem. 
Egymásnak eresztem a balszerencsés babákat, és meglátjuk, beköszönt-e a világvége."

A könyv lezáró részében kapunk végre egy Kókusz szemszöget is, hiszen az ő kiléte mind a négy karakter életén át rejtély maradt. Mintha a mi életünkbe is egy kis időre lépett volna be, amíg segít elindulni a megfelelő úton, aztán hirtelen ki is lépett volna. 
Mert ezt is csinálta. Megmutatta nekünk, miért balszerencsés az a négy fiatal, akik akár mi is lehetnénk vagy voltunk is ennyi idősen, de ami a legfontosabb, hogy azt is megmutatta, miért nem azok. 
Nem sokkal többet tudtunk meg róla, mint Lea, Andris, Gabi vagy Dani, mégis azt érezhetjük, amit ők: hogy levakarhatatlan, reményt adó, akinek a humora és bölcsessége, kedves őszintesége megváltoztathatja az életünket - ha hagyjuk. 

Nyugodt szívvel ajánlom ezt a könyvet minden olyan fiatalnak, akik bizonytalanul állnak a saját életükben és mint tudjuk, ez mindegyikünkkel előfordul néha. Nehéz dolgunk lesz az idei zsűrizéssel, mert Király Anikó is méltán van jelölve ezzel a kötettel. 

/ Ez ugyan nincs jelölve, de a befejezés alapján minden bizonnyal számíthatunk folytatásra./ 







 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése