Sziasztok!
Budai Lottit már régebb óta ismerem, szeretem és olvasom rendszeresen, bár tény, hogy maradt ki könyve, például a Rizsporos hétköznapok, ellenben Ő volt a másik R. Kelényi Angelika mellett, aki által a történelmi-romantikus műfaj szerelmese lettem. Amikor megláttam, hogy készül ez a könyve, azt gondoltam, "hú, ezt nekem olvasnom kell!", és nagyon kíváncsi voltam, mit alkot az írónő ebben a teljesen más kategóriában. A kecsegtető tartalom mellett a cím és a borító rabolta el a szívem még igazán.
TARTALOM:
Az élet mindig oda terel, ahol lennünk kell
Laura életében váratlanul bukkan fel gyerekkori szerelme, Bence, persze pont a legrosszabbkor: az eljegyzése után. Bence, az egykori lázadó kamaszból lett magabiztos férfi tízévnyi távollét után Indiából tér haza, hogy egy új, izgalmas világba vezesse be Laurát. Hatására a lány átértékeli korábbi döntéseit és jövőről szőtt álmait, de még azt is megkérdőjelezi, hogy valóban a saját útját járja-e...
Laura kissé elkényeztetett barátnője, Nóri oldalán végül Indiáig utazik a válaszért. Ott azonban nem csak új ismeretségek és spirituális kalandok várják; mindenek előtt azon kell elgondolkodnia, hogy eldobhatja-e valaki a poggyászait anélkül, hogy megnézné, mit is cipel azok legmélyén...
A nagy sikerű történelmi regények és a Rizsporos hétköznapok-sorozat szerzőjeként ismert Budai Lotti ebben a sajátos humorú és közvetlen hangvételű történetben mesél összekuszált sorsokról, testi és lelki utakról, önismeretről és önmegvalósításról, egyszóval azokról és azoknak, akik nem csak az Igazit keresik, hanem a Valódit.
KIADÓ: Álomgyár, 2021
ISBN: 9789635701360
RENDELHETŐ: itt
Az Akik poggyász nélkül utaznak-ban megismerjük Laurát, akinek mindene megvan, amit a társadalom ebben a korban elvárhatna tőle: karrier, vőlegény és jöhetnek a gyerekek. A szomorú, hogy mint a többségünk, azt hiszi, ez így teljesen rendben is van, ez az élet rendje, ez az, amire vágyik. Holott igazából nincs az önismeretnek azon a szintjén, hogy biztos lehessen magában.
Van, hogy az ember nem tudja, valami nincs rendben, amíg nem jön valaki, aki erre ráébreszti. Ezt saját tapasztalatból is tudom. Csak annyi különbséggel, hogy Laurának ez a valaki a gyerekkori barátja - szinte plátói szerelme -, Bence, nekem pedig egy teljesen idegen ember volt. Én is benne ragadtam egy kapcsolatban, ami nem volt az igazi, és akkor, 6 és fél éve a semmiből jött más, aki olyan érzéseket keltett bennem, hogy azonnal tudtam: valami nincs rendben. Nem tudtam megmagyarázni, nem értettem, hogyan történt, csak azt éreztem, amit Laura: hogy nem bírom tovább csinálni ezt.
"Az életben mindig azokkal ismerkedtem meg, akikkel az adott pillanatban meg kellett. Ez már csak így van... Az emberek mindig akkor jönnek az életedbe, amikor jönniük kell."
Szóval annak ellenére, hogy nekem például azok voltak a vágyaim, ami elől Laura végül elmenekült és azt is muszáj kiemelnem, hogy a megcsalásos* dologgal nem értek egyet (megértem és átérzem, hogyan történt és miért, de akkor sem helyeslem), mondhatni ugyanazon mentem át, csak sokkal korábban, mint ő.
*Bár azt is hozzá kell tennem, hogy semmi sem fekete és fehér, minden a szürke árnyalata (rólam is el lehetne mondani, hogy érzelmileg megcsaltam valakit, de igyekeztem lezárni vele is és magamban is mindent, mielőtt tényleg másnak adtam volna a szívem - és nem mellesleg, a mai napig is az övé).
Ezek fényében a főhősnőnk Indiába megy a fent említett múltjának oly fontos személye után, hátha közben rájön, ki is ő, és mit is akar az életben, és igazából ez az út nem csak benne, de szerintem az ő hatására az olvasóban is átértékelődik minden - velem legalábbis így történt.
Laurán és Bencén kívül akik még fontosabbak voltak, az Ákos, Laura vőlegénye, Emma, Nóri és Isabel.
Közülük az abszolút kedvencem az egyedi Emma volt és Isát is nagyon szerettem, bár az ő száluk, ami Bencével és Laurával kapcsolatos, épphogy nem volt sok(k) nekem. Ákos és Nóri nem lettek éppen a szívem csücskei, de tény, hogy kellettek a történetbe.
Lotti írásmódja pár oldal után magával ragadott, a főszereplője ugyanis visszatekintve mesél, fokozatosan adagolva az információkat, és Emma megjelenésétől kezdve igazából már letenni sem tudtam a könyvet.
Az Akik poggyász nélkül utaznak szórakoztató és elgondolkodtató történet egyszerre - nem csak kikapcsol, hanem arra is késztet, hogy számot vessünk magunkkal, hogy a poggyászunk mélyére nézzünk, és eldönthessük, jó-e az, ha visszük magunkkal, vagy jobb, ha lerakjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése