ELŐOLVASÁS | L. K. Patrícia: Árnyak hangja

 

Sziasztok! 

Lehet, hogy van akinek ismerős Koós Patrícia neve, ugyanis több kiadónál szerkesztő és fordító, de hamarosan L. K. Patrícia néven debütál az első regénye, ami egy young adult fantasy. Az a megtiszteltetés ért, hogy az írónő maga kért fel a könyv előolvasására, amit itt is köszönök Neki és a Maxim kiadónak is - ugyanis náluk jön majd a Könyvfesztiválra előreláthatólag. 

Az Árnyak hangja alapból egy különleges történet szerintem, de számomra azért is, mert ez az idei 50. olvasott könyvem. 

(Borítóleleplezés hamarosan!) 

TARTALOM: 

Egy lány, aki nem ismeri a származását. 

Egy halhatatlan férfi, aki a legszívesebben elfelejtené a származását. 

És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét megkóstolná. 

Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány - végső kétségbeesésében - kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogy sokan emlegetik: Umbra leányával. 

Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt. Nem, ő fiatalságot akar, még ha ez mások életébe is kerül. 

Killian pedig saját múltjának árnyai elől menekül, miközben akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz. 

Vajon sikerül-e Sorelnek megmenteni az apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást? Fedezd fel a mágia, intrika és bátorság világát ebben az elbűvölő történetben!

KIADÓ: Maxim, 2024

ISBN: 9789634997023

ELŐJEGYEZHETŐ: itt

(Várható megjelenés: 2024. szeptember 26.)

Az Árnyak hangja már egy bitang erős prológussal indít - ami az írónő elmondása szerint csupán egy novella volt és többek biztatására tette bele a regénybe, eredetileg nem volt része - ami után csak pislogtam, hogy ez mégis mi volt? Itt már mondhatni tudtam, hogy bizony egy új kedvencet fogok avatni. Ez a kezdés ugyanis betekintést enged egy 237 évvel korábban játszódó jelenetbe, Hes és Esca Renick életébe, ahol a nő - boszorkányként - egy kisfiúnak ad életet... egy kisfiúnak, aki így haszontalan, hiszen sosem lesz képes használni az erejét. (Már ez a fordított eset érdekes, hiszen általában a kislányokkal szoktak így lenni). Egy kisfiúnak, aki valami csoda folytán él. De nem sokáig - érezvén, hogy a gyermeke meg fog halni, Esca a nővére segítségét kéri egy bizonyos könyv által, hogy megmenthesse, bármilyen ára van. Egy könyv, aminek Árnyak hangja a címe és bizony a jelenben is érződnek a mágiájának visszafordíthatatlan utórengései. 

Eközben a jelenben megismerjük a tizennyolc éves Sorelt, aki egy nem éppen átlagos vár nem éppen átlagos fiatal úrnőjeként tengeti napjait. Mivel testőrök, tehát harcos férfiak közt nőtt fel, és egyedül az apja van neki, aki katona volt, nem áll távol tőle a harcművészet és ezt nem is rest az apja intézőjének a fiával, Rolanddel gyakorolni, aki kiemelkedő íjász és siketsége miatt jelnyelvvel kommunikál.  

A történetet három fő karakter szemszögéből ismerjük meg: Sorel mellett, Killian, aki egy több száz éves, halhatatlan, megkeseredett férfi, ugyanakkor számomra egy nagyon szórakoztató és összetett karakter, és a létezésének igazi történelme van; illetve Ridva, a kitaszított és hátborzongató, boszorkánynak titulált nő az erdő mélyén lévő kunyhóban, akit ha teheti, mindenki elkerüli. 

A regény cselekménye ott indul be igazán, mikor Sorel apja hazatérve súlyosan megbetegszik és mivel a gyógyító nem tud rajta segíteni, Sorel Ridvához, Umbra leányához fordul segítségért. A tényleges boszorkány azonban ijesztőbb és szívtelenebb, mint azt a lány fel tudja mérni - de apja iránti kétségbeesett szeretetétől hajtva mégis alkut köt vele: ha odavisz neki egy bizonyos férfit és egy rejtélyes könyvet, segít az apját megmenteni. Ridva szemszögét mindig hidegrázós volt olvasni, hisz más fantasy történetek többségében előforduló boszorkányokkal ellentétben ő vérbeli ragadozó, aki semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze, amit akar, de a valódi szándékai csak az olvasók számára tiszta, mindenki mást maga körül bábokként képes rángatni. 

A fent nevezett férfi természetesen nem más, mint Killian, akinek a múltjáról szépen lassan tünedeznek el a kegyetlenség árnyai: megtudjuk, hogy az édesanyját elveszítette, az apja megvetette, és a vár, ahol élt, az anyja idejében rózsákkal volt tele. A tolvajként hírhedt Killiant Sorel Roland és apja helyettese, Wex segítségével a bitófától menti meg, ahova épp felakasztani készülnek, és bár a férfi látszólag az életével tartozik neki, majd ő lesz az, aki Sorelt megmenti, a lány természetesen nem avatja be annak a miértjébe, miért van rá szüksége. Ennek ellenére amikor megkéri, hogy segítsen neki azt a bizonyos könyvet ellopni, a férfi egy percig sem habozik. 

A két főszereplő, Sorel és Killian dinamikája egyszerűen elképesztő: külön-külön is nagyon jól megalkotott karakterek, és együtt is olyan jeleneteik vannak, amiken vagy nevettem, vagy izgultam, vagy sírtam, vagy megborzongtam, mert a sorokon át is éreztem a kémiájukat. 

"(...) Az utolsó szóval együtt pendül el valami Sorelben. Mint amikor a hárfa húrja elszakad. Egyszer, még kislány korában belopódzott a szobába, ahol az apja féltve őrizgette elhunyt felesége hangszerét. A hófehér, csontból készült hárfát lepedővel takarták le, amiről úgy lebbent fel a por, mint télen a legfinomabb hó. Sorel félve nyúlt a húrok felé. Remegett a keze, de mégis hozzáért az egyikhez. És az pontosan abban a pillanatban pattant el, és apró sebet húzott az ujjára. Ugyanezt a pillanatnyi fájdalmat érzi most, csak éppen a szívében. Olyan, mintha a húrok egymás után szakadnának el benne."

Habár a történet a több szemszög ellenére is E/3-ban íródott, ami sokak szerint nem engedi olyan közeli érzelmi síkba az olvasót, mint az E/1, Patrícia bebizonyítja, hogy ez bizony nem feltétlenül van így. Ahogy a fenti idézet is tökéletesen mutatja, mennyire szépen és kifejezően bánik a szavakkal. A története azonnal magával sodor, gúzsba köt, és olyan érzelmi hullámba ránt, amiből végül az ember nem is akar szabadulni, annyira elbűvöli. Az emberek minden rosszindulata, minden szeretete, rettegése és bátorsága, természetfeletti ereje megnyilvánul ebben a sötét mágiával és néhol vérrel átitatott történetben, amire a már kevésbé emberi szereplőnk rettenetesen szomjazik. Az egyedi világmegalkotás és izgalmas, fordulatokban gazdag történet olyan befejezéssel ér véget, ami először űrt hagy az olvasója lelkében, majd az utolsó sorok után szinte viszketnek az ujjai a folytatásért. Az Árnyak hangja szó szerint és átvitt értelemben is az a titokzatos és tiltott könyv, aminek a varázslata dalol és szinte lehetetlen neki ellenállni.

On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.)

 

Sziasztok!

On Sai olyan magyar író, akinek a munkásságát régebb óta ismerem és követem, bár olvasni ezelőtt körülbelül tíz éve is lehet, hogy olvastam tőle, mégis nagyon mélyen bennem maradt a humora és hogy mennyire letehetetlennek tartottam az írásait. A Vágymágusok sorozatát már többször figyelemmel követtem az évek alatt, de azt hiszem, így nem sokkal a befejező rész előtt a lehető legjobbkor kezdtem el olvasni. Itt is köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak!

TARTALOM: 

Lehet barátság férfi és nő között? 

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. 

Riannát összecseréli az ikertestvérével és magával viszi. 

Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját. Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik? De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? 

Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást. 

"...amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra, vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt?"

KIADÓ: Kömyvmolyképző kiadó, 2019

ISBN: 9789634577270

RENDELHETŐ: itt

A Vágymágusok első részében megismerjük Szépvölgyi Riannát, aki gróf kisasszony létére szívesebben vesz férfiruhát, lovagol és jobban érdekli mindaz, amit egyébként úrihölgyként nem illene csinálnia. Ezzel szembe ikertestvére Roan sem az a tipikus úr; sokkal érzékenyebb és művészibb alkat, mint hogy például katonának való legyen... 

A sors fintora, hogy Ras parancsnok pont akkor gyűjt a visszatérő hercegnek katonákat, amikor összetalálkozik Riannával, és a testvérének gondolva el is viszi magával. Ugyan Roan utánamegy, hogy helyet cseréljenek, de ez végül meghiúsul, szintén Ras által, aki így már nem csak egy egyszerű férfinak hiszi Riannát, hanem a nemi identitását is félreértelmezi. Ez az alapkoncepció egyébként sokszor igencsak humoros és sokszor kínos vagy épp életveszélyes eseményekbe sodorja Riannát - és néhány társát is - ahogy az idő egyre csak telik, de ő továbbra is álruhába kényszerül és Roan gyávaságának hála ez így is marad egészen a könyv végéig. 

Az írónő szerintem egy nagyon egyedi varázsvilágot alkotott meg, csupa érdekes karakterrel. Rianna egy igazán talpraesett hősnő; nagyszájú, annyira bátor, hogy az már vakmerő, de ugyanakkor hatalmas szíve és önfeláldozó képessége teszi igazán kivételessé. Számomra a tartalomban is említett három férfi karakter szintén nagyon érdekes és kiemelkedő volt: Ras ugyebár a katonaság parancsnoka, így elég kemény jellemmel rendelkezik, ugyanakkor valamiért mégis a szívén viseli Rianna sorsát és nem egyszer próbálja is védeni, úgy, ahogy mást nem. Mort igen csak érdekes szereplő, aki sokszor kettős érzelmeket vált ki az olvasóból, és könnyű túl hamar ítéletet hozni felette, a végére cseppet sem mondanám annak a negatív karakternek, akinek eleinte hittem. De aki természetesen nekem is mindent vitt, az nem más, mint a rejtélyes Lidérc, akit látszatra nem érdekel senki, és mégis: mintha valahol igenis törődne az emberekkel, különösen Riannával - kettejük közt ugyanis olyan erős érzelmi vonzás, különleges kapcsolat alakul ki, hogy én azt hittem, sejti, hogy igazából nő, de nem. Néha kicsit vicces volt saját magukat heteroszexuálisnak valló férfiakon érzékelni a zavart, amit a Roannek hitt lány okozott bennük, de ugyebár Rianna amellett, hogy lány, úgynevezett szipoly is, akiket az egész birodalom pusztít puszta rettegésből és ezáltal a mágiája is vonzza őket. 

A világépítés és karakterek, illetve az általuk kialakult kapcsolatok - a fent említettek mellett például Rianna és Zaher közti barátság is a szívem csücske lett - mellett On Sai a cselekményt is úgy építette fel, hogy egy percig sem unatkozik az ember. Nagyon gyorsan el lehet olvasni, nagyon sokat lehet izgulni és még többet lehet nevetni. Ugyanakkor vannak olyan megható szálai, mint például az ikrek apjának az esete, illetve olyan fordulatai, mint ami végül kiderül Lidércről a végén. 

Első olvasásra hirtelen ez a fiúnak hitték és katonák közé kerül eset nekem nagyon Mulan feelinget hozott magával, és nagyon szeretem is azt a mesét - de az ottani eseményekkel ellentétben Rianna végig megőrzi az álcáját és a könyv úgy ér véget, hogy elképzelni sem tudom, mi lesz még itt, de nagyon kíváncsi leszek, meddig sikerül mindenkit átvernie maga körül és mi történik e közben, ami többek közt a Lidérccel való kapcsolatát is illeti. A tartalomban ott a kérdés: lehet barátság férfi és nő között? Szerintem határozottan lehet, de az biztos, hogy nem Rianna és Lidérc közt, az ő kémiájukat még én is érzem a betűkön át. 

"(...) Mégis mit mondjon? Hogy olyan napfény árad belőled, amit mindenki érez? Hogy amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt? Amikor nevetsz, még én is elhiszem, hogy a világ jó. Nem várhatsz arra, hogy egyszer majd más leszel, és akkor ettől hopp, hirtelen boldog leszel. Az vagy, aki vagy, itt és most légy boldog."

A fenti idézet árulkodik róla, mennyire szépen is ír ez a nő, amellett, hogy mennyire olvasmányos, és úgy van tele szenvedéllyel, hogy igazából még csak semmi olyan sincs a lapokon. Az írásmód és világa mellett pedig a borítók azok, amik abszolút annyira egyediek és gyönyörűek, hogy már csak ezért is öröm ránézni a polcomon, de bizony a beltartalom sem marad el mellette, így alig várom, hogy teljes legyen a sorozat és kiderítsem, miket tartogat még számomra. Tiszta szívből ajánlom! Mert olyan szenvedéllyel ragad magával, hogy ha akarnál, sem tudnál szabadulni a varázsa alól.

Lynn Painter: Újra meg újra

 

Sziasztok!

A Jobb, mint a filmeken után nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvét is olvasni szeretném az írónőnek - abszolút etalon lett, ha valami könnyedebb kikapcsolódásra vágyom. Ez megint olyan kötet lett, amit elképesztően szerettem!

TARTALOM: 

Emilie Hornby,a tizenhét éves gimnazista mottója: "A sors balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni." A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefon ébresztője, és - ó, te jó ég! - újra Valentin nap van. Az utána következő nap pedig...? Ismét egy rémes Valentin-nap!

Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az "első" Valentin-nap rémségeit. Miközben mindenféle trükköket bevetve próbálja megakadályozni a balszerencse ismétlődő áradását, nem tud szabadulni a rejtélyes, mégis elbűvölő Nicktől sem, akibe szó szerint minden nap beleütközik. 

De vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban, és tehetetlenül végignéznie, hogy fenekestül felfordul az élete? És mi történik, ha a sok furcsa esemény közepette mégis valami jó kezd kibontakozni, de az univerzum nem ad több lehetőséget a javításra...? 

KIADÓ: Kossuth Kiadó, 2024

ISBN: 9789636362744

RENDELHETŐ: itt

Lynn Painter újabb története szintén egy igazi könnyed, aranyos és humoros, teljes kikapcsolódást nyújtó könyv, ami azért érint fontosabb témákat is, csak épp nem nyomasztóan. Ha nyaralásra kerestek könyvet, arra is tökéletes, de azzal számoljatok, hogy hamar a végére lehet érni.

Emilie élete legboldogabb Valentin-napjára készül, hiszen már rég eltervezte azt is, mit fog felvenni és megvolt a konkrét forgatókönyve, hogy mi hogyan zajlana tökéletesen a barátjával, Josh-al. A kezdeti nehézségek a reggeli rutinban sem szegik a kedvét és továbbra is vidáman indul el, de amikor összeütközik a szótlan labortársával, Nickkel, már tudja, hogy ez a nap nem úgy fog alakulni, ahogy eltervezte (és mi lesz még később!). Nicket az első felbukkanásától elkezdve azonnal megimádtam, tipikusan az "egyszer szól, de akkor nagyot" kategória, szarkasztikus és kissé rejtélyes figura, de a kezdetektől látszik, hogy a szíve a helyén van. Felajánlja, hogy elviszi Emilie-t, aki már így is késésben van, így az ajándékozás Josh-al várat magára, majd sorra olyan történik a nap további részében, ami kibillenti őt az egyensúlyából: Josht félreérthetetlen helyzetben találja a fiú exével, kiderül, hogy a pályázatot, amit annyira várt, tévedésből nyerte meg és nem tudják neki biztosítani a helyet, majd az apja közölte, hogy elköltözik az új családjával. Emilie ezek után imádott nagymamájánál keres vigaszt, úgy dönt, hogy ott alszik, hogy minél korábban véget érjen ez a szerencsétlen nap... de másnap otthon ébred, a saját ágyában, ismét február 14-ei dátummal. 

A kezdeti sokk után megpróbálja megakadályozni és elkerülni, hogy mindez újra megtörténjen, nem is egyszer, de a sokadik alkalom után rájön, hogy bármit is tesz: az összeütközése Nickkel és az események további láncolata is elkerülhetetlen. Amikor közös kávézásra megy Nickkel, Josh-al, és Josh exbarátnőjével, akivel előző nap kapta rajta, egyszerre kínos és komikus jelenetnek lehetnek tanúi az olvasók. Listát ír magának, hogyan hozhatná rendbe ezt az egészet, de mikor így sem jár sikerrel, rájön, hogy lehet mégsem lehet mindent eltervezni az életben, legalábbis annyira erőteljesen, amennyire ő szeretné, biztosan nem. Így amikor már sokadjára is élete legrosszabb napjára ébred, úgy dönt, ha minden következmények nélkül marad, akkor lényegében azt csinálhat, amit szeretne, nem igaz? 

Így a KNN (következmények nélküli nap) nevében azzal indult, hogy engedély nélkül elvitte az apja kocsiját, amit elvettek tőle és bevonták a jogosítványát, az iskolai bemondón szakít Josh-al, kioszt egy-két embert, megírja a főnökének, hogy nincs kedve bemenni dolgozni, beismeri Nicknek, hogy vonzónak tartja és szeretne vele lenni, így el is lógnak az iskolából, tetoválást csináltat, felszöknek egy épület tetején lévő erkélyre aminek a létezését ma már mindenki letagadja, pedig az apja ott kérte meg az anyja kezét - és ezzel összességében egy olyan napot töltenek együtt, annyira mélyen megismerve egymást, ami megváltoztatja mindkettejük életét. Miután Nick beszélt a saját tragikus okáról annak, miért gyűlöli a Valentin-napokat és Em megmutatta neki a vallomásokkal teli cipős dobozát - aminek egyes részeit a fejezeteknél olvashatjuk mi is - az utolsó hét percben megcsókolják egymást. Majd véget ér a KNN nap és ők azt hiszik, képesek továbblépni, pedig nem. 

Legalábbis Nick tényleg úgy viselkedik ezek után, mintha mi sem történt volna, mert azt gondolja, Emilie ezt várja el és jobb így, de nyilvánvalóan nem így van. Ez a nap nagyon sok mindenre ráébreszti Emilie-t és ezáltal az olvasót is: bizonyos határokon belül merd megtenni, amit a szíved diktál, mert egyszer élsz. Illetve, akárhogyan próbálkozol is, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet szabályokkal megtervezni - ilyen is a szerelem is. 

" - Oké, Alex, tiéd az a srác. 

- Akik ismerik, mind azt hiszik róla, hogy bunkó, mert sosem mosolyog. 

Felnéztem a kenyeremről, és egy fekete kabátos pasit láttam, aki egy dobozzal a hóna alatt sétált el mellettem.

- De valójában egy kedves fazon, akinek lelkiismeret-furdalása van, mert bunkón viselkedett valakivel, aki pedig nagyon fontos neki. 

A fickó felpillantott az ablakra, és... 

Nick volt az.

- Egy tökéletes napot töltött együtt egy tökéletes csajjal - folytatta Rox. - De cinikus volt, és nem tudta elhinni, hogy ez a kapcsolat tartós lehet, ezért ellökte magától a lányt. 

Roxra néztem, és alig tudtam kinyögni: 

- Mi van? Miről beszélsz? 

- Csak amikor kitakarította a kocsiját, és még mindig érezte a lány illatát a bátyja kabátján - folytatta Trey -, tört rá a szinte elviselhetetlenül fájdalmas érzés, hogy mennyire hiányzik neki. 

- Mi a franc ez az egész? - Szipogtam, és zavartan pislogtam, amikor Nick megállt, és egyenesen ránk nézett. Rám. Alex úgy folytatta, mintha ott sem lennék. 

- Tudja, hogy elszúrta, de csak ajándékot akar adni neki a születésnapjára. Aztán elmegy." 

Nem szoktam konkrét jeleneteket idézni egy könyvből, de itt muszáj volt, mert kivételesen nagy kedvencem, ahogy meglett írva ez a rész. Emilie barátai és a családja is olyan emberek, akiket nagyon imádtam, főleg a nagymamáját, aki az egyik legikonikusabb karaktere a regénynek. De persze akit a legjobban szerettem ebben a történetben, az maga Emilie és Nick, mert Lynn Painter szereti elérni, hogy tizenéves srácokba szeressek bele, akik ráadásul amúgy nem is léteznek. 

Nem csak Emilie és Nick végső (és természetesen a korábbi) jelenetei, és annak módja, ahogy ebben a barátai vagy a nagymamája részt vettek volt az, ami nagyon tetszett ebben a történetben, hanem az is, ahogyan minden konfliktus helyzet megoldódott például a családjával, vagy éppen Josh-al, aki nem olyan rossz ember, mint ahogy a könyv elején hinnénk - az időhurok pedig, ami idáig vezetett teszi a könyvet még különlegesebbé. 

Az Újra meg újra egy igazán lélekmelengető olvasmány, amin nem egyszer nevetsz hangosan, de amit esetleg meg is könnyezel, és a mondanivalója mindig veled marad: merj bátor lenni és hagyni néha, hogy sodorjon magával az élet, mert néha bizony tényleg csodás érzés mindent elrontani.

Istók Anna: Semmiért egészen

 

Sziasztok!

Istók Anna munkásságával régóta szemezek, gyönyörű borítói és életszerűnek előrevetített történetei miatt főleg, de mint gyorsan kiderült számomra, a legkiemelkedőbb a különleges írásmódja. A Semmiért egészen lett az első választottam tőle, de biztosan nem az utolsó. Teljesen a része lettem és a részem lett. Itt is köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

TARTALOM: 

Szerettél már bele

egy másik emberbe azért, 

mert azt érezted, ő pont olyan, mint te? 

Tudsz szívből szeretni? 

Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol az ügyeletes szépfiú elcsavarja a gépészkarra járó, komoly lány fejét. Senki sem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak. A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek, a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap az egyensúly felborul? 

Valaki hibázik. Valaki titkot rejteget. Valakit megcsalnak. 

Valaki pedig nekiáll, hogy igazságot szolgáltasson.

Vajon ki lehet a titokzatos szerető, aki eléri, hogy Nándi szép lassan feladjon mindent: családot, lakást, munkát, karriert? Vajon meddig éri meg bosszút állni, és mikortól kell megbocsátani? 

Mindenki hibázik. Te is. 

Nézz csak tükörbe, azt hiszed, te tökéletes vagy? 

Istók Anna erős hangú, átütő erejű író, aki a nehéz élethelyzeteket érthetően és izgalmas olvasmányként tálalja. A lebilincselő regény egy házasság széthullásának története, melyben meglepő módon elevenedik meg a görög mondavilág egy alakja. A regényt felnőtt női olvasóknak ajánljuk. 

Éld át a történettel a megtisztulást!

KIADÓ: Könyvmolyképző, 2019

ISBN: 9789634577478

RENDELHETŐ: itt

A Semmiért egészen már a végletesen kifejező, költői címével és a (történet ismerete után főleg) brutálisan szimbolikus borítójával felkelti a figyelmet. A fülszöveg alapján már számíthatunk rá, hogy egy mély lélektani történetről van szó, de hogy milyen hatással bír, arra mégsem tudtam felkészülni előre. Habár a 236 oldalával nem számít egy vaskos kötetnek, eleinte mégis lassabban haladtam vele és ennek ellenére olyan sokrétű problémákat, élethelyzeteket, ok-okozati szálakat jár körbe, hogy semmiképpen nem marad hiányérzete az olvasónak. 

A regény központjában, ahogyan a tartalomból is megtudjuk, két ember kapcsolata és tönkrement házassága áll - de valamilyen módon mégis sokkal messzebbre nyúlik és sokkal többről szól ez a történet. Flóra és Nándi az egyetemen ismerik meg egymást, ahol Flóra az okos, független női szerepben, míg Nándi a megjavíthatatlan szépfiú szerepében tetszeleg. Azt hinnénk, sokszor olvastuk már ezt a történetet, de nem így és nem ezzel a befejezéssel. Így egy nappal az elolvasása után is csak az jár a fejemben, hogyan tudta mindazt beleírni egy kötetbe az írónő, amit, mert ez messze nem csak egy szerelmi történet. Benne van általa a reménytelen és beteljesült szerelem egyaránt, emberi jellemek, a neveltetések hatásai, gyermekkori traumák gyökere, amik kihatnak a felnőtt kori énünkre, az anyaság és apaság kérdése, hogy mi is a szerelem, és mit érdemes vagy mit képes az ember feláldozni érte, mi az, amikor még érdemes küzdeni egy kapcsolatért, és melyik az a pont vagy helyzet, amikor már jobb is, ha vége, hogy meddig tart a bosszú és mikor érdemes inkább megbocsátani, vagy meg lehet-e egyáltalán, hogy ugyanaz a történet mennyire más, csak mert másik szemszögből nézed, hogy milyen egész életre és jellemfejlődésre, lélekre kiható élethelyzetek vannak... Mindez nem mindennapi módon, nagyon különleges írásmódban, sokszor egyenesen költőien megfogalmazva.

Flóra és Nándi karakterén kívül aki még nagyon fontos a történetben, az Emő - szóval valahol igazából ez nem is kettő, hanem három ember története főként, de ha belegondolunk, akkor ennél jóval többé is. Csak ők hárman talán a legfontosabbak, illetve ott van a negyedik, igazi mesélőként tetszelgő szereplőnk, Nárcisz, akinek igazából végig rejtve maradt a kiléte. Lehet ember, lehet bármelyikünk és mégis, annyira eltávolodik az emberi léttől, hogy lehet egy másfajta igazságszolgáltatás is, ami nem emberi, sokkal inkább isteni, természetfeletti. Ahogy a tartalom utal is rá, a görög mitológia egy alakjaként sejlik fel a történetben, de engem mégsem hagy nyugodni, ki vagy mi is lehetett ő valójában - mégsem maradt bennem élményt rontó kérdés emiatt. 

Emő az a karakter, akit sajnálsz, mert nem azt érdemelte, ami érte, Flóra az, akinek szurkolsz és minden hibája ellenére mégis megérted és együttérzel vele, Nándi pedig az, akiből - nemtől függetlenül! - túl sok van a világban. Nem szabadna így lennie és nincs is ez rendben, de közben valahol mélyen pedig ott a magyarázat, miért olyan, amilyen, viszont ez nem mentség semmire. 

A nárcisztikus jelző ma már egy olyan népszerű sziktokszó, amit szeretnek sokszor ráhúzni mindenkire, amiben persze van is némi igazság - egészséges mértékben ugyanis minden emberben van nárcizmus és kell is legyen, de amiről beszélünk, az már az a fajta mentális állapot, ami pusztító tornádóként jön az életedbe és vagy túléled vagy nem. Istók Anna számtalan olyan élethelyzetet, kapcsolatot, élményt és érzelmet mutat be, amivel szerintem mindenki tud azonosulni valamilyen szinten és nekem rengeteg ilyen a könyv elolvasása utáni feldolgozási időszakban realizálódott hogy jé, ez is benne van, erre is kitér, ezt is behozta ezzel a szállal és ez minden túlzás nélkül elképesztő. Arról nem beszélve, hogy milyen személyes felismeréseket okoz(hat) az olvasóban is a saját életére reflektálva - magam előtt láttam, mikor mehetett volna tönkre a saját kapcsolatom/házasságom, milyen okból, miért nem lett így mégsem és mit tehetek még az ellen, hogy megtörténjen. Mert nekem azért más a helyzetem, nekem megéri küzdenem. És valakinek valami más lesz az önreflektálás oka, vagy akár több dolog is, mert tényleg annyi minden, olyan lélektani mélységek vannak érintve ebben a könyvben, amiről nehéz is írni és kifejezni, olvasni kell. 

"A magány nem ugyanaz, mint az egyedüllét. A magány nem más, mint a világban való létezés. Folytonos meghasonlás, folytonos visszavágyódás a gyermekkori öntudatlanságba, annak érzetével, mennyire fáj az idő. A magány nem pozitív és nem negatív. A magány egyszerűen a teremtés alapköve, az öntudatra ébredés következménye. Aki ezt elfogadja, megtalálja önmagát."

Annyi idézetet, hihetetlenül megfogalmazott életigazságot kiírhatnék ide, hogy ki sem férne, így maradok a fentinél, aminél a leghosszabban kellett megállnom, hogy ízelgessem magamban és a világom megszűnt létezni, amíg ezt tettem és aminek újraolvasásánál megint katarzis van bennem. A Semmiért egészen egy nagyon erőteljes és egyedi atmoszférájú kötet, aminek az egésze és főleg a vége se nem boldog, se nem szomorú, inkább reményteli... ami sokszor nyomasztó, valahol mégis felszabadító.

A Semmiért egészen tükröt tart az olvasója elé is, majd hagyja, hogy az összetört darabokban megtalálja a lénye darabkáit, amíg egy teljesen új ember nem lesz azáltal, amit a történetével és főleg annak előadásmódjával ad - előadásmódjával, mert bizony ez egy kivételes remekmű, magával az élettel és annak értelmével a főszerepben. Olyan rengéseket okoz az olvasó lelkében, amit aztán soha nem felejthet el és minden hasonló élethelyzetében benne rezonál. 

Sara Raasch: These Rebel Waves - Lázadó hullámok (Folyami kalózok 1.)

 

Sziasztok!

Már magam sem tudom, hogy figyeltem fel erre a könyvre régebben, de zsigeri erővel vonzott magához. A borító nem csak gyönyörű, de a cselekmény ismeretében elképesztően szimbolikus is - ami pedig a könyvet illeti, szerintem nem kap elegendő figyelmet, annyit biztosan nem, amennyit megérdemelne. Meglepően kevés embernél látom, pedig elképesztő! Nekem nagy kedvenc lett és örülök, hogy egyrészt jön a folytatása, másrészt pedig hogy nekem nem éveket kell várnom rá, mert olyan függővége van, hogy így is megbolondulok. 

TARTALOM: 

Egy lázadó. Egy kalóz. Egy herceg. 

Harcba kell szállniuk az országukért, a családjukért és saját magukért 

- különben olyan háborúval néznek szembe, ami elpusztíthatja a világot. 

ADELUNA KATONA.

Öt évvel ezelőtt segített felszabadítani Szent Loray mágiával teli szigetét Argrid országának zsarnoki uralma alól. Csakhogy nem volt könnyű visszailleszkednie a háború után. Amikor egy argridi eltűnik Szent Loray új tanácsosának béketárgyalása során, az ország véres igazságszolgáltatást követel. Lu úgy sejti, veszedelmes erők munkálkodnak a háttérben. 

DEVEREUX KALÓZ. 

A Szent Lorayen portyázó folyami kalózok egyikeként abból él, hogy a sziget mágikus növényeit árulja a feketepiacon. Miközben Argrid a kalózokat gyanúsítja küldöttük elrablásával, Vex célponttá válik. Gyakorlott hajósként beleegyezik, hogy segít Lunak előkeríteni az eltűnt argridit. De amire rábukkannak, sokkal veszedelmesebb lehet bármelyik háborúnál. 

BENAT ERETNEK. 

Ben, Argrid koronahercege titokban Szent Loray tiltott mágiájának a megszállottja. Amikor apja, a király megbízza őt a meghökkentő feladattal, hogy oszlassa el Argrid a mágia iránti félelmét, Ben kénytelen feltenni magának a kérdést, vajon megváltoztathatja-e egy herceg egy egész ország hitét, vagy valójában a saját máglyáját építi. 

Lu, Vex és Ben vajon meddig hajlandó elmenni a béke érdekében? 

Az is kiderül, hogy miféle fából faragták őket... 

KIADÓ: Könyvmolyképző kiadó, 2021

ISBN: 9789633990766

RENDELHETŐ: itt

A These Rebel Waves szerintem igazán egyedi, jól felépített enyhén disztópikus és valamilyen értelemben fantasy világban játszódik. A történetet három fő karakter szemszögéből ismerhetjük meg - a prológusban a szemünk elé tárul a tizenhárom éves Ben és a szintén tizenhárom éves Vex, valamint a tizenegy éves Lu múltja, mint egy bevezetőként. Más - más helyszíneken mást és mást éltek át, de az mindhármójukról elmondható, hogy gyorsan véget ért az idilli gyerekkoruk. 

Ben Argrid koronahercege, a király fia, és kénytelen végignézni, ahogy imádott nagybátyját és vele egyidős unokatestvérét, Paxbent, akivel konkrétan együtt nőttek fel, élve elégetik. Argrid ugyanis nem kegyelmez azoknak, akiket a mágia* használatán kapnak, ez ugyanis az ördögtől való, és ebben a vallási bigottságban az a legijesztőbb, hogy túlságosan is valósághű. Ben bár érdekes karakter, kicsit kevesebbet kapunk belőle, de én az ő részeit is érdekfeszítőnek és nélkülözhetetlennek találtam.

Mindeközben Lu lány létére is alig tizenegy évesen már katonája és kéme a szüleinek, akik a lázadást vezetik Argrid ellen Szent Loray szigetén. Olyanokat látott és hallott, sőt, olyanokat volt kénytelen megtenni és átélni, amik messze sem egy ennyi idős gyerek lelkének valók. Lu egyébként egy elképesztően erős és hűséges, jóságos karakter, bár van egy bizonyos látásmódja - hogyan is ne lenne - ami később persze benne is megkérdőjeleződik és átértékel sok mindent; átmegy egy bizonyos fejlődése a karaktere ezáltal. 

Vex szintén tizenhárom éves, amikor kénytelen szembesülni a lelke mágiától való tisztításaként emlegetett kínzással, de valahogy mégis képes megőrizni a hidegvérét és túlélnie, nem adja magát könnyen. *A mágia itt nagyrészt a botanikához köthető, később Vex a legismertebb kalózként ezeket árulja és adja el a feketepiacon. Ő az a karakter, aki jön, lát és visz mindent. Pimasz, szarkasztikus, bátor és igazi lázadó, de a szíve helyén van. Értelemszerűen az ő jeleneteit szerettem a legjobban olvasni, ami viszonylag hamar össze is kapcsolódott Lu történetének szálával. 

A jelen események a prológushoz mérten hat évvel később játszódnak és akkor vesznek igazán izgalmas fordulatot az események, amikor egy argridi küldött eltűnik - többek között - Vex tárgyalása alatt. Az amúgy is törékeny béke így megtörni látszik, a kalózok szövetségével együtt, márpedig akkor Szent Loray újra elveszik, sőt, megkerülhetetlen egy újabb háború...

Lu és Vex összefognak, hogy kiderítsék, miféle ármányok folyhatnak a háttérben, miközben Bennek is világot megrázó felismerésekkel kell szembesülnie. A These Rebel Waves főként karakterközpontú, a három főszereplőn kívül a hozzájuk közel álló szereplőket és kapcsolataikat is megismerhetjük, de ettől függetlenül szerintem a cselekményszála sem elvetendő. Sokaknak talán kicsit nehezebben indul be, de engem viszonylag hamar elkapott és egyszerűen nem engedett. 

"Sokkal többet mond valakiről az, mit tart a gyengéjének, mint az, hogy mit gondol az erősségének."

"A lényeg, hogy bármitől félsz, az a valami a részed. Küzdhetsz ellene, vagy változtathatsz az elvárásaidon, de bárhogyan döntesz is, ki kell tartanod az elhatározásod mellett."

Lu és Vex csak a könyv vége felé találkozik Bennel, de az a jelenet hozza a regénynek azt az elképesztően brilliáns csavarját, ami miatt konkrétan azóta is keresem az állam. Maga a tény is, de az, ahogyan ez megvan írva... hihetetlen! 

Ha elszeretnéd olvasni ezt a könyvet - márpedig én tiszta szívből ajánlom - akkor van egy jó és egy rossz hírem. A rossz az, hogy a lehető legdurvább résznél van vége (én ordítani tudtam volna, hogy ez nem lehet, nem lehet, hogy már csak a köszönetnyilvánítás jön), a jó pedig az, hogy feltehetően ősszel érkezik a második rész, ami egyben a lezárás is, így akik ezután olvassák, nem három évet kell várjanak rá... akik így jártak, azoknak részvétem; akik meg olyan mazochisták, mint én: olvassátok el minél hamarabb, de ha jót akartok magatoknak, megvárjátok azt a folytatást. 

Nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogat még számunkra az írónő, mert már ebben a kötetben sem kímélt minket. Szinte fizikailag fáj, hogy ennyire kevés figyelem éri ezt a könyvet, pedig szerintem zseniális, úgyhogy én biztosan ajánlani fogom mindig, mindenhol, mindenkinek!

A These Rebel Waves addiktív és elgondolkodtató, fikcióhoz képest túlságosan is életszerű és ehhez mérten néhol kegyetlen, néhol vicces és sokszor megható, igazán jelentőségteljes történet arról, mit jelent az otthon, család, emberség, hűség, kitartás és hogy van, amiért igenis megéri harcolni.

ELŐOLVASÁS | Monos Anett: Szenvedélyes hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.)

 

Sziasztok!

Kicsit megkésve sikerült hoznom a bejegyzést, de engem is az a megtiszteltetés ért, hogy még a megjelenés előtt olvashattam Monos Anett első regényét, ami a Szenvedélyes hadviselés címet viseli és a Skarlát kiadó gondozásában jelent meg - a Skarlát kiadó új a könyvpiacon, főként magyar írókat szeretnének felkarolni és Anett maga az egyik alapítója. Az első könyvük pedig egy enemies to lovers realista romantikus történet, ami jobban beszippantott, mint azt hittem. 

A kiadó könyvei egyelőre csak elektronikusan jelennek meg, az oldalukról tölthetitek le és olvashatjátok el.

TARTALOM: 

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.

Egy közös lakás.

Régen osztálytársak.

Most lakótársak.

Fojtó múlt.

Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

KIADÓ: Skarlát kiadó, 2024

ISBN: 9786156781000

LETÖLTHETŐ: itt

Őszintén szólva elég ritkán olvasok csak romantikus könyveket, de a Skarlát kiadó bemutatkozása nagyon szimpatikus volt, ez a kötet pedig azonnal felkeltette a figyelmemet. Tudatosan a megjelenéshez közel időzítettem az olvasást, így ugyan a véleményemet háromu nappal később olvashatjátok, de jobb később, mint soha. 

A Szendvedélyes hadviselés rögtön az első oldalon magával ragadja az olvasóját, és nem is ereszti, ahogy haladnak előre az események. A történet Budapesten játszódik, két idősíkot váltogatva, a jelen ráadásul a nyolcadik kerületben, ami ugyebár nem éppen a város legbiztonságosabb része. 

Itt él és dolgozik Bálint, akinek a gimi alatt az az edzőterem volt a menedéke, aminek most a fenntartásáért küzd. Emiatt keres lakótársat az albérletébe, de nyilvánvalóan nem éppen tolonganak a küszöbön a lehetőségért. Eközben Adri, aki a szüleivel nem tartja a kapcsolatot, egyetlen barátja pedig New Yorkban él, egy bántalmazó kapcsolatból próbál kiutat találni, miután rájön, hogy kitáncolni a feszültséget már nem elég, az nem védi meg az életét. Így talál rá Bálint hirdetésére - de természetesen fogalma sincs, hogy kit takar a hirdetés. 

Amikor viszont ott állnak egymással szemben az ajtóban, nincs az a bokszzsák vagy zene, ami távol tarthatná tőlük a múlt árnyait és a gimis éveik fojtogató emlékei úgy elevenednek meg a lelki szemeik előtt, mintha egy időutazáson vennének részt. 

Adri és Bálint ugyanis gimnáziumban osztálytársak és esküdt ellenségek voltak. Habár most Adri az, aki egy bántalmazó kapcsolat áldozata, egykor ő maga volt a bántalmazó és Bálint volt az áldozata. Kérdezhetnénk, hogy akkor mégis miért akarnánk együtt látni ezt a két embert, de a felszínt nézve semmi sem ennyire fekete-fehér és egyszerű. Amint jobban megismerjük mind a személyiségüket, életüket, indítékaikat, érzelmeiket, azonnal rájövünk, hogy azért ez a felszín alatt jóval bonyolultabb. 

Olyanok ők, mint az érem két oldala: míg Adri a gazdagabb környezetből jön, az apja polgármester, az édesanyja a fent említett gimnázium igazgatója, tehát úgy járkál a folyosókon, mint egy érinthetetlen királynő; addig Bálint apja nincs képben, az édesanyja küzd a fennmaradásukért, jelentsen ez bármit, szegények, de mivel őszintébben képes ezt vállalni és lehet önmaga - legalábbis külső szemmel - míg Adri úgy érzi, arany kalitkában van, irigyelve Bálint szabadságnak hitt cseppet sem egyszerű életét tökéletes prédává válik a szemében. 

Egy idő után mindketten viselik a saját páncéljukat, egy idő után Bálint a túlélés érdekében visszatámad, egy idő után mindkettejük számára tiszta, hogy ez messze nem gyűlölet, csak e mögé bújnak, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy szeressék a másikat. Félreértés ne essék, itt leszögezném, mert ez nagyon fontos, hogy az írónő nem romantizál egy bántalmazó kapcsolatot! Amit ők a gimi alatt tesznek egymással, az nincs rendben, és ez végig éreztetve van, valahol mélyen ők is tudják - de nézzünk kicsit magunkba: nekünk is biztosan van olyan a múltunkban, amit ma már máshogy csinálnánk, de lehet, hogy akkor nem is lennénk azok, akik. Van olyan, amit viszont tényleg a legszívesebben visszacsinálna az ember. 

Az a pillanatnyi találkozás is végtelen érzelemmel árasztotta el őket, aminek lenyomatától nem tudnak szabadulni. Adri egy kétes motelben száll meg ideiglenesen és egy bárban kezd el dolgozni, amit pont Bálint legjobb barátja vezet, de egyikük sincs abban a helyzetben, hogy válogathat. Aztán hamarosan egy bizonyos történés megváltoztat mindent: egy este amikor hazafelé tart, úgy érzi, követik, aztán paranoiának könyveli el - de ez nem változtat a tényen, hogy ezután két férfinek nem nevezhető hímnemű rátámad... a sors fintora, hogy Bálint az, aki habozás nélkül a segítségére siet, majd ezek után mégis lakótársak lesznek, bár egyikük sem repes ettől a ténytől túlzottan, de a szükség így hozza. 

Habár a bántalmazó aspektusokat leíró részeket azért frusztráló olvasni és ez komolyabbá is teszi a történetet sokkal, mint egy egyszerű romantikus történetet, a feszültséget oldja a két karakter egymás ellen vívott szócsatái és néhány karakter, akiken jókat lehet nevetni. Ugyanakkor én személy szerint nagyon büszke vagyok Anettre, mert nagyon nehéz olyan romantikus történetet írni, ami tényleg jó, aminek megvannak a komolyabb témái, a karakterfejlődések, a két szereplő dinamikájáról és kémiájáról nem is beszélve - és az, hogy ennyire rétegezve vannak mind a karakterek, mind az események, szerintem igazán kivételes. 

Onnantól kezdve, hogy Bálint tanít Adrinak önvédelmet, azon át, hogy elkezdenek a nyíltan kommunikálni, egészen addig, amíg akarva-akaratlanul is beavatják a másikat a bizalmukba, ez pedig odáig teljesedik ki, hogy egymás legerősebb támaszai és védőbástyái lesznek, annyira letehetetlenné teszi a könyvet, hogy egyszer még főzést is félbehagytam, és nem viccelek. 

A Szenvedélyes hadviselés egy nagyon érzelem teljes tanmese arról, akik voltunk, akik lenni akarunk, akik lehetnénk - hogy ha hagyjuk magunknak és a másiknak, hogy ha módot találunk arra, hogy megbocsássunk és tiszta lappal kezdjünk. 

"Egyszerre mozdultunk, egyszerre csattantunk össze, egyszerre csókoltuk le egymásról a vitákat, kétségeket, feszültséget, magányt, és feltöltődtünk élettel, pezsgéssel, villámokkal."

A főszereplőkön kívül van pár olyan mellékszereplő a történetben, akik nagyon érdekessé és jobbá vagy izgalmasabbá teszik a cselekményt: Karola és a kisfia jelenléte és ennek jelentősége Bálint életében kifejezetten megható, szintén Bálint miatt Toma és Vivi nagyon jó és erőteljes karakterek, külön és együtt is, illetve a Dominikkal való kapcsolatát, akiben régi önmagát látja, ugyanazokkal a küzdelmekkel, amiken ő átment, már ne is említsem. Aztán ott van Adri életében Csabi, a gyerekkori és egyetlen barátja (amíg Bálint vissza nem tér az életébe), aki szerintem kifejezetten megosztó lehet, nekem is ambivalens sokszor, de pont ettől érdekes: egyrészről nagyon szerettem azt a kapcsolatot, ami köztük van, hogy mennyire támogatják egymást, másrészről viszont van, ami miatt mégsem érzem őt teljesen igaz barátnak (ahogy a tánchoz áll, ami Adrinak a világot jelenti, vagy hogy mennyire önzőnek tűnik néhány esetben), ugyanakkor valahol az ő szemszögét is meglehet érteni: szerelmesnek lenni a gyerekkori barátodba, tudva, hogy semmi esélyed és amikor lehetett volna, sem volt valódi, nagyon kemény lehet. Ugyanakkor az embert a saját érzelmei is be tudják csapni, ha ilyen közel áll valakihez, vagy épp a máshoz való érzelmektől menekülve nem gondolkodik - így erre a szálra még kíváncsi leszek, mert a könyv vége sejteti, hogy okoz még bonyodalmat bőven. Aki pedig feltétlen kiemelendő és mindkettejük életében fontos szerepet játszik, az nem más, mint Lenke néni, akinek a jelenetein hol fuldokolva nevettem, hol pedig - amikor az ő felszíne alá is bepillantást nyertünk - szívszaggatóan zokogtam. Adri bántalmazó vőlegénye, Peti az aki még értelemszerűen szerves része a történetnek, mégsem tudok és akarok szavakat pazarolni rá, kifejezni sem lehet, mennyire megvetem. Nagyon brutális érzelmi hatással van az olvasóra egy jelenet a könyv végén vele kapcsolatban, ami egyszerre tragikus és elképesztően erőteljes. 

A lezárásról annyit, hogy idegőrlő függővég, és tekintve, hogy trilógiának tervezett, úgy vélem, lesznek itt még bőven események. Őszintén szólva, nem számítottam rá, hogy ilyen nagy hatással lesz rám ez a történet, de az első sorától az utolsóig magához láncolt és napokkal az elolvasása után sem enged; úgy láttam magam előtt az egészet, mint egy filmet, amiben minden benne van, aminek benne kell lennie. Pedig én nagyon szkeptikus vagyok a romantikus (erotikus) könyvekkel szemben, valószínűleg jogosan, de ez az a kivételt erősítő kiemelkedő és különleges élmény, amit vétek kihagyni!

A Szenvedélyes hadviselés egy ízig-vérig ellenségekből - szerelmesek történet... Egy hullámvasutat idéző cselekménysorozat kivételesen rétegezett érzelmi leírásokkal és elképesztően komplex karakterekkel, valamint olyan fontos témákkal, aminek jelentőségét nem veszi el a romantika. 

EXKLUZÍV TARTALOM | Baráth Viktória: Egy év Provence-ban | Beleolvasó

 

Sziasztok!

Baráth Viki egyike azoknak az Álomgyár kiadónál publikáló magyar szerzőknek, akiknek évek óta követem a munkásságát. A lélektani - romantikus műfajban írt könyvei a kedvenceim, mint például az Egy év Rómában és az Egymás szemében, így megörültem, mikor láttam, hogy egy hasonlónak tűnő szépséggel kápráztat el hamarosan minket. Az Egy év Provence-ban június 11-én jelenik meg, és az a megtiszteltetés ért, hogy hozhatok Nektek belőle egy jelenetet. Ezt a lehetőséget itt is köszönöm Briginek!❤

TARTALOM: 

A ​fiatalon megözvegyült Lily szürke hétköznapjait éli. Valaha imádta a belvárosi forgatagot, a nyüzsgő életet és a fotózást, amely nemcsak a munkája volt, hanem a szenvedélye is. Mára ez azonban csak egy rég elfeledett élet foszlánya maradt… Nem szívesen tekint vissza a múltjára, így viszont képtelen feldolgozni a gyászát és a traumáit. Csupán egy galéria falán lógó kép emlékezteti arra, ki is volt ő valójában.

Egy nap azonban megtudja, elhunyt férje ráhagyott egy birtokot Saint-Rémy-de-Provence mellett. Lily minden porcikájával tiltakozik az ellen, hogy oda utazzon. Nem akarja megtartani a házat és a földet. Azonban amikor kiderül, más is igényt tart rá, rádöbben, nem hagyhatja elveszni múltja utolsó darabkáit. Étienne, a fiatal szakács személyében ellenfelére akad, akivel – ha tetszik, ha nem – együtt kell dolgoznia, hogy megmentsék a birtokot.

Mindketten épp elég terhet cipelnek a vállukon ahhoz, hogy egy idő után rájöjjenek, annyira nem is különböznek egymástól, mint azt elsőre gondolták…

KIADÓ: Álomgyár

ISBN: 9789635709502

ELŐJEGYEZHETŐ: itt

"Utáltam azokat a napokat, amikor egyedül kellett bezárnom a kávézót. A takarítás, a rendrakás mind rám várt, én pedig már alig álltam a lábamon. Már csak a kávégép volt hátra, ezért elindítottam rajta a tisztítóprogramot, és alaposan eltörölgettem mindenhol. 

Csillogott-villogott a gép, én pedig nagyot sóhajtottam, hogy végre vége ennek a napnak is. 

Éppen levettem a kötényemet, amikor megszólalt a kis csengő az ablak fölött. Már megint elfelejtettem bezárni az ajtót!

- Zárva vagyunk! - kiáltottam fel. 

- Ó, bocsi - szólalt meg egy mélyen búgó férfihang. - Hosszú napom volt, és még haza kell vezetnem. Csak egy eszpresszót szeretnék kérni. 

Elegem volt már abból, hogy senki sem tartja be a nyitvatartási időnket, de amikor megfordultam, és megláttam a férfi arcát, a szívem kihagyott egy ütemet. Melegen mosolygott rám, amitől ellágyultam. Úgy sejtettem, csak azért néz rám ilyen gyengéden, hogy megessen rajta a szívem, amit el is tudott érni. De álmomban sem gondoltam volna, hogy flörtöl velem. Pont velem? Az ilyen típusú férfiak sosem vetettek rám szemet. Mégis hízelgő volt a közeledése, ezért elkészítettem a kávéját, ahogy kérte, amíg ő a pultnál várt. A szemét egy pillanatra se vette le rólam,. A tekintete szinte égette a hátamat, és ahogy felé fordultam, egyenesen a szemembe nézett. Amikor átnyújtottam neki a papírpoharat, a keze egy pillanatra megpihent az enyémen. Előtte nem hittem a sorsszerű találkozásokban, de az tagadhatatlan volt, hogy a bőre érintése  megbabonázott. Nem akartam, hogy kisétáljon az életemből ez a titokzatos idegen, akinek olyan arcvonásai voltak, amilyet ritkán látni: éles, határozott áll, mélyen ülő szemek, apró, de kemény ráncok a homlokán. Rövid, barna hajvonala már feljebb vándorolt a homlokán, de még így is vonzó volt. 

Egy igazi férfi. Egy úriember. Ezért nem is szólt, amikor az arcomat megtörölve összekentem magam a kávézaccal, csak átnyúlt a pult fölött, és puha kezével letörölte a foltot, miközben igyekezett visszatartani a mosolyát. Azt hittem, menten megnyílik alattam a föld. A térdem reszketni kezdett az érintésére, és amikor tudatosult bennem, hogy bármelyik percben elválhatnak útjaink, súlyos letargia fogott el. Úgy éreztem, magamba akarom szívni az utolsó pillanatokat, amíg még láthatom. 
Előhúzta a zsebéből a tárcáját, de én felemeltem a kezemet. 
- Hagyd csak, már úgyis lezártam a kasszát! - legyintettem. 
- Nem fogadhatom el - csóválta a fejét. - Valahogy viszonozni szeretném. 
- Tényleg nem kell. A vendégem voltál. 
vonakodva ugyan, de eltette a pénztárcáját. 
- Akkor köszönöm... - közelebb hajolt, hogy leolvassa a névtáblámat - Lily. 

Rám mosolygott, majd elindult az ajtó felé. Csalódottan fordultam vissza a kávégép felé, hogy ismét eltörölgessem, de végül újra felcsendült a hangja: 
- A sarkon túl van egy nagyon jó hot dogos. Nem tudom, vacsoráztál-e már, de szívesen meghívnálak egyre. Vagy kettőre. 

Magam sem tudtam, mihez kezdjek ezzel a közeledéssel. Határtalanul boldog voltam, hogy nem sétált ki azon az ajtón. Hevesen bólogattam, és olyan gyorsan végeztem a takarítással, ahogy csak bírtam. 

Bezártam a kávézót, és gyalog indultunk a stand felé. Igaz, pont az ellenkező irányba, mint amerre laktam, de még véletlenül se hoztam ezt fel. Féltem, hogy lemondja a vacsorát. 

Nem sokat beszélgettünk, szinte szótlanul sétáltunk egymás mellett, de egyáltalán nem zavart a csend. Inkább megnyugtatott. Semmi mást nem akartam, csak hogy ne érjen véget az este.

Miután ettünk, megmondtam, hogy a másik irányban lakom, ő pedig kérdés nélkül követett.

- Azt hiszem, valamit elfelejtettél - mondtam, mire ő felvonta a szemöldökét. - Te tudod az én nevemet, én viszont nem a tiédet. 

- Ó! - nevetett fel. - Igaz. Jó bunkó vagyok! Matthieu. 

Kezet fogtunk, mindketten mosolyogva. 

- Most már legalább tudom hova tenni az akcentust. 

Nem mentünk bele jobban a témába. Én sem kérdezősködtem, és ő sem mesélt magától. Nem voltam nagy pasizós, de mindketten tudtuk, mire megy ki a játék. Néha-néha hozzáért a kezemhez, amitől megremegett a térdem. Még soha életemben nem éreztem így. Főleg nem egy idegen iránt. Mégis vonzott benne valami megmagyarázhatatlan, aminek a hatására még arra is képes voltam, hogy feladjam az elveimet, és belemenjek egy egyéjszakás kalandba. 

A lakásomba érve becsuktam magunk mögött az ajtót, ő pedig nem sokat várt. Megcsókolt, velem pedig forogni kezdett a világ. Onnantól kezdve tudtam, hogy ez valami nagyon különleges kezdete. 

Egész éjjel ébren voltunk. Hol beszélgettünk, hol szenvedélyesen szeretkeztünk. Nem tettünk fel kérdéseket, nem kételkedtünk a másik szándékaiban, mégis olyan tisztának tűnt a kapcsolatunk, még ha tudtuk is, hogy a reggellel mindennek vége szakad. 

Éjjel kettőkor rendeltünk egy pizzát, és amíg vártunk, én kávét főztem, ő pedig körbesétált a lakásomban. Először féltem, vajon mit fog szólni, de olyan mély átéléssel nézte végig a képeimet, hogy inkább nem szóltam közbe, csak figyeltem a mozdulatait. A tekintete megakadt az egyik fotón, mégpedig a személyes kedvencemen. Címet nem adtam neki, mert egy szó vagy mondat sem tudta volna visszaadni mindazt, amit jelentett nekem. A vörös és a narancs színei domináltak rajta, ahogy a fények visszaverődtek a nedves aszfaltról, valamint két alak vonalai, akik egy szenvedélyes ölelésben fonódnak össze. 

- Mennyit kérsz ezért? - kérdezte komolyan, amikor a kezébe nyomtam a bögrét. 

Először nem értettem, mire céloz. 

- Nincs még ára, mivel nincs rá jelentkező se. 

- Hát, most találtál egyet. 

Elkerekedett szemmel néztem rá. 

- Meg akarod venni? 

- Nem úgy nézek ki?" 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem kellőképpen felkeltette az érdeklődésem már ez a kis részlet is. Viki csodaszépen bánik az érzelmeket leíró szavakkal, szinte én érzem azt a vonzást, ami a két szereplő közt van, és annak a bizonyos képnek az ábrázolása olyan, hogy látom magam előtt. 

Ki az, aki velem együtt egy példánnyal tér haza a Könyvhétről? :)