Lynn Painter: Újra meg újra

 

Sziasztok!

A Jobb, mint a filmeken után nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvét is olvasni szeretném az írónőnek - abszolút etalon lett, ha valami könnyedebb kikapcsolódásra vágyom. Ez megint olyan kötet lett, amit elképesztően szerettem!

TARTALOM: 

Emilie Hornby,a tizenhét éves gimnazista mottója: "A sors balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni." A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefon ébresztője, és - ó, te jó ég! - újra Valentin nap van. Az utána következő nap pedig...? Ismét egy rémes Valentin-nap!

Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az "első" Valentin-nap rémségeit. Miközben mindenféle trükköket bevetve próbálja megakadályozni a balszerencse ismétlődő áradását, nem tud szabadulni a rejtélyes, mégis elbűvölő Nicktől sem, akibe szó szerint minden nap beleütközik. 

De vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban, és tehetetlenül végignéznie, hogy fenekestül felfordul az élete? És mi történik, ha a sok furcsa esemény közepette mégis valami jó kezd kibontakozni, de az univerzum nem ad több lehetőséget a javításra...? 

KIADÓ: Kossuth Kiadó, 2024

ISBN: 9789636362744

RENDELHETŐ: itt

Lynn Painter újabb története szintén egy igazi könnyed, aranyos és humoros, teljes kikapcsolódást nyújtó könyv, ami azért érint fontosabb témákat is, csak épp nem nyomasztóan. Ha nyaralásra kerestek könyvet, arra is tökéletes, de azzal számoljatok, hogy hamar a végére lehet érni.

Emilie élete legboldogabb Valentin-napjára készül, hiszen már rég eltervezte azt is, mit fog felvenni és megvolt a konkrét forgatókönyve, hogy mi hogyan zajlana tökéletesen a barátjával, Josh-al. A kezdeti nehézségek a reggeli rutinban sem szegik a kedvét és továbbra is vidáman indul el, de amikor összeütközik a szótlan labortársával, Nickkel, már tudja, hogy ez a nap nem úgy fog alakulni, ahogy eltervezte (és mi lesz még később!). Nicket az első felbukkanásától elkezdve azonnal megimádtam, tipikusan az "egyszer szól, de akkor nagyot" kategória, szarkasztikus és kissé rejtélyes figura, de a kezdetektől látszik, hogy a szíve a helyén van. Felajánlja, hogy elviszi Emilie-t, aki már így is késésben van, így az ajándékozás Josh-al várat magára, majd sorra olyan történik a nap további részében, ami kibillenti őt az egyensúlyából: Josht félreérthetetlen helyzetben találja a fiú exével, kiderül, hogy a pályázatot, amit annyira várt, tévedésből nyerte meg és nem tudják neki biztosítani a helyet, majd az apja közölte, hogy elköltözik az új családjával. Emilie ezek után imádott nagymamájánál keres vigaszt, úgy dönt, hogy ott alszik, hogy minél korábban véget érjen ez a szerencsétlen nap... de másnap otthon ébred, a saját ágyában, ismét február 14-ei dátummal. 

A kezdeti sokk után megpróbálja megakadályozni és elkerülni, hogy mindez újra megtörténjen, nem is egyszer, de a sokadik alkalom után rájön, hogy bármit is tesz: az összeütközése Nickkel és az események további láncolata is elkerülhetetlen. Amikor közös kávézásra megy Nickkel, Josh-al, és Josh exbarátnőjével, akivel előző nap kapta rajta, egyszerre kínos és komikus jelenetnek lehetnek tanúi az olvasók. Listát ír magának, hogyan hozhatná rendbe ezt az egészet, de mikor így sem jár sikerrel, rájön, hogy lehet mégsem lehet mindent eltervezni az életben, legalábbis annyira erőteljesen, amennyire ő szeretné, biztosan nem. Így amikor már sokadjára is élete legrosszabb napjára ébred, úgy dönt, ha minden következmények nélkül marad, akkor lényegében azt csinálhat, amit szeretne, nem igaz? 

Így a KNN (következmények nélküli nap) nevében azzal indult, hogy engedély nélkül elvitte az apja kocsiját, amit elvettek tőle és bevonták a jogosítványát, az iskolai bemondón szakít Josh-al, kioszt egy-két embert, megírja a főnökének, hogy nincs kedve bemenni dolgozni, beismeri Nicknek, hogy vonzónak tartja és szeretne vele lenni, így el is lógnak az iskolából, tetoválást csináltat, felszöknek egy épület tetején lévő erkélyre aminek a létezését ma már mindenki letagadja, pedig az apja ott kérte meg az anyja kezét - és ezzel összességében egy olyan napot töltenek együtt, annyira mélyen megismerve egymást, ami megváltoztatja mindkettejük életét. Miután Nick beszélt a saját tragikus okáról annak, miért gyűlöli a Valentin-napokat és Em megmutatta neki a vallomásokkal teli cipős dobozát - aminek egyes részeit a fejezeteknél olvashatjuk mi is - az utolsó hét percben megcsókolják egymást. Majd véget ér a KNN nap és ők azt hiszik, képesek továbblépni, pedig nem. 

Legalábbis Nick tényleg úgy viselkedik ezek után, mintha mi sem történt volna, mert azt gondolja, Emilie ezt várja el és jobb így, de nyilvánvalóan nem így van. Ez a nap nagyon sok mindenre ráébreszti Emilie-t és ezáltal az olvasót is: bizonyos határokon belül merd megtenni, amit a szíved diktál, mert egyszer élsz. Illetve, akárhogyan próbálkozol is, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet szabályokkal megtervezni - ilyen is a szerelem is. 

" - Oké, Alex, tiéd az a srác. 

- Akik ismerik, mind azt hiszik róla, hogy bunkó, mert sosem mosolyog. 

Felnéztem a kenyeremről, és egy fekete kabátos pasit láttam, aki egy dobozzal a hóna alatt sétált el mellettem.

- De valójában egy kedves fazon, akinek lelkiismeret-furdalása van, mert bunkón viselkedett valakivel, aki pedig nagyon fontos neki. 

A fickó felpillantott az ablakra, és... 

Nick volt az.

- Egy tökéletes napot töltött együtt egy tökéletes csajjal - folytatta Rox. - De cinikus volt, és nem tudta elhinni, hogy ez a kapcsolat tartós lehet, ezért ellökte magától a lányt. 

Roxra néztem, és alig tudtam kinyögni: 

- Mi van? Miről beszélsz? 

- Csak amikor kitakarította a kocsiját, és még mindig érezte a lány illatát a bátyja kabátján - folytatta Trey -, tört rá a szinte elviselhetetlenül fájdalmas érzés, hogy mennyire hiányzik neki. 

- Mi a franc ez az egész? - Szipogtam, és zavartan pislogtam, amikor Nick megállt, és egyenesen ránk nézett. Rám. Alex úgy folytatta, mintha ott sem lennék. 

- Tudja, hogy elszúrta, de csak ajándékot akar adni neki a születésnapjára. Aztán elmegy." 

Nem szoktam konkrét jeleneteket idézni egy könyvből, de itt muszáj volt, mert kivételesen nagy kedvencem, ahogy meglett írva ez a rész. Emilie barátai és a családja is olyan emberek, akiket nagyon imádtam, főleg a nagymamáját, aki az egyik legikonikusabb karaktere a regénynek. De persze akit a legjobban szerettem ebben a történetben, az maga Emilie és Nick, mert Lynn Painter szereti elérni, hogy tizenéves srácokba szeressek bele, akik ráadásul amúgy nem is léteznek. 

Nem csak Emilie és Nick végső (és természetesen a korábbi) jelenetei, és annak módja, ahogy ebben a barátai vagy a nagymamája részt vettek volt az, ami nagyon tetszett ebben a történetben, hanem az is, ahogyan minden konfliktus helyzet megoldódott például a családjával, vagy éppen Josh-al, aki nem olyan rossz ember, mint ahogy a könyv elején hinnénk - az időhurok pedig, ami idáig vezetett teszi a könyvet még különlegesebbé. 

Az Újra meg újra egy igazán lélekmelengető olvasmány, amin nem egyszer nevetsz hangosan, de amit esetleg meg is könnyezel, és a mondanivalója mindig veled marad: merj bátor lenni és hagyni néha, hogy sodorjon magával az élet, mert néha bizony tényleg csodás érzés mindent elrontani.