ELŐOLVASÁS | L. K. Patrícia: Árnyak hangja

 

Sziasztok! 

Lehet, hogy van akinek ismerős Koós Patrícia neve, ugyanis több kiadónál szerkesztő és fordító, de hamarosan L. K. Patrícia néven debütál az első regénye, ami egy young adult fantasy. Az a megtiszteltetés ért, hogy az írónő maga kért fel a könyv előolvasására, amit itt is köszönök Neki és a Maxim kiadónak is - ugyanis náluk jön majd a Könyvfesztiválra előreláthatólag. 

Az Árnyak hangja alapból egy különleges történet szerintem, de számomra azért is, mert ez az idei 50. olvasott könyvem. 

(Borítóleleplezés hamarosan!) 

TARTALOM: 

Egy lány, aki nem ismeri a származását. 

Egy halhatatlan férfi, aki a legszívesebben elfelejtené a származását. 

És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét megkóstolná. 

Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány - végső kétségbeesésében - kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogy sokan emlegetik: Umbra leányával. 

Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt. Nem, ő fiatalságot akar, még ha ez mások életébe is kerül. 

Killian pedig saját múltjának árnyai elől menekül, miközben akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz. 

Vajon sikerül-e Sorelnek megmenteni az apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást? Fedezd fel a mágia, intrika és bátorság világát ebben az elbűvölő történetben!

KIADÓ: Maxim, 2024

ISBN: 9789634997023

ELŐJEGYEZHETŐ: itt

(Várható megjelenés: 2024. szeptember 26.)

Az Árnyak hangja már egy bitang erős prológussal indít - ami az írónő elmondása szerint csupán egy novella volt és többek biztatására tette bele a regénybe, eredetileg nem volt része - ami után csak pislogtam, hogy ez mégis mi volt? Itt már mondhatni tudtam, hogy bizony egy új kedvencet fogok avatni. Ez a kezdés ugyanis betekintést enged egy 237 évvel korábban játszódó jelenetbe, Hes és Esca Renick életébe, ahol a nő - boszorkányként - egy kisfiúnak ad életet... egy kisfiúnak, aki így haszontalan, hiszen sosem lesz képes használni az erejét. (Már ez a fordított eset érdekes, hiszen általában a kislányokkal szoktak így lenni). Egy kisfiúnak, aki valami csoda folytán él. De nem sokáig - érezvén, hogy a gyermeke meg fog halni, Esca a nővére segítségét kéri egy bizonyos könyv által, hogy megmenthesse, bármilyen ára van. Egy könyv, aminek Árnyak hangja a címe és bizony a jelenben is érződnek a mágiájának visszafordíthatatlan utórengései. 

Eközben a jelenben megismerjük a tizennyolc éves Sorelt, aki egy nem éppen átlagos vár nem éppen átlagos fiatal úrnőjeként tengeti napjait. Mivel testőrök, tehát harcos férfiak közt nőtt fel, és egyedül az apja van neki, aki katona volt, nem áll távol tőle a harcművészet és ezt nem is rest az apja intézőjének a fiával, Rolanddel gyakorolni, aki kiemelkedő íjász és siketsége miatt jelnyelvvel kommunikál.  

A történetet három fő karakter szemszögéből ismerjük meg: Sorel mellett, Killian, aki egy több száz éves, halhatatlan, megkeseredett férfi, ugyanakkor számomra egy nagyon szórakoztató és összetett karakter, és a létezésének igazi történelme van; illetve Ridva, a kitaszított és hátborzongató, boszorkánynak titulált nő az erdő mélyén lévő kunyhóban, akit ha teheti, mindenki elkerüli. 

A regény cselekménye ott indul be igazán, mikor Sorel apja hazatérve súlyosan megbetegszik és mivel a gyógyító nem tud rajta segíteni, Sorel Ridvához, Umbra leányához fordul segítségért. A tényleges boszorkány azonban ijesztőbb és szívtelenebb, mint azt a lány fel tudja mérni - de apja iránti kétségbeesett szeretetétől hajtva mégis alkut köt vele: ha odavisz neki egy bizonyos férfit és egy rejtélyes könyvet, segít az apját megmenteni. Ridva szemszögét mindig hidegrázós volt olvasni, hisz más fantasy történetek többségében előforduló boszorkányokkal ellentétben ő vérbeli ragadozó, aki semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze, amit akar, de a valódi szándékai csak az olvasók számára tiszta, mindenki mást maga körül bábokként képes rángatni. 

A fent nevezett férfi természetesen nem más, mint Killian, akinek a múltjáról szépen lassan tünedeznek el a kegyetlenség árnyai: megtudjuk, hogy az édesanyját elveszítette, az apja megvetette, és a vár, ahol élt, az anyja idejében rózsákkal volt tele. A tolvajként hírhedt Killiant Sorel Roland és apja helyettese, Wex segítségével a bitófától menti meg, ahova épp felakasztani készülnek, és bár a férfi látszólag az életével tartozik neki, majd ő lesz az, aki Sorelt megmenti, a lány természetesen nem avatja be annak a miértjébe, miért van rá szüksége. Ennek ellenére amikor megkéri, hogy segítsen neki azt a bizonyos könyvet ellopni, a férfi egy percig sem habozik. 

A két főszereplő, Sorel és Killian dinamikája egyszerűen elképesztő: külön-külön is nagyon jól megalkotott karakterek, és együtt is olyan jeleneteik vannak, amiken vagy nevettem, vagy izgultam, vagy sírtam, vagy megborzongtam, mert a sorokon át is éreztem a kémiájukat. 

"(...) Az utolsó szóval együtt pendül el valami Sorelben. Mint amikor a hárfa húrja elszakad. Egyszer, még kislány korában belopódzott a szobába, ahol az apja féltve őrizgette elhunyt felesége hangszerét. A hófehér, csontból készült hárfát lepedővel takarták le, amiről úgy lebbent fel a por, mint télen a legfinomabb hó. Sorel félve nyúlt a húrok felé. Remegett a keze, de mégis hozzáért az egyikhez. És az pontosan abban a pillanatban pattant el, és apró sebet húzott az ujjára. Ugyanezt a pillanatnyi fájdalmat érzi most, csak éppen a szívében. Olyan, mintha a húrok egymás után szakadnának el benne."

Habár a történet a több szemszög ellenére is E/3-ban íródott, ami sokak szerint nem engedi olyan közeli érzelmi síkba az olvasót, mint az E/1, Patrícia bebizonyítja, hogy ez bizony nem feltétlenül van így. Ahogy a fenti idézet is tökéletesen mutatja, mennyire szépen és kifejezően bánik a szavakkal. A története azonnal magával sodor, gúzsba köt, és olyan érzelmi hullámba ránt, amiből végül az ember nem is akar szabadulni, annyira elbűvöli. Az emberek minden rosszindulata, minden szeretete, rettegése és bátorsága, természetfeletti ereje megnyilvánul ebben a sötét mágiával és néhol vérrel átitatott történetben, amire a már kevésbé emberi szereplőnk rettenetesen szomjazik. Az egyedi világmegalkotás és izgalmas, fordulatokban gazdag történet olyan befejezéssel ér véget, ami először űrt hagy az olvasója lelkében, majd az utolsó sorok után szinte viszketnek az ujjai a folytatásért. Az Árnyak hangja szó szerint és átvitt értelemben is az a titokzatos és tiltott könyv, aminek a varázslata dalol és szinte lehetetlen neki ellenállni.