Sziasztok!
Kicsit megkésve sikerült hoznom a bejegyzést, de engem is az a megtiszteltetés ért, hogy még a megjelenés előtt olvashattam Monos Anett első regényét, ami a Szenvedélyes hadviselés címet viseli és a Skarlát kiadó gondozásában jelent meg - a Skarlát kiadó új a könyvpiacon, főként magyar írókat szeretnének felkarolni és Anett maga az egyik alapítója. Az első könyvük pedig egy enemies to lovers realista romantikus történet, ami jobban beszippantott, mint azt hittem.
A kiadó könyvei egyelőre csak elektronikusan jelennek meg, az oldalukról tölthetitek le és olvashatjátok el.
TARTALOM:
Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.
Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.
Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.
Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.
KIADÓ: Skarlát kiadó, 2024
ISBN: 9786156781000
LETÖLTHETŐ: itt
Őszintén szólva elég ritkán olvasok csak romantikus könyveket, de a Skarlát kiadó bemutatkozása nagyon szimpatikus volt, ez a kötet pedig azonnal felkeltette a figyelmemet. Tudatosan a megjelenéshez közel időzítettem az olvasást, így ugyan a véleményemet háromu nappal később olvashatjátok, de jobb később, mint soha.
A Szendvedélyes hadviselés rögtön az első oldalon magával ragadja az olvasóját, és nem is ereszti, ahogy haladnak előre az események. A történet Budapesten játszódik, két idősíkot váltogatva, a jelen ráadásul a nyolcadik kerületben, ami ugyebár nem éppen a város legbiztonságosabb része.
Itt él és dolgozik Bálint, akinek a gimi alatt az az edzőterem volt a menedéke, aminek most a fenntartásáért küzd. Emiatt keres lakótársat az albérletébe, de nyilvánvalóan nem éppen tolonganak a küszöbön a lehetőségért. Eközben Adri, aki a szüleivel nem tartja a kapcsolatot, egyetlen barátja pedig New Yorkban él, egy bántalmazó kapcsolatból próbál kiutat találni, miután rájön, hogy kitáncolni a feszültséget már nem elég, az nem védi meg az életét. Így talál rá Bálint hirdetésére - de természetesen fogalma sincs, hogy kit takar a hirdetés.
Adri és Bálint ugyanis gimnáziumban osztálytársak és esküdt ellenségek voltak. Habár most Adri az, aki egy bántalmazó kapcsolat áldozata, egykor ő maga volt a bántalmazó és Bálint volt az áldozata. Kérdezhetnénk, hogy akkor mégis miért akarnánk együtt látni ezt a két embert, de a felszínt nézve semmi sem ennyire fekete-fehér és egyszerű. Amint jobban megismerjük mind a személyiségüket, életüket, indítékaikat, érzelmeiket, azonnal rájövünk, hogy azért ez a felszín alatt jóval bonyolultabb.
Olyanok ők, mint az érem két oldala: míg Adri a gazdagabb környezetből jön, az apja polgármester, az édesanyja a fent említett gimnázium igazgatója, tehát úgy járkál a folyosókon, mint egy érinthetetlen királynő; addig Bálint apja nincs képben, az édesanyja küzd a fennmaradásukért, jelentsen ez bármit, szegények, de mivel őszintébben képes ezt vállalni és lehet önmaga - legalábbis külső szemmel - míg Adri úgy érzi, arany kalitkában van, irigyelve Bálint szabadságnak hitt cseppet sem egyszerű életét tökéletes prédává válik a szemében.
Egy idő után mindketten viselik a saját páncéljukat, egy idő után Bálint a túlélés érdekében visszatámad, egy idő után mindkettejük számára tiszta, hogy ez messze nem gyűlölet, csak e mögé bújnak, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy szeressék a másikat. Félreértés ne essék, itt leszögezném, mert ez nagyon fontos, hogy az írónő nem romantizál egy bántalmazó kapcsolatot! Amit ők a gimi alatt tesznek egymással, az nincs rendben, és ez végig éreztetve van, valahol mélyen ők is tudják - de nézzünk kicsit magunkba: nekünk is biztosan van olyan a múltunkban, amit ma már máshogy csinálnánk, de lehet, hogy akkor nem is lennénk azok, akik. Van olyan, amit viszont tényleg a legszívesebben visszacsinálna az ember.
Az a pillanatnyi találkozás is végtelen érzelemmel árasztotta el őket, aminek lenyomatától nem tudnak szabadulni. Adri egy kétes motelben száll meg ideiglenesen és egy bárban kezd el dolgozni, amit pont Bálint legjobb barátja vezet, de egyikük sincs abban a helyzetben, hogy válogathat. Aztán hamarosan egy bizonyos történés megváltoztat mindent: egy este amikor hazafelé tart, úgy érzi, követik, aztán paranoiának könyveli el - de ez nem változtat a tényen, hogy ezután két férfinek nem nevezhető hímnemű rátámad... a sors fintora, hogy Bálint az, aki habozás nélkül a segítségére siet, majd ezek után mégis lakótársak lesznek, bár egyikük sem repes ettől a ténytől túlzottan, de a szükség így hozza.
Habár a bántalmazó aspektusokat leíró részeket azért frusztráló olvasni és ez komolyabbá is teszi a történetet sokkal, mint egy egyszerű romantikus történetet, a feszültséget oldja a két karakter egymás ellen vívott szócsatái és néhány karakter, akiken jókat lehet nevetni. Ugyanakkor én személy szerint nagyon büszke vagyok Anettre, mert nagyon nehéz olyan romantikus történetet írni, ami tényleg jó, aminek megvannak a komolyabb témái, a karakterfejlődések, a két szereplő dinamikájáról és kémiájáról nem is beszélve - és az, hogy ennyire rétegezve vannak mind a karakterek, mind az események, szerintem igazán kivételes.
Onnantól kezdve, hogy Bálint tanít Adrinak önvédelmet, azon át, hogy elkezdenek a nyíltan kommunikálni, egészen addig, amíg akarva-akaratlanul is beavatják a másikat a bizalmukba, ez pedig odáig teljesedik ki, hogy egymás legerősebb támaszai és védőbástyái lesznek, annyira letehetetlenné teszi a könyvet, hogy egyszer még főzést is félbehagytam, és nem viccelek.
A Szenvedélyes hadviselés egy nagyon érzelem teljes tanmese arról, akik voltunk, akik lenni akarunk, akik lehetnénk - hogy ha hagyjuk magunknak és a másiknak, hogy ha módot találunk arra, hogy megbocsássunk és tiszta lappal kezdjünk.
"Egyszerre mozdultunk, egyszerre csattantunk össze, egyszerre csókoltuk le egymásról a vitákat, kétségeket, feszültséget, magányt, és feltöltődtünk élettel, pezsgéssel, villámokkal."
A főszereplőkön kívül van pár olyan mellékszereplő a történetben, akik nagyon érdekessé és jobbá vagy izgalmasabbá teszik a cselekményt: Karola és a kisfia jelenléte és ennek jelentősége Bálint életében kifejezetten megható, szintén Bálint miatt Toma és Vivi nagyon jó és erőteljes karakterek, külön és együtt is, illetve a Dominikkal való kapcsolatát, akiben régi önmagát látja, ugyanazokkal a küzdelmekkel, amiken ő átment, már ne is említsem. Aztán ott van Adri életében Csabi, a gyerekkori és egyetlen barátja (amíg Bálint vissza nem tér az életébe), aki szerintem kifejezetten megosztó lehet, nekem is ambivalens sokszor, de pont ettől érdekes: egyrészről nagyon szerettem azt a kapcsolatot, ami köztük van, hogy mennyire támogatják egymást, másrészről viszont van, ami miatt mégsem érzem őt teljesen igaz barátnak (ahogy a tánchoz áll, ami Adrinak a világot jelenti, vagy hogy mennyire önzőnek tűnik néhány esetben), ugyanakkor valahol az ő szemszögét is meglehet érteni: szerelmesnek lenni a gyerekkori barátodba, tudva, hogy semmi esélyed és amikor lehetett volna, sem volt valódi, nagyon kemény lehet. Ugyanakkor az embert a saját érzelmei is be tudják csapni, ha ilyen közel áll valakihez, vagy épp a máshoz való érzelmektől menekülve nem gondolkodik - így erre a szálra még kíváncsi leszek, mert a könyv vége sejteti, hogy okoz még bonyodalmat bőven. Aki pedig feltétlen kiemelendő és mindkettejük életében fontos szerepet játszik, az nem más, mint Lenke néni, akinek a jelenetein hol fuldokolva nevettem, hol pedig - amikor az ő felszíne alá is bepillantást nyertünk - szívszaggatóan zokogtam. Adri bántalmazó vőlegénye, Peti az aki még értelemszerűen szerves része a történetnek, mégsem tudok és akarok szavakat pazarolni rá, kifejezni sem lehet, mennyire megvetem. Nagyon brutális érzelmi hatással van az olvasóra egy jelenet a könyv végén vele kapcsolatban, ami egyszerre tragikus és elképesztően erőteljes.
A lezárásról annyit, hogy idegőrlő függővég, és tekintve, hogy trilógiának tervezett, úgy vélem, lesznek itt még bőven események. Őszintén szólva, nem számítottam rá, hogy ilyen nagy hatással lesz rám ez a történet, de az első sorától az utolsóig magához láncolt és napokkal az elolvasása után sem enged; úgy láttam magam előtt az egészet, mint egy filmet, amiben minden benne van, aminek benne kell lennie. Pedig én nagyon szkeptikus vagyok a romantikus (erotikus) könyvekkel szemben, valószínűleg jogosan, de ez az a kivételt erősítő kiemelkedő és különleges élmény, amit vétek kihagyni!
A Szenvedélyes hadviselés egy ízig-vérig ellenségekből - szerelmesek történet... Egy hullámvasutat idéző cselekménysorozat kivételesen rétegezett érzelmi leírásokkal és elképesztően komplex karakterekkel, valamint olyan fontos témákkal, aminek jelentőségét nem veszi el a romantika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése