Sherry Gammon: Elviselhetetlen (Port Fare-trilógia 3.)

 

Sziasztok!

Ez már az utolsó rész volt, és talán ezt volt a legnehezebb olvasni, ez volt rám a legnagyobb hatással. Bár mindegyik karakter nagyon szerethető, az én személyes kedvencem is Booker, ezért nagyon vártam, mit tartogat ez a kötet. Úgy érzem, Sherry ezzel a történettel volt a legkíméletlenebb, ugyanakkor ez a téma (bántalmazó kapcsolat) ezt nyilván igényli is. 

TARTALOM: 

A fiatal, jóképű és vicces Booker Gatto nemrég hagyta ott veszélyekkel teli munkáját, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott életet kezdhessen. Egyetlen dolog hiányzik számára a boldogsághoz: egy igazi társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még fogva tartják a szívét. De bármennyire is próbálja kizárni az életéből az érzelmeket, nem tudja nem észrevenni a gyönyörű és okos Tesst.

Tess Selleck bujkál. Egy olyan kapcsolatból próbál kilépni, melyben mindennapos a megaláztatás és a szenvedés. Egy erőszakos és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess átmenetileg nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára, de bizalmatlansága a férfiakkal szemben óvatosságra inti. 

Kétséges, hogy a két megsebzett léleknek van-e jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet rajtuk, vagy éppen ezek az érzések válnak elviselhetetlenné? 

KIADÓ: MAXIM, 2015
ISBN: 9789632615240
RENDELHETŐ: itt

A Szerethetetlen is a szívem csücske volt, mégis úgy éreztem, hogy a Hihetetlen még jobb, de Sherry írásmódja és az egész történet egyben nézve szerintem most, az Elviselhetetlenben teljesedett ki igazán. 

Nem tudom, hogy mert a karakterek is idősebbek, vagy maga a téma komolysága, és annak részletes, érzékeny bemutatása: a rengeteg fájdalmas és gyönyörű pillanat egyvelege miatt, vagy úgy eleve, de ez a rész lett, ami vitt nálam mindent. Ráadásul mivel a kemény könyvek az igazi zsánereim, már meg van edződve a lelkem - mégis úgy éreztem néha, hogy ezt le kell tennem. Tess korábbi életének bemutatása, beleértve ebbe főleg az erőszakos ex férjével való mindennapjait ugyanis annyira életszerűen borzalmas volt, hogy egy idő után elkezdtem reménykedni, hogy nem az írónő saját tapasztalata. 

Habár Booker múltjával egy ideje tisztában vagyunk, azért még mindig van egy bizonyos dolog, ami kiegészíti a történteket, amire ebben a kötetben derül fény, és ami miatt még inkább szívfájdító az egész. Valamint a tönkrement házasságának a részletei is kiderülnek. 

"- Félek - nyögöm ki hirtelen a magam számára is meglepő őszinteséggel.
- Én is - feleli. - Te meg én, két csődtömeg vagyunk.
Bólintok. - Nem is kicsit.
- De ki lehet jobb a másiknak, mint éppen mi, ketten? Ki értené meg jobban a fájdalmunkat, a kínt, amin túl vagyunk? Ki segíthetne jobban a másiknak gyógyulni? Az összetört szívünk cserépdarabkáit összerakni? Senki más rajtunk kívül - szögezi le bölcsen. - Ideje továbblépnünk." 

Egyedül Booker exének a szálát éreztem egy kis túlzásnak, egyébként szerintem szépen lett kifejtve. Amíg Tess és Booker története arról szól, hogy mindig van remény az újrakezdésre, addig a többiek élete is a részünk marad, és én ezt különösen szerettem; főleg azt, ahogyan Maggie szemszögével zárul, hiszen vele is indult minden. Kicsit úgy érzem, jóval nagyobb hatással volt rám, mint amennyire képes vagyok írni róla.

Sherry Gammon trilógiája, azon belül is főleg a harmadik rész, valószínűleg örökre a kedvenceim közt marad. 

Sherry Gammon: Hihetetlen (Port Fare-trilógia 2.)

 

Sziasztok!

Így az első rész újraolvasása után rögtön a kezembe is vettem a másodikat. Azt tudni kell, hogy bár ez már külön történet (azaz nem Maggie és Seth van a középpontjában, hanem Cole és Lilah), de mégis összefüggnek, és a fent említett korábbi karakterek is a szerves részei maradnak itt is. 

TARTALOM: 

Már három éve, hogy a Dreser fivérek megpróbálták uralmuk alá hajtani Port Fare-t. Az ügy még mindig érzékenyen érinti a város lakóit. A híresztelések szerint a kegyetlen testvérpár apja, Harry Dreser is meghalt egy rosszul elsült kábítószerüzlet során. De persze a pletykák nem mindig igazak. 
A Dreser fivérek féltestvére, Delilah Lopez Dreser a városba érkezik, hogy bevégezze, amit a bátyjai elkezdtek. A lány gondosan eltervezi a bosszú lépéseit, és megpróbál közel férkőzni ahhoz a két nyomozóhoz, Seth Prescotthoz és Booker Gattóhoz, akik állítólag a fivéreivel végeztek. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha Lilah behálózza Cole Coltert, a két rendőr barátját, aki orvosként dolgozik a helyi kórházban.

De ahogy telik az idő, Lilah nem csak arra döbben rá, hogy apja hazudott neki, de kötődni kezd ehhez a társasághoz, és végzetesen beleszeret Cole-ba. Ám a helyzet kezd egyre tarthatatlanabbá válni. Lilah választás elé kerül. Ha véghez viszi a családi bosszút, olyan emberek életére kell törnie, akik - talán életében először - szeretettel veszik körül. Ha viszont szembeszáll apjával, nem csak a saját életét sodorja veszélybe, hanem mindazokét is, akiket éppen meg akar menteni. 

KIADÓ: MAXIM, 2014
ISBN: 9789632615431
RENDELHETŐ: itt

Ahogy a tartalom is írja, három év telt el az első rész, a Szerethetetlen eseményei óta, de az izgalmaknak még messze nincs vége. 

Ennek a résznek már az előző részben mellékszereplőként megismert Cole az egyik főszereplője, aki orvosként dolgozik, és évek óta a legjobb barátja Seth-nek és Bookernek. A "párja" pedig nem más, mint Delilah Dreser, a híres dogbáró lánya, akinek a bátyjait már megismerhettük... 

Nagyon kíváncsian vártam a tartalom által felvázolt helyzetet, és azt kell mondanom, hogy nagyon tudtam azonosulni Lilah-val. Na persze nem a bonyolult családi hátterét elnézve, vagy a göndör haját, de eleinte szemüveget hordott, nagyon alacsony, ami miatt sokkal fiatalabbnak nézik, mint amennyi valójában, és a személyiségét tekintve sem tudtam nem szeretni. Ami a korát illeti például, egy ideig ez a konfliktusa a könyvnek, hiszen Cole már harmincéves, és úgy hiszi, Lilah még csak húsz sincs. Így hiába van meg köztük a kémia, attól fél, nincs jövőjük. Mire kiderül Lilah igazi kora, addigra már teljesen beleszeret Cole-ba, és a többiek miatt is úgy érzi, végre igazán tartozik valahova, a boldogsága útjába pedig csak az apja bosszúja állhat... 

" - Szeretlek, Lilah - mondja minden teketória nélkül. A szívem beleremeg, mert most mondta ki először. 
- Én még jobban - suttogom.
- Az lehetetlen - vágja rá.
- Ó, talán azt hiszed, hogy letaroltad a piacot, amikor a szerelmet árusították? - ingerkedem vele, és megrángatom orvosi inge elejét, amit már egészen megszerettem rajta. 
- Nem a szerelmet árulták ott, csak a te szerelmedet." 

Ebben a könyvben továbbra is ott van az a családias összetartás és humor, ami a Szerethetetlent is jellemezte, ugyanakkor a fájdalmas, megható jelenetek, vagy éppen az izgalmas akció. Bár az elsővel ellentétben itt még több a lelki folyamat, (egyik sem egyszerű: sem az, amin Lilah a múltban átment és az sem, amin a jelenben Cole-nak kell átmennie) az addiktívabb rész sem hiányzik, csak a végére marad a tartalomban bemutatott bonyodalom miatt.

Ami Bookert illeti, azt hiszem, ez a kötet még inkább ráébreszti az olvasót arra, miért is olyan népszerű karakter. Szerintem ugyanis a legösszetettebb, legemberibb és mégis annyira szerethető, hogy az szinte fáj - és ezek ebben a kötetben mutatkoztak meg leginkább. 

A könyv vége azért egy bizonyos kiszámíthatóság mellett még tartogat bőven meglepetéseket, és a lezárása ennek is boldog és édes, ahogy azt meg is érdemlik. 

Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare - trilógia I.)

 

Sziasztok!

Most egy olyan könyvet hoztam Nektek, ami évekkel ezelőtt hatalmas hatással volt rám. Nem csak azért, mert tényleg olyan ifjúsági (amit érdemes kortól függetlenül is elolvasni), amiben minden van: akció, komolyabb mondanivaló, humoros vagy megható pillanatok és szerelem, barátság... hanem mert személy szerint ez a történet ébresztett rá, hogy én magam is voltam érzelmi függő, csak más kontextusban, mint a főhősnő. Ez már évekkel a szakításom után volt, mégis ütős felismerés volt. Ezért is örültem, hogy sikerült saját polcra is szereznem ezt a fájdalmasan gyönyörű könyvet, a folytatásaival együtt. 

TARTALOM: 

A tizennyolc éves Maggie Brown régi, ócska ruháival, kiugró arccsontjával és karikás szemével elég ijesztő látványt nyújt. Emiatt az iskolában gyakran válik gúnyolódások célpontjává. A lány problémáját azonban nem a csípős megjegyzések és a drogok jelentik, hanem alkoholista édesanyja és reménytelen életkörülményei. És ha eddig nem lett volna elég a szenvedésből, Maggie életében megjelenik a reménytelennek tűnő szerelem. 

Belehabarodik Seth Prescottba, de attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. A kapcsolat Seth számára is buktatókat tartogat, ugyanis a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High középiskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. 

A Szerethetetlen nagyszerű történet önismeretről, szerelemről, félelemről és csalódásokról, némi humorral tarkítva.

KIADÓ: MAXIM, 2013
ISBN: 0489004162356 
RENDELHETŐ: itt

Nem mostanában olvastam először ezt a könyvet, de tisztán emlékszem, milyen nagy hatással volt rám. Igaz, hogy ifjúsági és érdemes elolvasni, azért egy bizonyos kor alatt mégsem adnám akárki kezébe, mert az "ellenséget" adó karakterek miatt vannak benne azért elég... durva jelenetek. 

Sherry Gammon nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell olyan könyvet megalkotni, ami egyszerre fájdalmasan életszerű, de azért a reményt is megadja, hogy mindig van tovább. Annak ellenére, hogy már nem tizenéves, hanem huszonéves vagyok és már azért kicsit más műfajban olvasok, még mindig a kedvenceim közt van. Mondjuk szerintem ez a történet mindig aktuális lesz és mindig elborzaszt vagy elvarázsol - függetlenül attól, hány éves vagy és hanyadszorra olvasod.

"Egy menedék kellett neki a vihar elől, egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, és valaki, aki megnyugtathatja, hogy senki sem szerethetetlen." 

Maggie egy elképesztő és erőteljes karakter, aki annyira értékes, minden szempontból, hogy azt olvasni, azt hiszi magáról, szerethetetlen, egyszerűen szívszorító volt. Nagyon nehéz élete van, fiatalkora ellenére is, hiszen az apjáról semmit nem tudunk, az imádott nagyszüleit elveszítette, az édesanyja pedig alkoholista, így nem csak az iskolában nincs biztonságban, de otthon sem. Nem voltam tisztában az érzelmi függőség fogalmával ezelőtt a könyv előtt, azzal meg pláne nem, hogy az első szerelemben én is átéltem. Valószínűleg emiatt a szubjektív tapasztalat miatt még inkább a szívem csücske ez a történet.

Maggie-n kívül három fontosabb karaktere van ennek a történetnek, rájuk reflektálva lett ez egy trilógia: Seth, aki titkos ügynökként dolgozik a rendőrségnek, Booker, aki századosként a felettese és mintha testvérek lennének, valamint az orvos legjobb barátjuk, Cole. 

Adott a helyszín, Port Fare, egy kisváros, amit nem kerül el a baj: hiszen Booker és Seth egysége éppen szadista drogdílerekre vadászik, akik miatt fiatal lányok halnak meg. Ezáltal a történetnek megvan mind a sötét, mind a világos oldala. Utóbbi például Seth és Maggie szerelme, vagy a három srác barátsága, de én Maggie és Booker kapcsolatáért is odavoltam. A kemény témái ellenére is könnyen, gyorsan olvasható, de valószínűleg ezek miatt azért mély nyomot hagy az emberben; ugyanakkor a humor sem hiányzik belőle. Amit más lehet nem tartana reálisnak, legalábbis valakinél olvastam ilyet, az az, hogy egy huszonegy éves srác nem várna az esküvőig a szeretkezéssel - de szerintem ez egy olyan dolog, amibe jobban bele lehetne menni, hiszen az apja káplán volt, viszont ez nem történt meg, így nem is hozhatunk arról ítéletet, mennyire hű. A mai világhoz mérten valószínűleg semennyire, de ez egyébként is annyira az emberek magánügye, hogy kár forszírozni, belekötni.

Habár nem függővéges, már az első olvasás után is érdekeltek a további részek, és szerintem az egész világot ismerve az igazi.

Ludányi Bettina: Mögötted!

 

Sziasztok!

Nem is tudom, hogyan kezdjem, mivel még én sem fogtam fel igazán ezt az egészet. Az az érzés, amikor az egyik kedvenc magyar íród felkér, hogy olvasd elő a következő könyvét... na, az felbecsülhetetlen. Nem tudom elégszer megköszönni Ludányi Bettinek ezt a hatalmas megtiszteltetést és bizalmat! Aki azt hitte, már nem okozhat több meglepetést, téved: megint egy hátborzongató, elképesztő történetet alkotott. 

TARTALOM: 

Mindig nézz a hátad mögé! 

Scott C. Flynn nyomozót egy brutális gyilkossághoz hívják. Az áldozat egy húszas éveiben járó fiatal nő, akit a Herman Brown Parkban találnak meg. A rendőrség megkezdi a nyomozást, ám sajnos elegendő bizonyíték hiányában nem sikerül közelebb kerülni a gyilkoshoz. Amikor feltűnik egy újabb holttest, a nyomok egy szektához vezetnek. 

Caroline R. Hutchinson szélhámosként éli az életét: lop, csal, hazudik, bárkit képes átverni. Egyik éjjel nagyon rossz áldozatot választ magának, így a sorsa megpecsételődik. Úgy tűnik, csak akkor menekülhet meg, ha a rendőrökhöz fordul segítségért. 

Vajon mi az összefüggés Flynn nyomozó és Caroline esete között? Mit tesz a rendőrség, amikor szembetalálja magát egy szektával? Hogyan képes egy szektavezér mindenkit irányítani és átverni maga körül? 

Ludányi Bettina Mögötted! című regényében megismerhetjük a szekták működésének pszichológiáját és bepillantást nyerhetünk a jogtalan befolyásolás rejtelmeibe.

KIADÓ: Álomgyár, 2020
ISBN: 9786156145567
(ELŐ)RENDLEHETŐ: itt
(Várható megjelenés: 2020. október 19.)

Régebb óta követem Betti munkásságát, pontosabban azóta, amióta az Álomgyárnál ír. A  Meghasadt valóság is felkeltette ugyan az érdeklődésem annyira, hogy eldöntsem, olvasok még tőle, de igazi áttörést a Nyomodban, majd a Függőség I-II hozott. Főleg az utóbbi könyvek óta tartom az egyik legnagyobb kedvenc írónőmnek, ezért is érzem azt hatalmas megtiszteltetésnek, hogy előolvashattam a Mögötted! történetét. 

A könyv több részre van osztva, sokatmondó címekkel. A figyelmet felkeltő prológus után rögtön egy gyilkosság kellős közepében találjuk magunkat, aztán persze jön a helyszínelés, szóval elég addiktív olvasmányélményről van szó. 

Ami nekem személy szerint különösen tetszett, az az, hogy több karakter szemszögéből is láttatja az eseményeket. Lucille, Kathy, Scott Flynn nyomozó, Caroline, Christy, vagy ahogy Bettitől megszokhattuk, maga a gyilkos. Persze a felsoroltak közül a legfontosabb az utolsó mellett Scott és Caroline szemszöge volt. Mindkettejük karakterét nagyon megszerettem, ennek az az érdekessége, hogy kvázi a törvény két oldalán állnak. 

A Nyomodbanhoz hasonlóan itt is erőteljes a rendőrség jelenléte, vagyis pontosabban a nyomozói szál. Aki még nem olvasta volna, annak azért ajánlom, mert az ottani főhős, Daisy, az itteni ügy menetét is segíti, mint pszichológiában jártas rendőrségi tanácsadó. 

"Mindenki vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják, dicsérjék, elismerjék. Ez alapvető emberi szükséglet. Ha a fiatalok nem kapták meg az érzelmi hátteret otthon, de találnak egy helyet, ahol mindez megvan, ott fognak maradni. Mert szomjazzák ezt. És végső soron bárki manipulálható. Még az is, aki azt gondolja magáról, hogy ő bizony nem. Mert a manipuláció mindennapos. Manipulál a párunk, a főnök, a média, a munkatársunk, a szomszéd stb. Ezek azonban általában nem károsak. Ugyanakkor van a manipulációnak káros formája is, amikor már ártunk vele."

Daisy előadása által mi, olvasók is tisztábban belelátunk abba, hogy mégis hogyan alakulhatnak meg olyan közösségek, mint a szekták, és egyébként a könyv egyik legnagyobb katarzist adó jelenetét képezi az, ahogyan a nő szavai nyomán a felismerés csírázik a nyomozó osztagban, ahogy rájönnek, hogyan függ össze az elmélet a gyakorlattal és mivel is állnak szemben. 

Természetesen nem ez az egyetlen ilyen, ami miatt erőszakkal is alig tudtam volna letenni, hanem ott van például Caroline vagy Christy szála, vagy annak a kapcsolatnak dinamikája, ami Scott és Daisy közt van (szakmailag, ahogyan együtt dolgoztak). 

Úgy tapasztalom, az írónő könyvről könyvre briliánsabb, és hiába mondom most azt, hogy ez vagy az a kedvencem, mert van egy olyan érzésem, hogy a soron következő mindig lesöpri az aktuálisat a trónról. A Mögötted! olyan történet, ami megköveteli a figyelmed, és ezt azonnal teszi, az első sortól az utolsóig: lebilincsel, megsirat, libabőrőssé tesz, és amikor azt hiszed, ennél durvább már nem lehet, megmutatja, hogy dehogynem. 
Hidegrázós, észvesztően felépített thriller, ami ijesztően lenyűgöző pszichológiai képet fest a szekták világáról.

A hozzátartozó és hangulatfokozó zenelista: https://www.youtube.com/playlist?list=PLJjmkYtASry94hs-hnwXM4jajT4AdBuT4

Lia Louis: Kedves Emmie Blue

Sziasztok!

Az drogkartell és igazságszolgáltatás világa után jól esett ez a könnyedebb, mégis fontos mondanivalót közvetítő történet. Szemezgettem már korábban is az írónő első könyvével, ami a Valahol közel a boldogsághoz címen jelent meg, de valahogy mégis ez keltette fel jobban a figyelmem. Ezek után viszont biztos vagyok benne, hogy olvasok még tőle, mert a Kedves Emmie Blue mindent kihozott belőlem: nevettem, sírtam, szerettem.

TARTALOM: 

Igaz lenne a mondás, hogy ember tervez, Isten végez?

A 16 éves Emmie Blue a gimi sportpályájáról egy piros léggömböt engedett fel az ég felé, nevével, e-mail címével... és egy titokkal. Egy titokkal, amelytől szeretett volna megszabadulni. 

Hetekkel később a szintén 16 éves Lucas Moreau megtalálta a léggömböt Franciaországban, és levelet küldött Emmie-nek, akinek épp a legnagyobb szüksége volt egy új barátra, egy biztos pontra az életében. 

Tizennégy évvel később Emmie és Lucas barátsága még mindig tart, csakhogy időközben a lány végzetesen beleszeretett a fiúba, az érzéseit azonban titkolja előle. Biztos benne, hogy a szerelme kölcsönös, ám amikor Lucas bejelenti, hogy kibékült régi barátnőjével, és Emmie-t szeretné felkérni esküvői tanújának, Emmie összeomlik, szíve darabokra törik. 

Rá kell jönnie, hogy elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor ki kell állnia a saját boldogságáért. Vajon képes lesz felülírni a sorsát és megtalálni a szerelmet? 

Lia Louis, a 2015-ös Elle magazin írópályázat nyertese, a Valahol közel a boldogsághoz című nagy sikerű regény írója. Új, szívmelengető, vicces és romantikus regénye, a Kedves Emmie Blue, az idei év egyik legjobban várt könyve, kiadási jogait tíz ország vásárolta meg, már jóval a könyv megjelenése előtt. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN: 9786156013743

RENDELHETŐ: itt

A tartalomból már megtudjuk, hogy a könyv központi témája egy igazán nem mindennapi módon kialakult barátság története, de ott a szerelem, az önmegvalósítás kérdése is. 

Alapvetően a jelen időben játszódik, de néha visszautal vagy a múltra, vagy konkrét jelenetet mutat be dátummal, és bizonyos időközönként felbukkan a fontos szerepet játszó CD válogatás is, aminek nem mellesleg egyre több jelentősége van a történet előre haladtával. 

Én személy szerint tudtam azonosulni Emmie-vel; bár szerencsére a családi életem sokkal jobb volt, de az iskolai bántalmazás, barátok árulása és önmagam keresése ismerős volt, ugyanakkor az utóbbi nekem "hamarabb sikerült", mégis ott van az, amit átélt tizenévesen, és az, amit én is átéltem, és jogos felvetés, hogy ez mekkora hatással van a jövőnkre. 

" - Tudja, miért szeretem a vihart, Emmie? - kérdi Louise. - Azért, mert emlékeztet arra, hogy az ember nem mindenható. A természet erősebb. És néha ugyan nem egészen olyan a világ, mint amilyennek szeretnénk, de ilyenkor elég csak megállni és figyelni: az égen cikázva fénylenek a villámok, körülvesz az eső illata, de idebent biztonságban vagyunk. Hát kell ennél több?"

Amin Emmie-nek át kellett mennie, mind kiskorában, mind pedig a gimiben (ami meghatározza a későbbi jellemét, félelmeit, látásmódját), az egyszerűen szívszorító, sokszor nehéz is volt olvasni. Ezzel szemben Lucasnak, amennyire láthatjuk, szinte tökéletes élete van, szerető, vidám családdal, és az ő barátsága az, ami megmenti Emmie-t. Egy léggömbnek hála, ami egészen Franciaországig repült Emmie életének titkával. 

"Lucas átkarolja a vállamat, és megszorongat. Mindig megérzi, ha feszengek, vagy ideges vagyok, és olyankor mindig megölel. Védelmezőn, megnyugtatóan, mintha azt mondaná: minden rendben, itt vagyok melletted." 

Őszintén szólva én szerettem Lucast is, ugyanakkor talán pont amiatt, mert nem olyan hibátlan mint elsőre látszik, ő a legemberibb karakter. De szerintem ez így is van jól, akkor is, ha sokszor nem értettem, mit miért tesz, vagy mond. Egy-két eset nem volt szép, de ki vagyunk mi, hogy ítélkezzünk felette? Az írónő pedig nagyon valósághűen mutatta be, hogy igenis létezhet legjobb barátság ellenkező nemektől függetlenül.

" - Végre megcsókoltam Emmie Blue-t! A tizenkilenc éves énem most ugrál örömében."

A kedvenceim a mellékszereplők közül Louise, Eliot és Rosie voltak. Louise kicsit a saját mamámra emlékeztetett néha, nagyon szerethető karakter volt, igazi élet bölcsességekkel, amire úgy hiszem, Emmie-nek nagyon is szüksége volt. Eliot egyszerűen olyan karakter, akit nem lehet nem szeretni. És örülök, hogy beváltak a hozzá fűződő sejtéseim, reményeim. Rosie olyan barátnő, akire szerintem mindenki vágyik: támogató és emellett mégis őszinte, elképesztő jelleme, beszólásai voltak, és imádtam a barátságát Emmie-vel. 

" - Hihetetlen vagy, ugye tudod? Totál döbbenet. Tudom, hogy szerinted most minden összeomlott, Em, de szerintem nem. Túlléptél, felülemelkedtél valamin, túlélted, és erős vagy. (...)
Bátor vagy. Önzetlen, bátor, erkölcsös, és komolyan mondom, elég sok szarházira ráférne, hogy annyi tartása legyen, mint neked. Beleértve saját magamat. Beszarás, hogy ilyen barátnőm lehet, mint te. Megtisztelő."

Összességében egy magával ragadó, néhol könnyekig megható, néha pedig hangosan nevetős, igazán szeretni való, különleges és szép történet barátságról, szerelemről - a kettő közti különbségről; a múlt traumáinak feldolgozásáról és arról, hogy igenis megéri bátornak lenni, kockáztatni a saját boldogságunk érdekében, mert nem határozhat meg minket az, ahogy mások (legyenek azok igazán közeli emberek) vélekednek, gondolkodnak rólunk. 

Baráth Viktória: Az igazság ára (Igazság III.)

Sziasztok!

Ezzel a kötettel behoztam minden lemaradásomat Baráth Vikitől, de hogy milyen kötet volt ez! Te jó ég, szerintem ez az írónő legdurvább, legkiszámíthatatlanabb és legizgalmasabb regénye - pedig eddig sem kímélt minket, és ahogy ismerjük, ezután sem fog. De pont ezért szeretjük.

TARTALOM: 

Fékezhetetlen indulatok a tárgyalóteremben 

Hannah élete legnehezebb ügyével néz szembe, amikor egyik pillanatról a másikra a saját jövője lesz a tét. Egy reggelen minden összeomlani látszik, és ő az egyetlen, aki ezt megakadályozhatja. Munkája már eggyé vált a magánéletével, nem szabadulhat a döntései súlya alól. Most már mindent kockára kell tennie és nem menekülhet tovább korábbi hibái elől. 

Te mit tennél, ha az életedről kiderülne, minden csak hazugság volt? Harcolnál a szerelemért még akkor is, amikor már te magad sem vagy biztos az érzéseidben? Meddig mennél el, hogy megvédd a családodat? 

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória nagy sikerű Igazság-trilógiájának befejező része olyan meglepetéseket tartogat, melyekre az olvasó nem is számít. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN: 9786155929564

RENDELHETŐ: itt

Kicsit nehéz összeszedni a gondolataimat, hogy igazán át tudjam adni azokat az érzéseket, amiket ez a történet az elejétől a végéig kiváltott belőlem. Az igazság árnyéka után persze számíthattunk rá, hogy nem semmi lezárása lesz a trilógiának, de azért erre nem tudtam eléggé felkészülni. 

Nem tudom, mikor olvastam (ha olvastam mostanában egyáltalán) ennyire addiktív könyvet, az első oldalától a legutolsóig magának követelte a figyelmet. Végig tele volt hideg rázós és olyan döbbenetes fordulatokkal, hogy sokszor szó szerint leesett az állam. Az előző két részhez hasonlóan persze már sejthettük, hogy ez az ügy sem olyan egyértelmű, mint amilyennek látszik, de értelemszerűen ez az, ami a legszemélyesebben érinti Hannah-t, hiszen az élete, családja múlik rajta. 

"Azt hiszem, ez az, amitől működik a kapcsolatunk. Elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Nem vetjük a másik szemére a hibáit és gyengeségeit, mert tudjuk, hogy ezektől függetlenül az érzéseink tiszták és erősek egymás iránt. Annyi mindenen mentünk keresztül, és még mindig itt állunk, összefonódva, egy lélekként. Nem volt egyszerű, és a jövőben sem lesz az. De erről ismerszik meg a valódi szerelem: szemet huny a hibák és a tökéletlenség felett."

Természetesen, vannak megbocsáthatatlan dolgok. De ez mindenkinél személyfüggő. Ugyanakkor én hiszem, hogy helyzetfüggő is. Mindig is azt vallottam, hogy egy kapcsolat két emberen múlik, és nincs, amin ne lehetne túllépni (persze nem a folytonos árulásra, bántásra gondolok ezek alatt, az kivételt képez), és helyrehozni a kapcsolatot, ha mindkét fél úgy akarja. Sosem tartottam Hannah-t naiv vagy gyenge nőnek, mindennek pont az ellenkezője. Tisztában van azzal, ha valami már nincs rendben, de akkor is kiáll azokért, akiket szeret, bármi áron. Még úgyis, hogy ha a szeretett személy egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát.

Jasont eddig is egy elképesztően komplex karakternek tartottam, de még mindig tudott újat mutatni. Elképesztő, ahogyan Viki, vagy hát általa maga a karakter addig játszik az olvasó érzéseivel, amíg már tényleg nem tudja, mit higgyen és mit érezzen. Bűnös? Ártatlan? Jó ember? Vagy pont hogy nem? Meg kéne utálnom? Vagy még jobban szeretnem? - ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, és ha válaszolnom kéne, csak annyit mondanék: igen. Aki olvassa, úgyis megérti, hogyan vagy mire értem. 

A feszültséggel teli alaptörténet mellé kaptunk egy érdekes új karaktert, na meg egy régit is, de ő teljesen más érzéseket vált ki belőlünk, mint eleinte. Nem vagyok olyan naiv, hogy kizárjam azt, hogy nem fognak még bonyodalmat okozni esetleg a későbbiekben... 

Aztán ott van Jess, akit ugyan csak az előző részben ismerünk meg, mégis annyira kiteljesedett ebben a részben, és Oliból, meg a "titkából" is többet kapunk, bár abban még mindig nem vagyok biztos, hogy tényleg az övé-e. 

Nagyon a szívemhez nőtt ez a sorozat, mert mégis csak tíz év távlatában követhetjük végig az emberek életét, és az évek során azért van mivel szembesülniük. Az egész világa, szereplői annyira valósághűek, hogy szinte kilépnek a lapokról és lélegeznek, és sosem tudom, éppen mire készülnek, mivel törik össze a lelkem vagy melengetik meg a szívem. 

Baráth Viktória: A főnök 2 ( A főnök - Igazság)

Sziasztok!

Így az újraolvasások után elértem az újdonságot adó élményekhez is, és végre a kezembe került A főnök várva várt folytatása. Olyan szempontból voltak/vannak vegyes érzéseim, hogy én azon ritka mazochista olvasók közé tartozom, akik imádták a döbbenetes és fájdalmas befejezését az első résznek... ugyanakkor a szívem mélyén én sem akartam elhinni, hogy az történt, ami és többek között azért hiányoztak az olyan karakterek, mint Ana és Rick, valamint szerintem az is kellett, hogy jobban belelássunk az Oliverhez kapcsolódó szálak mögé. 

TARTALOM: 

A múltban elkövetett hibáink életünk végéig kísérnek? 

Ana Moreno élete darabjaira hullott, miután mindent és mindenkit elveszített, aki számára fontos volt. Az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque.i alvilág királynője immár csak egy kis tiujanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Egy nap azonban betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét árnyékától, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét. 

Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor az életünk része volt? 

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének a folytatásában Mexikóba visz minket, ahol a jót és a rosszat egy vékony hajszál választja el egymástól. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni. 

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN: 9786156067128

RENDELHETŐ: itt

Amikor megtudtam, hogy jön ez a regény, hasonlóan nagyon izgatottan vártam, mint mindenki más, annak ellenére is, hogy nekem az első rész vége is teljes volt. Leginkább annak fényében örültem ennek, hogy közben Az igazság trilógia kapcsán is kaptunk ízelítőt például Ana és Oliver kapcsolatából, de azért hiányzott a tényleges magyarázata annak, hogy ez mégis hogyan alakult így. 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történik Anával az első kötet vége után, ami azért nem kicsit volt drasztikus befejezés. Nekem tetszett ez az énje (is), aki maga mögött akart hagyni minden mocskot, és lehet sikerült volna is, csak hát mint kiderült, ebből a világból tényleg nem olyan könnyű kilépni.

"(...) És most mi vagyok? 

Egy olyan nő, akit a férfiak kedvükre eltaposhatnak. De ennek most véget vetek! Visszahozom a régi Anát, akit Ryannel együtt eltemettem. Mint a főnixmadár, feltámadok a hamvaimból, és porrá égetek mindenkit, aki az utamba áll." 

Amit különösen szerettem ebben a kötetben, az Ana Rickel való kapcsolata. Az első rész elején, de talán még a végén sem gondolná az ember, hogy ez lesz, de minden egyes pillanatát a barátságuknak imádtam. 

" - Mondd meg annak a seggfejnek, hogy vigyázzon rád, mert ha nem, velem gyűlik meg a baja!"

Két új szereplőt is kapunk, akik különböző érzéseket váltanak ki. Az egyikük Ana Ryan utáni sötét múltjából tér vissza, a másik pedig a jelene szerves része, aki miatt a felszínen akar maradni. Véletlenül sem akarok spoilerezni, de Javier és Sol az oka annak, hogy olyan fájdalmas és döbbenetes fordulatokkal kell szembesülnünk a történet második felében. 

" - Az érzelmeket nem lehet logikusan megmagyarázni. Azok olyanok, amilyenek. Nem tudsz rajtuk változtatni.(...) Csak miattad jöttem vissza. Csak érted jöttem vissza." 

Habár az egyik fordulatra számította, bőven tartogatott még meglepetéseket. A borús izgalmak közt ott vannak a tiszta érzelmek is, amik teljesen összekavarják az embert. Kicsit haragudtam Anára, amiért Oliverrel szemben a hajón úgy viselkedett, ahogy - ugyanakkor legalább beismerte, hogy hibázott és megpróbálta helyrehozni. Valamint valahol meg is értem, és átérzem, hogy miért alakult így a helyzet. 

"Mert az élet sokszor tesz nekünk keresztbe, de a lényeg az, hogy bármilyen szar helyzetbe kerülünk is, a legjobbat kell kihoznunk belőle, akkor is, ha nem feltétlenül így leszünk a legboldogabbak. Még ha a szívünk szakad is bele. Mert mi mind igazi túlélők vagyunk."

Összességében egy nagyon izgalmas és érzelmes, fordulatokban gazdag kötetet kaptunk, ami azért sok múlt- jelen- és jövőbeli kérdésünkre rávilágított. És anélkül, hogy lelőnék bármit, azt azért hozzá kell tennem, hogy borzasztóan várom Sophia kötetét.