Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare - trilógia I.)

 

Sziasztok!

Most egy olyan könyvet hoztam Nektek, ami évekkel ezelőtt hatalmas hatással volt rám. Nem csak azért, mert tényleg olyan ifjúsági (amit érdemes kortól függetlenül is elolvasni), amiben minden van: akció, komolyabb mondanivaló, humoros vagy megható pillanatok és szerelem, barátság... hanem mert személy szerint ez a történet ébresztett rá, hogy én magam is voltam érzelmi függő, csak más kontextusban, mint a főhősnő. Ez már évekkel a szakításom után volt, mégis ütős felismerés volt. Ezért is örültem, hogy sikerült saját polcra is szereznem ezt a fájdalmasan gyönyörű könyvet, a folytatásaival együtt. 

TARTALOM: 

A tizennyolc éves Maggie Brown régi, ócska ruháival, kiugró arccsontjával és karikás szemével elég ijesztő látványt nyújt. Emiatt az iskolában gyakran válik gúnyolódások célpontjává. A lány problémáját azonban nem a csípős megjegyzések és a drogok jelentik, hanem alkoholista édesanyja és reménytelen életkörülményei. És ha eddig nem lett volna elég a szenvedésből, Maggie életében megjelenik a reménytelennek tűnő szerelem. 

Belehabarodik Seth Prescottba, de attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. A kapcsolat Seth számára is buktatókat tartogat, ugyanis a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High középiskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. 

A Szerethetetlen nagyszerű történet önismeretről, szerelemről, félelemről és csalódásokról, némi humorral tarkítva.

KIADÓ: MAXIM, 2013
ISBN: 0489004162356 
RENDELHETŐ: itt

Nem mostanában olvastam először ezt a könyvet, de tisztán emlékszem, milyen nagy hatással volt rám. Igaz, hogy ifjúsági és érdemes elolvasni, azért egy bizonyos kor alatt mégsem adnám akárki kezébe, mert az "ellenséget" adó karakterek miatt vannak benne azért elég... durva jelenetek. 

Sherry Gammon nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell olyan könyvet megalkotni, ami egyszerre fájdalmasan életszerű, de azért a reményt is megadja, hogy mindig van tovább. Annak ellenére, hogy már nem tizenéves, hanem huszonéves vagyok és már azért kicsit más műfajban olvasok, még mindig a kedvenceim közt van. Mondjuk szerintem ez a történet mindig aktuális lesz és mindig elborzaszt vagy elvarázsol - függetlenül attól, hány éves vagy és hanyadszorra olvasod.

"Egy menedék kellett neki a vihar elől, egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, és valaki, aki megnyugtathatja, hogy senki sem szerethetetlen." 

Maggie egy elképesztő és erőteljes karakter, aki annyira értékes, minden szempontból, hogy azt olvasni, azt hiszi magáról, szerethetetlen, egyszerűen szívszorító volt. Nagyon nehéz élete van, fiatalkora ellenére is, hiszen az apjáról semmit nem tudunk, az imádott nagyszüleit elveszítette, az édesanyja pedig alkoholista, így nem csak az iskolában nincs biztonságban, de otthon sem. Nem voltam tisztában az érzelmi függőség fogalmával ezelőtt a könyv előtt, azzal meg pláne nem, hogy az első szerelemben én is átéltem. Valószínűleg emiatt a szubjektív tapasztalat miatt még inkább a szívem csücske ez a történet.

Maggie-n kívül három fontosabb karaktere van ennek a történetnek, rájuk reflektálva lett ez egy trilógia: Seth, aki titkos ügynökként dolgozik a rendőrségnek, Booker, aki századosként a felettese és mintha testvérek lennének, valamint az orvos legjobb barátjuk, Cole. 

Adott a helyszín, Port Fare, egy kisváros, amit nem kerül el a baj: hiszen Booker és Seth egysége éppen szadista drogdílerekre vadászik, akik miatt fiatal lányok halnak meg. Ezáltal a történetnek megvan mind a sötét, mind a világos oldala. Utóbbi például Seth és Maggie szerelme, vagy a három srác barátsága, de én Maggie és Booker kapcsolatáért is odavoltam. A kemény témái ellenére is könnyen, gyorsan olvasható, de valószínűleg ezek miatt azért mély nyomot hagy az emberben; ugyanakkor a humor sem hiányzik belőle. Amit más lehet nem tartana reálisnak, legalábbis valakinél olvastam ilyet, az az, hogy egy huszonegy éves srác nem várna az esküvőig a szeretkezéssel - de szerintem ez egy olyan dolog, amibe jobban bele lehetne menni, hiszen az apja káplán volt, viszont ez nem történt meg, így nem is hozhatunk arról ítéletet, mennyire hű. A mai világhoz mérten valószínűleg semennyire, de ez egyébként is annyira az emberek magánügye, hogy kár forszírozni, belekötni.

Habár nem függővéges, már az első olvasás után is érdekeltek a további részek, és szerintem az egész világot ismerve az igazi.