Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 2.

 

Sziasztok!

A soron következő olvasmányom nem más, mint Palotás Petra Recepciós kisasszonyok sorozatának második része, ami mondhatni Liselotte története. Ezzel a kötettel még hamarabb sikerült végeznem, mint az elsővel, annyira olvastatta magát. 

TARTALOM: 

MEDDIG MENNÉL EL A SZERELEMÉRT ÉS MEDDIG A BARÁTSÁGÉRT? 

1926. Bécs 

Dalma, Lotte és Berta egyre elszántabban és lelkesebben veti bele magát az arany húszas évek közepén végre újra virágzásnak indult Hotel Kirschbaum életébe. Dalma megtalálta a párja mellett a boldogságot, Lotte szerelme is beteljesült, és a karrierje is szárnyalni látszik, a két kisasszony szerint már csak Bertán van a sor, hogy ő is révbe érjen. Az identitását vesztett nagyvárosban azonban a változás szele nem csupán a női lelkeket kuszálja össze, hanem az élet minden szegletét is. 

Nagyratörő álmok, buja kísértések, hamis vallomások és formabontó kapcsolatok uralják a hétköznapokat. A pezsgő miliőben kéz a kézben jár egymással a kreatív, szükségszerű megújulás és az öncélú határfeszegetés. Miként alakul a három fiatal hölgy sorsa a neves bécsi hotelben? Létezik-e felhőtlen boldogság? Honnan tudhatjuk, hogy jó úton jáunk-e, 

Politikai és erkölcsi vívódások, mély érzelmek, a múlt hatalma és egy kis borzongás szövik át Palotás Petra fordulatokkal teli, korhű regényét, a Recepciós kisasszonyok második részét. 

Az első rész a maga könnyedségével és függővég nélküli lezárásával teljesen más, mint ez a rész, ahol már az elején erősen indít a könyv, végig letehetetlen és az igazi feszültség az utolsó oldalakon a legnagyobb, a befejezés pedig baljós érzéseket kelt a lelkekben. Szó szerint kirázott a hideg. 

Továbbra sem tudok választani a három lány közül, de Lotte valahogy mindig nagyon vonzott és ezután a rész után főleg ő lett a szívem csücske. Szerintem elég mély karakter, azáltal, hogy a felszínen egy gazdag, gondtalan kisasszonynak kéne lennie, ő mégis a saját lábára állt, független és erős nő, akit nem érdekelnek az anyagiak, kezdve azzal, hogy hátat fordított az apjának, azon át, hogy egy pénzesnek cseppet sem mondható fiatalemberbe szeret bele és hogy kiáll azokért, akiknek szüksége van rá. Mindezek mellett például nagyon is emberi, vegyük csak a hirtelen reagálását egy Bertát is érintő ügyre (még ha erről a tényről nem is tud) vagy a fotózását; csak azért nem fejteném ki részletesen ezeket, mert nem szeretném lelőni a poént. Ugyanakkor ezek mellett a szenvedélyét és tehetségét nem semmitmondó cikkekre szeretné pazarolni, hanem meghallgatni és segíteni azokat, akiktől mindenki elfordítja a fejét... egy olyan probléma ez, ami a mai világban is sajnos megállja a helyét. Ezt a tettét végül megakadályozza egy jelenet, ami után mégsem az jut eszembe, hogy milyen gyáva, hanem igazi girlpowert sugároz. 

Ami a többi karaktert illeti, róluk is egyre több minden derül ki, sokak múltját jobban megismerhetjük, és itt most nem csak Dalma vagy Berta életére gondolok, mert messze nem csak három kisasszonyt veszi előtérbe az írónő, hanem ott van például Hildegard Kirschbaum, a hotel tulajdonosa és az "ősellensége", Josephine is. Kettejük múltja is tartogatott számomra váratlan fordulatokat. 

    

"Miért akarsz egy madarat kalitkába zárni, amelynek a szárnyalásába szerettél bele?"

Számomra ebben a kötetben új szintre lépett a karaktermélység is, minden szereplőt kellőképpen megismerünk, és emellett a hétköznapokba be tudja szúrni az írónő az akkori történelmi helyzetet is, anélkül, hogy egy pillanatra is száraz tényekké válnának, vagy érdektelenné az olvasó számára. Főként itt szembesít a bizonyos társadalmi különbségekkel is, azaz a gazdagságon, pezsgő életen kívül megismerteti Bécs azon részeit is, ahol még nyomor van, és az alap szükséglet is szinte luxus. Az pedig, hogy mire képes a nő a megélhetésért vagy hogy mire képes a saját gyermeke eltartása miatt, Theresa szívszorító szálán keresztül túlságosan is elénk tárul. Ez az a helyzet, amin a mai napig jobban esik az embereknek becsukni a szemüket, mint odalépni, és azt mondani, ebből elég, mert bizonyos társadalmi helyzetekkel szemben nem is nagyon van esély. Személy szerint nekem nehéz is volt egy olyan rangot így látni, amit az édesapám miatt tisztelek - de azért, mert ő olyan ember is. Ha rossz ember kerül ilyen pozícióba, az már keményebb helyzet sajnos. A kötet lezárása után egyrészt nagyon várom, hogy a harmadik részben minden kérdésemre választ kapjak, másrészt viszont előre fáj a szívem a búcsú miatt, annyira hozzám nőtt ez a történet és a szereplői. 

Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 1.

 

Sziasztok!

A fenti trilógia nem volt kifejezetten tervben, bár egy ideje nézegettem Palotás Petra könyveit. Aztán a sima nézelődésből egy könyvesboltban az lett, hogy beleszerettem a borítókba és azt éreztem, ez nekem azonnal kell. Így az első rész elolvasása után már tudom, hogy nem hiába jött ez a megérzés, és valószínűleg új kedvencet avathatok. Itt is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

TARTALOM:

ENGEDD, HOGY TÉGED IS ELKAPJON A VÁLTOZÁS FORGÓSZELE...

Szőllőssy Dalma, egy sváb-magyar család ifjú kisasszonya, apja rokoni kapcsolatának köszönhetően Bécsbe utazik, hogy az osztrák főváros egyik szállodájában szobalányként próbáljon szerencsét.

Egy félig-meddig véletlen okán azonban néhány hét elteltével a recepción találja magát, ahol kolléganőivel nem csupán a neves hotel mindennapjait forgatják fel, hanem belevetve magukat a pezsgő város forgatagába, a saját életüket is. 

Hogyan válik egy félénk budapesti lány érett, a nők egyenjogúságáért harcoló fiatalasszonnyá? Mennyit ér a barátság az olykor emberpróbáló időkben? Valóban felment-e bennünket a vétkeink alól a határtalan szerelem? 

Palotás Petra legújabb regényében, a Recepciós kisasszonyokban a varázslatos 1920-as évekbe repít vissza bennünket, hogy részesei lehessünk egy korhű pillanatképekkel életre keltett, feledhetetlen történetnek. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635700615

RENDELHETŐ: itt

Habár korábban is szembejöttek velem az írónő könyvei, egyik sem vonzott olyan elemi erővel, mint ez a trilógia, ahogy megláttam. Ebben biztosan benne van a csodaszép borító is, ami egyszerűen tökéletesen hozza a történet hangulatát, valamint a tény, hogy mostanában történelmi-romantikus olvasmányra vágytam. Izgatottan kezdtem bele az első részbe, az olvasás alatt is végig csodálva a külcsínt, de hamar kiderült számomra, hogy a belsejében sincs semmi kivetnivaló. Petra elképesztően szépen fogalmaz, visz magával az írásmódja, néhány mondatnál meg kellett állnom ízelgetni, annyira költőien fogalmaz, és emellett igazi időutazásban vesz részt az ember: ugyanis azt éreztem, én is visszakerültem az 1900-as évekbe. Magam előtt láttam az akkori várost, vonatállomást, a szállodát, bizonyos eseményeknél a táncot, az emberek öltözködését (ezekre ugyanis mind nagy hangsúlyt fektetett az írónő)... egy fotózásos jelenetnél az akkori módszert is, de ez a jelenet nem emiatt maradt meg bennem mélyen, hanem egy olyan szála miatt, ami nagyon meghatóan ábrázolta a kisasszonyok összetartását, ami azt illeti, hogy nem az nem. (Nagyon sok férfi - vagy éppen nő - a mai napig nincs tisztában ezzel.)

Az első kötetben főként a pesti Dalma kerül középpontba, aki a nagynénje által kipróbálhatja magát a nagyvilágban, de a Bécsbe utazás nem csak a munkát, hanem igaz barátságot és szerelmet is hoz az életébe. Bár elsőre talán klisének tűnhet, hogy pont Oskar, a főnökének a fia az, aki nőfaló létére szemet vet rá és vele komolyan gondolja. Ami miatt nekem személy szerint mégsem volt klisé, vagy megmagyarázható, az Oskar múltja és minden, ami ezzel jár - és amiből Dalma személyében látta meg a kiutat. Dalma két kolléganője, Liselotte és Berta is nagyon szerethető karakterek - és különösen tetszett az, hogy mindhárman más jellemek, más élettörténettel, mégis kiegészítik egymást, és ahogy munkatársakból közeli barátokká váltak. Őszintén szólva választani sem tudnék közülük, valószínűleg sok olvasó tud legalább az egyikükkel, de bizonyos dolgokban akár mindhármukkal azonosulni. 

"Ne kergesd a szerelmet, de ne is ölbe tett kézzel várd! Menj elébe. Szelíden, de mutasd meg magad, és akkor majd észrevesz, akkor majd rád talál."

Bertát azért emelném ki mégis, mert Petra általa hoz be egy olyan szálat, ami még a mai világban is hagy kivetnivalót maga után, ami ennek az elfogadását illeti, nemhogy akkoriban. Mégsem éreztem azt, hogy erőltetett lenne, vagy hogy nem ebbe az időszakba való. Mindemellett akivel én a legjobban tudtam azonosulni, az Dalma (az olvasásban, visszafogottságban mindenképpen), de közben Lotte is nagyon a szívem csücske lett, sokkal több van benne, mint ami a felszínen látszódhat. Pont ezek miatt nem lehet csak egy lányt kiemelni, mindhárman létfontosságúak.

A kiszámíthatóbb dolgokon felül viszont okozott meglepetéseket bőven, például ami Oskar magánéletét illeti; az ezzel kapcsolatos történtek egyszerre hatottak meg és bosszantottak fel kicsit... miközben természetesen megértettem, mit miért tesz ez a bizonyos szereplő. Aztán jött egy olyan fordulat, amire egyáltalán nem számítottam, és szó szerint leesett az állam. 

Végig olvastatta magát, amellett hogy azért kell egy kis idő, amíg beindulnak az izgalmak, de a könyv utolsó negyedénél már tudtam, hogy nem alszom, amíg el nem érem az utolsó mondatot. 

Egy varázslatos, korhű és érzelem teljes történetet takar a csodaszép borító, így már biztos vagyok benne, hogy a sorozat további részein felül még olvasni fogok az írónőtől. 

Ludányi Bettina: Kisujjeskü (Egyezség I.)

 

Sziasztok!

Újra az a megtiszteltetés ért, hogy előolvashattam Ludányi Betti októberben megjelenő történetét, a Kisujjesküt. Itt is köszönöm a lehetőséget az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak is!

TARTALOM: 

A szerencse forgandó. A tét ezúttal: az élet. 

Los Angeles utcáit egy gyilkos járja. A bűn városában ez cseppet sem meglepő, ugyanakkor ő más, mint akikkel eddig dolga volt a rendőrségnek. Alexia Sears nyomozónak már a gyilkosság helyszínén különös előérzetei támadnak, ám a nyomozásnak még azelőtt vége szakad, hogy fényt tudna deríteni a titkokra.

Noah Edwards, a város legnagyobb ingatlanbefektetőjének örököse különös üzenetet kap. Kezdetben nem vesz róla tudomást, ám amikor egy újabb levél érkezik, kénytelen felbérelni egy nyomozót a szerettei biztonsága érdekében.

Ő lehet a város legújabb gonosztevőjének a kiszemeltje? Vajon mi köze a gyilkosságokhoz egy falba karcolt dobókockának? Mennyit ér egy gyermekként tett eskü? 

Ludányi Bettina ebben a regényben ismét egy pszichológiai témát boncolgat. A nevelés lélektanának és az elme programozásának kérdései szövik át a történetet, amely a pszichológiai thriller és dráma eszköztárára épül. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635704408

(ELŐ)RENDELHETŐ: itt

(Várható megjelenés: 2022. 10. 04.)

Betti számomra olyan író, akinek a könyveit mindig várom, ugyanis mindig meg tud lepni valami újjal. Ez most sem történt másként. Ha bár mesélt nekem ennek a könyvnek a történet ötletéről, valamiért nem tudtam meghallgatni, így annál több meglepetés ért, mikor felkért az előolvasásra. Továbbra is a Festménybe zárt lelkek a nagy kedvencem tőle, ugyanakkor ez a regény is vitt magával. A borítója pedig valamiért nagyobb szerelem, mint az eddigiek. 

A Kisujjeskü két idősíkon játszódik, ugyanis van egy visszatekintés egy kisfiú életére, akivel nem bánt túl kegyesen sem az apja, sem a nevelőnője, az édesanyját pedig nem ismerhette. A pokoli életében az egyetlen mentsvára egy barátság, egy kislánnyal, aki a kertészük lánya. Mint ember, mint nő, és már anyaként főleg nagyon nehéz volt olvasni ezeket a részeket, mint akinek szenvedélye a pszichológia, úgy viszont igazi csemege volt. Betti nagyon szépen bemutatja nekünk a nevelés lélektant: pontosabban azt, mit is okoz egy gyermekben az, ha így nevelik, és milyen felnőtt lesz ezáltal belőle. Mit okozhat az, ha látszólag megvan mindened, de ténylegesen nincs semmid? Az, ha nem kapsz valódi, törődő figyelmet, csak örökké teljesíthetetlen elvárásokat? Ha nem élheted meg az érzelmeidet, nem sírhatsz, el kell nyomnod magadban minden félelmet és fájdalmat? Ha mindenért verés, büntetés jár és a teljesítmény elvárásnak soha sincs vége? Ha a férfiasság bizonyítása itt egyenlő a kegyetlenkedéssel? 

Eközben a jelen eseményeit három szereplő szemszögéből ismerjük meg: a gyilkos, a nyomozónő, és a milliárdos. Az egyik, akit jobban megismerhetünk, az a nyomozóként praktizáló Alexia, a másik pedig az üzleti élettől visszavonult, gazdag, árvaházi intézetet vezető Noah. És természetesen a gyilkos gondolataiba, érzéseibe, tetteibe is betekintést nyerhetünk, aztán azért kinek mikor, de összeáll a kép. 

" - Megtanultam, hogy egyetlen pillanat képes a feje tetejére állítani egy egész világot. Viszont nem csak ennyi. Sokkal többről van itt szó. Az emberek sorsa hosszabb vagy rövidebb időre összefonódik. A viselkedésünkkel, a személyünkkel hatunk egymásra. Milyen összjátéknak kell folynia az életben ahhoz, hogy ez megtörténhessen? Mi alapján találkoznak össze bizonyos emberek? És ha összetalálkoznak, mennyi lehetséges kimenetele van vajon annak, hogyan alakul a kapcsolatuk. Sőt, mennyi lehetséges kimenetele van egyetlen pillanatnak? Számomra a dobókocka ennek a jelképe. Adott hat lehetséges kimenetel, vagyis hat lehetséges jövő. Nem tudod, mi fog történni a következő pillanatban, de a kocka ott van a kezedben, és dobni fogsz. Az élet is ilyen, csak kocka nélkül. Megannyi lehetséges kimenetel van, te pedig ott állsz, és várod, hogy a cselekedeteid hatása milyen következményt von maga után..."

A könyv végére tekintettel nem gondolnám, hogy véletlen az, hogy szinte teljesen egyértelmű a gyilkos kiléte. Az olvasóban ugyanis már sokkal hamarabb megszületik a gyanú, mint hogy ki lenne ez konkrétan mondva, de ha azt vesszük, a Festménybe zárt lelkekben sem volt ez titok, mégis zseniális könyv, mert nem ez a lényeg. Hanem a miértek. A hogyanok. Az okok, amik idáig vezettek egy embert. 

Lehet valakinek kihívás lesz ez a könyv, mert kicsit nehezebb szeretni a karaktereit, és mindegyiküknek van valami a múltjában, ami hatással van az egész életükre. Nagyon szerettem például azt, hogy annak ellenére, amin a nyomozó is átment, teljesen más oldalára került a törvénynek, mint ahová a gyilkos. De természetesen soha semmi nem ennyire fekete-fehér. Minden a szürke árnyalata. A nyomozó sem szent és a gyilkosnak is vannak olyan dolgai, ami megnehezíti, hogy utáld. 

Összességében egy pszichológiailag és drámailag elég erős regényt kaptunk, szerintem ugyanolyan Bettis, mint amit megszokhattunk, attól függetlenül, hogy számomra továbbra is az előző könyve visz mindent. Ugyanis ennek a legvége ugyanúgy tartogat meglepetéseket és olyan elvarratlan szálakat, ami miatt megkérdőjelezel sok mindent és ami miatt tűkön ülve várhatod a folytatást. 

Olyan érzés olvasni, mint dobni a mindent eldöntő dobókockával: nem tudhatod, mit tartogat a vége...

A hozzátartozó és hangulatfokozó zenelista: https://youtube.com/playlist?list=PLJjmkYtASry-FEWZd7sz706iBuLdvHvSf

Budai Lotti: Ahová a holdam is velem jön (Tök-életlen életek 2.)

 

Sziasztok!

Bár nem olyan régen tettem ki a bejegyzést a sorozat első részéről (baba mellett lassabban tudtam összetenni), közben el is olvastam a másodikat, és aztamindenit! Az Akik poggyász nélkül utaznak is vitt magával, de az Ahová a holdam is velem jön messze felülmúlta. Mind karakterileg, mind történetileg és főként lélektanilag is sokkal mélyebb. A cím és borító szimbolikája pedig továbbra is külön szerelem - ez a harmadik, befejező részével sincs másképp, amit ezek után alig várom, hogy elkezdjem. 

TARTALOM: 

Csak azért, mert valamitől elmenekülünk, még nem biztos, hogy attól meg is menekülünk 

"Göröngyök közt éjjel megyek, csak a holdam jöhet velem" - dúdolja Laura a régi Kispál-számot, miután Bence tanácsát megfogadva visszatér Budapestre, hogy poggyászai legaljára nézzen. Mindeközben igyekszik régi élete romjain újat építeni, de rá kell jönnie, hogy ez korántsem egyszerű.

Ugyanis miként a csomagok legmélyén, úgy a romok alatt meghúzódó pincék is váratlan dolgokat rejtenek. Laura Emma hagyatékában elmerülve egy régi családi titokra bukkan, amelynek feltárásához egy dél-franciaországi kisvárosba utazik. Itt találkozik Marcellel, a művészi lelkületű, de szorongásra hajlamos, izgalmas, de kiszámíthatatlan férfival. 

Kettőjük kapcsolata sok tanulsággal szolgál Laura számára mind a felnőtté válásról, mind a szabad akaratról, és legfőképpen arról, hogy hiába tudjuk, mi elől menekülünk, ez még nem elég ahhoz, hogy meg is meneküljünk tőle. 

Budai Lotti főhősnője ezúttal - India és a spiritualitás világa után - Dél-Franciaország, a művészetek és az emberi psziché mélye felé veszi az irányt, ahová az olvasó is elkísérheti az önmaga felé vezető útján. 

KIADÓ: Álomgyár, 2021

ISBN: 9789635702343

RENDELHETŐ: itt

Lotti ebben a műfajban a kezdeti bizonytalanság után (amit enyhén éreztem az első rész alatt) abszolút megérkezett a második  kötetben, és lenyűgözött. Az Akik poggyász nélkül utaznak végére Laura az utazása alatt rájön, hogy mielőtt eldobná azokat a bizonyos poggyászokat, nem árt megnézni, honnan származnak, és mit rejtenek, máshogy ugyanis nehezen találja meg a saját útját. Ahogy talán abban is a segítségére lesz, mi az, amit akar az élettől, ugyanis csak annyit érez, mit nem akar. 

Ebben a részben új utazás veszi kezdetét, a szó szó szerinti és képletes értelmében is: ugyanis Laura Emma naplójában gyanít valamit a családi titokról, az édesanyjáról, és a bizonyos francia férfiről, aki miatt eltűnt az életükből; a saját gyökereiről, ugyanekkor ez az utazás a lélek bugyraiba is elég mélyen vezeti. Miután Ákossal sikerül lezárni a múltjukat, Esztivel visszatalálnak egymáshoz (őt épphogy csak érinti az előző részben), Nórival is megbeszélik a dolgokat, jön egy döbbenetes dolog: Emma hagyatéka és a Birtalan család kitaszítása... így Laura az egyetlen nyomon elindul Dél-Francia országba, hogy jobban megértse az édesanyját és talán egyúttal saját magát is. 

Természetesen ez a része a dolognak nem megy egyszerűen és gyorsan, cserébe nem egy érdekes embert ismer meg és ismerhetünk meg általa, aztán a körülmények úgy hozzák, hogy úgy dönt: nem utazik haza, hanem marad, ahol van. Nagy szerepet játszik ebben egy kiscica, az otthoni dolgok alakulása és Marcel, a meg nem értett, érzékeny, de szélsőséges férfi is. 

"(...) Például a találkozásokról. Hogy mindenki, aki az életembe jött, adott nekem valamit. Hogy mindenkitől kaptam valamit. Valamit, ami továbblendített a következő stációra, életem azon következő pontjára, ahol lennem kell. Ahol a helyemen vagyok. De nem mindenki jön ilyen indokkal, vagy csak ilyen indokkal az életünkbe. Van, hogy nem másnak van dolga velünk, hanem nekünk van dolgunk másokkal." 

Laura tehát úgy hiszi, ott találta meg a számításait, ahol az édesanyja is - de itt jön ki az, hogy attól, hogy szeretnénk valamit elkerülni, nem biztos, hogy meg is kerüljük. Hogy nem ugyanabban a helyzetben kötünk ki, mint amiből ki akartunk szállni. Marcel szála miatt egyszerre repdesett a lelkem és szorult össze a gyomrom, és az ő jelleme, illetve Laura önismereti felfedezése miatt olyan erős pszichológia van jelen a könyvben, amitől az olvasó is komolyan elgondolkodik, illetve átérez mindent. 

Nagyon sok gondolatot emelhetnék még ki, de amit mindenképpen muszáj, az a könyv legvége: ott rendesen libabőrős lettem, és úgy meghatódtam, hogy könnyezve-mosolyogva olvastam el az utolsó sorokat, szorongatva a könyvet, mintha soha nem akarnám elengedni, közben pedig már fél kézzel nyúltam is a folytatásért, mert minél hamarabb tudnom kell, mi lesz ennek a vége, még ha nehéz is lesz elengednem az életemből és lelkemből Laurát. Ugyanis amilyen távolinak éreztem őt az első részben, olyan közel került hozzám a másodikban. Nagyon hálás vagyok Lottinak, amiért volt "bátorsága" ebben a műfajban is kipróbálni magát, mert már most nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől, és A szerelem rabszolgái mellett a különbségeik ellenére is az örök kedvencem lett.

Az Ahová a holdam is velem jön letehetetlen és lélektanilag mély, felüdülést és komolyabb érzelmeket is kiváltó olvasmány - ami szerintem mindenképpen kihagyhatatlan. 

Budai Lotti: Akik poggyász nélkül utaznak (Tök-életlen életek 1.)

 

Sziasztok!

Budai Lottit már régebb óta ismerem, szeretem és olvasom rendszeresen, bár tény, hogy maradt ki könyve, például a Rizsporos hétköznapok, ellenben Ő volt a másik R. Kelényi Angelika mellett, aki által a történelmi-romantikus műfaj szerelmese lettem. Amikor megláttam, hogy készül ez a könyve, azt gondoltam, "hú, ezt nekem olvasnom kell!", és nagyon kíváncsi voltam, mit alkot az írónő ebben a teljesen más kategóriában. A kecsegtető tartalom mellett a cím és a borító rabolta el a szívem még igazán. 

TARTALOM:

Az élet mindig oda terel, ahol lennünk kell 

Laura életében váratlanul bukkan fel gyerekkori szerelme, Bence, persze pont a legrosszabbkor: az eljegyzése után. Bence, az egykori lázadó kamaszból lett magabiztos férfi tízévnyi távollét után Indiából tér haza, hogy egy új, izgalmas világba vezesse be Laurát. Hatására a lány átértékeli korábbi döntéseit és jövőről szőtt álmait, de még azt is megkérdőjelezi, hogy valóban a saját útját járja-e...

Laura kissé elkényeztetett barátnője, Nóri oldalán végül Indiáig utazik a válaszért. Ott azonban nem csak új ismeretségek és spirituális kalandok várják; mindenek előtt azon kell elgondolkodnia, hogy eldobhatja-e valaki a poggyászait anélkül, hogy megnézné, mit is cipel azok legmélyén... 

A nagy sikerű történelmi regények és a Rizsporos hétköznapok-sorozat szerzőjeként ismert Budai Lotti ebben a sajátos humorú és közvetlen hangvételű történetben mesél összekuszált sorsokról, testi és lelki utakról, önismeretről és önmegvalósításról, egyszóval azokról és azoknak, akik nem csak az Igazit keresik, hanem a Valódit. 

KIADÓ: Álomgyár, 2021

ISBN: 9789635701360

RENDELHETŐ: itt

Az Akik poggyász nélkül utaznak-ban megismerjük Laurát, akinek mindene megvan, amit a társadalom ebben a korban elvárhatna tőle: karrier, vőlegény és jöhetnek a gyerekek. A szomorú, hogy mint a többségünk, azt hiszi, ez így teljesen rendben is van, ez az élet rendje, ez az, amire vágyik. Holott igazából nincs az önismeretnek azon a szintjén, hogy biztos lehessen magában.

Van, hogy az ember nem tudja, valami nincs rendben, amíg nem jön valaki, aki erre ráébreszti. Ezt saját tapasztalatból is tudom. Csak annyi különbséggel, hogy Laurának ez a valaki a gyerekkori barátja - szinte plátói szerelme -, Bence, nekem pedig egy teljesen idegen ember volt. Én is benne ragadtam egy kapcsolatban, ami nem volt az igazi, és akkor, 6 és fél éve a semmiből jött más, aki olyan érzéseket keltett bennem, hogy azonnal tudtam: valami nincs rendben. Nem tudtam megmagyarázni, nem értettem, hogyan történt, csak azt éreztem, amit Laura: hogy nem bírom tovább csinálni ezt. 

"Az életben mindig azokkal ismerkedtem meg, akikkel az adott pillanatban meg kellett. Ez már csak így van... Az emberek mindig akkor jönnek az életedbe, amikor jönniük kell."

Szóval annak ellenére, hogy nekem például azok voltak a vágyaim, ami elől Laura végül elmenekült és azt is muszáj kiemelnem, hogy a megcsalásos* dologgal nem értek egyet (megértem és átérzem, hogyan történt és miért, de akkor sem helyeslem), mondhatni ugyanazon mentem át, csak sokkal korábban, mint ő. 

*Bár azt is hozzá kell tennem, hogy semmi sem fekete és fehér, minden a szürke árnyalata (rólam is el lehetne mondani, hogy érzelmileg megcsaltam valakit, de igyekeztem lezárni vele is és magamban is mindent, mielőtt tényleg másnak adtam volna a szívem - és nem mellesleg, a mai napig is az övé). 

Ezek fényében a főhősnőnk Indiába megy a fent említett múltjának oly fontos személye után, hátha közben rájön, ki is ő, és mit is akar az életben, és igazából ez az út nem csak benne, de szerintem az ő hatására az olvasóban is átértékelődik minden - velem legalábbis így történt. 

Laurán és Bencén kívül akik még fontosabbak voltak, az Ákos, Laura vőlegénye, Emma, Nóri és Isabel.

Közülük az abszolút kedvencem az egyedi Emma volt és Isát is nagyon szerettem, bár az ő száluk, ami Bencével és Laurával kapcsolatos, épphogy nem volt sok(k) nekem. Ákos és Nóri nem lettek éppen a szívem csücskei, de tény, hogy kellettek a történetbe. 

Lotti írásmódja pár oldal után magával ragadott, a főszereplője ugyanis visszatekintve mesél, fokozatosan adagolva az információkat, és Emma megjelenésétől kezdve igazából már letenni sem tudtam a könyvet.

Az Akik poggyász nélkül utaznak szórakoztató és elgondolkodtató történet egyszerre - nem csak kikapcsol, hanem arra is késztet, hogy számot vessünk magunkkal, hogy a poggyászunk mélyére nézzünk, és eldönthessük, jó-e az, ha visszük magunkkal, vagy jobb, ha lerakjuk.

Baráth Viktória: Egymás szemében

 

Sziasztok!

Egy számomra különlegesebb könyvvel térek vissza ezeken a fullasztó nyári napokon. Még 2020 vége felé az a megtiszteltetés ért, hogy bétázhattam Baráth Viktória akkoriban készülő könyvét - amit azóta már jól ismerhettek -, az Egymás szemébent. A történet első fele így nem volt ismeretlen a számomra, de már az is olyan nagy hatással volt rám, hogy akkor alkottam az első montázst csak úgy spontán. 

Aztán úgy alakult az életem, hogy a második feléhez már nem jutottam el (emiatt azóta is bűntudatom van kicsit), de végül is legalább így nekem is tartogatott újdonságot ez a gyönyörű történet. Külön felbecsülhetetlen érzés, hogy az én szavaim lehetnek a csodaszép borítón. 

TARTALOM: 

NE ÍTÉLJ ELSŐ LÁTÁSRA!

Jo mindig arról álmodozott, hogy egyszer írónő lesz. Tudta, meg kell küzdenie azért, amire vágyik, hisz a Kaliforniai Egyetem nem a legolcsóbb iskola az Államokban. Már csak egy év választja el a diplomájától, de hogy továbbra is finanszírozni tudja a tanulmányait, mindenféle munkát kénytelen vállalni. Egy nap a kezébe kerül egy újsághirdetés, amelyben bejárónőt keresnek. Ez az állás tökéletes lenne Jo számára, csupán egy a bökkenő: leendő munkaadója, James, a magának való vak férfi már az első találkozásnál elutasítja a lányt. Ő azonban addig jár James nyakára, amíg az be nem adja a derekát. A férfi nem kedveli Jót, és ez az érzés kölcsönös, ám egy idő után rádöbbenek, talán mégsem különböznek annyira, mint hitték. 

Mennyire számítanak a belső értékeink egy olyan világban, ahol mindenki a külsőségek rabja? Átláthatunk-e a rózsaszín ködön, ami folyamatosan körülvesz minket? Szabad-e még hinnünk a szemünknek? 

Baráth Viktória ezúttal is mély, lélektani témákat boncolgat. Megindító története megmutatja, mindenkinek szüksége van arra, hogy a mai rohanó világban meglássuk az igaz és tiszta érzelmeket egymás szemében. 

KIADÓ: Álomgyár, 2021

ISBN: 9786156145987

RENDELHETŐ: itt

Viki munkásságával még az Egy év Rómában miatt találkoztam, ugyanis ez volt az a könyve, aminél első látásra azt éreztem, olvasnom kell. Aztán megindult a lavina, és azóta majdnem az összes könyvét olvastam (egyedül a Szabadon duológiát nem, ami ezután kerül sorra. Az Egymás szemébent már akkor nagyon vártam, amikor még csak annyit tudtunk róla, miről fog szólni - aztán Viki megtisztelt azzal, hogy felkért bétázásra. Már az a kis híján 200 oldal nagy hatással volt rám és már akkor éreztem, hogy talán ez a történet lesz az, ami letaszítja az Egy év Rómábant a trónról. 

Az egyetemista Jo az egyik, aki a regény középpontjában áll, akinek minden vágya, hogy egyszer ismert író lehessen, és az olvasás a lételeme. Az utóbbi jellemvonás főként szerintem az, amiért az olvasó rögtön közel érezheti magához a karaktert, de természetesen messze nem ez az egyetlen oka. Ugyanis Jo is abban a közösségi média uralta világban él és szenved tőle, mint akármelyik fiatal ma, amiben a sok hibátlan és felhőtlen kép becsapja az embert és azt érzi, nem elég érdekes az élete és ő maga sosem lesz elég jó. Ezen felül érték is olyan atrocitások a múltjában, amik ide vezettek (mint sajnos a többségünket, például engem is). Az írónő amúgy is nagyon át tudja adni a szereplők élethelyzeteit, de Jo önbecsülési problémáival hasonló okok miatt szinte naponta szembesülök a tükörben, így még erőteljesebben átéreztem azt, amit ő. 

Itt még meg kell említenem Jo legjobb barátnőjét, Julie-t, aki (látszólag) mindenben a főszereplőnk ellentéte. Ő az a lány, aki miatt Jo úgy érezhetné magát, ahogy, ha nem lennének barátok. Az a lány, aki szívesen lenne: közvetlen, vagány, bulizós, csinos és akit mindenki szeret. És legfőképpen, akiről szinte csak úgy leperegnek a dolgok... viszont a történet vége felé nézve nagyon elgondolkodtató, hogy mennyi igaz ebből és mennyi a védelmi mechanizmus által létrehozott álarc, illetve hogy a feltűnő magabiztosság mögött mennyi lehet az a bizonytalanság és megfelelési kényszer, ami Jót is jellemzi. Nagyon szerettem kettejük kapcsolatát és azt, amit ők a különbözőségükkel képviselnek; az egész Julie szálat, de a történet másik központi szereplője nem ő, hanem James. 

James-t Jo által ismerjük meg, aki épp munkát keres, amikor szembejön vele a házvezetőnő poszt ajánlat. Mint kiderül, a férfi vak, ezért van szüksége segítségre, de mivel nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sérült, nem kér a lányból, ám ő nem adja fel ilyen könnyen. Ennek hála megtudjuk, hogy James sem az, akinek elsőre látszik: nem egy megkeseredett és jogtalanul goromba ember, hanem nagyon is érzékeny és gondoskodó, csak éppen durva dolgok történtek vele a múltban. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy nyílik ki mindkettejük számára egy olyan világ, ami teljesen más, mint amiben rekedtek; amit szép ideálnak hittek vagy amiről már teljesen lemondtak. 

Azt még meg kell említenem, hogy első olvasásra Mike, Andrew vagy éppen Allison szála is rosszabbul érintett - az elsőt enyhe túlzásnak, a másodikat feleslegesnek (már ami a Jóval történteket illeti) éreztem, a harmadikat pedig egyszerűen csak megvetettem, de a végére ez megváltozott. Kellett, nagyon is kellett ennek a három karakternek a jelenléte és szerepe, így volt valósághűbb és tökéletes az egész. (Chloe pedig azonnal és végérvényesen elrabolta a szívem, szerintem ezt magyaráznom sem kell, miért.)

"A műveidnek a lelkedet kell tükrözniük. Amelyik könyvben nincs lélek, az semmit sem adhat az olvasójának, csupán elpazarolt órákat az életéből."

Baráth Viki egy gördülékeny, mégis sokatmondó, alaposan kidolgozott könyvben szembesít minket azzal, hogy a szerelem és az élet sokszor nem az, aminek hinni akarjuk, vagy nem olyan, amit szeretnénk, és nem arról szól, hogy mit gondolunk magunkról vagy hogy mit hisznek rólunk mások - hanem arról, hogy (a megfelelő emberrel) hogyan látjuk magunkat és a másikat egymás szemében. 

Egy szívfájdító, ugyanakkor lélekmelengető történet, amely a lényed legmélyére hatol.

 

Sienna Cole: Az ígéret szép szó (Ígéret I.)

 

Sziasztok!

Az anyaság felemelő mélységeiből most egy igazán méltó könyvvel térek vissza. Még ha nem is az első alkalom, mindig hatalmas megtiszteltetés az, ha előolvasásra kérnek fel. Akkor főleg, ha a legkedvencebb magyar íród teszi ezt, annak ellenére is, hogy a baba mellett már kevesebb időd van blogolni. De sokat elmond arról, milyen könyvet írt, hogy meglett határidőre. 

Itt is köszönöm Siennának és az Álomgyár Kiadónak a lehetőséget!

TARTALOM:

Mennyit ér a becsületed? 

Missy Jonesnak, a fiatal és gyönyörű énekesnőnek mindenki fényes karriert jósolt, ám egy nap holtan találják Los Angeles-i lakásában. Minden jel ara mutat, hogy gyilkosság áldozata lett, az elkövető pedig nem más, mint nő barátja. David Benning. Bár a jómódú gazdasági jogász tagadja a vádat, a bízonyítékok ellene szólnak, és az indítéka is erős.

Az ügy határozottan halad a tárgyalásig, ám minél több részlet kerül napvilágra, annál biztosabbá válik, hogy a gyilkosság csak a jéghegy csúcsa, és az igazság megértéséhez a nyomozóknak jóval messzebbre kell indulniuk. Egy olyan világba kell alászállniuk, amelyet elképzelhetetlen gazdagság, korrupció, sötét vágyak és hamis csillogás ural. 

A nyomozás során feltárulnak a bűn városának mélységei, ahol pénzért majdnem bármi megvehető, és ahol a tehetség, a szépség és fiatalság legfeljebb pillanatnyi boldogságra váltható.

Sienna Cole, az Elmejáték és A köd után című pszichológiai thrillerek szerzője, a fordulatokban bővelkedő cselekményszál mellett ezúttal sem mulaszt el leásni az emberi psziché mélyére. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635702732

(ELŐ)RENDELHETŐ: itt

(Várható megjelenés: 2022. 05. 26.)

Sienna Cole egyike azoknak az íróknak, akinek a könyvei közül nem tudnék csak egy kedvencet választani. Az ígéret szép szó megint egy olyan történet, ami egyenesen az elevenünkbe hatol. 

Az indítással mondhatni azonnal a dolgok közepébe vág: adott a gyilkosság és a kérdés amellett, hogy ki is volt pontosan Missy Jones, ott van az is, hogy mi történt vele? Hogy jutott idáig? 

Érdekes módon ezekkel az eseményekkel párhuzamosan kap figyelmet egy festőművész, Demilola új, hat részből álló ciklusa, amely A nő bukása címet viseli. Nem kifejezetten ezt az esetet ábrázolja, de amellett, hogy a szereplők összekötik a szálakat, a részletesen leírt művek pontosan azt láttatják és éreztetik velünk, olvasóval, amin Missy átment. Elképesztő az a festőiség, amivel az írónő a képzeletünk vásznára tárja a képeket, amiket nem láthatunk, de maguk a szavak is elegek. Letaglózó és hatásos.

Missy és David mellett főként Nicholas és Laura kap még jelentőséget, az a házaspár, akik lényegében összekötik a gyönyörű és tehetséges, de cseppet sem értékelt és már halott sztárral a festményeket - és ők azok, akik egyszerre hordozzák magukban a rejtélyt és a megoldást is a sajnálatos esetre. 

Első ránézésre egyetérthetünk a nyomozóval abban, hogy ez nem egy bonyolult ügy, hiszen minden adott ahhoz, hogy Missy barátja, David legyen a gyilkos. Főleg az indíték... Aztán ahogy egyre haladunk előre a történetben, és a hirtelen felbukkanó FBI által egyre több minden derül ki Nicholasról, aki nem más, mint David bátyja; rá kell jönnünk, hogy bizony senki és semmi nem az, aminek elsőre látszik. Sem Missy, sem Nicholas, sem Laura. 

"Az, hogy jelen vagyunk valaki életében, már önmagában ígéret. Ígéret - sóhajtott befelé -, szép szó. Sokszor tényleg csak ennyi: szép szó. Tartalommal, komolysággal és hittel csak az ember töltheti meg, meg, mint ahogy csak az ember használhatja arra is, hogy az uralma alá hajtson másokat."

Nem véletlen, hogy pont ezt a három karaktert emeltem ki - ugyanis személy szerint rám ez a három ember volt a legnagyobb hatással. Elítélheted ugyan ezt a három embert, de nincs ez máshogy itt sem, mint az életben: amint megismered, betekintést nyersz a felszín alá, át tudod érezni a helyzetét, ráébredsz, hogy egyikük sem feltétlenül jó vagy rossz - egyszerűen csak emberek. 

Az ígéret szép szó feszültséggel teli, költőien megírt történet, ami megmutatja, hogy nem minden olyan szép és jó, vagy éppen nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek látszik. Az elejétől fogva lebilincsel, de az utolsó fejezettel üt igazán. Felkavaró, művészien nyers, sokkoló és valóságos.