Claire Heywood: Spárta lányai

 

Sziasztok!

A következő olvasmányom olyan témát dolgoz fel - görög mitológia, azon belül is a trójai mondakör - amit ugyan úgy ahogy ismertem, de nem voltam annyira képben a pontos részletekkel. Volt e felé a téma felé vonzódásom mindig, de annyira részletes információkat nem tudtam róla, amennyi például ennek a könyvnek az alapját is adja. Lehet el sem olvasom, ha nem az egyik legjobb barátnőm unokatestvére fordítja - olyan igényesen, nem mellesleg, hogy ezentúl minden fordítására figyelek Mártinak - de hatalmas élményből maradtam volna ki. Teljesen berántott ez a világ, az első volt, de biztosan nem az utolsó, amit olvastam. Itt is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak, az ajánlást pedig Juditnak!

TARTALOM: 

APHRODITÉ AJÁNDÉKA ÁLDÁS VAGY ÁTOK? 

Évezredek óta mesélik a legendát a nőről, akinek páratlan szépsége ezer hajót indított útnak - de most eljött az idő, hogy meghallgassuk az ő oldalát is. 

Spárta hercegnőiként Heléna és Klütaimnésztra csak a fényűzést és bőséget ismeri. Nemes származásukért és elbűvölő bájukért egész Görögország irigyli őket. De az ilyen kiváltságoknak ára van. A nővéreket még kislány korukban elválasztják egymástól, majd az apjuk által választott idegen királyokhoz adják feleségül őket - a hatalmas Agamemnónhoz és testvéréhez, Menealoszhoz. Királynőként csak két elvárás van velük szemben: örökösöket szülni és megtestesíteni a nőktől elvárt szelíd, szerény természetet. 

De amikor férjeik elhanyagolásának, kegyetlenségének és becsvágyuk súlya eléri a tűréshatárukat, Heléna és Klütaimnésztra kénytelen szembeszállni társadalmuk korlátaival, hogy új életet teremtsenek maguknak, és ezáltal olyan hullámokat vessenek, amelyek a következő háromezer évben is tovább rezonálnak. 

A nemzetközi bestsellerszerző Claire Heywood első magyarul megjelenő könyvében Trója ostromát élhetjük újra, két olyan nő szemszögéből elbeszélve, akiknek a hangját túl sokáig figyelmen kívül hagyták. Egy újragondolt mítosz, amit körüllengenek a titkok, a szerelem és a tragédia. 

KIADÓ: Álomgyár, 2023

ISBN: 9789635706884

RENDELHETŐ: itt

A Spárta lányai, ahogy fentebb is írtam, a görög mitológiának a trójai mondakörét dolgozza fel. A két főszereplőnk Klütaimnésztra és Heléna, akiknek életét gyerekkoruktól kezdve egészen át a felnőtt létig követhetjük - tizenéves koruktól egészen Trója ostromáig és egy kicsivel utána. 

Van egy úgynevezett utalás arra, hogy Helénának nem Tündareosz, hanem Zeusz a vér szerinti apja, de ez mit sem változtat a kapcsolatukon. Heléna és az édesanyjuk, Léda viszonyán viszont már annál inkább. Spárta királynéja ugyanis csak Klütaimnésztrára tekint igazi lányaként, Heléna kitaszítottnak érzi magát, és ez a magányos érzés bizony a későbbiekben is végigkíséri az életét... 

A fenti helyzetet elmérgesíti a tény, hogy Tündareosz végül nem Klütaimnésztrát tartja Spártában jogos örököseként (azért a lányaira esett választása, hogy iker fiaik ne forduljanak egymás ellen a trónért), hanem Helénát, hogy elcsillapítsa azt a szóbeszédet, nem is az igazi lánya, és így lesz Klütaimnésztra Agamemnón felesége és ezáltal Mükéné királynéja. 

Heléna eleinte örül, hogy Spártában maradhat, de nővére távozása megviseli. Hamarosan viszont eljön az az időszak, amikor neki is házasodnia kell, így apja küzdelmet hirdet a legnagyobb harcosok közt a kezéért, és ezáltal a királyságáért. Ezek közt a férfiak közt van többek között Odüsszeusz és Agamemnón is, mégpedig öccse, Menelaosz érdekében. A küzdelem számomra itt veszítette el kicsit az igazságosságát, hiszen Tündareosz úgy érzi, Klütaimnésztra férjének testvérére nem mondhat nemet, de hogy okosan csinálja, Odüsszeusz tanácsára az eredmény kihirdetése előtt megesketi a jelenlévőket, hogy szövetségesek maradnak, ha szükség van rá. 

Ezután végigkövethetjük a lányokat a királynői lét és gyermekáldás útján - melyiküknek milyen a kapcsolata a férjével és hogyan viszonyulnak a szülőséghez. Elég kettős érzelmeket váltanak ki ezek az ábrázolások, de kettejük közül talán Melenaosz a normálisabb, Agamemnón túl messzire ment nekem. S amíg Klütaimnésztrának a mindent jelentik a gyerekei, és bármire (szó szerint bármire) képes értük, addig Heléna egyetlen lányához sem képes kötődni, és a későbbiekben mindent megtesz a teherbe esés ellen, amit ebben az időszakban lehet. Az elolvasás után kis idővel tudatosult bennem, hogy ebben nagy szerepe lehet az édesanyjukkal való viszonyuknak is. 

"Hogy történhetett meg? Hogy létezhet bármilyen gonoszság? Vajon az istenek akarata volt? Büntetés egy másik vétek miatt? Vagy csupán odafent ücsörögtek egykedvűen, nézték, ahogy az egyik kő eltalálja a másikat, aztán megint egy újabbat? Kifejezéstelen arcok pislogtak a földcsuszamlás porában." 

Amíg Klütaimnésztra alkalmazkodó, alázatos, de merész, és a maga módján meg tudja teremteni a boldogságát a nehezítő körülményei ellenére is, addig Heléna szinte önzőnek mondható, és sajnos továbbra is nagyon magányos marad az élete, kitaszítottnak érzi magát, bárhol is legyen - nem számít, hogy Spártában maradhatott, mint Menealosz felesége, vagy Parisszal tart Trójába egy jobb élet reményében... utóbbi már csak azért sem, mert ez még több hibáztatást és gyűlöletet szül az ottani lakosok és azon belül is főként a nők részéről az irányába, hiszen (szerintük) ő az oka a háború kitörésének. Szerintem ez is kicsit összetettebb, és maga Heléna karaktere nagyon komplex, ami miatt mások számára megosztóbb is lehet - én is határozottan Klütaimnésztrával tudok a leginkább azonosulni, de még így is inkább sajnáltam és megértettem Helénát, minthogy megvessem. 

Annak örülök, hogy a végére talán Klütaimnésztrának és Helénának is olyan élete lehet, amilyenre vágynak. 

A mellékszereplők közül Agáta, Kasszandra és Kalchas azok, akiket én feltétlen kiemelnék, illetve Klütaimnésztra elsőszülött lánya, Iphigenia és az ő száluk. Ezek voltak azok ugyanis, amik a legerősebb érzelmeket kiváltották belőlem. Általuk tárul elénk igazán a kegyetlen világ, amiben akkor éltek: hogy a nőknek és a szolgáknak különösen nincs beleszólása semmibe, a férfiak uralta világban bármit megtehetnek velük és nem tehetnek semmit körülményeik, veszteségeik ellen. Kegyetlenségek, verés, alázás, állat - és más - áldozatok, a lélek eltiprása, a test kihasználása mind-mind jelen vannak ebben. Agáta és Kasszandra szála megrendített, Kalchas-é nem különben, bár amit ez vele tett és amit okozott ezzel (többek közt Klütaimnésztrának és Iphigeniának) az egyenesen elborzaszt, kockára teszi az együttérzésemet és zokogva őrjöngtem volna annál a bizonyos jelenetnél, ami ennek az egésznek a következménye volt. 

A Spárta lányai szerintem egy nagyon olvasmányosan megírt, kiemelkedő feldolgozása a legendának, a maga módján két elképesztően erős nő története, akiket túl sokáig nem hallgattak meg. Ez a kötet elérte, hogy még többet szeretnék olvasni ebben a témában. 

Palotás Petra: Dacszövetség

 

Sziasztok!

Palotás Petra munkásságával a tavalyi év során ismerkedtem meg, de egy életre szóló szerelem lett. A Dacszövetség című kötete kicsit később került a kezembe a megjelenéshez képest, de ilyen befejezés után legalább nem kell sokat várnom a folytatásra. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

TARTALOM: 

A HULLÁMOK TÉGED MERRE SODORNAK?

Hamburg 

A nagyvilág kapujaként emlegetett kikötővároson 1892 nyarán végigsöpört a kolera. A nyomornegyedeket különösen könyörtelenül sújtja a járvány, amely a kis Frida családját sem kíméli. A kislány életébe mentőövként érkezik egy jó nevű, hamburgi orvos família sarja, Sophie, akivel barátságot kötve olykor lehetőség nyílik kiszabadulni a nehéz hétköznapokból. A gyermeki féltékenység és félreértések hatására azonban hamarosan felbomlik a kötelék. 

Néhány év elteltével Frida varrónőként dolgozó anyja látása annyira megromlik, hogy a lánynak kell szeretteiről gondoskodnia. A csöndes, visszahúzódó teremtés, akit már fiatal kora ellenére megtépázott az élet, váratlanul kecsegtető ajánlatot kap a nagyvárosi miliő titokzatos asszonyától, Odette-től, ám ő minden porcikájában idegenkedik a kétes együttműködéstől. 

Ekkortájt ismerkedik meg az Egerben született vadóc Katicával és a Kamerunból érkező Najumával, majd egy véletlennek köszönhetően Sophie-val is újra keresztőzednek az útjaik. 

Négy fiatal nő sorsa kezd összefonódni az Elba partján, akiket rossz döntések, hamis ígéretek és megtévesztő fogadalmak örvénye ránt magával. 

Mekkora esélyük van a kikötő lányainak a boldogságra? Mennyi áldozatot kell ahhoz hozniuk, hogy új mederbe terelhessék az életüket? 

Palotás Petra legújabb trilógiája a Hanza-város egyik legérdekesebb korszakát tárja elénk. A Hamburgban élő, Év könyve díjas írónő ezúttal is remekel a hangulatteremtésben, a korhű történet igazi csemegeként szolgál a történelmi-romantikus regények kedvelői számára. 

KIADÓ: Álomgyár, 2023

ISBN: 9789635707904

RENDELHETŐ: itt

A Dacszövetség főként az 1890-es - 1900-as évek Hamburgjába kalauzol minket. Itt ismerjük meg első sorban a kis Fridát, aki egy nyomornegyedben élő munkás család negyedik gyermeke. Minden gyermeknek megvan a maga szerepe: a legidősebb fiú az apjának segít a kikötőben, az idősebb lány dolgozik, a "középső" iskolába jár, Frida pedig még tízéves sincs, de a kisbaba öccsével segít az édesanyjának, aki varrónőként dolgozik otthon. Így is nagyon szerény körülmények közt élnek, a jóllakottság fogalmát nem ismerik, sőt, sokszor gyógyszert alig tudnak szerezni, néha még akkor sem, ha nagyon fontos lenne - például az anyukájuk látása kerül veszélybe. Ez utóbbi eset nem csak az anyagiak hiánya miatt következik be, hanem az eladó undorító korruptsága miatt is, ami megrémíti a kislányt. Nagyon nehéz volt erről olvasni, aztán ezen rontott a kolera felbukkanása, amiben Frida a fél családját (édesapját és három testvérét) veszíti el, így tizenöt éves kora körül már ő gondoskodik édesanyja és kisöccse jóllétéről, a pénz nagy részét félretéve egy jobb élet reményére. 

Ezzel a szemben a kis szőke Sophie-nak szinte idilli élete van, orvos édesapja és gazdag körökben mozgó anyja mellett, bár a nagyanyja "arany középutas" nevelése tesz róla, hogy ne legyen teljesen elkényeztetett. A Fridával való barátsága mindkettejüknek jót tesz, amikor Sophie édesapja elkezdi magukhoz hordani nyaralásként a kislányt, hátha így tud rajta jobban segíteni lelkiekben az őt ért veszteség miatt. Frida mellett, akinek túlságosan hamar kellett felnőnie és túl sok igazságtalanság érte, mégis egy tűzről pattant, életre való és erős fiatal nő lett, Sophie apja volt a legnagyobb kedvencem; nem csak mert hivatása az orvoslás, ami nagyon fontos és nehéz szakma főleg ebben az időszakban, hanem mert emellett csodálatos ember, hatalmas szíve van, és a szakmai hivatásán túl sokkal többet segít mindenkinek, ahogy csak tud. 

" A láthatatlan ellenség a legveszélyesebb. Az, akinek nem látod a dühöt a szemében, és a fegyvert a kezében. Az, akinek a létezését csak az áldozatai mutatják."

A magyarországi Egerben született és Hamburgon átutazó majd kis időre itt ragadt Katicát körülbelül a könyv felénél, az 1900-as évek elején ismerjük meg, ekkor a lányok mindannyian tizennyolc-tizenkilenc évesek. Katica is jómódú családból származik, egy gazda lánya, aki borból keresi a kenyérre valót, ugyanakkor pontosan tudja, mi is a munka, mert ők maguk is (a nekik dolgozó emberekkel együtt) kiveszik belőle a részüket.  Egészen addig, amíg az édesapja rossz emberekkel nem üzletel és nem veszíti el majdnem mindenét, és kényszerül Amerikába utazni a családjával, hátrahagyva a családtagként kezelt nevelőnőt és a Katica által imádott kutyát, remélve, hogy lesz hova nekik is utánuk menniük később. A sors azonban közbeszól, és Katica szülei "kénytelenek" nélküle felszállni a hajóra, amíg ő skarlátban lábadozik Hamburgban - és Sophie apja kezeli. Így ismerkedik meg először Sophie-val, majd nem sokkal később az ekkor kurtizánként dolgozó Fridával. Nagyon erőteljes szála a történetnek az az előítélet és ennek megdöntése Katicában (pontosabban fogalmazva Katica édesanyjában, a lány ugyanis inkább érdeklődő) és ez által az olvasóban az, hogy ha valaki erre az útra is kényszerül, az biztosan nem véletlen, és nem feltétlenül azt jelzi, hogy az illető nem érdemel tiszteletet. 

Akiket még ki kell emelni a történetben, az a Sophie-val és Fridával gyerekkorukban sokat lévő testvérpár, Florian és Sebastian. Főként Florian az, aki igazán közel tud kerülni az ember szívéhez, pimasz, és már gyerekként sem volt semmi lenézés benne, ami Frida körülményeit illeti, annak ellenére sem, ő milyen gazdag családban született. Sebastian egy gyermekkori kegyetlen csínye miatt nem éppen lett a szívem csücske, de kíváncsi leszek, mit hoznak még a történtek vele kapcsolatban, ugyanis Sophie vőlegénye lett. Ami a Florian és Frida közti őszinte, gondoskodó barátságot, ebből bimbózó szerelmet, tiszta kapcsolatot illeti, amit a gyerekkorukban és most is félreértések tesznek kockára - erre a szálra is nagyon kíváncsi leszek és nagyon reménykedem a beteljesülésében. Ahogy abban is, hogy Sophie-val is rendbe jön a megszakadt kapcsolat. A fiúk sajnos tudnak osztozni Frida veszteségében, ugyanakkor ez az oka annak is, ami a köztük lévő kapcsolatoknak véget vetett. Az apjuk munkássága által pedig egy teljesen más nép kultúrája (Afrika) is a szemünk elé tárul, ennek minden hozadékával, ugyanis itt még kicsit felszínesen, de a negyedik női főszereplőt, Najumát is megismerhetjük. A könyv egy olyan fordulattal ér véget, ami miatt az ember azonnal nyúlna a folytatásért, ha tehetné. 

Petra szokás szerint egy varázslatos atmoszférájú történetet alkotott nekünk, ami ugyanakkor néhol nagyon nehéz, megvisel, de továbbra is felemelő élményekkel gazdagít; karakterközpontú, korhű történelmi háttérrel és költői megfogalmazással. 

Diana Hunt: Jack árnyékában

 

Sziasztok! 

A következő könyv a legfrissebb olvasmányélményem, de egyben az egyik legkiemelkedőbb is idén. Teljesen véletlenül jött velem szembe, de nem hagyott nyugodni, ameddig be nem szereztem - és nem lehetek ezért elég hálás. Diana Hunt ráébresztett, milyen kincsek vannak még elrejtve a magyar írók közt. Fogadjátok sok szeretettel ezt az igazi őszi olvasmányt, és szerezzétek be, amíg még tudjátok!

TARTALOM: 

London 1888

Hasfelmetsző Jack.

Egy név, ami félelemben tartja London lakosságát. 

Egy kíméletlen gyilkos, aki sorra szedi áldozatait, majd váratlanul eltűnik. 

London 1892

A nemesi Gray család legfiatalabb sarja, Katherine élete irigylésre méltó, ám a fényűző bálok korántsem elégítik ki vágyait.

Napjai egyhangúan telnek, egészen addig, amíg a gyilkos vissza nem tér a városba. 

Hasfelmetsző még kegyetlenebb, még veszedelmesebb, mint korábban, már senki sincs biztonságban. Katherine-t a feltárandó titkok éltetik, nég attól sem retten vissza, hogy árnyékként eredjen a gyilkos nyomába. 

Nyomozása közben veszélyek sora zúdul rá. Segítségére a jóképű, ám rendkívül öntelt Victor Reed siet. Az érzelmeik megvédik vagy talán még nagyobb veszedelembe sodorják őket? 

Ha Jack gondolatai mögé látsz, rájöhetsz, mi vezérli. 

A kérdés már csak az, hogy utána el tudsz majd menekülni? 

KIADÓ: Pitypang, 2022

ISBN: 9786150151335

RENDELHETŐ: itt

" - Az utánad való vágyódás olyan, akár a méreg. Észrevétlenül, lassan emészti fel a lényem."

Ez az idézet tökéletesen leírja a kapcsolatomat ezzel a könyvvel. Ahogy szembejött velem, jött az a bizonyos, már jól ismert zsigeri megérzés, hogy ez nekem kell. 

Általában ezek azok a könyvek, amik aztán a legnagyobb hatással lesznek rám, és külön kedvencem, ha a beszerzésük sem alakul egyszerűen. Akkor már mindenképpen megérte. Minél többször jött velem szembe, minél többet olvastam róla, annál jobban akartam. De őszintén? Erre abszolút nem számítottam. 

Sokáig gondolkodtam, nekikezdjek-e ennek az értékelésnek, mert eddig a pillanatig nekifogni sem voltam képes. A múlt éjszaka fejeztem be a könyvet, és nem viccelek: a legvégén zokogva-káromkodva akartam kivágni az ablakon... Csak azért nem tettem, mert gyönyörűszép, mert zseniális, mert vakmerő húzás és hiába készített ki totálisan, minden egyes sorát IMÁDTAM. (Na és persze felébresztettem volna mindenkit).

Ismertem persze Hasfelmetsző Jacknek mondhatni a legendáját, de a pontos körülményeknek - már amit tudhatunk róla egyáltalán - a könyv olvasása előtt néztem utána, vagyis hallgattam meg: ugyanis Randomot ajánlották, mint true crime videós és nagyon érdekes, informatív volt a tartalom, amit erről alkotott.* Már attól a hideg ráz, hogy valóban élt és megtett ilyeneket egy ember az 1800-as években, de hogy a mai napig nem tudni, KI is volt Ő pontosan, elkapták egyáltalán? Vagy a megfelelő embert kapták volna el? Talán sosem tudjuk meg. Nem csodálom, hogy az írónőt megihlette a rejtélye, de ez a történet... ez aztán túlmutat mindenen. Szó szerint beleszerettem az írásmódjába, a korhű leírásokba, abba, ahogyan néhány jelenetnél konkrétan az orrunknál fogva vezetett; egy idő után csak így ültem és nevettem képtelenségemben, hogy akkor most mi a fene is történik valójában? Mi egy vágyálom, mi a rettegés okozta képzelgés, mi a valóság? Minden szereplője erős érzelmeket váltott ki belőlem, legfőképpen Katherine, Victor, Percy és persze Jonathan Turpin. Emilyt nagyon kedveltem, Annát végtelenül sajnáltam, Kristopher egy rejtély maradt számomra, Turpint egyszerűen csak minden erőmmel megvetem és gyűlölöm, mert ő aztán tényleg olyan ember, aki valódi poklot hoz a világunkba. 

De a Katherine - Victor - Percy hármas? Na ők vittek nekem mindent. A szívem, a lelkem, boldogságom, könnyeim. 

Katherine egy elképesztően bátor, makacs, okos nő, aki bizony nem képes benne maradni a "menj férjhez és legyél el a világodban" meglátásban. Hatalmas szíve van, és állhatatosan nyomoz, a közte és Victor közti kémia hihetetlen, egyszerűen alig vártam és imádtam a közös jeleneteiket, amin vagy a macska-egér játék, a kötekedések miatt nevettem, vagy libabőrös lettem, és epekedtem egyetlen csókjuk után... Victorba menthetetlenül beleszerettem és ez lett valahol a vesztem. Ennél többet spoilermentesen erről nem tudok írni. Percy nagyon kettős érzelmeket váltott ki belőlem: egyik percben odavoltam érte, a másikban gyanakodtam rá, de végül minden értelemben darabokra törte a szívem. 

Sokan írják, hogy ők hamar rájöttek, ki a gyilkos, de Dia szerintem ennek ellenére nagyon okosan építette fel a kötetet. Nekem korántsem volt ennyire egyértelmű, és nem is ez ütött személy szerint a legjobban. A történetben váltakozik Katherine szemszöge és Jack naplóbejegyzései, amik együtt valóságos kontrasztot alkotnak, mert amíg az előző felébreszti a rettegésünket és elborzadásunkat, az utóbbi sokkal közelebb hozza hozzánk érzelmileg a gyilkost, mint azt szeretnénk: hiszen valahol ő etikusnak van beállítva, és bármennyire nincs rendben, amiket tesz - mert épelméjű ember tudja, hogy ez nincs rendben - egy részed mégis megérti, és kevésbé tudja hibáztatni az áldozatok (főleg egy bizonyos karakter) körülményeit ismerve. 

Az illusztrációk: kézzel írt üzenetek, újságkivágások, stb... még inkább feldobják az amúgy is vérfagyasztóan izgalmas történetet. A végkifejlet pedig olyan, ami odavág, és még sokáig benne marad az emberben. Nem is tudok értelmesen írni erről a részéről, csak annyit tudok határozattan kijelenteni, hogy kedvencet avattam. Nem csak könyvet, írót is!

És ennek fényében a cím és a borító? Hát, a hideg ráz. Túltenni sem tudom magam ezen soha szerintem. Köszönöm szépen ezt a felülmúlhatatlan élményt az írónőnek!

*Akit érdekel, ezen a linken tudja meghallgatni: https://youtu.be/dPB-Dnq7gh4?si=U8nbyfLgbtUw-S6L

Carley Fortune: Minden elmúlt nyár

 

Sziasztok!
Nagyobb kihagyás után kicsit visszatértem a blogolási válságból - az olvasás természetesen azért megy, az írás készségem hagyott egy kis ideig cserben. A fenti könyvet még a nyár elején olvastam, miután vágytam egy igazi nyári olvasmányra is a könyvhétről. Csak jót hallottam róla, de többet is adott, mint amennyit vártam volna, így elhoztam nektek a nyár búcsúztatójaként. 

TARTALOM: 

Hat nyár, hogy egymásba szeressenek. Egy pillanat, ami mindent elronthat. Egyetlen hétvége, hogy rendbe hozzák a dolgokat. 

Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a nagyvárosban, ahol bár társasági életet él, és rendszeresen találkozik új barátaival, mégis mindenkit biztos távolságban tart a szívétől. 

Egészen addig a telefonhívásig, ami hirtelen visszarepíti őt Barry's Bay-be és Sam Florek bűvkörébe. Ő az a férfi, akiről gyerekként sosem gondolta volna, hogy nélküle kell leélnie az életét. 

Hat nyáron át, a vízparton töltött lusta délutánokon, a forró nyári éjszakákon, amikor a fiú családjának éttermében güriztek, és a közös olvasgatások alkalmával - a fiú kezében orvosi tankönyvekkel, a lányéban pedig félkész horror novellákkal - Percy és Sam elválaszthatatlanok voltak egymástól. Barátságukból pedig valami csodálatos született, mielőtt az egész látványosan darabjaira hullott volna. 

Amikor Percy visszatér a tóhoz Sam édesanyjának temetésére, a vonzalmuk épp olyan tagadhatatlan. mint egykor volt. Ám amíg Percy nem képes szembenézni a döntésével és a hosszú évekkel, amiket azzal töltött, hogy önmagát büntette értük, addig sosem tudhatják meg, hogy a szerelmük talán a múltban elkövetett hibáiknál is nagyobb. 

A hat évet és egy hétvégét felölelő Minden elmúlt nyár elsöprő erejű történet a szerelemről, valamint az emberekről és döntésekről, amik örökre megváltoztatják az életünket. 

KIADÓ: Magnólia, 2023

ISBN: 9789635981267

RENDELHETŐ: itt

" - Azt hiszem, hatással voltam rád, Sam Florek. 

- Fogalmad sincs, mennyire."

Nekem sem volt fogalmam, mennyire hatással lesz rám ez a könyv. 

Teljesen véletlenül került a kezembe, ugyanis a könyvhét előtt bennem volt. hogy annyira olvasnék egy igazi nyári könyvet, ha már itt a nyár, és több opción is gondolkodtam, de a Minden elmúlt nyár ekkor még nem jött velem szembe - és nem is éreztem azt egyikről sem, hogy igen, ezt akarom. 

Aztán megláttam egy tiktok videóban, rákerestem, és akkor jött a zsigeri érzés: igen, EZ lesz az. Szóval hazajött velem a könyvhétről és woooow. 

Carley írásmódja azonnal magával ragadott, egyszerre könnyed, ami kikapcsol, néhol annyira szépen van megírva, hogy ízelgettem a mondatokat, és valahol azért komoly lélektani hatása is van. 

A Minden elmúlt nyár egy elképesztően erős barátság és hihetetlenül elsöprő szerelem története; egy fiú és egy lány akik teljesen véletlenül lesznek részei egymás életének, de az már nem véletlen, hogy a történtek ellenére is újra keresztezik egymást az útjaik. 

Amikor megismerjük Samet és Percyt, még csak tizenhárom évesek. Sam ott él ebben a tóparti városban, Percy szülei pedig ott vesznek nyaralót. A könyv felépítésében váltakozik a jelen és a múlt: a harminc éves Percyt egy telefonhívásban éri utol a múltja, ami Samhez kapcsolódik, akivel ekkor már tizenkét éve nem beszél. Aztán látjuk a tizenhárom éves Percyt, aki kiskamaszként keresi a helyét, és helyette a kulcsot találja meg a zárkózott, de annál csodásabb Samhez.

Az első nyáron már közel kerülnek egymáshoz, aztán egyre jobban szeretnek egymásba, míg végül tizenhét-tizennyolc évesen beteljesedik a szerelmük - de ekkor történik valami, ami véget is vet mindennek. Nagyon kíváncsi voltam, mégis mi történt, ami egy ilyen erős kapcsolatnak így véget tud vetni, és őszintén, egy idő után jól sejtettem, mi lehetett az oka. 

Habár abszolút Sam párti vagyok, én nagyon szerettem a bátyját, Charlie-t is és különösen tetszett az, ahogy a karaktere szála nagyon szép és erőteljes keretet ad a történteknek Sam és Percy között. Az írónő nagyon valósághűen mutatja be a kamaszkori kapcsolatok mivoltát... hogy mit okozhat egy kommunikációhiány, menekülés az érzelmeink elől, vagy mi történik, ha egy bizonyos pillanatban nem tudunk uralkodni felettük. Nagy kedvencem volt még a srácok édesanyja, Sue, és egyébként Percy kiskori legjobb barátnője, Delilah is közel került a szívemhez a végére. 

Nem számít, hogy vannak dolgok, amiket sokan megbocsáthatatlannak éreznének, ez a könyv aztán megmutatja, hogy emberek vagyunk, hibázunk, elronthatunk dolgokat, de aztán helyre is hozhatjuk. Bánhatunk valakivel úgy, ahogy nem érdemli meg, és lehetünk ellenére később igaz barátja is. És lehetünk valakibe annyira szerelmesek, hogy egy bizonyos időszakban "kezelni sem tudjuk", később viszont működhet, ha az ember tényleg az igazi. Samnek a végén igaza van: egyikük sem érdemelte ezt. De egymást megérdemlik. 

Letenni sem tudtam ezt a könyvet, sokat mosolyogtam, a végén pedig sírtam is. Egy nyári könyvet kerestem, ami teljesen kikapcsol és ezt meg is kaptam, de ezzel együtt sokkal többet is. 

 

Évösszegző bejegyzés - 2022 legkiemelkedőbb olvasmányai

 

Sziasztok!

Nagyon durva, hogy utoljára ilyen bejegyzést még a 2020-as évről írtam, bár tény, hogy a 2021-es évben inkább volt a főszerep a most már másfél éves kislányomé, mint a könyveké. Idén ez az egyensúly talán kicsit helyrebillent, hiszen az olvasás és a blogolás is nagyon fontos szerepet játszik továbbra is az életemben - még ha már nem is ez a legfontosabb, ettől még a lételemem. Így elhoztam Nektek azt a három olvasmányélményt, ami a legnagyobb hatással volt rám (de ez természetesen messze nem a teljes lista). 

1. Colleen Hoover: All Your Perfects 

Őszintén szólva én magam sem számítottam arra, hogy ez a könyv lesz az idei listám élén, de az elolvasása után már egyértelmű, hogy ha csak egyet kéne választanom, határozottan ez lenne. Colleen Hoover iránti rajongásom még évekkel ezelőtt kezdődött a Hopeless-szel, és bár a legtöbb története bennem maradt, illetve nekem az olyan megosztóbb könyvei is elnyerték a szívemet, mint például a Verity, vagy a szintén nemrégen megjelent Layla, most érte el a csúcsot nálam. Az All Your Perfects amellett, hogy az egyik legjobban várt könyve, nekem személy szerint magasan a legjobb és legösszetettebb írása. Ez az első általa írt könyv, amit nem daráltam le egy nap alatt, és nem azért, mert rossz lenne, sőt; hanem mert annyira rezonált a lelkemmel, a múltammal, és egy olyan központi témával, ami engem is megölne, ha érintene. Néha nehéz volt olvasni és nehéz (volt) írni is róla, főleg, hogy bizonyos részeit nem is pontosan ugyanúgy vagy ugyanolyan végletben, de átéltem; mégis azt mondom, hogy mindennél jobban megéri. Tényleg ez az írónő legőszintébb, legéletszerűbb, legerősebben összetett regénye, és a legérzelmesebb is. Megmutatja, hogy az emberek hibáznak, a kapcsolatok nem minden pillanata meseszerű, semmi és senki nem tökéletes, de a szerelem az bizony lehet elég erős, hogy mindig mindent átvészeljen. 

/ A teljes értékelést itt éritek el/

2. Courtney Summers: Sadie 

Courtney Summers könyve egyszerűen letaglózott. A képmontázs csak most, emiatt a bejegyzés miatt készült hozzá, egyébként eredetileg nem volt, és nem is itt a blogon, csak a Moly.hu és a blogom Facebook oldalán fejtettem ki róla a gondolataimat, mert máshogy nem is ment. Amit elsősorban leszögeznék, az az, hogy a kiadó (lehet önhibán kívül) de elég felelőtlen döntést hozott a kor/kategorizálásban. Én ezt könyvet semmiképpen nem adnám tizennégy éves gyerekek kezébe, még tizenhatnál is meggondolnám, tizennyolc felett már azt mondom, minél több ember olvassa el, de csak ha tényleg elbírja a lelke... világéletemben a kemény könyvek voltak a legfontosabb olvasmányaim, de engem ennek a csodás lánynak a története még így huszonhat évesen is megrázott - anyaként meg aztán pláne! Feszültséggel teli, borzalmas, szépséges, fájdalmas, felemelő, megrázó történet, ami a főhős szívével együtt örökre veled marad. Letehetetlen, még akkor is, amikor a legszívesebben letettem volna. Az utolsó mondatnál már sírtam, de még szorítottam a könyvet, mert nem akartam, hogy ez legyen a vége. Nem lehet. És sajnos az a helyzet, hogy nem kellett odaírni, hogy "igaz történet alapján", mert épp elég a kimondatlan bizonyosság, hogy az is lehetne, még ha gondolni sem mer vagy akar erre az ember. Ha valaha ez történne a lányommal, nem tudom, hogy én halnék meg jobban, vagy az, aki ezt elkövette... minden Sadie-nek: olyan hősök vagytok, akiket meg sem érdemel ez a rohadt világ! 

3. V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete 

Ez a könyv elég sok szempontból kivételes: szintén nem volt hozzá montázsom, holott a Pinterestről tele volt a telefonom a hangulatát hozó képekkel... ezt is csak a bejegyzés miatt alkottam, és sokat elmond, hogy a végeredmény láttán konkrétan érzem a késztetést, hogy újra elolvassam. A másik ilyen ok pedig az, és ilyen talán az évek alatt csak egyszer fordult elő velem ezen kívül, hogy egyszerűen képtelen vagyok azóta is normális, teljes értékelést írni róla, pedig még szeptemberben olvastam. (Valamint előtte is elkezdtem már egyszer, és a negyedénél meg is rendeltem az angol nyelvű, illusztrált díszkiadást - csak akkor azért nem olvastam végig, mert mást is olvastam volna mellette, viszont ez a könyv kizárólagos figyelmet érdemel!) Maga az írónő is azt nyilatkozta, hogy ez élete műve, és ez nem is lep meg. Főleg, miután nem jutottam tovább én sem a veddmegolvasdelmostazonnalmertÚRISTEN soron, és nem tudom, tovább fogok-e valaha, annyi mindenről szól ez a regény és annyi minden van benne, hogy igazából már azt sem tudom, miért nem ez került végül a listám élére, de végül is nem számít. A lényeg az, hogy annyit azért le tudok róla írni: egy macska puhaságával lopakodott be a szívembe és egy villám erejével véste magát a lényembe - egy életre. Életem egyik leglegje ez a könyv, és őszintén remélem, hogy egy sokadik újraolvasás után tudok úgy írni róla, hogy át is adja, mit jelent nekem; addig be kell érnetek ennyivel, de lehet ez így is van jól.

Budai Lotti: A parfümkészítő (Öt érzék 1.)

 

Sziasztok!

A következő olvasmányom nem más, mint Budai Lotti legújabb történelmi-romantikus könyve, A parfümkészítő. Itt is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!

TARTALOM:

Üvegbe zárt érzelmek és intrikák: egy parfümmesternő története a 18.századból 

Sophie Malon élete a növények és a belőlük származó értékes olajok körül forog, ahogyan másoké is Grasse városában, ahol minden és mindenki az illatokért és az illatok által létezik. Sophie azonban más, mint a többi parfümkészítő: olyan misztikus mélységeit és gyógyerejét is ismeri a mesterségnek, amelyek a többiek előtt gyakran rejtve maradnak. 

Szenvedélyét kénytelen titokban gyakorolni, azonban kimagasló képessége utat tör magának, s minthogy nő, nemcsak mások irigységét ébreszti fel, de az életét is veszélybe sodorja, így menekülnie kell. Mindent maga mögött hagy, amely valaha fontos volt számára. 

A lány zsenialitását Zambelli, egy titokzatos velencei kereskedő és alkimista ismeri fel, aki a világ szeme elől rejtve okítja ki Sophie-t a parfümkészítés legnagyobb titkaira: az itáliai a lány segítségével készíti el az Amour Fugitif névre keresztelt különleges parfümjét is. Sophie tehetsége végül a párizsi előkelőségek, a versaillesi-i udvar és a híres kegyencnő, Madame de Pompadur közvetlen környezetéhez is megnyitja az ajtókat a fiatal parfümmesternő előtt, akire így az elveszettnek hitt boldogság is rátalálhat.

Budai Lotti nagy sikerű történelmi regényei után az érzékek és érzékszervek világába kalauzolja az olvasót. Az Öt érzék-sorozat első kötete a parfümökön és a parfümkészítésen keresztül mutatja be egy különleges lány sorsát, aki a férfiak uralta korban és szakmában bontakoztatja ki tehetségét. 

KIADÓ: Álomgyár, 2022

ISBN: 9789635705344

RENDELHETŐ: itt 

Lotti az egyik fő oka annak, hogy megszerettem a történelmi-romantikus műfajt, és már egy jó ideje nem olvashattunk tőle ebben a zsánerben, így elmondhatatlanul vártam a A parfümkészítő megjelenését. Ahogy ő maga is írta nemrég, az biztos, hogy ez a legszebb könyve, a borító (szokás szerint) egy igazi mestermű, de az sem meglepő, hogy nemcsak a külcsín, hanem maga a történet is zseniális. Annak eldöntését, hogy ez a legjobb írása is egyben, ránk, olvasókra bízta - nekem jelenleg ez a kedvenc történetem. 

Most a 18. századi Franciaországba kalauzol el minket, azon belül is első körben Grasse városába, ahol megismerkedhetünk a Malon családdal és az illatokkal, a növények és abból leszűrt olajok fontosságával. Sophie-nak az akkori időszakhoz mérten átlagos élete van édesapjával és féltestvérével, gyerekkori barátnőjével, titkos szerelmével és a még titkosabb szenvedélyével. De sokkal többre hivatott, és ezt a szíve mélyén ő maga is érzi. 

Az írónő két akkor élt történelmi személyt is "közelebb" hoz hozzánk, az egyik a festőművész Jean-Honoré Fragonard, a másik pedig az uralkodó hivatalos első számú ágyasa, Pompadour márkinője. Míg az előbbi leginkább Sophie legjobb barátnője által, addig az utóbbi maga Sophie miatt kerül a képbe. De mindenekelőtt ott van a rejtélyes itáliai Zambelli, akinek Sophie többek közt az életét köszönheti. 

"Az illatok képesek arra, hogy egy másik világba repítsenek. Kiszakítják az elmét a testből, a gondolatokat a köznapiból, egy másik, megfoghatatlan világba visznek, amelyet a képzelet és az intuíció ural. Az alapillatok ennek a világnak is a legaljára ragadnak el, annak legsötétebb zugaiba vezetnek, a tudat olyan mélységeibe, ahová csak kevés szerencsés nyer bepillantást, de azok ott a lét és a létezés legnagyobb titkával találkozhatnak. Ám ez egyben egy tudaton túli és veszélyes világ is, ahol kalandoroknak nincs helye. Az csak elhivatott keresőknek való, kik kellő erővel és önuralommal bírnak ahhoz, hogy ne rettenjenek meg a saját sötétségüktől... Merthogy ezek az illatok ezekkel is szembesítenek."

Őszintén szólva nem voltam nagy parfümrajongó - egészen idáig. A fenti idézet is bizonyítja, hogy Lotti mennyire elképesztően adja át ezt a hivatást: és ahogy megismerjük magát a folyamatot, az alap-szív- és fejillatokat, ezeknek a szerepét és hatásait, jelentőségét, úgy bontakozik ki ezáltal a folyamat által előttünk ennek a különleges nőnek az élettörténete is. Ami a történelmi hátteret illeti, úgy betudja fűzni az akkori fontosabb eseményeket, hogy nem hogy nem zökkent ki az alaptörténetből, hanem pont hogy még többet ad hozzá. Magam előtt láttam az akkori Párizst, korszakot, a ruházatot és a világot, amiben egy nőt sem kérdeztek arról, mi lesz az életében, hanem eldöntötték helyettük - ebbe azért ijesztő belegondolni. Sophie maga is sokat veszített, de a barátnője útja különösen a szívembe mart. 

" - Vannak emberek, Sophie, akiknek ez a sorsa... Hogy az élet megannyi történésen, gyakran fájdalmas eseményen keresztül formázza a személyiségüket. Ekkor minden embernek két választása van. Vagy hagyja, hogy ezek a fájdalmak magukkal rántsák, és gyűlöletbe, kicsinyességbe zárják a lelküket, vagy igyekeznek felhasználni és annak az erőnek a szolgálatába állítani, mely az ember megnemesedéséhez vezet." 

Ennek a bölcsességnek kapcsán meg kell említenem Zambellit, akiről még maga Sophie is elgondolkodott, milyen ember is valójában. Voltak tettei, amiket a jó szándék vezérelt, de voltak olyanok is, amik miatt megkérdőjelezed az önzetlenségét. Összességében viszont mégsem mondanám feltétlenül megosztó karakternek, a szó általános értelmében legalábbis. Megvannak a maga tragédiái, a jósága, ugyanakkor a saját érdekeit is szem előtt tartja. Nem rossz ember, de nem is hibátlan - ahogyan egyikünk sem. Talán ezért tartom olyan fontosnak a karakterét; a nyilvánvaló okokon kívül, amiket Sophie-ért megtett. 

A könyv három részből áll és öt évet foglal magába, így láthatjuk ezt a vidéki életből, halál torkából kikeveredett lányt kiteljesedni szíve vágyában, aki a sok őt ért veszteség ellenére sem adta fel, aki a csalódottságában is emelt fejjel volt képes távozni és felépíteni egy életet, aki még az utolsó végzetes fordulatot is túlélve, megtalálhatta a boldogságát. Az teszi igazán különlegessé Lotti könyveit - számomra legalábbis - hogy minden írásában átüt a történelem iránt érzett szenvedélye, olyannyira, ami ritka kincs. Ezért aki szereti a parfümöket, a történelmi romantikus műfajt, vagy éppen kíváncsi a női sorsokra különböző időszakokban, azoknak ezt a könyvet (és az írónő minden könyvét) tiszta szívből ajánlom!

Olyan erőteljes ez a történet, akár egy parfüm: hatással van minden érzékszervünkre és érzésünkre, még jóval a befejezte után is - és van, hogy újra és újra érezni akarjuk. 

Colleen Hoover: All Your Perfects - Minden tökéletesed

 

Sziasztok! 

Colleen Hoover iránti rajongásom még évekkel ezelőtt kezdődött a Hopeless-szel, és bár a legtöbb története bennem maradt, illetve nekem az olyan megosztóbb könyvei is elnyerték a szívemet, mint például a Verity, vagy a szintén nem régen megjelent Layla, most érte el a csúcsot nálam. Az All Your Perfects amellett, hogy az egyik legjobban várt könyve, nekem személy szerint magasan a legjobb és legösszetettebb írása. Ez az első általa írt könyv, amit nem egy nap alatt daráltam le, és nem azért, mert rossz lenne, sőt; hanem mert annyira rezonált a lelkemmel, a múltammal, és egy olyan központi témával, ami engem is megölne, ha érintene. Számomra ez a könyv abszolút 2022 könyve (pedig Addie LaRue láthatatlan életét is idén olvastam, szóval ez elég nagy szó ezek után), és ha ilyen erős élményt tudott adni, akkor elképzelni sem tudom, mit fog a Reminders of Him, amit a a szerkesztője a legjobbnak tart. 

TARTALOM: 

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni egy kapcsolatot? 

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, hibák és titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket. 

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbeli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány. 

Az év legfelkavaróbb szerelmi története - lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember? 

Add át magad a sodrásnak! 

KIADÓ: Könyvmolyképző kiadó, 2022

ISBN: 9789635974252

RENDELHETŐ: itt

Vannak könyvek, amikről úgy érezzük, nem olyan érdemes írni és vannak, amik olyan hatással vannak az emberre, hogy úgy érzik, képtelenek kifejezni azt, amit számukra jelentett. Egyszerűen olvasni kell és kész. Ez a könyv is ilyen kicsit, mégis itt ülök, és megpróbálom összeszedni a gondolataimat, mert a harmadik eset az, amikor bár nehéz róla írni, de egyszerűen muszáj.

Mielőtt viszont megpróbálnám szavakba önteni, mit is jelentett nekem ez a könyv, hadd hívjam fel a figyelmet a borítóra és a címre, aminek a szimbolikája és jelentősége azonnal megfogott. A megtépázott virág nekem így főként olvasás után jelzi a tökéletlenséget, a fájdalmat, de egyben azt is, hogy még nem veszett el minden remény és hogy még így is gyönyörű. Ami a címet illeti, igaz, hogy magyartalannak tűnik, de a történet egy kulcsfontosságú jelenete miatt lett ez (ami mellesleg az angol nyelvben sem helyes), így szerintem teljesen rendben van. 

És hogy miért is volt rám ekkora hatással ez a könyv? Egyrészt, újra rá kellett ébrednem, hogy Colleen brutálisan bánik a szavakkal. Annyira gyönyörűen meg tudja fogalmazni a legfájdalmasabb érzéseket is, ugyanakkor sokszor a szívedbe szúr vele. Másrészt pedig, a megérzéseim soha nem csalnak: azt éreztem, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet, mert olyat adhat nekem, amit semmi más, de egyben azt is, hogy nagyon fel kell rá készülnöm, mert el is vehet belőlem valamit - vagy pontosabban felhozhat bennem olyan dolgokat, amiket a legszívesebben már elfelejtenék, de természetesen ez lehetetlen. 

" - A mi házasságunk nem tökéletes. Nincs olyan házasság, ami tökéletes lenne. Volt olyan, amikor ő adta fel a kapcsolatunkat. Még többször előfordult, hogy én adtam fel. A hosszú házasságunk titka, hogy soha nem adtuk fel egyszerre." 

A fenti idézet - ami egy 60 éve házasságban élő bácsitól származik a történet szerint - nagyon bennem maradt. Szerintem ez egy nagyon szép gondolat és nagyon kifejező is, hiszen egy kapcsolat mindig két emberen múlik. És pont ez a megállapítás az, ami miatt én személy szerint nem tudom utálni Grahamet, pedig egyáltalán nem helyes az a bizonyos dolog, amit tett és ráadásul ez egy olyan eset is egyben, amiről sokáig úgy hittem, hogy az egyetlen, amit személy szerint nem tudnék megbocsátani. De erre később még visszatérek, mert ez már azért a könyv felénél történik. 

Az All Your Perfects egyik erőssége szerintem részben a felépítése is. Teljesen új fogalmat ad az érzelmi hullámvasút kifejezésnek, ugyanis felváltva mutatja be a múltat és jelent, Akkor és Most címezéssel - és amíg az Akkor fejezetekből megtudhatjuk, hogyan lettek részei egymás életének Quinn és Graham, amíg együtt olvadozhatunk és nevethetünk velük, addig a Most fejezetek egyszerűen a lelkünkbe hatolóan fájdalmasak. Akkor romantikus, humoros és édes pillanatokat élünk át, most pedig csontig hatol a rettegés, eltávolodunk, hibázunk és reménytelenül szomorúak vagyunk. Az különösen tetszett, hogy a megismerkedésük körülményei és az azonnali vonzalom ellenére nem omlottak rögtön egymás karjába, hanem szinte akaratlanul is kivárták azt a bizonyos időt, ami a csalódás utáni továbblépésükhöz kell. 

A két idősíkon nem csak az érzések mások, hanem mintha teljesen más emberek életéről olvasnánk, ami valahol így is van, hiszen a felnőtté válás útján, főleg egy kapcsolatban is, azért nagyon sokat változhat az ember. És nem feltétlenül a jó irányba terelhetnek minket a körülmények. A könyv egyik központi témája a gyerekvállalás és annak a nehézségei - saját tapasztalatból is tudom, hogy ha lesz baba, az sem egyszerű, amíg két ember belerázódik külön-külön és együtt is a szülő szerepbe, de ha már évek óta sikertelen a próbálkozás, akkor az nem nehéz, hanem egyenesen gyilkos. A lélekre, az intimitásra és úgy összességében a kapcsolat minden területére. Mivel Quinn olyan beállítottságú, mint én magam is (azaz elképzelni sem tudja, hogy ne legyen anya), ezért én minden fájdalmát átéreztem, még ha sokszor lehet nehéz megérteni, mit miért tett. Az pedig, amit Graham követett el, szintén hosszabb elemzést követel annál, mint hogy felszínesen ítélkezzünk, hogy micsoda seggfej és állítjuk, hogy hát, én ezt nem tudnám megbocsátani. Félre értés ne essék, rendben van, ha valaki így van ezzel, de szintén saját tapasztalatból tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, és semmit nem tud biztosan állítani az ember valami olyanról, amiben nincs benne. Itt Quinn is hibázott, a körülmények sem voltak éppen tökéletesnek mondhatóak, de ennek ellenére Graham nem hárít, nem tagad, nem mentegetőzik - tisztában van vele, mekkora hibát vétett, nem okol ezért senkit saját magán kívül, és nem, valóban nem adhatunk neki felmentést, de ez nem jelenti azt, hogy ne érthetnénk meg. Főleg, hogy a személyiségével teljesen ellentétesen cselekedett, azok fényében, amiken keresztül kellett menniük. Ahogy Quinn minden reagálását és fájdalmát átérzem és megértem, még ha az sem a legjobb hatással van egy kapcsolatra, sőt; úgy azt is megértem és sajnálom, amit kihozott Grahamből. Az emberek hibáznak, a kapcsolatok nem minden pillanata meseszerű, semmi és senki nem tökéletes, de a szerelem az bizony lehet elég erős, hogy mindig mindent átvészeljen. 

Néha nehéz volt olvasni és nehéz is írni róla, főleg, hogy bizonyos részeit ha nem is pontosan ugyanúgy vagy ugyanolyan végletben, de átéltem; mégis azt mondom, hogy mindennél jobban megéri. Tényleg ez az írónő legőszintébb, legéletszerűbb, legerősebben összetett regénye, és a legérzelmesebb is. Amit még ki kell emelnem, az a kis fa ládikó "rejtélye", előtte összetörtem sokszor, zokogtam egyszer-kétszer, de ennek a tartalma olyan volt, mint egy mentőöv a megtépázott lelkemnek. 

Ha tudnék még bármit írni róla, ami kellően kifejezi, mennyire megéri elolvasni ezt a könyvet, akkor sem szeretnék, mielőtt véletlenül bármit is elspoilereznék. Inkább felavatom az édesanyámtól kapott csodaszép jegyzetes könyvemet a legszebb idézetekkel, majd elolvasom a saját szerelmemből íródott leveleimet és mindig emlékezni fogok arra, amit ez a könyv elvett tőlem, adott nekem és amit felhozott bennem.