Sziasztok!
Nagyon durva, hogy utoljára ilyen bejegyzést még a 2020-as évről írtam, bár tény, hogy a 2021-es évben inkább volt a főszerep a most már másfél éves kislányomé, mint a könyveké. Idén ez az egyensúly talán kicsit helyrebillent, hiszen az olvasás és a blogolás is nagyon fontos szerepet játszik továbbra is az életemben - még ha már nem is ez a legfontosabb, ettől még a lételemem. Így elhoztam Nektek azt a három olvasmányélményt, ami a legnagyobb hatással volt rám (de ez természetesen messze nem a teljes lista).
1. Colleen Hoover: All Your Perfects
Őszintén szólva én magam sem számítottam arra, hogy ez a könyv lesz az idei listám élén, de az elolvasása után már egyértelmű, hogy ha csak egyet kéne választanom, határozottan ez lenne. Colleen Hoover iránti rajongásom még évekkel ezelőtt kezdődött a Hopeless-szel, és bár a legtöbb története bennem maradt, illetve nekem az olyan megosztóbb könyvei is elnyerték a szívemet, mint például a Verity, vagy a szintén nemrégen megjelent Layla, most érte el a csúcsot nálam. Az All Your Perfects amellett, hogy az egyik legjobban várt könyve, nekem személy szerint magasan a legjobb és legösszetettebb írása. Ez az első általa írt könyv, amit nem daráltam le egy nap alatt, és nem azért, mert rossz lenne, sőt; hanem mert annyira rezonált a lelkemmel, a múltammal, és egy olyan központi témával, ami engem is megölne, ha érintene. Néha nehéz volt olvasni és nehéz (volt) írni is róla, főleg, hogy bizonyos részeit nem is pontosan ugyanúgy vagy ugyanolyan végletben, de átéltem; mégis azt mondom, hogy mindennél jobban megéri. Tényleg ez az írónő legőszintébb, legéletszerűbb, legerősebben összetett regénye, és a legérzelmesebb is. Megmutatja, hogy az emberek hibáznak, a kapcsolatok nem minden pillanata meseszerű, semmi és senki nem tökéletes, de a szerelem az bizony lehet elég erős, hogy mindig mindent átvészeljen.
/ A teljes értékelést itt éritek el/
2. Courtney Summers: Sadie
Courtney Summers könyve egyszerűen letaglózott. A képmontázs csak most, emiatt a bejegyzés miatt készült hozzá, egyébként eredetileg nem volt, és nem is itt a blogon, csak a Moly.hu és a blogom Facebook oldalán fejtettem ki róla a gondolataimat, mert máshogy nem is ment. Amit elsősorban leszögeznék, az az, hogy a kiadó (lehet önhibán kívül) de elég felelőtlen döntést hozott a kor/kategorizálásban. Én ezt könyvet semmiképpen nem adnám tizennégy éves gyerekek kezébe, még tizenhatnál is meggondolnám, tizennyolc felett már azt mondom, minél több ember olvassa el, de csak ha tényleg elbírja a lelke... világéletemben a kemény könyvek voltak a legfontosabb olvasmányaim, de engem ennek a csodás lánynak a története még így huszonhat évesen is megrázott - anyaként meg aztán pláne! Feszültséggel teli, borzalmas, szépséges, fájdalmas, felemelő, megrázó történet, ami a főhős szívével együtt örökre veled marad. Letehetetlen, még akkor is, amikor a legszívesebben letettem volna. Az utolsó mondatnál már sírtam, de még szorítottam a könyvet, mert nem akartam, hogy ez legyen a vége. Nem lehet. És sajnos az a helyzet, hogy nem kellett odaírni, hogy "igaz történet alapján", mert épp elég a kimondatlan bizonyosság, hogy az is lehetne, még ha gondolni sem mer vagy akar erre az ember. Ha valaha ez történne a lányommal, nem tudom, hogy én halnék meg jobban, vagy az, aki ezt elkövette... minden Sadie-nek: olyan hősök vagytok, akiket meg sem érdemel ez a rohadt világ!
3. V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Ez a könyv elég sok szempontból kivételes: szintén nem volt hozzá montázsom, holott a Pinterestről tele volt a telefonom a hangulatát hozó képekkel... ezt is csak a bejegyzés miatt alkottam, és sokat elmond, hogy a végeredmény láttán konkrétan érzem a késztetést, hogy újra elolvassam. A másik ilyen ok pedig az, és ilyen talán az évek alatt csak egyszer fordult elő velem ezen kívül, hogy egyszerűen képtelen vagyok azóta is normális, teljes értékelést írni róla, pedig még szeptemberben olvastam. (Valamint előtte is elkezdtem már egyszer, és a negyedénél meg is rendeltem az angol nyelvű, illusztrált díszkiadást - csak akkor azért nem olvastam végig, mert mást is olvastam volna mellette, viszont ez a könyv kizárólagos figyelmet érdemel!) Maga az írónő is azt nyilatkozta, hogy ez élete műve, és ez nem is lep meg. Főleg, miután nem jutottam tovább én sem a veddmegolvasdelmostazonnalmertÚRISTEN soron, és nem tudom, tovább fogok-e valaha, annyi mindenről szól ez a regény és annyi minden van benne, hogy igazából már azt sem tudom, miért nem ez került végül a listám élére, de végül is nem számít. A lényeg az, hogy annyit azért le tudok róla írni: egy macska puhaságával lopakodott be a szívembe és egy villám erejével véste magát a lényembe - egy életre. Életem egyik leglegje ez a könyv, és őszintén remélem, hogy egy sokadik újraolvasás után tudok úgy írni róla, hogy át is adja, mit jelent nekem; addig be kell érnetek ennyivel, de lehet ez így is van jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése