.jpg)
Sziasztok!
A bosszú arcai minden túlzás nélkül az idei év legjobban várt megjelenése volt számomra.
Sienna Cole köztudottan a szívem csücske, évek óta olvasom, egy ideje előolvasok tőle és tavaly év végén szorosabb a blogger együttműködésünk is - a csapatának a tagja vagyok. Sőt, ennek a könyvnek sok jelenetét - persze ami nem spoileres - ismertem; például, amikor csirkés paellát esznek, akkor éppen bácskai rizses húst főztem és beszélgettünk ennek a jelenetnek az írása közben. A második rész, Az igazság arcai már egy sokkoló függővéggel ért véget, de mint kiderült, az írónő képes felülmúlni önmagát és ahogy ismerem (meg amiket tudok) az alapján a 4. rész ennek az egésznek a csúcspontja lesz; annyira mesterien szövi a szálakat, hogy az hihetetlen.
Sienna Cole köztudottan a szívem csücske, évek óta olvasom, egy ideje előolvasok tőle és tavaly év végén szorosabb a blogger együttműködésünk is - a csapatának a tagja vagyok. Sőt, ennek a könyvnek sok jelenetét - persze ami nem spoileres - ismertem; például, amikor csirkés paellát esznek, akkor éppen bácskai rizses húst főztem és beszélgettünk ennek a jelenetnek az írása közben. A második rész, Az igazság arcai már egy sokkoló függővéggel ért véget, de mint kiderült, az írónő képes felülmúlni önmagát és ahogy ismerem (meg amiket tudok) az alapján a 4. rész ennek az egésznek a csúcspontja lesz; annyira mesterien szövi a szálakat, hogy az hihetetlen.
TARTALOM:
Kiben bízhatsz?
Nicholas Benning rengeteget veszített, de még mindig van félni- és féltenivalója. Az ellene irányuló összeesküvés sokkal összetettebb, mint gondolta, a hatásai pedig jóval messzebbre gyűrűznek a vártnál. Az idő és a lehetőségei egyre fogynak, miközben olyanok is ellene fordulnak, akiknek a támogatására mindeddig számíthatott. Vajon van még visszaút a régi életébe, vagy nincs más választása, mint feladni mindent?
Joyce Saunders nyomozó kénytelen belátni, hogy a hagyományos módszerek sorra kudarcot vallanak, és ahhoz, hogy megoldja a sorsokat maga alá temető bűncselekmény-sorozatot, messzire el kell távolodnia a komfortzónájától. Ezúttal a segítségére siet az írónő A köd után című pszichothrilleréből megismert Wade Nelson különleges ügynök is, aki talán képes megtalálni az ellenség Achilles-sarkát. A helyzetet nem könnyíti meg Joyce és Nicholas egyre bonyolultabb személyes kapcsolata, ami újabb váratlan fordulatot vesz.
Sienna Cole az Ígéret-sorozat 3. részében még tovább feszíti a húrt. Meghökkentő, lebilincselő és minden eddiginél kegyetlenebb kalandra hív egy olyan világba, ahol már nincsenek álarcok, csak a vérfagyasztó valóság.
KIADÓ: 2024, Álomgyár
ISBN: 9789635707720
VÁRHATÓ MEGJELENÉS:
2024. május 8.
ELŐRENDELHETŐ: itt
Habár a sorozat első része is izgalmas, a második kötet pedig igazán kezd bedurvulni, a harmadik viszi (eddig) a prímet. A már jól ismert és szeretett (vagy kevésbé kedvelt) karaktereinknek most is igazi lelki válságokkal kell szembenézniük a magánéletükben és munkájuk terén egyaránt.
Joyce Saunders nyomozó munkája az előző részben elkövetett szabályszegéséért (hiába volt ez valahol szükséges) veszélybe kerül, de ami a leginkább meginog, az nem más, mint a törvénybe és igazságszolgáltatásba vetett bizalma és hite. Az, amin a felettese miatt át kell mennie, épp elég kemény, de ehhez jön még az FBI-tól segítségképpen az írónő A köd után című könyvéből ismert Wade Nelson különleges ügynök is, akinek pszichológus szeme előtt nem maradhat rejtve a nő - egyre csak bonyolultabb - kapcsolata Nicholasszal sem. Nicholas Benning jelenleg házi őrizetben van és saját maga intézkedett arról is, hogy a gyerekeit biztonságban tudja, ugyanis bárki is legyen, aki kipécézte magának, most indul be csak igazán. Ugyanakkor a férfi senkiben nem bízik meg Joyce-on kívül, akit pedig "eltiltottak" tőle, így nem könnyíti meg a helyzetüket. Mindehhez jön a hirtelen kialakult túl személyes kapcsolatuk, ami néhány pillanatban igencsak veszélyes vizekre tereli őket...
A rendőrség gyilkossági nyomozó része az FBI csapattal karöltve gőzerővel dolgoznak azon, hogy kiderítsék, mégis ki állhat az egyre kegyetlenebbé vált fenyegetettség mögött, hiszen akiket a tettesnek hittek, azokról kiderült: csupán bábok és körülményeik áldozata(i), ugyanakkor Nicholas feleségéről, Lauráról továbbra sincs semmi hír, hova tűnhetett.
Az események akkor vesznek igazán nagy fordulatot, amikor a pszichopata a nyomozót is megtalálja és hirtelen veszélybe kerül a családja biztonsága is. Nem elég, hogy Nicholas kisfiát is őrzik, hirtelen a lánya és a szülei épségében sem lehet biztos, és mikor segítséget kérne a sajátjaitól, elfordulnak tőle és cserben hagyják. Csoda, hogy ha ezek után végképp identitás válságba kerül?
Így kerül vissza az életébe James Mayberry is, egykori társa, akinek a szövegét mindig is bírtam, de a jellemét az esendő és félreérthető emberi felszínen túl itt ismerhetjük és szerethetjük meg igazán. Ő az, aki tényleg sziklaszilárdan Joyce mellett áll az egyre csak élesedő helyzetben. Ugyanakkor a ellenfél játszadozása némi eredményt is hoz magával: ezek valahol segítenek Joycne-nak összetenni apránként a képet, köztük egy olyan kirakós darabbal is, ami még David pszichiáteréhez köthető és ezáltal az írónő egy elképesztően fontos témára is felhívja a figyelmet a szórakoztatáson kívül (ahogy azt tőle megszokhattuk): ez pedig nem más, mint a nők elleni erőszak és az ellenük irányuló bármiféle bizalmi pozícióval való visszaélés.
Wade Nelson ügynök által részletes jellemzést kapunk a pszichopata - a Skorpiónak nevezett irányító - és szociopata - maga Nicholas - jelleméről és köztük lévő különbségekről is: "a legfőbb különbség az érzelmi szabályozásukban, a kötődési képességeikben és a viselkedésükben rejlik.
Benning, mint szociopata bár felszínesen, de képes egyfajta kötődésre és empátiára. Igaz, hogy a kapcsolatai a hatalomgyakorlásra és a manipulációra épülnek, valamint a saját énképe megerősítésére szolgálnak, de bizonyos emberek iránt képes érzelmeket táplálni, és módosítani miattuk a tervein. A Skorpió ezzel szemben teljesen hideg. Nem szeret, nem kötődik, nem érez empátiát. Ha úgy szolgálják az érdekei, bárkit, bármikor feláldoz. Benning képes számítóan és tervszerűen cselekedni, de ha erős érzelmi behatás éri, akkor impulzívvá válik. Indulatkezelési nehézségei vannak. Ezt láthattuk akkor (...), mikor egyedül indult neki, hogy leszámoljon a fia fogvatartóival, még akkor is, ha tudta, hogy ezzel bajba sodorja saját magát. A Skorpió nem így cselekedett volna. Őt csak a saját túlélése és a helyzetből való legelőnyösebb szabadulása foglalkoztatta volna. Benning látszólag egy öntelt, egocentrikus, grandiózus gesztusokkal operáló alak, de az önpusztító tendenciái rávilágítanak a sérülékenységére. A Skorpión nem lehet fogást találni; semmilyen érzelmi manipuláció nem vezet nála eredményre. (...)"
Benning, mint szociopata bár felszínesen, de képes egyfajta kötődésre és empátiára. Igaz, hogy a kapcsolatai a hatalomgyakorlásra és a manipulációra épülnek, valamint a saját énképe megerősítésére szolgálnak, de bizonyos emberek iránt képes érzelmeket táplálni, és módosítani miattuk a tervein. A Skorpió ezzel szemben teljesen hideg. Nem szeret, nem kötődik, nem érez empátiát. Ha úgy szolgálják az érdekei, bárkit, bármikor feláldoz. Benning képes számítóan és tervszerűen cselekedni, de ha erős érzelmi behatás éri, akkor impulzívvá válik. Indulatkezelési nehézségei vannak. Ezt láthattuk akkor (...), mikor egyedül indult neki, hogy leszámoljon a fia fogvatartóival, még akkor is, ha tudta, hogy ezzel bajba sodorja saját magát. A Skorpió nem így cselekedett volna. Őt csak a saját túlélése és a helyzetből való legelőnyösebb szabadulása foglalkoztatta volna. Benning látszólag egy öntelt, egocentrikus, grandiózus gesztusokkal operáló alak, de az önpusztító tendenciái rávilágítanak a sérülékenységére. A Skorpión nem lehet fogást találni; semmilyen érzelmi manipuláció nem vezet nála eredményre. (...)"
Ezáltal pedig a képbe kerül egy gyanúsított, akiről minden okunk megvan hinni, hogy nem lehet ő és mégis... nem lehetünk ebben biztosak. Már semmiben nem lehetünk biztosak.
Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan beleláthatunk Laura és az ellenfél legközelebbi bizalmasának a szemszögébe is.
A könyv írásmódja, az eseményszálak elképesztően font szövevénye és a karakterek sokszínűsége, a történet több szemszögből való megismerése miatt egyszerűen annyira letehetetlen, hogy körülbelül egy nap alatt a végére értem... és őszintén szólva azóta is keresem az állam, illetve szedegetem a darabjaimat és próbálom felfogni, hogy lehet valamit ennyire brilliánsan megalkotni - és tudom, hogy ez még nem minden, még mindig ezer és ezer csavar lapul a drága írónőnk tarsolyában.
Az érzelmi szál középpontjában itt most Joyce volt nekem a leginkább előtérben - ahogyan a második részben Laura - és egyszerűen muszáj a lehető legspoilermentesebben leírnom egy mondatot, amit konkrétan hangosan újra kellett olvasnom, annyira gyönyörűen van megfogalmazva: "(...) kihátrált a véráztatta, üvegszilánkokkal borított csatamezőről, ahol majdnem elveszítette saját magát."
"Elveszítette azt a képességét, hogy fekete-fehérben lássa az embereket, és pillanatok alatt ítéletet hozzon felettük. Az élet ennél elmondhatatlanul bonyolultabb: ok-okozat, hatás-ellenhatás állandó hullámzása, körbe-körbejáró tapasztalás, ahol a fájdalom addig adódik tovább, míg valaki fel nem ismeri, és át nem transzformálja valami mássá."
Ha azt hittem, a második rész végénél nem lehet kegyetlenebb - tévedtem. Hatalmasat. Ennek a lezárása ugyanis még nagyobb döbbenetet okoz; az erre való reagálásomat láthattátok is Sienna oldalán, de ha mégsem, itt megtudjátok lesni. Ez többet mond minden szónál, azt hiszem. És bizony ismerem annyira az írónőt, hogy ezt is tudja még fokozni a negyedik kötetben.
A bosszú arcai messze túlmutat mindenen, amit hittünk vagy amit tudni véltünk: itt már nem kápráztat és nem is finoman rángat minket, valamiféle bábokként - itt már úgy fejti le az álarcokat, hogy az tükörszilánkosra töri a lelkünk minden darabkáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése