Sziasztok!
A következő könyv bár felkeltette a figyelmem (Judit barátnőm miatt is), őszintén nem tudom, mikor olvastam volna el... ha egy elképesztően nehéz időszakban nem jön velem szembe az, hogy pont ilyen helyzetben ajánlják és mivel volt is egy eladó példány Moly.hu-n, úgy éreztem, ez egy jel. Nagyon nehéz azt szavakkal igazán kifejezni, milyen sokat is jelentett nekem ez a könyv, mindenesetre azért megpróbálom, mert annyira de annyira érdemes a figyelemre!
TARTALOM:
FLORENCE DAY A KÖNYVSZAKMA EGYIK LEGNÉPSZERŰBB ROMANTIKUS SZERZŐJÉNEK A SZELLEMÍRÓJA, ÉS KOMOLY PROBLÉMÁVAL KÜZD: EGY SZÖRNYŰ SZAKÍTÁST KÖVETŐEN NEM TUD TÖBBÉ HINNI A SZERELEMBEN.
SZÁMÁRA A ROMANTIKA HALOTT.
Amikor új - és nem mellesleg túlságosan jóképű - szerkesztője nem hajlandó további hosszabbítást adni neki az új kézirat leadási határidejére, Florence felkészül rá, hogy búcsút intsen a karrierjének. Ráadásul nem sokkal később olyan telefonhívást kap, amire nem lehet felkészülni: haza kell térnie a szülővárosába eltemetni váratlanul elhunyt, imádott apját. Abba a közösségbe, ami soha nem értette meg őt, és ahol az évek során semmi nem változott.
Nem csak ezzel kell azonban szembenéznie. Az apja végakarata meglehetősen furcsa temetésre kér ezer szál vadvirággal, Elvis fellépésével és a madarakkal. De a ravatalozóház ajtajában még furcsább dolog várja: egy szellem, aki pont olyan dühítően jóképű, mint korábban, és legalább annyira értetlenül áll a helyzet előtt, mint Florence. A romantika határozottan halott... de úgy tűnik, hogy az új szerkesztője is, és befejezetlen ügyük miatt a lány kénytelen átértékelni mindazt, amit valaha a szerelmes történetekről gondolt.
Ashley Poston első felnőtteknek írt regénye meghitt történet hazatalálásról, családról és szerelemről a Szívek szállodája stílusában.
KIADÓ: Magnólia, 2023
ISBN: 978963581977
RENDELHETŐ: itt
A Halott romantika talán már a nem mindennapi címével és gyönyörű, szimbolikus borítójával felkelti a figyelmet - cseppet sem lepődtem meg, amikor láttam, hogy Faniszló Ádám alkotta - de feltétlen ki kell emelnem, hogy sokkal több egy szimpla romantikus könyvnél. Nem sok olyan könyvet olvasok, ami önmagában romantikus, szóval ami esetleg nem fantasy, vagy bármi más mellette, de amikor mégis, akkor pontosan az ilyen könyveket tartom hibátlan olvasmánynak a műfajban. Ugyanekkor ennek a könyvnek a mondanivalója tényleg sokkal mélyebb: ott van benne ugyanis önmagunk megtalálása és elfogadása, a család és otthon szeretete, a jelentősége annak, honnan jövünk, a gyászfeldolgozás, az élet és halál szerepe, a bizonyos életkörülményeink feldolgozása...
A Day család nagyon sok szempontból nem átlagos, de főként amiatt, hogy generációk óta övék a ravatalozó - és az ezzel kapcsolatos jelenetek egy teljesen más aspektusban festették le nekem mind a halált, mind a holttesteket és mindent, ami ezzel jár. Természetesen az ember tudja, hogy a halál bizony az élet velejárója, de mégis nagyon nehéz elfogadni és feldolgozni azt, amikor haláleset történik - pláne, ha a családunkban, közeli ismerőseinkkel és sokaknak ugyanennyire nehéz megküzdeni a pánikkal, amit a saját halandóságuk ültet el bennük. Ami a legkülönlegesebb ebben a regényben, az az, hogy mégsem nyomasztó; sőt, egyenesen lélekmelengető, szemléletmódot változtató jelenség annak a módja, ahogyan erről ír és az egész történet üzenete is. Nagyon erős és csodálatos atmoszférája van ennek a történetnek, az írásmódja sokszor szinte költői és igazi érzelmi hullámvasút, ugyanis egyszer hangosan nevetünk, majd konkrétan zokogunk és ez váltakozik az elejétől a végéig.
Florence tehát - az egész családjával együtt - egy nagyon szerethető, szeleburdi és szétszórt szereplő, akit sokan kinéznek ott, ahonnan jött, amiatt, amire képes és amit ez hozott magával... ugyanis az apjához hasonlóan ő is látja a szellemeket és régen ha tudott, segített is nekik kideríteni az okot, amiért a köztes térben ragadtak. Ez az a szála talán a történetnek, amiért egy kicsit megosztóbb lehet, azon a szinten, hogy ki miben hisz, én személy szerint elég sok mindenben és tapasztaltam is már korábban megmagyarázhatatlan dolgokat, így ez a része számomra nem volt számomra hiteltelen, de egyébként eltúlzó sem, szóval aki nem is hisz ezekben, annak is érdemes elolvasni. Ezzel szemben Florence új szerkesztője, Ben komoly, rendezett és visszahúzódóbb, így egy kicsit grumpy x sunshine beütése is van az ő kapcsolatuknak.
Nem szeretnék túl mélyen belemenni a cselekménybe és esetleges spoilerekbe, már a tartalom is eleget mond helyettem szerintem, de egyet kell értenem azzal, aki egy esetleges nehezebb időszakban lévő embernek ajánlotta ezt a könyvet vagy azoknak, akik szeretik ezeket a műfajokat, mert zseniálisan megírt és azoknak is, akik hisznek a sorsszerű szerelemben, azoknak pedig pláne, akik már semennyire nem hisznek, semmilyen szerelemben. A velem történt veszteség pontosan egy hónapja forgatta fel a világomat és rántotta ki alólam a talajt, a temetés közeledtével pedig egy kis olvasási és blogolási válságot hozott magával, holott nekem ez lételem és terápia. Így elképesztően hálás vagyok, hogy ez a könyv a kezembe került, mert egyrészt, valóban rengeteget segített, azzal, hogy kisírhattam magam és pontosan az olvasás előtt nem sokkal merült fel bennem, hogy őt érzem-e a szélben, az olvasás után pedig biztos vagyok benne, hogy igen, így volt; másrészt pedig nagyon ritkán kerül ma már a kezembe olyan történet, túl ritkán olvasok ennyire csodálatos kapcsolatról, hogy a két karakter közti kémia és intim jelenetek, lelki összhang annyira erőteljes, hogy én leszek libabőrös tőle. A könyv felétől körülbelül úgy voltam vele, hogy ha Ben nem lesz életben a végére, nem tudom mi lesz velem.
" (...) - A szeretet az élet és a halál ünneplése. Veletek marad."
Sokszor szeretem elolvasni a köszönetnyilvánítást, ahogyan ezt itt is megtettem és ezt a részt szeretném is kiemelni belőle: Szerintem mindannyiunknak van egy vigasztaló olvasmánya, egy olyan könyv, ami óv minket - legyen az romantikus vagy erotikus regény, thriller, krimi vagy fantasy, amire szükségünk van. Egy könyv, amiben úgy látjuk magunkat, mintha tükörbe néznénk. Jé, tényleg, te is? - kérdezi tőlünk, ahogy betölti azt a puha, üreges részt a szívünkben, amihez más még csak hozzáérni sem mert. Szerintem mindannyian megérdemlünk egy ilyen könyvet, bármelyik is legyen az.
Egy könyv örökségét nem az eladott példányok száma határozza meg, sem az, hogy csináltak-e belőle filmet, és hány kiadást ért meg. Én úgy vélem, sokkal inkább az olvasói számítanak, függetlenül attól, hogy heten vagy hetvenezren vannak. Ti vagytok az örökség, ti vagytok az élet a történet mögött, amit nektek alkottam.
Florence apukája azt mondta, azok az emberek, akiket szeretünk, a szélben élnek, és én is így hiszem. Szerintem azok az emberek, akiket szeretünk, egy könyv lapjain is élhetnek.
Remélem, egy nap megtaláljátok magatokat egy könyvben.
És remélem, hogy az a könyv örökké fennmarad.
Nos, nekem ez a könyv az. Lehet, hogy több ilyen is van, de akkor ez az egyik legjelentősebb, és ezért soha nem lehetek elég hálás Ashley Postonnak, hogy megírta, annak a booktokos bloggernek, aki ajánlotta (és pont a legjobbkor láttam), ahogyan annak a Molyos tagnak sem, akitől megvettem.
A Halott romantika egy gyönyörűen megírt, elképesztő történet életről, halálról és szeretetről, ennek a három dolognak az ötvözete, ami igazi mentőövet nyújthat, életet változtathat, ami megnevettet és megríkat, ugyanakkor támaszt, megnyugvást ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése